Zalamegyei Ujság, 1942. január-március (25. évfolyam, 1-72. szám)
1942-02-07 / 30. szám
1842, február 7. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 5. a Bődéi János: A Mura élete Bődéi János zalaegerszegi tanító, aki kutatásaival már eddig is szép eredményeket ért el s ez irányú munkásságával már korábban felhívta magára az illetékes körök figyelmét, most tervbe vette, bőgj' a Mura mentén a Mura életéről összegyűjti a néprajzi adátokat, hogs- így tiszta képet adhasson készülő müvében arról a vidékről, amelyet tudományok szempontból eddig csak kevesen méltattak figyelemre s amelyet mi, zalaiak is alig ismerünk. Megkérdeztük a fáradhatatlan kutatót tervei felől, aki kérdéseinkre á következő érdekes nyilatkozatot tetté. — Honnan jutott erre az ötletre, hogy a Mura életét megírja?— Nagyon sokszor a véletlenek is elindítanak szakmunkásságol. Fiatal diákkoromban egyedül, egy nagy nyári zivatar alkalmával Ausztriában eltévedtem a Mura melléit s 'tel napi melléttel való bolyongás után mintha léit volna valami közünk egymáshoz. A Néprajzi' Múzeum Értesítőjének ulolsó számában Némethy Endre elhuo- graphus egy olyan halászeszközt írt le a Mura Vidékéről, amely eddig a hazai szakirodalomban teljesen ismeretlen volt. Még Herman Ottó — aki a Ml ághírű halászati szakkönyvét megírta -- sem tudott róla. Ez az eset is nagyon felkeltette érdeklődésemet erről a fölkutalatlan területről s lassan kezdett bennem kialakulni egy könyv megírásának a terve. Az is ösztönző hatással volt rám, hogy Muraközről csak két luzetnyi szakkönyv jelent meg: Láposi Halleré és Gönczié. — Miért nem Göcsejben kutat? hez nagyon sokszor kérnek göcseji felvételeket. De egy vízimalom berendezésének keresztmetszetét sehogy sem tudom lefényképezni, — mondja nevetve. \ — De mit akar a \izima lmok kai? — Végre a tárgyhoz .értünk. Minden olyan életmegnyilvánulás érdekel, amely a Murával kapcsolatos. így a vízimalmok élete, a murai halászat, aranymosás, kavicstermelés stb. Célom,: megírni, mik azok a tényezők, amelyekkel a Mura magához köti. az emberieket s mekkora ez a terüLet. Annyit máris, tudok, hogy ez a terület nagyon lecsökkent. Valamikor még Zalabaksáról, Csesztregről is oda jártak..az emberek őrölni a Yízesmalinokba. — Jelent-e már meg ilyen irányú könyv? — Tudtommal nem. Ami tárgyi anyagot fölveszek, olyan irányú nagyon sok. De ami egy folyó és az emberek kapcsolatait kutatja néprajzi szempontból a cselekedetek, folyamatok kőMenyasszonyi koszorú, fátyol nagy választékban Horváth Jenő divatáruüzletében zötl, olyanról nem tudok. — Mire készül el a könyv? — Elsősorban az anyagiaktól l’úgg. Másodsorban a kitartástól. De az előbbi a félő pont j Úgy sejtem, két év alatt meg tudom csinálni. Soká tart az anyaggyűjtés is, soká tart az összegyűjtött anyag rendezése, összeállítása és megírása. Azonkívül érdeklődöm, hogy a délszláv x szakirodalomban nincs-e erről szó. Tovább már nem tudom itt tartani fiatal munkatársunkat, ipert egy régi boszorkányper- ínat Vain a hóna alatt, azzal siet a levéltárba, hogy egv-két homálvos szó értelmét felderítse. hí. Szép feladatokat kell teljesítenie a kiküldendő állandó vasútközlekedési bizottságnak — Göcsej bármikor helyemben van. Bármelyik délután kiugorhatom községeibe, de Muraközben eredményesen gyűjteni csak egyhuzamban lehet, mert a sokszori ldulazfatás kizökkenti a*, embert a munkából és költséges is. Az igazi ok mégis csak az, hogy új, friss terület, néprajzi szempontból elhanyagolt rész, fehér folt s az ilyen negatív dolgok egy néprajzosnak mindig kitűnő adottságok és sok élménnyel járó snunka, épen ezért vonzó is. — 3iikor kezdi el a munkát? \ — Hetek óla ezzel fekszem, ezzel kelek. Minden szakkönyvet már ilyen szempontból olvasok. Most forr bennem. Alakul, változik, bővül az anjag a lelkivilágomban. Tehát már elkezdtem a munkát. Keresem azokat a régi írásokat, amelyekben találnék valamilyen adatot e munlWihoz. Mert nemcsak az érdekel, ami van, hanem mi volt a múltban. Egyébként ezt minden tárgynál, minden szellemi megnyilatkozásnál figyelemmel kísérem: milyen ma és milyen volt. — Most veszem észre, hogy elkalandoztam, tessék figyelmeztetni. — Az igazi gyakorlati munka a nyári szünetben következik, amikor feleségemmel együtt