Zalamegyei Ujság, 1941. október-december (24. évfolyam, 223-294. szám)
1941-10-15 / 235. szám
2. ZALAM8GTEI ÚJSÁG 1941. október 15. v n / A Donee medence iparilzemei már nem nal|ködnek A Corriere della Sera jelentése szerint az ellenséges területre egyre mélyebben behatoló légifelderítés megállapította, hogy a Do- nec-medence fontos iparvidékének üzemei már megszüntették a munkát. A bolsevisták nagy igyekezettel próbálják elszállítani a gépi berendezéseket. A magas kémények nem füstölnek többé és kialudtak a számos üzem kohói is. Szünetel a munka a sok hadiüzemben, amelynek legnagyobb része fegyvert gyártott a szovjet seregeknek. A Donec-medencéhez vivő fontos vasutakon számtalan vonat látható, amely nagy szállítmányokat visz kelet és észak felé. A német légierő alapos munkát végzett azon a téren, hogy támadásaival megszüntesse az ellenség utánpótlási területén a forgalmat. Sok jel arra vall, hogy a szovjet parancsnokságok már nem képesek rendezett hadsereg nagyobbarányú ellenállását szegezni szembe a szövetséges csapatok előnyomulásával. Megkezdődött az E-revízió Ismeretes, hogy a kormány néhány hónappal ezelőtt takarékossági okokból elrendelte a magánautó-forgalom leállítását. Ugyan akkor intézkedés történt, hogy a magángépkocsik, amelyek közérdekű célokat és nem kizáróan luxust szolgálnak, továbbra is üzemben maradjanak. Hosszú hetekig ülésezett az erre a célra kijelölt tárcaközi bizottság és indokolt lesetekben megadta az autótulajdonosnak a további üzemben tartás engedélyezését jelentő E-betűt. Már akkor elhatározták, hogy az E betűs autók listáját időnként felülvizsgálják. Az első ilyen felülvizsgálat most van folyamatban. Most a közeli napokban terjesztik fel illetékes helyre a listát, amely tartalmazni fogja azok névsorát, akik továbbra is használhatják autójukat. Illetékesek arra az álláspontra helyezkedtek, hogy kikérik az ügyben az egyes érdekképviseletek véleményét. A kereskedők és iparosok és egyes vállalatok ügyeit a Kereskedelmi és Iparkamara, a színészek és színésznők ügyeit a Színészkamara, az orvosok E betűit az Orvoskamara vizsgálja felül és terjeszti föl véleményével ellátva az egyes szakminisztériumoknak. A minisztérium a javaslatok beérkezése után mégegyszer véleményezi az E betűs listákat és azután kerül az ügy végső döntésre. A véleményezéssel foglalkozó bizottságok igen gyors tempóban dolgoznak és így a legrövidebb időn belül kiderül, ki tarthatja továbbra is üzemben kocsiját és ki nem. Az eddig megállapított adatokból már most azt a következtetést lehet levonni, hogy a hónap végén sokkal kevesebb autó szalad majd az utcákon. A hulladékgyűjtés hazafias kötelesség A bányák mellett a legfontosabb gazdasági források egyes termelési ágakban épen a lomtárak. A lomtárba ugyan mindenki olyan tárgyakat helyez el, amelyek már nem használhatók a háztartásban. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nemzetgazdasági szempontból is használhatatlanok és értéktelenek volnának. A papírgyártás például évszázadokon keresztül kizáróan az eldobott és összegyűjtött rongyokra támaszkodott, az ócskavas pedig a XIX. század közepétől a vasszükség-^ Jet lényeges százalékát elégíti ki. Németországban külön birodalmi biztos vezeti azt a mérhetetlen fontosságú hulladékgyűjtő szervezetet, amely elér a legkisebb háztartásig és igyekszik leküzdeni a nemtörődömséget, mert nemzeti kötelességnek tartja, hogy a lomtárak fontos anyagának összegyűjtésével számos nehézségtől mentesítse az országot az anyagbeszerzés terén Még a nyersanyagban FIGYELEM!-....................- J* HNN I-og * te 5 J H u “ J1 < (0 <HO ARANY J.-U.28. ÉPÍTÉST VÁLLALÓK ÉPÜLETFA METSZETT ASZTALOS ÁRU TŰZIFA ÉS SZÉN ► > > TELEFON 1—69 SZ. ÉPÍTKEZÉSI vállalkozó Faanyag, szén- és tüzifanagykereskedő. Kérem a nagyközönség szives pártfogásé t gazdag Amerika is szükségesnek látja a papírhulladékok és gumifélék összegyűjtésének megszervezését. Nálunk különben az ipari acél és vas ellátásának biztosításában játszik nagy szerepet a hulladék gyűjtése, mert szükségletünknek több, mint egyharmadát lehet ezzel fedezni. A hadigazdálkodás különben is új feladatok elé állította az országot. Az eddig rendelkezésre állott nyersanyagot száz százalékig igénybe kell venni és hazafias kötelesség a fokozódott szükséglet előteremtését