Zalamegyei Ujság, 1941. október-december (24. évfolyam, 223-294. szám)
1941-12-19 / 286. szám
XXIV. évfolyam. 286. szám. ÁRA 8 FILLÉR 1941. december 19. PÉNTEK MEGYEI Megjelenik hétköznaponként délután. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Balaegerszeg, Széehenyi-tér 4. Telefon: 128. POLITIKAI NAPILAP j Hirdetések díjszabás szerint. Felelős szerkesztő: I Előfizetés: egy hóra 2 P, negyedévre 5.70 0, HERBOLl FERENC ________1 Postatakarékpénztári csekkszámla: 49.368. A tisztviselők utánpótlása csak azóta lett probléma, amióta (Trianon rozsdamarta vasbilincsei egyre-másra lehullottak az ország testéről. Nem is olyan régen még, (,a trianoni; gúzsbakötöttség gyászos éveiben az elhelyezkedés lehetősége csak igen keveseknek adatott meg. Valósággal a szerencse fiának volt nevezhető az, aki tudományokkal állig fel- fegyverzetten és minden elképzelhető szakvizsgával egyetemben komoly pozíciót tudott teremteni magának. Talán felesleges visszaidéznünk a közelmúlt mindennapos újsághíreit a diplomás villamoskalauzról és sok! ilyen hasonlóról. Hányszor hallottuk akkoriban diplomásoktól és érettségizettektől: restelek hazamenni, alig merek otthon a kenyérhez nyúlni, mert élekkel ezelőtt végeztem iskoláimat és még mindig a szülőim nyakán élősködőm. Hány szónoklat és újságcikk követelte, hogy szüneteltessenek egy csomó iskolát, mert azok úgyis csak azért ontják az érettségizetteket és diplomásokat, hogy az elégedetlenek számát növeljék. Ha nem is volt magyar ember a csonka hazában, aki a trianoni határokat véglegeseknek és megváltoztathatatlanoknak tekintette, az örvendetes országgyarapodás mégis váratlanul ért bennünket. Azt mondtuk, nem hihettük, hogy ilyen hamar« széttörjenek a trianoni bilincsek. Igaz, a csonka ország »ilyen hamar«-ról beszélt, a trianoni határokon kívül maradt testvéreknek azonban a két évtized csaknem örökkévalóságnak számított. Csak azok tudják ezt, akik laktak hódoltsági« területen. A húszéves, szőkébb korlátokhoz igazodó beállítottságunk hirtelen megváltozása természetesen reakciót váltott ki. Ma még töprengtünk, mi lesz iskolát végzett gyermekeinkkel és másnap már — Istennek hála — azon panaszkodtunk, hogy nem gondoskodtunk kellőképen az utánpótlásról. Hátha még hallgatott volna a kormányzat azokra, akik az iskolák szüneteltetését sürgették! És ma ott tartunk, hogy a pályázatok soksók helyen meddők maradnak. Az utánpótlás nehéz kérdését azonban a városokban az automatikus előmenetel hiánya is nagy mértékben gátolja. Tudott dolog, hogy a városi tisztviselők pragmatikája az 1889. XXII. törvénycikk, az úgynevezett községi törvény, sok tekintetben elavult és a mai megváltozott viszonyoknak már nem felel meg. Az előmeneteli lehetőség a városi szolgálat minden őrhelyén kötött és csupán a nyugdíjazás, vagy kihalás nyújt elenyésző lehetőséget. Számos példát sorolhatnánk fel arra, hogy hasonló képesítést kívánó állásoknál nem egyenlő az előhaladás, sőt gyakran a kisebb kvalifikációval rendelkezők elhagyják a magasabb kvalifikációhoz kötött állások betöltőit. Nem a kisebb kvalifikációsok előmenetelét kifogásoljuk, nem; hanem lehetőséget kívánunk arra, hogy a magasabb kvalifikációval rendelkezők is részesüljenek az őket megillető előlialaclásban. A beszédes tények nyújtanak magyarázatot, miért a nagy törekvés az automatikus előmenetelt biztosító állami szolgálat felé és miért olyan nagy az idegenkedés az önkormányzatok irányában. De beszéljünk általánosságban, ami egyPortugália és japán viszonya A portugál kormány váratlanul a következő közleményt bocsátotta ki a csütörtök hajnali órákban: — A minisztertanács összeült a SaoPento palotában és a Timor-gyarmaton történt komoly eseményekkel foglalkozott. A minisztertanács megvárja az ügy tisztázását, hogy majd tájékoztathassa a közvéleményt és határozatot hozhasson az eseményekkel szemben való magatartásról. A timori portugál gyarmat a csendesóceáni Timor-sziget északkeleti fele. A sziget másik fele németalföldi birtok. Területe 10 