Zalamegyei Ujság, 1941. október-december (24. évfolyam, 223-294. szám)

1941-12-01 / 271. szám

XXIV. évfolyam. 271. szám.

ÁRA 8 FILLÉR

1941. december 1. 11ÉTFÖ.

Megjelenik hétköznaponként délután. Szerkesztőség és kiadóhivatal: j&alaegerszeg, Széchenyi-tér 4. Telefon: 128.

POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: HERBOLY FERENC

Hirdetések díjszabás szerint. Előfizetés: egy hóra 2 P, negyedévre 5.70 Posta takarékpénztári csekkszámla: 49.368.

Templom és vár

a magyar élei szimbóluma

mondotta a miniszterelnök Szombathelyen

Bárdossy László miniszterelnök és külügyminiszter vasárnap feleségével együtt ellátogatott szülővárosába, Szombathelyre.

Délben résztvett a Széchenyi-emlékünne- pélyen, amelyen Grősz József megyéspüspök emlékbeszéde után fölszólalt. Rövid beszédében többek között a következőket mondotta:

— Vasi Testvéreim! Különösen nehéz szó- lanom a püspök űr magasan szárnyaló, gondolatokban és eszmékben oly gazdag beszéde után, de nem tudom megtagadni magamtól sem, hogy meg ne mondjam,

mily erővel járta át egész valómat az

az érzés, hogy hazajöttem és itthon vagyok!

sőbb vár épült, a vár köveiből pedig utóbb megint székesegyház.

Templom és vár — ez a két szimbóluma a magyar életnek.

Hit és küzdelem. Alázatos bizalom az Isten igazságosságában és harc ezért az igazságért. Nincs igazi emberi küzdelem, amelyet ne egy

magasabb hit lelkesítene és hitünkért meg kell küzdeni.

Ezután Széchenyi emlékével foglalkozott és Grősz püspök beszédét idézte, aki megállapította, hogy ma ismét egy nagy átalakulást idejét éljük. Kijelentette a miniszterelnök* hogy

roppant erők küzdelméből egy új világ kovácsolódik ki és ebben az új világban csak akkor tarthatjuk meg helyünket, ha magyarok maradunk.

Azokon az alapokon — mondotta —, amelyeknek jelképeit a föltárt ősi bazilika györ* nyörű mozaikjai tárják elénk, épül a mi magyarságunk. Ezt tartsuk meg, ezt ápoljuk, ezt magasztosítsuk föl.

Ifjúsági kongregációs élet

Előadások, kongreganista ünnepély

— Itthon! Mennyi mindent jelent ez a szó. Jelenti az első gyermekévek távoli homályos emlékeit, amelyek egy-egy mozzanata néha megszólal, muzsikál bennünk, mint az elfelejtett bölcsődal vissza-visszatérő akkordjai. De nemcsak ezt jelenti. Nemcsak a fölbukkanó és szétfoszló emlékeket jelenti, hanem jelenti annak tudatát, hogy a ti apáitok és az én| apám dolgos és munkás keze teremtette otthonná ezt a várost és ezt a megyét,

az ő fegyverforgató kemény öklük védte és tartotta meg s szerezte visz- sza, ha kellett.

A mi elődeink tanácsban bölcsen, akaratban szilárdan, áldozatra mindig készen állottak itt, ha arról volt szó, áldozni kell azért, ami magyar és keresztény.

— Ennek víziója, ennek tudata indított arra, hogy itt is elmondjam nektek: bárhova vitt a sors, mindig, mindenhol e vármegye hű fiának éreztem, tudtam és vallottam magam. E vármegye fiának, aki ime ma eljött, hogy elhozza köszöntését és hódolatát a szülőföldnek. Mielőtt idejöttem volna, Szent Qui- rinius bazilikájának ásatásait mutatták meg nekem. Micsoda szimbólumokat tárt föl előttem ez a föld! Templom állt itt már a IV. században. Ennek a templomnak köseiből ké1 leli lnne, az A. C. országos titkára szombat este tartotta meg második előadását a Kulturház nagytermében. Ez alkalommal kongregációs munkára szólította föl az ifjúságot. A szorgalom és akarat csodákat művel — mondotta. Találó példákkal világított rá, hogy az az erős nemzet, amelynek ifjúsága önzetlenül tud küzdeni a közérdekért s nem a címeket és rangokat, hanem a munkát bálványozza. Kéz a kézben, szív a szív mellett vegyünk részt a krisztusibb jövő kialakításában.

Vasárnap volt a

Kongregációs nap,

amelyet nagy buzgalommal készítettek elő a leánykongreganisták.

