Zalamegyei Ujság, 1942. január-március (25. évfolyam, 1-72. szám)

1942-02-21 / 42. szám

szám P, negyedévre 5.70 Előfizetés: hóra egy Postatakarékpénztár! csekkszámla 49.368« szerkesztő: Felelős Hirdetések díjszabás F E R B N C szerint a E R B OI Megjelenik hétköznaponként délután. Szerkesztőség és kiadóhivatal: ff&fasgerazeg, Széchenyi-tér 4. Telefon: 12S Két összehasonlításra nyílik alkalma annak, aki kisebbségeink mai életét és helyzetét vizsgálni lakarja. Olyan, a nemzetiségek helyzete a megnagyobbodott hazában, mint a magyarságé volt kisebbsége idején? Amikor a trianoni busz szűk esz­tendő alatt elvették a magyartól vagyonát, nyelvét, szabadságát, sőt még (néhol) vallá­sát is? Andrássy Gyula gróf, a monarchia! utolsó külügyminisztere, mondotta, hogy a helyes államvezetés megállapításának előfel­tétele: jól felismerni a világot, amelyben he­lyet kell foglalniuk. Bizonyos az, hogy a nem­zetiségi kérdés kezelése is vetített képe a kort uraló eszmeáramlatoknak és a legjobban is­mertük fel ezt a világot akkor, amikor kerül­tük a bosszűállást s testvérkezet nyújtottunk a visszatért nemzetiségeinknek. Ennek követ­kezményei meg is látszanak a kisebbségek! államhű viselkedésén s nyugodt, termelő mun­kájuk zúgolódás nélküli végzésén. A magyar­ság jól vizsgázott a kisebbségekkel való bánni tudás művészetében. Ezzel az egyik legnehe­zebb magyar kérdés helyes megoldását segí­tette elő. A második összehasonlítás is önként adó­dik, amikor arra gondolunk, hogy előnyösebb helyzetbe jutottak-e a visszacsatolással? Ha kérdezik tőlük, hol volt jobb, csak azt mond­hatják, hogy Nagy-Magyarországon boldog világ volt; ha azt kérdezik, hol lesz jobb, csak azt felelhetik, itt, a biztató jövőjű ha­zában. Nem a legsötétebb Balkánon, sem pe­dig az áílamalkoiásban megbukott országban, ahol széthúzó népeket, különálló földrajzi és néprajzi egységeket kapcsoltak össze parancs­alapon, ezer év históriai összetűzése, a múlt s jelen sorsközössége és nem kis részben — kormányzati gyakorlat nélkül. Oh, micsoda hatalmas, eddig lekötött erők szabadulnak fel, ha a nemzetiségeket a magyarság szolgálatába állítjuk! Láttuk a kőrösmezei hucul favágó: pálforduiását, aki 1939-ben még Nagy-Ukraj­náról álmodott s 1941-ben ukránban, orosz­ban csalódva a világért sem sandítana a Ta­tár-hágó felé, csak arra tekint, amerre a Tisza folyik, mert onnan várja sorsa jobbra- fordulását. Jól esett látnunk az újvidéki öreg' szerb gazda csodálkozását, a magyarok nem bántották, nem szedték el földjét, hagyják békén élni, nem néznek csetniket benne. Az új szemléletből eredő bánásmódnak következménye az, hogy most már kisebb­ségeink is összehasonlítást tesznek volt ál­lamuk lakóival s azok politikai és gazdasági helyzetével. S a világot tisztán és egyszerűen látó népi gondolkozás megállapítja, hogy itt rend van, munka éj} kereset van. A magyar katona harcol két világ eposzi küzdelmében a fehér orosz pusztákon, de itt bent a kisem­berekkel is törődnek, a szociális gondosko­dás is bővül s békés munka folyik. A kisebb­ségek is észrevették már a magyarság vonzói tulajdonságait s megfigyelték, hogy a ma­gyarok nemcsak prédikálják a szeretetet, ha- vem gyakorolják is s ez lelkűket megelégedés- jsel tölti el. V Keleten különleges harcok folynak a ke­resztény hitért, családért, erkölcsért és va­gy ónért; itt a belső arcvonalon jóleső megér- kezettséggel él a húsz évig idegenben volt testvér. , Átalakították az Az angol kormány átalakításáról kiadott hivatalos közlemény megállapítja, hogy a há­borús kormány tagjainak számát kilencről hét­re csökkentették. A háborús kormány névsora egyébként most így alakult: Miniszterelnök és védelmi miniszter: Wintson Churchill. Helyettes miniszterelnök és dominiumügyi miniszter: Clement Attlee. A Tanács lordelnöke: Anthony Eden. Tároanélküii miniszter: Oliver Littleton. A munkaügyek és a nemzeti szolgálati kö­telezettség