Zalamegyei Ujság, 1942. január-március (25. évfolyam, 1-72. szám)

1942-02-07 / 30. szám

6. ZALÁMEGYEI ÚJSÁG 1342. február 7. Nagyszabású Gazdaközpont alakul Csucsszervezetbe tömörülnek a szabad agrárérdekképviseletek és a szövetkezetek Az érdekképviseleti munkának mezőgazdasági vonatkozásban fontos szervezetei vannak Magyar- országon. Az Országos Magyar Gazdasági Egye­sület, mint szabad társuláson alapuló szervezke­dés, immár több, mint száz <£ves múltra tekint (■vissza, s valóban történelmi érdemei vannak, hogy olyan korokban is összefogta a magyarságot, ami­kor közösségi megnyilatkozásra más terület nem állott rendelkezésre, mint az OMGE. A gazdatár­sadalomnak a szabad társulási szervek mellett évtizedeken keresztül hangoztatott követelése volt a törvényes érdekképviselet megalakítása. Erre csak az első világháború után került sor a me­zőgazdasági kamarai intézmény felállításával. A mezőgazdasági kamarák az elmúlt két év- tízed alatt szintén bebizonyították, hogy hivatá­suk magaslatán állnak és eredményesen segítet­ték elő az akkor szükségessé vált agrártermelés átállítását és a gazdaközönség minden rétegé­nek egységes rendszerbe való tömörítését. De ugyancsak gazdaszervezkedésnek kell mi­nősíteni a hitel- és fogyasztási szövetkezetek fél­évszázaddal ezelőtt megindult szervezkedését, amely a gazdasági megerősödés terén ért el je­lentős sikereket. és eredményesebb működését sikerrel segítheti elő az az igen jelentős tőke, amelyet a nagy ma­gyar szövetkezeti központok képviselnek. Gyakorlatilag az történik, hogy az Országos Magyar Gazdasági Egyesülés Szövetsége, a Falu­szövetség, a gazdakörök, a Magyarországi Szö­vetkezetek Szövetsége, a Hangya, a Futura, a Magyar Mezőgazdák Szövetkezete, az Országos Központi Hitelszövetkezet, a Gazdák Biztosító Szö­vetkezete egyetlen csúcsszervezetbe tömörülnek, hogy kialakítsák az egységes gazdafrontot. A ma­gyar mezőgazdaság továbbfejlesztésének törvé­nyes lehetőségei a milliárdos mezőgazdaságfej­lesztő törvényben néhány héten belül szabályo­zást nyernek, emellett azonban szükségesnek lát­szott olyan csúcsszervezet életrehívása, amely tár­sadalmi vonatkozásban is bekapcsolódik, figye­lemmel kíséri a különböző kezdeményezéseket és rendelésre mérték után. Alak i tások, bélelés és gallérozások legolcsóbban ifj. LAKI SÁNDOR szücsmesternél Zalaegerszeg Bethlen Gábor u.5. élő szervezetként avatkozik bele' azoknak a nagy problémáknak a megoldásába, amelyek a ma­gyar mezőgazdaságra az elkövetkező években várnak. A megalakítandó gazdaközpont viszonyát . a törvényes érdekképviselettel: a mezőgazdasági ka­marai intézménnyel külön fogják szabályozni, de nem kétséges, hogy az összhang és az együtt­működés alapjai megvannak, tehát semmiféle fél­reértés nem vetődhetik fel a gazdaközpont és a kamarai intézmény között. Érdekelt gazdasági kö­rökben hangsúlyozzák, hogy Magyarországon ilyen hatalmas arányú összefogásra eddig még nem volt példa. Séta Kievben Az érdekképviseletek szorosabb együttműkö­désének biztosítására néhány héttel ezelőtt rend­kívül érdekes tanácskozások kezdődtek. A föld­művelésügyi miniszter költségvetési beszédében már bejelentette, hogy az érdekképviseletekről és a mezőgazdasági egyesületekről szóló törvényt revideálni kívánja és ennek az elgondolásnak a hátterében nagyszabású gazdaközpont megalakí­tása áll. Az eddig lefolytatott megbeszélések — mint «értesülünk — eredménnyel járlak. A szabad tár­suláson alapuló agráregyesülelek és a szövetke­zetek vezetői helyesléssel vették tudomásul a földművelésügyi