négyzetkilométer, lakossága nem egészen félmillió lélek. Főhelye Dilly kis kikötője. A Republica című lap igen élesen kikel a Makao portugál gyarmat elleni japán lépésről szóló angolszász álhírek ellen. Az álhírek szerint Makaót szerdán megszállták a japán csapatok és foglyul ejtették a gyarmat portugál kormányzóját. A lap megállapítja, hogy iezek a hírek teljesen hamisak. A makaói portugál csapatok parancsnoka szerdán táviratban jelentette, hogy a jelzett híresztelések] valótlanok. A Republica hangsúlyozza, hogy Portugália a legjobb viszonyt tartja fenn Japánnal és, hogy a különböző álhírek tökéletesen alaptalanok. Olasz hadltisdéslté mborneoi japán partraszállásról A Messagero tokiói különtudósítója né- j hány részletet mond el a borneoi japán part- | raszállásróJ. Megemlíti, hogy eddig a japán j főparancsnokság nem engedte meg egyetlen J újságírónak sem, hogy a hadműveletek különböző mozzanatairól helyszíni tudósítást küldjenek, hanem csak a japán császári főhadiszállás hivatalos jelentéseit közölhetik a lapok. Rómeónál a japán csapatok hatalmas trópusi viharban szállottak partra. Először elfoglalták Mirit, ahol nagy olajkutak vannak. Itt nem ütköztek nagyobb ellenséges ellenállásba, a kutakat a partraszállás pillanatában mindössze körülbelül 300 benszülött katona őrizte néhány angol tiszt parancsnoksága alatt. Ezeket rövid harc után ártalmatlanná tették. A Zalamegyei Újság nemrégiben foglalkozott a badacsonyi bazaltbányák áthelyezése ügyével. A kérdésben most a Balatoni Szövetség részéről hallatszik hang. Gáspárdv Aladár szövetségi titkár, a »Balaton« című lap felelős szerkesztője, lapjában a következőket írja: Ceterum censeo montem Badacsony non esse delendam« Kis propaganda-bélyeg a Badacsony körrajzával, ami ezt a feliratot viseli, figyelmeztet minden Balaton-barátot a Badacsonyi hegy védelmére. Dr. Dornyay Béla múzeumigazgató állította ezt a bélyeget a Badacsony-mentőakció szolgálatába. Közismert az a régen elindított és azóta is állandóan ébrentartott szívós mozgalom, amit a Balatoni Szövetség a balatoni tájszépségek és bazalthegyek lerombolása, elcsúfítása ellen folytat. Legutóbb lapunk ezévi márciusi számában tájékoztattuk olvasóinkat arról a széleskörű újabb mozgalomról, amit az Országos Természetvédelmi Tanács emlékirata indított el s amelybe minden balatoni intézmény, elsősorban szövetségünk is belekapcsolódott. Külön felterjesztéssel fordultunk mi is a m. kir. kereskedelem- és iparügyi miniszter úrhoz az emlékiratban feltárt adatok megvizsgálása és a kérdés gyökeres megoldására tett javaslatok tárgyában. Hogy ezt az ügyet újra .szellőztetjük, indítóoka, hogy egy fővárosi hetilapban, majd egyes dunántúli lapokban részletes tudósítás jelent meg arról, hogy »Nem bányásznak többé bazaltot Badacsonyban«. A közlések tudni vélik, hogy megegyezés jött létre a minisztérium és a bányavállalat között, amely szerint a bánya a Máv által a Hajagos- hegyen már régebben nyitott, de üzembe nem helyezett bazaltbányáját a hozzávezető ipar- vasúttal ingyen megkapta, ennek ellenében formán nehezíti meg az utánpótlást az államnál is, az önkormányzatoknál is: a kezdő fizetések alacsonysága. Családalapításra csak későn gondolhat az, akinek éveken át a megélhetésre alig elegendő javadalmazása van. A 42 tagú országos bizottság ma tárgyalta a tisztviselői fizetéseket. Határozatától függ, növekedik-e a hajlandóság az ifjúságban a tisztviselői állások felé. A belügyminiszter tárcájának tárgyalásánál beígérte a közigazgatás reformját. Ennek mielőbbi megvalósulása is régi, fájó sebet lesz hivatva begyógyítani. Reméljük, hogy megtalálják azt az utat, amely az utánpótlás lehetőségéhez vezet. Ha igen, akkor a ma már az elnéptelenedés jeleit mutató iskolák ismét benépesülnek, a végzettséggel rendelkezők pedig megszüntetik a pályázatok meddőségét s amíg egyrészt minden helyre akad ember, addig másrészt a munkába állók sem panaszkodnak amiatt, hogy gazdájuk vékony szelet kenyérrel adja meg munkájuk ellenértékét. ü badacsonyi
