Zalamegyei Ujság, 1941. október-december (24. évfolyam, 223-294. szám)
1941-11-29 / 270. szám
1941. november 29. ZALAMECYE1 ÚJSÁG 3. Egy elfelejtett tudós Zalai ember Dél-Amerikában Szentmártonyi Ignác a neve a hires csillagásznak és matematikusnak, aki a zalaiak közül talán elsőnek lépett Dél-Amerika földjére. Élete kész regény, ahogy a kisnemesi zalai család »aranyága« eljutott a portugál királyi udvarba s onnan Braziliába. Itt született a muraközi Kotorban, 1718. október 28-án. Éppen 17 éves volt, mikor a jezsuita rendbe lépett. A nagyszerű rendben szabadon követhette hajlamát, amely mindig az exakt tudományok felé vonzotta. Elsőrangú csillagász, matematikus és mérnök vált belőle. Mikor aztán V. János portugál király a jezsuita generálistól egy ügyes mérnököt kért, a brazíliai spanyol—portugál vitás határ megállapítására, Retz generális Szentmártonyit küldte el a portugál királyhoz. Szentmártonyi, mint udvari csillagász és matematikus« 1751-ben ért Brazíliába. A következő kilenc esztendő alatt nemcsak a vitás határt állapította meg mindkét fél megelégedésére, hanem egyéb méréseket is végzett,, amelyek pontosságát mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy még ma is hivatkoznak rá a dél- amerikai tudósok. Emellett a szegény indiánokkal is ráért vesződni. Mert mondanunk is fölösleges, hogy Szentmártonyi nemcsak elsőrendű mérnök, hanem kitűnő misszionárius is volt. Az úgynevezett redukciókban, hol az indiánok közösen végezték a munkát, tanított, oktatott, tanácsot adott és, ami a fő, ő maga ismételten megmutatta a gyámoltalan népnek, mit, hogyan kell megtenni. E nagyarányú munkát aztán szépen megköszönte a portugál kormány! 1760-ban a brazíliai jezsuitákat összefogdostatta és az anyaországija szállíttatta őket. Az elfogatási Szentmártonyi sem kerülte el, noha Ígéretet kapott, hogy nem lesz bántódása. Nemcsak elfogták a király csillagászát és matematikusát, hanem még be is zárták. Egyetlen bűne az volt, hogy jezsuita. Lisszabonban, a Szent Julián-erőd földalatti börtönébe került még négy másik magyarral. Itt leírhatatlan piszokban, nélkülözésben és megalázásban 17 éven át raboskodott anélkül, hogy egyszer is kihallgatták volna. Végül is Mária Terézia királyné meghallva rettentő sorsát, közbelépett, mire a börtönből kieresztették. Itthon a zágrábi püspök alkalmazta. A va- rasdi szeminárium elöljárójává tette. Ott is halt meg 1793 április 15-én. ... És emlékét is rég befödte már a nagy magyar nemtörődömség. —gy— Genf tündöklése és hanyatlása ••• ■■ '•'•-én .'t ; fOíi'iH A felhőket súroló Mont Blanc alján terül el Genf, a hasonnevű svájci kanton fővárosa, az európai szellemi és politikai élet egyik volt központja. Ez a minden tekintetben nagy-- rríultú város köszönheti jelentőségét nagyszerű óra- és ékszeriparának, továbbá még ma is látható Rousseau szülőháza és a legódonabb városrésze, ahová Kálvin a tizenhatodik század közepén költözött, hogy onnan hirdesse tanait. Nevezetes Genf arról is, hogy ott jött létre az 1864. és 1906. években kötött genfi két egyezmény, amelyek mindegyike a hadra- kelt seregek sebesültjei és betegei sorsának javítását célozta. Tiszteletből Svájc iránt, tervezték meg a Vörös Kereszt címert is, amely mindörökre tanúsítja, hogy a háború sújtottjainak irgalmas fölkarolása a genfi munkával áll összefüggésben. Genf mindig nagy idegenforgalmi központ volt a legutolsó évszázadban. Az egykori szigorú és ódon városból azonban akkor lett igazi nemzetközi gyülekező hely, mikor az elmúlt világháborút követően Genf lett a Népszövetség székhelye és ott épült föl a csodaszép népszövetségi palota. Ekkor egyetlen csapásra Genf a világ központja lett, mert a népszövetségi gyűlések alkalmával ott találkoztak az államok közéletének legjelentékenyebb tényezői, íölvöivultakoda a világ minden részéből a legjobb társaságok