Zalamegyei Ujság, 1941. október-december (24. évfolyam, 223-294. szám)

1941-12-01 / 271. szám

XXIV. évfolyam. 271. szám. ÁRA 8 FILLÉR 1941. december 1. 11ÉTFÖ. Megjelenik hétköznaponként délután. Szerkesztőség és kiadóhivatal: j&alaegerszeg, Széchenyi-tér 4. Telefon: 128. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: HERBOLY FERENC Hirdetések díjszabás szerint. Előfizetés: egy hóra 2 P, negyedévre 5.70 Posta takarékpénztári csekkszámla: 49.368. Templom és vár a magyar élei szimbóluma mondotta a miniszterelnök Szombathelyen Bárdossy László miniszterelnök és kül­ügyminiszter vasárnap feleségével együtt el­látogatott szülővárosába, Szombathelyre. Délben résztvett a Széchenyi-emlékünne- pélyen, amelyen Grősz József megyéspüspök emlékbeszéde után fölszólalt. Rövid beszédé­ben többek között a következőket mondotta: — Vasi Testvéreim! Különösen nehéz szó- lanom a püspök űr magasan szárnyaló, gondo­latokban és eszmékben oly gazdag beszéde után, de nem tudom megtagadni magamtól sem, hogy meg ne mondjam, mily erővel járta át egész valómat az az érzés, hogy hazajöttem és itthon vagyok! sőbb vár épült, a vár köveiből pedig utóbb megint székesegyház. Templom és vár — ez a két szimbó­luma a magyar életnek. Hit és küzdelem. Alázatos bizalom az Isten igazságosságában és harc ezért az igazságért. Nincs igazi emberi küzdelem, amelyet ne egy magasabb hit lelkesítene és hitünkért meg kell küzdeni. Ezután Széchenyi emlékével foglalkozott és Grősz püspök beszédét idézte, aki megálla­pította, hogy ma ismét egy nagy átalakulást idejét éljük. Kijelentette a miniszterelnök* hogy roppant erők küzdelméből egy új vi­lág kovácsolódik ki és ebben az új világban csak akkor tarthatjuk meg helyünket, ha magyarok maradunk. Azokon az alapokon — mondotta —, ame­lyeknek jelképeit a föltárt ősi bazilika györ* nyörű mozaikjai tárják elénk, épül a mi ma­gyarságunk. Ezt tartsuk meg, ezt ápoljuk, ezt magasztosítsuk föl. Ifjúsági kongregációs élet Előadások, kongreganista ünnepély — Itthon! Mennyi mindent jelent ez a szó. Jelenti az első gyermekévek távoli homá­lyos emlékeit, amelyek egy-egy mozzanata né­ha megszólal, muzsikál bennünk, mint az el­felejtett bölcsődal vissza-visszatérő akkordjai. De nemcsak ezt jelenti. Nemcsak a fölbukkanó és szétfoszló emlékeket jelenti, hanem jelenti annak tudatát, hogy a ti apáitok és az én| apám dolgos és munkás keze teremtette ott­honná ezt a várost és ezt a megyét, az ő fegyverforgató kemény öklük védte és tartotta meg s szerezte visz- sza, ha kellett. A mi elődeink tanácsban bölcsen, akaratban szilárdan, áldozatra mindig készen állottak itt, ha arról volt szó, áldozni kell azért, ami ma­gyar és keresztény. — Ennek víziója, ennek tudata indított arra, hogy itt is elmondjam nektek: bárhova vitt a sors, mindig, mindenhol e vármegye hű fiának éreztem, tudtam és vallottam ma­gam. E vármegye fiának, aki ime ma eljött, hogy elhozza köszöntését és hódolatát a szülő­földnek. Mielőtt idejöttem volna, Szent Qui- rinius bazilikájának ásatásait mutatták meg nekem. Micsoda szimbólumokat tárt föl előt­tem ez a föld! Templom állt itt már a IV. században. Ennek a templomnak köseiből ké­1 leli lnne, az A. C. országos titkára szom­bat este tartotta meg második előadását a Kulturház nagytermében. Ez alkalommal kon­gregációs munkára szólította föl az ifjúságot. A szorgalom és akarat csodákat művel — mondotta. Találó példákkal világított rá, hogy az az erős nemzet, amelynek ifjúsága önzet­lenül tud küzdeni a közérdekért s nem a cí­meket és rangokat, hanem a munkát bálvá­nyozza. Kéz a kézben, szív a szív mellett ve­gyünk részt a krisztusibb jövő kialakításában. Vasárnap volt a Kongregációs nap, amelyet nagy buzgalommal készítettek elő a leánykongreganisták. Délelőtt fél 11 órakor a A. C. és az ifjúsági kongreganisták előadását tartották meg. Az előadások célja a következő három igen fontos kérdés megvilágítása volt: 1. Hogyan kapcsolódjék bele az egyes kongregációk munkaterve az A. C. nagy mun­kájába. 