kormányzat elgondolásait, ame­lyeknek célja az, hogy az egész egyesületi élet és az agrárszövetkezetek közös fronton, egysé­ges vezetés alatt munkálkodjanak a mezőgazda­ság továbbfejlesztésén. A szabad társuláson ala­puló szervezetek megfelelő hálózattal rendelkez­nek, ugyanez mondható a szövetkezeti mozgalom­ról is. tehát a szervezet tulajdonképen készen áll és annak szélesebb körű, az élethez közelebb álló Ha az ember egy város gyomorviszonyai­ról akar tájékozódni, kimegy a piacra és ott mindent meglát. A kievi piacon látjuk a város: igazi nyomorát. A kievi piac a nyomor vá­sára. Félmilliós város szegénysége ad itt egy­másnak találkozót. Szegény ember vesz itt sze­génytől, szegény emberek cserélik ki szegényes árúikat. Az ember nem is gondolná, mi mindent kí­nálnak megvételre. A ieglehetctlenebb dolgokat. Öcska tejesköcsögöket, használt poharakat, rozs­dás szekrényzárakat, öreg kendőket, ikonokat, ki­csorbult késeket. Egy öreg ember az egyik ke­zében tököt árul, a másikban az aranyfogait kí­nálja. j ' ■ Rengeteg a szamovár. Szomorú dolog az, ha egy orosz háziasszony megválik a szamovártól. A szamovár a családi boldogság jelképe. A sza­movár duruzsolása a háziasszony büszkesége. A szamovár a legfőbb helyen áll, rangban rögtön a sarokban lévő szentkép, az ikon után követke­zik. A háziasszony lehet lompos, lehet hanyag, de a szamovár fényes fémből van, vagy ezüstö­sen foncsorozott, vagy ragyogó sárgaréz, a háztar­tás dísze, a háziasszony szemefénye. Ha egy ókori görög család vándorolt, akkor legelőször a házi. isteneit vitte magával, ha egy orosz család köl­tözik, akkor az első tárgy, amit visz, a szá- movár. Ha egy szamovár valahol fölös'egessé válik, ott széthullott egy család. Az asszony akkor is a tíz körmével ragaszkodik hozzá, ha egyedül marad. Igazán csak a végső szükség tudja rár kényszeríteni arra, hogy megváljon a szamovár­jától. És ezen a piacon igen sok, igen sok az el­adó szamovár... Ha az ember jól körülnéz, észreveszi, hogy főleg asszonyok adnak el. Asszonyok, akiknek a férjét magukkal vitték a szovjet komisszáriusok. Családfenntartó nélkül álló asszonyok, öreg anyó­kák. Nem csupán a munkásnegyed van itt kép­viselve, hanem inkább az úgynevezett szovjet kö­zéposztály. A régi kispolgárság is, amelynek van valami bútorzata, házi felszerelése, fölösleges ru­hadarabja. Amely jobb napokat látott. Ezek mind- amatőrök. Vannak hivatásos árusok is. Ezeknek állandó bódéjuk van. Főleg vasból való szerszámokat, szö­geket, gumitalpakat, könyveket, ikonokat árulnak. Régebben volt itt egész sor bódé, amelyekben hús- 1 neműeket és tejtermékeket árultak. Ezek a bó­dék most mind üresek. Csak a. feliratuk van meg. Hivatásos kiskereskedőknek tekinthetők az egészen fiatal. 12—15 éves suhancok is. Ezeket mind a cigaretta és az óraüzlet érdekli. A ciga­rettának óriási líra van a szabad piacon. Mind­egy, hogy milyen minőségű, az ára egy. Sőt mennél komiszabb kapadohányból van, annál ka- pósabb. A legolcsóbb magyar cigaretta százáért 8—10 márkát, azaz 13—16 pengőt fizetnek. Az egyik ilyen suhanc megállít. — Pán, nincsen cigarettája eladó? — Nincs. — Hát gyufája van-e? — Van, de csak egy skatulya. — Adja el. — Nem adom., az nekem kell. De épen kihúzom a zsebemből, mint a héja csap rá. — Adok érte 5 rubelt. Mondom néki, hogy nem seflelni jöttem He. De az ifjú nem tágít. A kezembe nyom két há­romrubelest. Nem akarom elfogadni Zavarom­ban annyit mondok, hogy nekem nincs szovjet mindeniiit meghódít estélyi ruha anyagát Schütz Áruházban veszi

Next

/
Thumbnails
Contents