tagjai és a dúsgazdagok, hogy sütkérezzenek az ottani előkelő élet fényében, hogy tanúi legyenek annak a folyton változó diplomáciai mérkőzésnek, amely ott zajlott le a genfi ülésteremben, a példátlanul érdekes világpolitikai fejlemények színhelyén. Mindenki ott volt akkor, aki nemzetközi értéknek számított, de ott voltak azok is, akik a genfi közéleten keresztül remélték érvényesülni és a nagy társaságba bejutni. Ilyen társaságot nem lehetett azelőtt együtt látni semmiféle világvárosban, vagy mondain fürdőhelyen. Ott voltak az amerikai milliomosok, az indiai rádzsák, orosz nagyhercegek, akik még idejében kimentették a Szovjetből vagyonukat, ott voltak öt világrész nagybankárjai. Egy Balzac tolla kellett volna leírni azt, ami Genfben forrt és kavargóit, azokban , az időkben, amikor még a Népszövetség ural- j. kodott egész Genfben és uralkodott egvben a világ fölött. Az aranjuezi szép napok azóta elmúltak. A népszövetség szétíöszlott és most magánosán, elhagyatottan borong a tündérszép nép- szövetségi palota. Nemcsak a köveknek vannak könnyeik, gyászol ma egész Genf is, a város lakossága, mert halálos csapást mért rálit — gazdag lehetnék — mondja vágyakozva sok ember. Ez a vágya már a közeljövőben teljesülhet, ha egy három vagy másféipengős államsorsjegyet vásárol. Húzás már december -4- én lesz. Főnyeremény: 40.000 — AR. P. További nyeremények : P 20.ÜC0, P 10.000, kétszer P 5.000, négyszer P 2.500, hatszor P 2.000 huszonkilencszer P 1.C00, stb., stb. ME juk a népszövetségi idők elmúlása. Nem jfö láj nekik, hogy ietün ta népszövetségi politika, mert a hűvös genfi nép lehetően távolai] a politizálástól és megelégedetten él magán- viszonyai keretében. Ellenben a gazdasági ütőerét vágta el a népszövetségi idők megszűnése. Míg a Népszövetség Genfben székelt, számtalan organizációjával, szereplőivel és nézőivel szakadatlan ünneplésekre adott alkalmat. Zsúfolva voltak a szállodák, kávéházak, ettermek, az összes üzletekben hemzsegtek a vevők és a genfi ipar fölfokozott erővel dolgozott, hogy kielégíthesse a kereslet szinte határtalan igényeit. Genf élt, keresett és gazdagodott. De ime, elsötétült a gyönyörű palota és mélységes árnyéka ráborul a nemrég még annyira eleven, pezsgő életű városra. Eltűntek a régi jó idők és nincsen már Genfben egyetlen olyan ember, aki azok visz- szatértével számolna. És az arcokon mintha) ott révedezne egy emlékezés Dante mondására, nincs nagyobb szomorúság, mint visszaemlékezni a boldog időkre a nyomorúságban. \ alóban úgy van, mert Genfben súlyosan leromlottak ä viszonyok. Nemcsak a népszövetségi palota lakatlan és üres, hanem üresek a szállodák és lakások is, igen sok bolton pedig lehúzták § redőnyt. Elvonult a bőkezű, jókedvű társaság és nem: laknak már a város falai között a Népszövetség tisztviselői sem. Ebben a nagy szomorúságban Geiif most beadványt intézett az államszövetséghez. Ebben a beadványban a genfiek arra kérik a szövetséget, hogy tekintse Genfet nélkülözői területnek és részesítse segélyben azokat, akik a régi jó idők elmúlásával tönkrementek. — Azonkívül kéri még Genf azt is, helyezzék a szövetség hivatalainak egyrészét Genfbe, hogyj a kereskedők legalább részben ismét vevőkhöz juthassanak, a szállótulajdonosok és magánosok pedig kiadhassák lakásaikat. Svájc illetékes kormánytényezői azonban nem találják jónak ezt a megoldást, mert az a hivatalok szétaprózására vezetne. Annyit mégis; megtettek, hogy a statisztikai hivatalt Genfe helyezik, ahol az valószínűleg a népszövetségi1 palota egyik részében kap majd helyiséget. Nagy jövedelmet ez ltermészetesen riem jelent, mert a statisztikai hivatal józan ésl szolid tisztviselői valószínűen nem fognak' pezsgőt inni. De ez is kis megkönnyebbülés; abban a nagy gondban, amellyel Genf, nemrég még a világ legnagyobb konjunkturájúj városa, ma küed.
