Zalamegyei Ujság, 1942. január-március (25. évfolyam, 1-72. szám)
1942-01-30 / 24. szám
2. ZALAMEG VEI ÚJSÁG 1942. január 30. Egyhetes szénszünetet tarthatnak az iskolák Az áHamvasuk szállításokkal kapcsolatban az illetékes tényezők vigyáznak arra,1 hogy elsősorban közintézmények, ipari vállalatok, erőműközpontok jussanak szénhez s gondoskodás történik a háztartások folytatólagos ellátásáról. A rendkívüli idők miatt azonban szükségessé vált bizonyos mértékű széntakarékosság elrendelése s ezért Buda- pest iskoláiban a tankerületi főigazgatóság hétfőtől kezdve három különböző csoportban egy-egy hetes szénszünetet rendelt el. Hétfőn reggeltől hétfő reggelig tart ez a szénszünet. A következő héten a második, azt követően pedig a harmadik iskolacsoport szén- j szünetét tartják meg. Hogy melyik iskola tartozik az első csoportba, azt az iskolák szén- tartalékmennyisége szabja meg. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a vidéki tankerületi főigazgatóságoknak is utasítást küldött, hogy amennyiben a szénellátás miatt szüksége mutatkoznék, bevezethetik a vidéki (iskolákban is az egyhetes szénszünetet. o — Nem kelleti nekik a szabadság FIGYELEM! m H W ^ M * 5 , H U m * H O ÉPÍTÉST vállalok D o ARANVJ.-U.28eB építkezési ÉPÜLETFa METSZETT ASZTALOS ÁRU TŰZIFA ÉS SZÉN ► > > TELEFON 1— 69 SZ. VÁLLALKOZÓ Sávics (Singer) Lajos és felesége, zágrábi lakosok, Elek Lajos és felesége, valamint ozv. Krauth Sándomé Weisz Ilona novo- szelszk-krizsi lakosok útlevél nélkül léptéié át a magyar határt s a nagykanizsai törvényszék 9—9 napi elzárásra ítélte őket, amit őrízetbevételükkel kitöltöttnek vett és elrendelte azonnali szabadlábra helyezésüket. A társaság azonban ennek nemcsak, hogy nem örült, de arra kérte a kir. ügyészt^ tartóztassa le és ne engedje őket szabadon.) Azért kérték ezt, mert. ha szabadlábra ke(A honvédludősító század közleménye.) Szálláshelyünkön kis karácsonyfa áll még a szoba sarkában. Őrizgetjük, tartogatjuk és mindennap százszor végigsímogatjuk a tekintetünkkel. Ragyogó színfolt a hazai karácsony világából, amelytől mi olyan messze estünk az idén. A karácsonyfán szaloncukor, a Főméltóságú Asszony által küldött hazai szeretetcso- magokbol. Ablakunk szélei és a keretek hézagai papírossal vannak beragasztva. Kint, a szabadban 30 fokos a hideg és minden tűhegynyi rést megtalál az ablakkeretek ragasztéka alatt. Egyik parányi lyukon olyan erővel áramlik he a kinti hideg levegő, hogy állandóan forgatja az előtte csüngő szaloncuk-J rókát. Játék-szélmalmot is elhajtana. Báránybőr bundában és nagy botos csizmában sétál az őr a csikorgó havon. Belovicsék Vasba vágynak vissza. Vézna női alak bontakozik elő a fagyos szürkeségből. Amint belép, percekig nem tud szólni. Fakó arcán csak az odafagyott könnyek csillognak. Kék szeme halálosan bágyadt. Ruhája: rongy hátán rongy. Kendőjének foszlott szálai deresen tapadnák homlokához. M:nyasszonyi koszorú, fályol nagy Horváth Jenő divatáruüzletében rülnek, átkísérik őket a rendőrségre, amely, mint nem kívánatos elemeket rövid utón átadja tőket a horvát hatóságoknak. A törvényszék természetesen nem tett eleget kérésüknek s így a társaság a rendőrkapitányságra került. Ott megmotozták őket és Sávics (Singer) Lajosnál a ruha bőrövébe bevarrva sok líra bankjegyet találtak, amiket azonnal lefoglaltak. A talált bankjegyek amellett bizonyítanak, hogy a társaság le akart telepedni Magyarországon. Visszainftítják őket, ahonnan jöttek. Amint egy kis erőre kap, akkorát sóhajt, mintha az egész környező orosz világot akarná elfujni magától ezzel a sóhajtással] Aztán megszólal — magyarul. Belovies Irénnek hívják. Szkarzsanowká- ból vánszorgott ide gyalog. Apja orosz hadifogoly volt a vasmegyei. Burn községben. Az anyja Horváth Julianna. Három fiú és két leánytestvére van. Még 1922-ben jöttek ki Oroszországba útlevéllel, mert