mehetek dolgozni. Feleségem nélkül ugyanis már alig tudok megmozdulni a tárgyi néprajzi gyűjtéseimnél, mert az összes szakrajzokat mindig ő csinálja. Ezt kár megírni, mert ezzel nem igen szoktam dicsekedni. Sajnos, én nem tudok rajzolni, s a néprajzi munka rajz nélkül nem ér semmit. f — Hisz úgy tudom, szokott fényképezni? — Elég jól fényképezek, hisz szakkönyvekA vármegye közigazgatási bizottságának januári ülésen szóba kerültek vasútközlekedési ügyek is és akkor kimondották, hogy ezeknek az ügyeknek napirenden tartására, előkészítésére állandó bizottság kiküldése iráni tesz a bizottság előterjesztési a közgyűlésnek. A február 12-re egybehívott közgyűlés napirendjén szerepel is a közigazgatási bizottság előterjesztése. / Ahol a vasútközlekedési viszonyok terén olyan sok javítani való van, mint nálunk, Zalában, ott szükséges is olyan bizottság kiküldése, amely a vármegye érdekeinek szem előtt tartásával javaslatokat terjeszt illetékes helyre a vonatközlekedési viszonyok megváltoztatására. Mindenekelőtt meg kell gyorsítani a celldö- mölk—Csáktornyái vonalon a közlekedést, mert ez a »helyiérdekű» címet viselő vonal sokkal fontosabb célokat szolgál, mint helyi érdekek lebonyolítását. Az ország nyugati részei és a tenger között ez a legrövidebb út Győrtől számítva. A vonal páratlanul nagy kihasználtságnak örvend és így minden körülmény amellett szól, hogy itt a forgalom ne vicinális, hanem nagyobb keretek közölt bonyolódjék le: elsőrangusítani kell tehát minél előbb ezt a vonalat, természetesen Zalaszentivánon való átvezetéssel, hogy a kisfa- ludpusztai kiágazásnak még emléke se maradjon. Zalaegerszeg, Alsólendva, Csáktornya fejlődése hatalmas lendületet nyerne az elsőrangusítás révén s az jótékony hatását éreztetné az egész nyugati és délnyugati részekkel is. Biztosítani kell a vármegye ’nesszé elnyúló keleti vidékének könnyebb összeköttetését a vármegye középpontjával és nyugati vidékével. Ma a balalonfűredvidéki ember úgy közelítheti meg Zalaegerszeget, hogy a balatoni fővonalon elmegy Tapolcáig, onnan vicinálison Sümegen át ellátogat öi és férfi unti s á r c i p ő k megérkeztek Pál és Indra cég galaegerssiSj | a vármegyének legészakibb vidékére, Ukkra, hogy i onnan lefelé vehesse útját Zalaegerszegig. Hát ezt a magasságba való emelkedést, mint idő- és pénzrabló körülményt meg kell szüntetni. Amint a közigazgatási bizottság ülésén hallottuk, terv is van már erre vonatkozóan, amely szerint Tapolcától átvezetnék a vonalat Zalabérig, hogy elkerülje a vonat az ukki nagy kanyarodót. Ezzel megoldást nyerhetne annak a valamikor sokat emlegetett megyei transzverzális vasútnak kérdése is, amely esetben a balatoni fővonal nem végződnék Tapolcán, hanem Zalabér—Zalaegerszeg— Zalalövő—Szentgotthárd irányában nyerné meghosszabbítást. A Balaton és Hévíz szempont- jából js megbecsülhetetlen előnyt jelentene ennek a vonalnak kiépítése, mert a Grác felől érkező idegeneknek jó vasúti összeköttetés állana rendelkezésükre. A bizottságnak volna feladata a megfelelő terveket elkészíteni Ugyancsak a balatoni vasúttal kapcsolatosan, kellene azt a bizonyos szigligeti átvágást is eszközölni, hogy a Balatonfüred /elől Keszthelyre, Hévízre, Nagykanizsára utazók ne legyenek kénytelenek Tapolca felé kanyarodót csinálni. Ma, amikor az utak megrövidítésének s az időmegtakarításnak korát éljük, az ilyen vargabetűket el kell tüntetni. A keszthelyi állomás sem maradhat mai helyén, mert akadályozza a szabad közlekedést a fürdőtelephez, akadályozza a város fejlődését és lehetetlenné teszi magának az állomásnak feltétlenül szükséges bővítését is. Nagykanizsa és Alsólendva között sem várathat magára sokáig a vasút. Vármegyénknek | ez a hatalmas területe nem maradhat vasút nélkül. Az állandó vasúti bizottságra tehát nagy feladatok várnak. Vármegyénk fekvése és belső viszonyai, a székhellyel való könnyebb összeköttetés, a Balatonnak és Hévíznek minden irányból való kényelmes megközelítése sürgősen követelik a szembeszökő hibáknak kijavítását. És, mivel ezeket á hibákat ismeri maga a kormányzat is, bízhatunk abban, hogy a kiküldendő bizottságnak a hibák kiigazítására vonatkozó ja- t vaslalai elfogadásra is találnak, mint a vármegye | javaslatai, legillelékesebb helyeken. — o —