Délelőtt fél 11 órakor a A. C. és az ifjúsági kongreganisták előadását tartották meg.

Az előadások célja a következő három igen fontos kérdés megvilágítása volt:

1. Hogyan kapcsolódjék bele az egyes kongregációk munkaterve az A. C. nagy munkájába.

2. Hogyan kell előkészülni és résztven- niök a kongreganistaknak az uj világot jelentő társadalmi rend fölépítésében.

3. Mik azok a föltételek, amelyek alkalmassá feszi a kongreganistákat, hogy ezt az űj világot építő munkát elvégezhessék.

Hell Imre A. C. titkár nagy beszédben

A finnek nem féinek

Rangell finn miniszterelnök négy törvény- javaslatot terjesztett az országgyűlés elé. Az elsőben javasolja, hogy az országgyűlés adja hozzájárulását ahhoz, hogy azt a területet, amelyet Finnország az 1940 március 12-iki moszkvai békében átengedett a Szovjetuniónak, egyesítsék ismét az anyaországgal. Nyilvánítsak semmisnek azokat a kötelezettségeket, amelyeket Finnország ugyanebben a béke- szerződésben vállalt magára, Hanko és a körülötte lévő vidékek tekintetében.

A pártok képviselői kivétel nélkül elfogadták a javaslatokat.

A szombat délutáni teljes országgyűlésen

Rangell miniszterelnök kijelentette, hogy a kommunistaellenes szerződéshez történt csatlakozás érthetővé teszi Finnország régesrég óta világosan meghatározott elvi álláspontját. Az angolok meggátolták a Petsamoba irányított forgalmat, majd katonai szövetségre léptek Fiimország ellenségével. Anglia azt kívánta, hogy parancsolják vissza a finn csapatokat az 1939-es határokra, most pedig a Szovjetunió arra szólította föl Angliát, hogy üzenjen hadat Finnországnak. Finnország nem hajlandó engedni elveiből és sajnálná, ha Nagybritannia Finnországot belerántaná a nagyhatalmak harcába.

mutatott rá, hogy mennyire fontos napjainkban a kongregációs lelkűiét. Szinte csodákat; művel. Krisztus szellemében fogjon kezet falul és város, szegény és gazdag. Emeljük magunkhoz azokat, akik talán saját hibájukon kívül* nálunknál alacsonyabb szellemi és erkölcsi fokon állanak. Méltatta a katolikus szervezeteid i (Kálót., Kalász, stb.) sokatérő munkáját. Vi~ I lági apostolokra van szükség. A papság ma- | gában kevés Krisztus akaratának megvalósí- I tására. Főleg az ifjúság lépjen munkába. Az. ! Egyház Krisztus akarata, törődjünk az Egy- I házzal.

í Lipics József dr. hittanár a szociális ér- g zékű kongreganistáról beszélt. Beszédében ki- f emelte, hogy csak az a szervezet erős, amely- j; nek alapjai sziklára épülnek. Csak a krisztusi tanok szerint fölépített szervezetek tudják biztosítani az emberhez méltó, nyugodt társadalmi életet. Hiába akarnak az emberiségenl segíteni az űj világépítők, ha mellőzik azj evangéliumi szellemet. A történelemben végigjáró Isten az örök érvényű elveivel szembehelyezkedő, vagy azokat átformáló társadalmi rendszereket — ha a mérték betelik —* eltünteti a történelem színpadáról.

Littván Sándor dr. hittanár a hitbuzgói kongreganista alakját rajzolta nívós beszédben. A fogadalom szent. Tartsuk ezt műidig szem előtt. Ne feledkezzék meg magáról a' kongreganista. De legyen példa a mindennapi életben. Világítson mások előtt. A jó példának! vonzó ereje van. Utcán, társaságban, de mindenütt legyenek a kongreganisták hűek fogadalmukhoz. Az ilyen kongreganista ifjúság példájával, szociális és szellemi tevékenységével nagy kiható erőt gyakorol a mindennapi élet, sokszor a vallással csak keveset törődő! embereire is.

Tegyei Erzsébet prefekta és Czigány Balázs prefektus előadásaikban a lelkes, eszmékért dolgozni és áldozni tudó leány- é$ fiűifjuságtól teszik függővé a magyar jövő éö a katolicizmus ügyét.

Délután öt órakor ünnepi gyűlés volt a Kulturházban. Közreműködtek az összes helybeli kongregációs egyesületek.

Az Állami Polgári Leányiskola ^Szűz- anyám, tied akarok lenni« éneket Trebitzkyj Sarolta tanárnő gondos előkészítése után, általános elismerésre találva adta elő. Majd Uj-