megköny- nyíteni, főleg, ha az csupán a nemtörődömség leküzdésében áll. A hadkötelezettség és az általános termelés mellett talán a legfontosabb feladata minden magyar állampolgárnak a hadigazdálkodás támogatása.. Ez a támogatás nem is kíván áldozatot, csupán azt kéri mindenkitől, hogy kutassa végig lomtárait s abból a magánháztartásban használhatatlan anyagot gyűjtse össze, hogy a gyűjtések alkalmával azt beszolgáltassa. A beszolgáltatások lehetővé teszik, hogy a közönség újabb korlátozásokat hárítson el, amelyek talán érzékenyen érintenék nemcsak a kényelemszeretetét, hanem igényeit is. Különben is, magunknak adunk, amikor a hulladékokat űj feldolgozásra beszolgáltatjuk, mert minden rongy, minden darab papír, pléhdoboz, vagy más hulladék érték, amely rövidesen mint űj árű kerül elénk. A lomtárak mozgósításával nemcsak hazafias kötelességet teljesítünk, hanem szociális intézkedésben is résztveszünk, mert nyersanyaggal látjuk el -gyárainkat, s így megtartjuk a munkaalkalmat számos embernek. Egyben emeljük a nemzet teherbírását is, mert olyan nyersanyagok beszerzését tesz- szük lehetővé, amelyeket különben külföldről kellene behozni vagy egyáltalán nem lehetne megszerezni. Fontos, hogy ebben az akcióban mindenki résztvegyen, mert most a hulladékok gyűjtésével nemcsak egyes vállalatoknak adunk kereseti lehetőséget, hanem magát az államot támogatjuk, amely ezekből a javakból a közjót s így minden- 1 kinek előnyét szolgálja. Teát, rumot, kekszet atb. legolcsóbban vásárolhat Hol az igazság?... Huszonkét éve annak, hogy a magyar nemzet elsőnek szállott szembe a bolseviz- mussal. Ez a sokat szenvedett föld érezte először: mit jelent az, ha a Lenin-fiúk kezébe kerül a hatalom. Emlékezzünk csak visz- sza azokra a borzalmakra, amelyeken átmentünk — és átment elsősorban a föld népe. Még nem felejtettük el Számuelli hóhérvonatát, a parlamenti »gajdeszt«, mindazt a véres emléket, amelynek felidézésekor a kezünk ökölbe szorul. Most végre mérkőzik velük Európa. Megmozdultak a civilizált népek és magasra tartva a keresztet: lépésről-lépésre tisztogatják a pokol zúgait. Németország indította meg a harcot és Magyarország csatlakozott a küzdelemhez. A harc teljes egyetértésben folyik tovább — a végső győzelemig. Addig, amíg el nem múlik a fenyegető veszély Európa széléről és az egész európai civilizációt fenyegető barbarizmus össze nem omlik. Ugyan mivel magyarázzák most London és Washington órai: a hadianyagszállítást és a beígért segítséget? Mivel indokolják meg népeiknek, hogy azt a rendszert támogatják! a szövetségesekkel szemben, amely rendszer papokat kínoz halálra, templomokat rombol le és megtiltja az istentiszteletet? Mivel magyarázzák meg, hogy azok ellen szállítanak bombákat, akik mindig a kereszt és az európai civilizáció védelmében fogtak fegyvert? Lehet-e egyáltalán menteni azt, hogy — mint legutóbb Iránt — kis államokat akarnak kiszolgáltatni annak a szovjetnek, amely kínzókamrákkal, agyonlövetéssel kezdi működését? Hol vannak a fennen hirdetett emberi jogok, eszmei célkitűzések? Hol maradnak ellenérvei a Duff Cooper körül csoportosult angol „humanistáknak“ és íróknak? A kérdésekre, tudjuk: nincs felelet. Odaát most csend van, — nem beszélnek a huszadik századról, jogokról, emberiességről. De ez a csend, ez a nnagy némaság valamit mégis elárul. Hogy odaát is tudják — ideát van a harc. igazsága. Szigorú intézkedések lépnek életbe a legközelebb az árúelrejtőki és a hatósági árakat túllépők ellen. A hatósági árakat túlléphetik az eladók, akik a megengedett árnál magasabbat kérnek és a vásárlók, akik csak azért, hogy árúhoz jussanak, magasabb árakat fizetnek azért. Különös jelenség, hogy a közönség nap-nap mellett értesül arról, milyen szigorúan büntetik! az árúelrejtőket és a hatósági árakat túllépőkét s mégis akadnak, akik ezeket a bűnöket elkövetik. Reméljük, hogy a most kiadásra kerülő rendelet olyan intézkedéseket tartalmaz, amelyek ^alkalmasak arra, hogy elvegyék úgy az eladóknak, mint a vásárlóknak kedvét az árdrágítástól, a termelőknek kedvét pedig az árúelrejtéstől. Meg is érdemlik a legszigorúbb büntetést mindazok, akik a mai súlyos helyzetet a maguk javára akarják kamatoztatni s akik a hatósági rendelkezéseket semmibe véve ember- és honfi- 1 társainak romlására törekesznek.
