Zalamegyei Ujság, 1942. január-március (25. évfolyam, 1-72. szám)
1942-01-31 / 25. szám
1942. január 81. 5. Nevek, amelyek fogalmakká lettek A mindennapi életben számtalan olyan szót használunk, amelyek bár idővel fogalmakká lettek, eredetileg tulajdonnevek voltak. Ezek a fogalmak leggyakrabban feltalálójuk, alkotójuk vagy azok családtagjai nevéről kapták elnevezésüket. Némely név eredeti tulajdonosára még emlékszünk, nagyon sokról azonban már régen megfeledkeztünk és nevük csupán közönséges fogalmat jelent számunkra. Senki sincs közöttünk, aki ne tudná, ki volt Zeppelin. Sokan még magára a fehér szakáik! és bajuszt! örégúrra is jói emlékezünk, aki élete nagy művével, a »Zeppelin-, »ei« hazájának még a magáénál is maradandóbb hírnevet szerzett. A Diesel név azonban, bár tulajdonosa a korszakalkotó nyersolaj motor feltalálója volt és csak alig 25 esztendeje, a világháború kitörésekor halt meg, már kevésbé ismert. Az emberek legnagyobb részének, akik Diesel- motorról beszélnek, fogalmuk sincs arról, hogy ki volt Diesel, ez a zseniális alkotó. Rendkívül nagy azoknak a fizikusoknak a száma, akik életük és munkásságuk főművét nevükkel ajándékozták meg: az olasz Alessandro Volta, a német Gerold Simon Ohm, a skót James Watt csupa olyan nevek, amelyek már régen fogalmakká váltak. Fahren- iáéit, a danzigi üvegfúvómester és a svéd Celsius, nevükkel a hőmérő és a hőmérő beosztásának elnevezésére, illetőleg fogalmára adtak nyelvünknek szavakat. Wilhelm Konrad Röntgen, a würzburgi egyetemi tanár találmányában, mint az emberiség egyik legnagyobb jótevője, saját magénak teremtett örökéletű emléket. A »Glauber8Ó« Johannes Rudolf Glauber kémikustól, az »Auer-égő« pedig arisztokrata feltalálójától, Auer von Welschbach bárótól örökölte immár régen fogalommá vált nevét. Moritz Schreber lipcsei orvos, a nagyvárosok szélén létesítendő családi kertek gondolatának önzetlen előharcosáról ezeket a kis lugaso~ árnyas telkeket még ina is »Schre- foer-ke :-nek nevezik. A konyhaművészet terén épenséggel megszámlálhatatlan sok tulajdonnév vedlett át fogalommá. A zene birodalmában két olyan fogalommal találkozunk, amelyekről ma már el sem Iriszi senki, hogy valamikor becsületes muzsikusok családi nevéül szolgáltak. Az egyik a híres és népszerű bécsi kvartett, magyarul »Sramli«, eredeti alakjában »Schrammel«, a másik pedig a modern tánczenénél nélkülöz- Itetetlen ördöngős hangszer: a szaxofon. Azi előbbi megteremtője Hans Schrammel bécsi ■épénekes volt. A szaxofont pedig egy belga aenész, Adolphe Sax találta föl. De az is kétségtelen, hogy a hálátlan ■tókor Kari Rabitzról hamarább megfeledkeKözpontiRávéház újonnan átalakítva Esténkint == Éj|j| Saltay Lajos cisan«zenekara muzsikál. zeit, mint nélkülözhetetlen találmányáról, a Rabitz-falról. És ki tudja azt, hogy a két dunai metropolis elegáns »Fiaker« -e és a kényelmes üléseiről híres bécsi jármű, a »Kremser«, két kedélyes dunaparti fuvarozási vállalkozóról, Fiakerről és Kremserről. kapták örök fogalmakká lett neveiket. A nevükkel fogalmakat alkotók hosszú sorában kétségtelenül Vincent Priessnitz, az egyszerű szaléziai paraszt a legérdekesebb egyéniség, aki szülőfalujában, Gräfenberg- ben kerek száz esztendővel ezelőtt alapította, meg a világ első hidegvízgyógyintézetét. Az ő nevét örökíti meg a hidegvízes borogatás azóta polgárjogot nyert elnevezése, a priznic. Végül mint érdekességet említjük meg, hogy a fogalommá vált »Mercedes« autómárka egy rnesszeföldön híres szépasszonynak, Jcliinek Mercedesnek az emlékét őrzi. A Daimler-művek 1901. február 18-án starthoz állt első versenykocsija viselte először eg nyitott am tűzifa-, szén- és építési- anyag feeres&edésevnet Zalaegerszeg, Óla ut 23. Elsőrendű bükk, gyertyán, akác stb. tűzifára mindenfajta szénre előjegyzést elfogadok A nagyérdemű közönség szives támogatását kérem. Varga József tüzelőanyag éa épitésianyag- kereskedó, fakitermelő. Telefoni 395. a szép Mercedes asszony nevét. Egészen mindegy, hogy a véletlennek vagy holmi divatszeszélynek, hogy művészi készségüknek vagy