Zalamegyei Ujság, 1941. október-december (24. évfolyam, 223-294. szám)

1941-10-18 / 238. szám

ZALAMEGYEI ÚJSÁG 3. 1941. október 18. sára helytartókat nevezett ki. Az alsópannó- niai és a Drávától délre eső szlávokat a friauli herceg kormányozta. Felső-Pannóniát viszont a bajor őrgróf. Ugyancsak az ő fel­ügyelete alatt állott Álsó-Pannóniának az a része is, amely a Drávától északra esett«, (tehát Muraköz is). Az eddig összecsomózott bizonyítékok te­hát a mellett tanúskodnak, hogy a Mura-Drávaköz 1091 előtt nem a horvátok, hanem a frankok, illetőleg a németek birtoka volt. Szent László Muraközt és Ó-Szlavóniát (Varazsd, Kőrös és Zágráb vármegyéket) IV. Henrik német császár birodalmából hasította ki. Ennélfogva Morvát Rudolf ... tévedett. A második kérdés ez: »igaz-e, hogy »Mu­raköz az első perctől fogva« volt függvénye a zágrábi püspökségnek«. Erre két tudósunk: Pauler Gyula és Ortvay Tivadar felel meg. Pauler Gyulának (»Magyarország törté­nete az Árpádházi királyok alatt«) az a véle­ménye, hogy Muraköz 1094-től a XIII. századig a veszprémi püspökség egyik része volt, mert ennek a határa »összeesett a somogyi terület határSval; délre pe­dig a Dráváig, sőt még azon is tiil terjedt a tótok (szlovénok) által gyé­ren lakott földön. Hogy a veszprémi püspök joghatósága már eleve a Dráván is túl terjedt — írja Pauler — az abból következtethető, hogy a zág­rábi püspökség alapításában — az esztergomi és bácsi érsekek mellett — a veszprémi fő- pásztor is résztvett«. (I. E. 395. 1.) Ortvay Tivadar »Magyarország egyházi földleírása a XIV. század elején« c. művé­nek 682. lapján meg ezt mondja: »A zágrábi egyházmegye a Dráváig terjedt. Mint politikai terület, hatá­rozottan nem a mai Horvátország­hoz, hanem Zala megyéhez tartozott. Muraköz a zágrábi püspökség alapításakor (1094) nem tartozott ehhez az egyházmégyé- hez. Egyházilag csak később hasították ki az anyaország területéből. Valószínűen akkor, amikor a Güssingi grófok — Muraköz ak­kori birtokosai — hadakoztak az osztrák her­cegekkel s amikor ezt a folyóközt elvesztették. A XIII. században ugyanis az egész Muraköz Albert osztrák herceg bir­tokába került. Ekkor eshetett ki a veszprémi püspök egyházi jogható- í sága alól s lett az 1219-ben alapított seckaui püspök­nek alárendelve. Hogyan került Zágrábhoz: nem tudjuk«. Morvát Rudolf tehát itt is elvetette a sulykot. Érveit annál kevésbé vehetjük fi­gyelembe, mert fennt idézett könyvének 23. lapján ő maga beismeri, hogy a Muraközt említő első oklevél 1226-ban kelt, de az sem a püspökségről, hanem csak egy jelentéktelen magán birtokperről beszél. Muraköz egyházi hovatartozósága és plé­bániái tekintetében a legelső többé-kevésbé hiteles v(?) adat egy, 1334-ből keltezett, ku­száit és felette hiányos kézirat, amelyet a térti es not szak üzlet ÓTH GYULA r uh a-s zalonj a . zágrábi káptalan irattára őríz. Ezt Racski Ferenc terjesztette a nyilvánosság ítélőszékc elé a »"Starina jugoslavenske akademije« IV. kötetének 201—229. oldalán. Ez a dohos és tépett kézirat mentette meg az utókor számára a zágrábi káptalan alapszabályait, valamint a zágrábi egyház­megye plébániáinak neveit esperesi kerüle­tekként csoportosítva. Bizonyos azonban, hosy ezeket az egyházközségeket már jóval ko­rábban szervezték meg. Ebben a bosszantó felületességgel össze- eszkábált jegyzékben ugyanis csupán 3 plé­bániáról van szó. Ez a három a stridói (Strigó), a kisszabadkai (szaboticai) és a perlaki. — Ezeken kívül említés történik ugyan még 8 egyéb helyről is, csakhogy nem községek­ként, hanem néhány templom védőszentjé­nek megnevezésével. így például hivatkozik a kézirat egy, a Szentháromságról elnevezett templomra. Ez — visszakövetkeztetve a je­lenről a múltra — a nedőcei (nedeliscsei) lehetett, mert a légrádi akkor még Somogy­bán, a mai Kakonya-puszta táján állt. Szó esik továbbá a Szent Márknak, Szent Mártonnak, Szent Mihálynak és Szent György­nek ajánlott több templomról is. Ezek való­színűen Csáktornyán, Tüskeszentgyörgyön, Bottornyán, Muraszerdahelyen és egyebütt vol­tak. De ez csak bicegő