Zalamegyei Ujság, 1941. október-december (24. évfolyam, 223-294. szám)
1941-12-13 / 281. szám
1941. december 13. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 3. VEGYÜNK ERDÉLYI Tóth László: Bajza József Még négy éve sincsen annak, hogy Bajza József meghalt és máris megfeledkeztünk róla s arról a fáradhatatlan, értékes munkásságáról, amelyet a nyolcszáz évig állami közösségben élő magyarság és horvátság kölcsönös, megértése érdekében végzett. Pedig az ő értékes egyénisége és hosszas tudományos kutató munkájából leszűrt gondolatai sóhajéin voltak annyira időszerűek, mint most, amikor a magyarság és liorvátság egyaránt történelmi szükségességnek érzi a csak a 19-ik század közepe óta megzavart sok évszázados barátságnak helyreállítását. Ennek az időszerűségnek a megértése buzdította arra Tóth Lászlót, hogy ráirányítsa most a közfigyelmet Bajza Józsefre, a magyar-horvát barátság lelkes és tudós önzetlen hirdetőjére. Tóth László értekezése két részből áll: az első részben Bajza József életrajzát ismerteti, a másikban gondosan összeválogatott és rö- víd összefoglaló szövegekkel áthidalt szemelvényekben tárja elő Bajza József cikkeinek gondolatmenetét. Az első rész rövid és nem is lehetne terjedelmesebb, mert hiszen nagyon szerény volt Bajza élete, rendkívüli események nem tették változatossá, a tudomány és a hírlapírás között oszlott meg. Mint múzeumi tisztviselő ismerkedett meg és barátkozott össze az ott tudományos búvárkodást folytató Sufflay Milan horvát egyetemi tanárral s biztatására megtanult horvátul, belemélyedt a horvát irodalomba, történetírásba, megismerkedett a horvát közélet kiválóságaival s ettől kezdve a horvát kérdés megoldásának szentelte egész munkaerejét. Csakhamar a horvát nyelv és irodalom tanára lett a budapesti egyetemen, de egyetemi előadásai mellett a sajtóban is nagyon buzgó és értékes munkát végzett. Erről a tudományos elmélyedésen alapuló publicisztikai munkáról kapunk jól áttekintő tájékoztatást Tóth László értekezésének második részéből. A különböző lapokban és különböző időkben írt cikkek gondosan összeválogatott szemelvényeiből megismerhetjük Bajza állásfoglalásának és nézeteinek a lényegét. Megvilágítja azt a nyolcszáz éves zavartalan sorsközösséget, amelyben a magyar nemzet a horvátokkal a magyar királyok uralma alatt élt. Ez a kölcsönös megértés a magyar nemzeti királyok politikájának az eredménye volt, akik délen a török ellen erős védelmi vonalat iparkodtak kiépíteni. Mohács után ennek a politikának a folytatása a Habsburgokra várt, ők azonban nyugati törekvéseik miatt ezt elhanyagolták s ennek következtében a magyar-horvát barátság is meglazult. A külön horvát törekvések először 1835-ben Gái Lajos illir mozgalmával kezdtek jelentkezni s kölcsönös hibák miatt katasztrófára vezettek. Az 1868-iki magyar-horvát kiegyezés éppen úgy nem elégítette ki a horvátokat, mint az 1867-iki magyar-osztrák kiegyezés a magyarokat. A horvát nemzet zöme ellene fordult, de a magyar \kormány dogmaként ragaszkodott hozzá és fenntartását olyan elemek segítségével biztosította, akik Horvátországban tekintélytelenek voltak. A magyar kormányok nem vették észre, hogy a horvátok elfordultak az uniótól és csak az önálló hoi% vát, vagy a jugoszláv megoldás között van közöttük nézeteltérés. Kormányainknak az önálló horvát megoldást óhajtókkal kellett volna új megegyezést keresniük, ahelyett a horvát- ság jelentéktelenebb elemeiből és a horvátországi szerbekből álló koalícióra támaszkodtak, ezeknek a támogatása azonban nem volt őszinte, egyik vezérük, Badaj, nyíltan megmondotta, hogy ez csak taktikázás, végcéljuk Jugoszlávia megalapítása. A magyarság és horvátság kölcsönös hibájából így került Horvátország vezetése olyanok kezébe, akik, mihelyt lehetett, beolvasztották Jugoszláviába, tulajdonképen Szerbiába. De Bajza megjövendölte Jugoszlávia szétbomlását is, mert á horvátokat elkülöníti a szerbektől a külön vallás, külön történelem, külön kultúra és külön irodalom. Tóth Lászlónak ez az értekezése franciául jelent meg, mint külön lenyomat a »Nouvelle Revue de Hongrie« c. folyóiratból. Helyesi volna magyar és horvát fordításban is terjeszteni, hogy mind a két országban minél többen olvashassák. Legyen Bajza József halála után is az, ami életében volt: a magyar; és horvát barátság hirdetője. (S) Missiö Gsesztregen Hónapokkal ezelőtt készülődött a cseszt- | regi plébánia az advent első hetére hirde- Ü tett szent missióra. Végre elérkezett a várva- 5 i várt nagy nap: advent első vasárnapja. Délelőtt a nagymise előtt hatalmas néptömeg hullámzott a plébánia előtt, hogy körmeneti- Ieg kísérjék a templomba a két lazarista mis- siós atyát, Turcsoh Simon és Lovas László atyákat. Felcsendült az ének: A keresztfához! megyek... megszólaltak a harangok és megindult a körmenet. Felhangzott az első mis- siós prédikáció. Szem nem maradt szárazon, olyan mélységes hatással volt már az első; beszéd a hívekre. Délután 3 órakor a plébánia iskolásgyermekei jöttek össze a templomba édesanyjuk kíséretében, akik a mis- siós atya felszólítására magukkal hozták ka- ronülő gyermekeiket is, mert a missiós atyai .»Engedjétek hozzám jönni a kisdedeket...«; Standard-Philips Orion-Siemens ban nagy választékot talál Csere—Részlet—Javitás vtmuím ERDÉLYI NYEREMÉNY KÖTVÉNYT HÉT EGYMILLIÓ PENGŐS FŐNYEREMÉNY GT Yy:;V 4% KAMATOT HOZ rrnnmiwinr rv nrrv ií* r r i ** t Ymr nrr ynrrn~ ni~iryt<nirnnr