minisztere: Emest Bevin. Lordpecsétőr és az alsóház vezetője: Sir Stafford Cripps. Lord Beaverbrockiiak is felajánlották a háborús kormány egy helyét, 6 azonban egész­ségi állapotára való hivatkozással, elutasí­totta az ajánlatot. A lord rövidesen az Egye­Tokié, február 20. Közvetlenül a japán csapatok bevonulása után a japán hatóságok azonnal megkezdték a polgári közigazgatás helyreállítását a meghódított Sonanto (Szin­gapúr) városában. A japán katonai parancs­nok felszólította a városban maradt angol közigazgatási tisztviselőket is, hogy működ­jenek közre a rendezett viszonyok helyre­állításánál. A szingapúri sziget több, mint másfélmillió lakosának élelmiszerekkel való el­látása természetesen nehézségekbe ütközik. Az előző esztendőkben nagyobb esőzések és olvadások alkalmával sok kellemetlenség és kár érte Zalaegerszeget. Nem volt a víz­nek megfelelő lefolyása, elöntötte tehát a me­zőket, kerteket, s ha már vetemények voltak, azokat tönkretette, több utcában megakadá­lyozta a közlekedést, épületeket rongált meg, vagy rombolt le, a mélyebben fekvő terüle­teken mocsarak képződtek és így sok hold föld maradt megműveletlenül. Az 1940. évi nagy áradások végre arra kényszerítették a várost, hogy árvízvédelmi, víztelenítési mun­kálatokat végeztessen s ezzel szorítsa me­derbe a féktelenkedő elemet, amely évekhosz- 6zü során át annyi kellemetlenséget s kárt okozott és folytatta volna tovább is romboló munkáját, ha meg nem zabolázzuk. A munkálatok valóban szakszerű veze­tés és irányítás mellett a múlt tavasszal el­készültek, s most, amikor az óriási hava-; zásokra következő olvadás előtt állunk, kí­angol kormányt sült Államokba utazik cF folytatja a nemzeti! segélyforrások feltárására irányuló munkáját. Lord Beaverbrook egyúttal teljesíteni fog né­hány, korábban kapott megbízást is. A Kairóból visszatérő Littleton azt a fel­adatot kapja a háborús kormányban, hogy általánosságban ellenőrizze a termeléssel fog­lalkozó minisztériumokat. Littleton addig latjai el ezt a feladatot, amíg véglegesen meg néni szervezi a hadiipari termelést. Greenwood és Sir Kingsley Wood a kor­mányátalakítás után nem tagja többé a há­borús kormánynak, de a háborús kormányon kívül továbbra is megtartja tárcáját. Néhány nap múlva újabb miniszteri ki­nevezések várhatók, a beavatottak célzásai­ból arra lehet következtetni, hogy LordCran- vorne váltja Lord Moyne-t, a gyarmatüg}rí minisztérium élén. Még komolyabb az ivóvíz kérdése, Nagy gondot okoz a japán katonai ha­tóságoknak a Csangi erődben internált 60.000 hadifogoly ellátása A japán parancsnokság már több kút fúrását rendelte el, hogy a hadi­foglyokat ne kelljen a városi víztartályokból ellátni ivóvízzel. Shenton Thomas, az erőd volt angol kormányzója szerint Sonanto ostro­mánál nyolcezer brit katona és kétezer pol­gári lakos sérült meg. J váncsian várjuk, hogy az ríj védelmi létesít­mények hogyan állják ki a próbát. Az bizo­nyos, hogy a városnak a rendkívüli hava­zások után még kell bizonyos munkákat fo­ganatosítania, hogy a létesítmények használ­hatóságát biztosítsa. Érdeklődtünk ez iránt Wölfer István városi főmérnöknél, aki szí­ves készséggel adott felvilágosítást a követ­kezőkben: : — Nagyobbarányú olvadás csak erős éa napokon át tartó déli légáramlás ese­tén következhetik be. lía a nappali olvadást, bármilyen nagyarányú is az, éjjeli fagy váltja) fel, nem kell bajoktól tartani. Hogy azutáni az olvadásból származó víznek akadálytalan! lefolyást biztosíthassunk, a Vizslaréti árkot, továbbá a vasút mellett lévő Avasi árkot, va­lamint az úgynevezett Feketeéri árkot, a ci­gánytelep közelében, a törvényhatósági út ét vasút között, ki tiszti itatjuk. A víznek ez ár­kokban való zavartalan lefolyását bizt09Ítot­Szingapúr ostrománál 8000 brit katona és 2000 polgári lakos setsesliit meg A nagy olvadás előtt Wölfer István városi főmérnök nyilatkozata

Next

/
Thumbnails
Contents