2. Hogyan kell előkészülni és résztven- niök a kongreganistaknak az uj világot je­lentő társadalmi rend fölépítésében. 3. Mik azok a föltételek, amelyek alkal­massá feszi a kongreganistákat, hogy ezt az űj világot építő munkát elvégezhessék. Hell Imre A. C. titkár nagy beszédben A finnek nem féinek Rangell finn miniszterelnök négy törvény- javaslatot terjesztett az országgyűlés elé. Az elsőben javasolja, hogy az országgyűlés adja hozzájárulását ahhoz, hogy azt a területet, amelyet Finnország az 1940 március 12-iki moszkvai békében átengedett a Szovjetunió­nak, egyesítsék ismét az anyaországgal. Nyil­vánítsak semmisnek azokat a kötelezettsége­ket, amelyeket Finnország ugyanebben a béke- szerződésben vállalt magára, Hanko és a kö­rülötte lévő vidékek tekintetében. A pártok képviselői kivétel nélkül elfo­gadták a javaslatokat. A szombat délutáni teljes országgyűlésen Rangell miniszterelnök kijelentette, hogy a kommunistaellenes szerződéshez történt csat­lakozás érthetővé teszi Finnország régesrég óta világosan meghatározott elvi álláspontját. Az angolok meggátolták a Petsamoba irányí­tott forgalmat, majd katonai szövetségre lép­tek Fiimország ellenségével. Anglia azt kívánta, hogy parancsolják vissza a finn csapatokat az 1939-es határokra, most pedig a Szovjetunió arra szólította föl Angliát, hogy üzenjen hadat Finnországnak. Finnország nem hajlandó en­gedni elveiből és sajnálná, ha Nagybritannia Finnországot belerántaná a nagyhatalmak har­cába. mutatott rá, hogy mennyire fontos napjaink­ban a kongregációs lelkűiét. Szinte csodákat; művel. Krisztus szellemében fogjon kezet falul és város, szegény és gazdag. Emeljük magunk­hoz azokat, akik talán saját hibájukon kívül* nálunknál alacsonyabb szellemi és erkölcsi fo­kon állanak. Méltatta a katolikus szervezeteid i (Kálót., Kalász, stb.) sokatérő munkáját. Vi~ I lági apostolokra van szükség. A papság ma- | gában kevés Krisztus akaratának megvalósí- I tására. Főleg az ifjúság lépjen munkába. Az. ! Egyház Krisztus akarata, törődjünk az Egy- I házzal. í Lipics József dr. hittanár a szociális ér- g zékű kongreganistáról beszélt. Beszédében ki- f emelte, hogy csak az a szervezet erős, amely- j; nek alapjai sziklára épülnek. Csak a krisztusi tanok szerint fölépített szervezetek tudják biz­tosítani az emberhez méltó, nyugodt társa­dalmi életet. Hiába akarnak az emberiségenl segíteni az űj világépítők, ha mellőzik azj evangéliumi szellemet. A történelemben vé­gigjáró Isten az örök érvényű elveivel szem­behelyezkedő, vagy azokat átformáló társa­dalmi rendszereket — ha a mérték betelik —* eltünteti a történelem színpadáról. Littván Sándor dr. hittanár a hitbuzgói kongreganista alakját rajzolta nívós beszéd­ben. A fogadalom szent. Tartsuk ezt műidig szem előtt. Ne feledkezzék meg magáról a' kongreganista. De legyen példa a mindennapi életben. Világítson mások előtt. A jó példának! vonzó ereje van. Utcán, társaságban, de min­denütt legyenek a kongreganisták hűek foga­dalmukhoz. Az ilyen kongreganista ifjúság példájával, szociális és szellemi tevékenysé­gével nagy kiható erőt gyakorol a mindennapi élet, sokszor a vallással csak keveset törődő! embereire is. Tegyei Erzsébet prefekta és Czigány Ba­lázs prefektus előadásaikban a lelkes, esz­mékért dolgozni és áldozni tudó leány- é$ fiűifjuságtól teszik függővé a magyar jövő éö a katolicizmus ügyét. Délután öt órakor ünnepi gyűlés volt a Kulturházban. Közreműködtek az összes hely­beli kongregációs egyesületek. Az Állami Polgári Leányiskola ^Szűz- anyám, tied akarok lenni« éneket Trebitzkyj Sarolta tanárnő gondos előkészítése után, ál­talános elismerésre találva adta elő. Majd Uj-

Next

/
Thumbnails
Contents