Zalamegyei Ujság, 1942. január-március (25. évfolyam, 1-72. szám)
1942-02-14 / 36. szám
1942. február 14. 2ALMAB8HSI UJ*AG 5. netjegyirodák száma ezzel nyolcra emelkedett. Foglalkozik az üzleti jelentés az intézet tüzelőanyag-üzletágával is, amelyen keresztül nemcsak üzletfeleinek és viszontelárusítók- nak tüzelőanyag-ellátását biztosította, hanem ennek az üzletágnak keresztény kezekbe történő átállítását is nagy mértékben elősegítette. A szociális kérdésekre is nagy figyelmet fordított az intézet. A múlt évben további két nagy budapesti bérházat vett elismert nyugdíjpénztára számára, úgy, hogy a nyugdíjpénztár tekintélyes vagyona immár hét bérházban fekszik. De gondoskodott a tisztviselők anyagi helyzetének javításáról is, mert nekik a múlt évben a szokásos őszi és karácsonyi segélyen kívül és a 30 százalékos; fizetési pótlék mellett az úgynevezett erdélyi jutalmat is folyósította, ezenkívül a mérleg kapcsán a tisztviselői kar jelentékeny részét külön fizetésemelésben is részesítette. A tisztviselők részére az idén is rendezett nyelvtanfolyamot, a tisztviselők szaktudását gyarapító intézeti könyvtárát pedig értékes szakmunkákkal tovább bővítette. Az igazgatóság a nagyarányú fejlődésre való tekintettel az érdemes tisztviselők nagy részét elő is léptette. Körültekintő gondosság mellett Igazgatóság az intézet további megerősítését is szem előtt tartva, a múlt évi üzleti eredményt 544.329.46 pengőben állapította meg. Ez az üzleti eredmény a kétszeres alaptőkének, az új erőforrások, bekapcsolásának és a rendkívül lendületes üzleti tevékenységnek és fejlődésnek megfelelően lényegesen nagyobb a tavalyinál. Az évi rendes közgyűlést a Nemzeti Hitelintézet február 24-én tartja, amikor az igazgatóság javasolni fogja, hogy a régi és az új részvények 1941. évi szelvényére változatlanul 4 százalék osztalék fo- lyósíttassék. A jelentés adataiból megállapítható, hogy a Nemzeti Hitelintézet, ez a színtiszta keresztény pénzintézet, amelynek további fejlődését a keresztény társadalom oly nagy figyelemmel és szeretettel kíséri, nemcsak megfelelt a hozzáfűzött reményeknek és várakozásoknak, hanem ebeket messze felül is múlta. Tudom, hogy... Van bennem valami törhetetlen jóság: soha meg nem értett, soha fel nem fogott szomorú valóság. Jaj, de sok van bennera, mit nem értnek mások, csak ámulnak rajta bámészkodó fajta, divatos Tamások. Van bennem egy nagy fény — bár magam is látom, vásott szövetből van, silány szövetből van egyetlen kabátom. Van bennem valami — hej hiába élet! ez a vakító köd, ez a butító köd egyszer szerteszéled. Kipattannak egyszer nagy, úri vonások, — hiába van közöny, hiába gúny-özön, j olcsó számítások! Lipics Gyula. Attól a naptól kezdve, hogy a belgrádi rádió először sugározta szerte az éterbe »Lili Marleen« híres dalát, sajátságos és nem egészen megmagyarázható folyamat ment végbe a világ rádióhallgatóinak lelkében, ^jjonaz ember vérét megbizseregtető melódia, a szöveg, vagy a mese okozta-e? A dal keletkezését illetően számtalan verzió járt már szájról-szájra. Eredetének hiteles adatait a berlini rendőrség útján sikerült tisztázni. Hans Leip, a Lili Marleen szerzője, mint ahogyan a rendőri nyomozás megállapította, jelenleg Hamburg közelében él, a világháború idején azonban mint a 2. gárdaezred 9. századának újonca, Berlinben szolgált és ezredének a Chausse-strassei kaszárnya adott otthont. A költő írásban megtett vallomása végérvényesen fényt derít a kérdésre: »1914. novemberében vonultam be. Nem messze a kaszárnyámtól a Chausse Strassen, az akkor még létező Friedrich-Wilhelm színházzal szemben, bizonyos özvegy Stolzenburg- nénál, Klaas Deter nevű bajtársammal laktam együtt. A kemény szolgálat mellett azonban még maradt arra is időnk, hogy szerelmesek legyünk. Mindketten ugyanabba a leányba lettünk szerelmesek. Szerelmünk tárgya az ugyancsak ebben a házban lévő zöldségkereskedő leánya volt«. A leányt, akinek tulajdonképen Betty volt a neve, hogy miért, erre maga a költő sem tud feleletet adni, mindenki Lilinek hívta. A költő ugyanakkor sokat gondolt egy másik lányra is, akit viszont történetesen Mar- leen-nek hívtak. A két nevet a költő, mint ahogyan maga írja a rendőrséghez írott levelében, állandóan összezavarta. Egyszerre aztán a két név és két alak