apjának, Belovies János egykori magyarországi muszka hadifogolynak földje volt Oroszországban. Volt... Mire megérkeztek, csak kolchosz volt és ők mindnyájan szomorú sorsú szovjet rabszolgák lettek az állami nagybirtokon. Akár gyalog is nekivágnak az útnak. Ezt bizonyítani sem kell. Csak rá kell nézni a szerencsétlen leányra. Olyan, mint egy vihartépett holló. Űzött madár a vakítóan fehér orosz halálmezőkről. Szkarzsanovvkába is eljutott a hír, hogy magyar csapatok járnak ezen a vidéken. Be- lovics Irént édesanyja küldte hozzánk, a vasmegyei Horváth Julianna, aki a bolsevista kolchosz gyilkos, igájában is megmaradt magyarnak és titokban esténként a naphosszat] tartó robot után magyar szóra és magyar1 imádságra tanította gyermekeit. Szeretnének hazamenni Vas megyébe. Irén a család előreküldött esdeklő követe. Pénzük, útra valójuk nincs. Hogy is szerezhettek voL na ,ii kolchoszon?! De gyalog is nekivágnának az útnak, csak még egyszer léphessék át a magyar határt. Vagy ahogy Belovies) Irén zokogja összetett kézzel: — Csak a határig segítsen a jó Isten, bog) ott letérdelhessek és jóllakhassak magyar földdel! ... Gyalog, 30 fokos hidegben, rongyosan, kiéhezetten, a jeges, havas pusztákon) keresztül... Csak egy a sok közül. Belovies Irén és a Belovies-család csak ‘ egy a sok közül. Egyre jobban benépesül az ittrekedt maFaanvag, szén- és tüzifanagykereskedő. Kérem a nagyközönség szives pártfogását. gyár hadifoglyok álombéli útja is: visszatérés a szülőhazába! Imién is, onnan is előkerül 'egy-egy öreg magyar. Otthon bizonyára holttá nyilvánították már őket, hiszen 26— 27 évi keserves raboskodásuk után roko- naikra és falujukra is csak homályosan emlékeznek, durva, nehéz munkában már szinte írni-olvasni is elfelejtettek. Most sorban jelentkeznek. Erdélyi Mihálv már hatvan éves. öt évet Szibériában töltött, ötször kísérelte meg a szökést — hiába. Vitelre szeretne hazamenni. Huszka Márton most ötvenöt éves. Prze- mysl várában esett fogságba. Közép-Ázsiából vándorolt hazafelé huszonhárom év óta. Kulcsár Józsel szerelő, aki 1917 nyarán Stanislaunál esett fogságba, \ ácra szeretne! visszatérni. Ferencz József marostorda-megyei magyaréi születésű, 55 éves, 1914 óta eszi az( orosz föld keserű kenyerét. Krivoj Bogból szeretne végre hazajutni Magyaróra, ahonnan mint délceg ifjú indult el huszonhat évvet ezelőtt. Haza, haza. Haza, haza, ha csak meghalni is, mert — mondják mind, egyforma szent meggyőződéssel: — »Jobb otthon meghalni is, mint itt élni«. Ki tudja, hányán kerülnek még elő s ki tudja, hányán sínylődnek tűlnan, a még lángoló szovjet pokol gyehennájában, negyedszázad óta várva a szabadulás napjára. Ki tudja, hányán vannak még az elevenen eltemetettek, akik 25—27 év óta csak a dél felé szálló darumadárral üzenhettek. Derék honvéd fiuk, akik most diadallal . járnak a felszabadított orosz tájakon, meghatottál! osztják meg falatjukat a hazafelé igyekvő öreg baj társakkal... Az anya keblén fagyott meg egy csecsemő Pécsről jelentik: Korsós Katalin 35 éves kökényi cigányasszony és Kemény Jánosné 69 éves málomi napszámos, kedden késő este hazafelé indultak: útközben valószínűen megpihentek és a nagy hidegben megfagytak. Kedden délután Dobos Józsefné 53 éves, Kiss Lukács Józsefné 33 éves és Kovács Józsefné 40 éves( vasasi asszonyok és ez utóbbinak 12 éves) fia nagy csomagokkal igyekeztek Pécs felé. Vasas határában az úton egy csendőr-járőr» bukkant rájuk s a közeli őrházba vitte őket. A három asszonyon már nem lehetett segíteni, a fiút sikerült életrekelteni, azonban) keze-lába megfagyott: életveszélyes állapotban szállították kórházba. A sződéki erdőben egy cigánytársaság nagy tüzet rakott és a körül melegedett. Pápai Jánosné szoptatni kezdte 13 napos gyermekét. A rongyokba takart csecsemő az anyja keblén megfagyott). Akik a halálból akarnak visszatérni