alkotó géniuszuknak köszönhették-e, valamennyien maradandó értékeket alkottak. És bár mindegyikük neve fogalommá vált, egyikük sem tudta, hogy művével ércnél és kőnél is tartósabb örök emléket teremtett magának. (M. N.) A rémhírterjesztésről a köztudatban szinte ugyanaz a kép alakult ki, mint a kémről. Álruhában jár, frakkban, vagy koldusnak álcázva, rettentő titokzatosság veszi körül mindaddig, amíg a detektív (fejebúbjára tolva keménykalapját, angol pipáját a bal agyarára csapva és nagyítóját a mellényzsebébe rejtve) le nem leplezi. A rémhírterjesztőről is azt képzeljük, hogy hirtelen és váratlan tűnik fel, gyanútlan emberek fülébe suttog, aztán — eltűnik, mint a kámfor. A detektív pedig — ritkán leplezi le. A rémhírterjesztő pedig ritkán tudatosan /az. Mert, aki tudatosan terjeszt rémhíreket, az rendszerint az ellenséges hatalom szolgálatában áll, vagy más érdekből terjeszt valótlan és rémületkeltésre alkalmas híreket. A rémhírterjesztő tulajdonképen ártalmatlan figura, aki maga rémülne meg legjobban, ha tudná, hogy tulajdonképen mit mond és mit követ el azzal, hogy mondja. Azt mondhatnék róla, hogy tájékozatlan fecsegő, izgága ember, feltűnési viszketegségben szenved, nagyképű, kicsit hazudós, hencegő, nagyon műveletlen, hebehurgya és rettentően okosnak tartja magát, (ezt szégyenkezés nélkül vallja és hirdeti is), holott (engedelmet a kitételért) elsősorban és mindenekelőtt csacsi. * * * Mert nézzünk meg csak közelebbről egy rémhírt. Tegyük fel, egy olyan alkalomból, hogy az államférfiak nemzetközi tanácskozásokat folytatnak. Hivatalosan erről néhány- soros tudósítás jelenik meg. Körülbelül ebben a formában: »X. Y. államférfi néhány- napos látogatásra A-ba utazott, ahol tárgyalásokat folytat az állam vezető íérfiaival«. — Hm! — mondja rémhírterjeszitőnk. Szenzációs! Na, ebből se lesz semmi jó! Ez azt jelenti, hogy... A minap beszéltem Ferivel, tudod, a volt szomszédunk sógornője 5 volt férjének egykori iskolapajtása, most államtitkár odafönt a jó fiú és az már mondta, hogy efféle készül. A csendesóceáni helyzet megváltoztat mindent! Mindent, öregem!... A Hirharsona is megírta a minap! Hjahaj. Nehéz idők öregem: A londoni rádió is bemondta tegnap, hogy Churchill... Tudod, nem jizért, de az embernek csak tájékozódni kell a világról. Tudod, egy ilyen nemzetközi tárgyalás... — Na, fog az menni, — feleli a gyanútlan polgár. — Mit? fog menni?! Hát majd meglátod öregem! Úgy elhasalnak, mint a podicipeá eristatus! liehe! Persze, nem tudod, mi azt Hiányoztál ötödikben a természetrajz órán! Hát mint a búbos vöcsök! Úgy ám, öregem! Eleget tanultam és hallottam ahoz, elég olyan benfentes barátom van, aki mindent elmond nekem... hadititkokat is. Bizony, öregem. Figyelj csak ide! Csak neked mondom, —ne add tovább! (Suttog)... Na látod? És még te beszélsz? Haj-haj! — Pincér, hozzon még egy adag sonkát. * * * Vannak kedves rémhírek is. így az egyik} faluban Ribbentrop és Ciano gróf látogatása alkalmával a következőket »mondta be * rádió»: »Hát az a Ribbentrop meg a Csán® azért jövének hozzánk, mert a japáni császár, aki ez nekünk Ázsiákul testvérünk, meg- izente nékik, hogy csak gyüjjenek és adjanak mpg mindent, amit szemünk, szánk! < kéván!« Lám, ez is rémhír, de legalább átragyogja a mesék aranyos derűje és bizony igaz szívek mélyéből fakad. A szándékban ugyanilyen ártatlan, de hatásában annál ártalmasabb rémhírek keletkeznek a felületességből, félreértésből, vagyL tárgyismeret hiányából. Az ilyesminek mégj aktív politikusok is áldozatul esnek. Ilye* volt az, amikor az olasz delegáció néhány tagja nem kapott hibás rendezés folytán helyet a Népszövetség üléstermében. A jókedvű olaszok erre az egyik asztalra táblát tettek Oki »Zembla« felírással és napokon áf mint Zembla állam képviselői ültek a teremben. ök maguk pattantották aztán ki * tréfát a genfi urak nagy megrökönyödésére. Ugyanott történt az egyik nemzetközi hír- szolgálati iroda szerkesztőjével, hogy egysze® Zrínyi Szálloda Pontos és figyelmes kiszolgálás Kávéházés Étterem Csáktornya "Rémhírek