hirtelen és egészl váratlanul egy névvé és egy személlyé forrott. A szerelmes költő különösen akkor foglalkozott sokat a lelkében eggyé forrott két leány alakjával, ha a kaszárnya kapujában posztolt, ahol — ezt a történeti hűség kedvéért hangsúlyoznunk kell — valóban ott állott az immár híressé lett lámpaoszlop is. Ég talán épen akkor tombolt a szerelem legjobban a költő lelkében, amikor a parancs a frontra szólította. A kaszárnyát környező házakban lakó leányok virágaival díszítve éa könnyes szemektől kísérve indult az ezred a frontra. »Ezeknek az eseményeknek és élményeknek a hatása alatt született meg a Lili Marleen, — mondja a költő. — Egyelőre azonban csak az első és negyedik versszak. A vershez mindjárt melódiát is komponáltam, amely ugyan közel sem volt olyan szép, mint amelyet Norbert Schulze írt, arra azonban alkalmas volt, hogy magunk között énekeljük. Később, 1915. végén, amikor a kórházból ismét hazakerültem, (a Kárpátokban t. i. lezuhantam egy szakadékba és súlyosan megsebesültem) ismét visszakerültem a »Cserebogár-laktanyába«, a Chausse Strasséra. A kaszárnya kapuja előtt még mindig sápadtan pislákolt a lámpa és az ezer, hol bús, hol kedves emlék valósággal megrohant és megint hatalmába kerített. így született meg a Lili Marleen második és harmadik ^ersszakasza. Az ötödik szakaszt még jóval később írtam, 1936-ban, amikor a vers először jelent meg nyomtatásban. A méhcsaládok kitelelésére mindig jobb a szigorú tél, mint a lucskos, szeles, gyenge idő. Szigorú télben az a fontos, hogy' 8—10 naponként jöjjön a méhekre párnapos enyhülés, ami azért jó, mert, ha fogytán volna, vagyr teljesen kifogyott volna a mézük a fészekből, ahol össze vannak húzódva, hogy átvonulhassanak a hátuk mögött lévő mézeslépekre, aztán újból rájuk jöhet a kemény hideg, 8—10 napig, csak aztán megint enyhüljön meg néhány" napra az idő. A méz nem egyszerre fogy el minden családnál, ezért fontos tehát az, hogy néha- néha bekövetkezzék a párnapos enyhülés, hogy" így hol az egyik, hol a másik család áthúzódhassák a mézes lépekre. Vannak idők, amikor elég korán beál- lanak a nagy hidegek és huzamosabb ideig tartanak, mint 1928—29. év telén, amikor már december közepén itt voltak a nagy hidegek és ez így ment csaknem márciusig. Ilyen nagy hidegben a méhcsaládok erősen összebújnak és egymást testükkel is melegítik, azonban, hogy meleget bírjanak fejleszteni, ahoz mézre van szükségük. Ha a méhész tudja, hogy a méhei nem teljes mézeslépekre, vagy apró kis keretekre vannak betelelve és talán azok sem voltak tele mézzel, akkor a méhész most már hordja be a méh eket egy jól fűtött, meleg, elsötétített helyiségbe, ahol nyissa fel a kaptárak ajtait, hogy a meleg minél előbb behatoljon a méhekhez, amik aztán nagy zúgás következtében áthúzódnak a teljes mézes lépekre. Amikor már mind áthúzódott, a helyiséget ki hagyjuk hülni, hogy a méhek a mézeslé- peken újból összehúzódjanak és 3—4 nap múlva ki kell vinni a kaptárakat a helyükre. Ha azonban a kaptárak behordását nem lehetne megtenni, akkor forró téglákat kell a kaptár ‘fedődeszkájára rakni, amelyektől a deszkán keresztül a kaptár levegője felmelegszik és így a méhek áthúzódnak a hátuk mögött lévő mézeslépekre. Nagy kaptáraiéban és ennek nagy keretein (50—j—32 méretűeken), ha azok tele voltak betelelésnél mézzel, ott nem igen van az ilyen műveletekre szükség, mert, Iia a teljes mézeslépeken vannak összehúzódva, akkor kibírják egész tavaszig, csak ott állanak , elő a fenti hibák, ahol »mézkoszorús« lépekre vagy apró kis keretekre teleltettek be. Azonban egyik méretnél se bízzuk el magunkat* mert olyan nagy, hideg télen, mint amilyen most az idei is, minél sűrűbben sétáljunk el a kaptárak előtt, hogy nem zúg-e hangosan valamelyik család, mert amelyik olyan erősen zúg, hogy még a kaptár előtt állva is jól halljuk, ez már valószínűen azért zúg, hogy kifogyott a fészekből a méz és éhen van. Az ilyen család mindig halkabban é# halkabban zúg, míg végre örökre elhallgat. Ha most már a méhész nem segít rajta* nem viszi be meleg helyiségbe, vagy nem rak rájuk forró téglát, éhen pusztul. HARISNYA NI ű 8 e E y e m és h e i* nyósetyem összes minőségben Kérje minden üzletben Vigyázzon a márkára: N O R - C O C Ki volt Lili Marleen? A méhek és a nagy hideg