feltevés. Meg kell itt említenünk Zsigmond király­nak egy, 1398-ból való s Gara községben kelt adománylevelét is, amelyet Fejéinek »Codex dipl. regni Hungáriáé« c. oklevél­gyűjteménye foglal magában, Ez a fukarszavú írás azért érdemel fi­gyelmet, mert Zsigmond ebben az évben tágítja ki a zágrábi püspökség határait a Mu­rán túlra, a veszprémi főpásztor ro­vására. Az érdekelt községek neveit azonban ez is mellőzi. „ Ennek az adománylevélnek ellenére a »Stravina« IV. kötetében található 1501. évi névjegyzék még csak egy-két murántúli plé­bániát említ. A XVI. századbeli muraközt és muramelléki plébániák a következők: Kis- szabadka, Stridó, Perlak, Nedőce (Nedeliscse), Csáktornya, Bottorrtya, Muraszerdahely, Lo- patinec, Felsőszentmárton, Szelence, Belica, Turniscsa (?), Bistrica, (talán Vidovec), Pod- brest. A XVIII. században Murarév (Vidovec), és környékének lakói annyira elszaporodnak, hogy az egy plébániából négyet lehet kiha­sítani. Ekkor épül fel a kotori, domborul, és szentmáriai templom (a muravidi szomszédsá­gában.) Muraköz és a Muravidék most már 14 plébániával dicsekszik. Mindezek a bexini (becsehelyi) esperes körzetébe tartoznak. * A XVI. és XVII. században a Mura és Dráva közén is gyökeret eresztett a pro­testáns vallás, amely ellen az ószlavóniai szer­zetesek és lelkészek is keményen harcoltak. Sokáig sikertelenül. Lényeges változás csak akkor következett be (1613), amikor az evan­gélikus vallású Zrinyi György gróf — Bakos János szentilonai pálosrendi perjel rábeszé­Teát, rumot, kekszet stb. legolcsóbban csemegeüzletbsn vásárolhat lésére — az ősi róm. katolikus hitre tért at. Ekkor V inkovich Benedek zágrábi pré­post (később pécsi püspök) 12 pálosrendi szer­zetest küldött Muraközbe a protestáns val­lású jobbágyok áttérítésére. A valláscsere eb­ben az időben oly gyors ütemben folyt, hogy nemsokára alig maradt itt híve Luthernek. Csakhogy amilyen nagy ujjongással fo­gadta a zágrábi püspök ezt a gyors diadalt, olyan hatalmas felzúdulást keltett a fordulat a dráváninneni protestáns hívek körében. Csak alkalom kellett rá, hogy a fenyegető vihar, kirobbanjon. Erre az 1625. évi pozsonyi diéta ígérkezett alkalmasnak. A magyar és a hor- vát közös gyűlésen Ö-Szlavóniát 3 úr kép­viselte, úgymint Vinkovics Benedek, Patacsics István és Pethő Gergely. Miután a magyar protestánsok eré­lyesen követelték Muraköznek a zág­rábi püspök joghatósága alól tör­ténő kiemelését, felpattant helyéről Vinkovich pécsi püspök, (aki ideigle­nesen Zágrábban lakott, mert Pé­csett a török parancsolt) és tüzes hangon szembefordult a magyarok­kal. A íuteránusok egy ideig csak morogva méltatlankodtak, de csak­hamar elöntötte őket is az indulat, körülzajongták a szónokot és meg­tépázták a — szakálláí. A vita tehát kilendült a tárgyilagossági medréből és parázs botrányba fulladt. Ennek az lett a következése, hogy a diétát bezárták és, hogy a király megbüntette a magukról megfeledkezett rendbontókat. Muraköz per­sze továbbra is a zágrábi diöcézis része ma­radt. Ennek ellenére mégis érdemes lerög­zíteni, hogy az elcsatolás vágya már ekkor feltört. Az első ok még vallási és világnézeti természetű volt. A későbbi okok viszont kö­vetkezetesen politikai színezetűek. * A XVII. századtól kezdve egyre gyako­ribbakká váltak a torzsalkodások a magyar, meg a horvát anyanyelvű pálosrendi atyák között. A horvát pálosok vezetője akkor a varasdi születésű, erőszakos és magyargyű­lölő Malecsics Gáspár volt, akit 1684-ben vá­lasztott meg a lepoglavai (horvát) rendház Lóherét, lucernát, fehérherét, i[ továbbá mindennemű mezőgazdasági magvakat, valamint ! j buzit, rozsot, árpát, *ata®i és tengerit : a legmagasabb áron vessek, mint Hombár bizományos. I Nagy befogadóképességű raktáram, 20 éves szakmai \ ! gyakorlatom biztosítja a leggyorsabb és legpontosabb | I lebonyolítást. | ! Az igentisztelt gazdatársadalom szives támogatását kéri: ! ! f ü I gabona- és terménykereskedő, mint Hombár bizományos < ; 1 Zalaegerszeg, Kossuth Lajos-utca 9. — Telefon 185. ! \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents