Zalamegyei Ujság, 1941. október-december (24. évfolyam, 223-294. szám)

1941-11-21 / 263. szám

Megjelenik hétköznaponkéqt délután. Szerkesztőség és kiadóhivatal: ftűaegerszeg, Széchenyi-tér 4. Telefom 128. POLITIKÁI NAPILAP Felelős szerkesztő: HERBOLY FERENC Hirdetések díjszabás szerint. Előfizetés: egy hóra 2 P, negyedévre 5.70 Postatakarékpénztári csekkszámla: 49.368. Újabb rokonszenv-sztrájk Amerikában Két összehasonlításra nyílik alkalma annak, aki a megnagyobbo­dott, de még csonka Magyarország nemzeti­ségi kisebbségeinek mai életét és helyzetéti vizsgálja. Az első: olyan-e a nemzetiségek hely­zete itt, mint a magyarságé volt a kisebbségi ^ sors idején? Amikor a trianoni húsz szük- esztendő alatt elvették a magyartól vagyo­nát, nyelvét, szabadságát, sőt még (néhol) a vallását is? Andrássy Gyula gróf, a monarchia utolsó külügyminisztere mondotta, hogy a helyes ál­lamvezetés megállapításának előf öltétele: jól fölismerni a világot, amelyben helyet kell fog­lalnunk. Bizonyos az, hogy a nemzetiségi kér­dés kezelése is vetített képe a kort uraló esz­meáramlatoknak és a legjobban ismertük föl ezt a világot akkor, amikor kerültük a bosz- szúállást s testvérkezet nyújtottunk a visz-, szacsatolt nemzetiségeinknek. Ennek következ­ményei meg is látszanak a kisebbségek állam­hű viselkedésén és nyugodt, termelő munká­juknak zúgolódás nélküli végzésén. A magyar­ság jól vizsgázott a kisebbségekkel való bánni tudás művészetével. Ezzel az egyik legnehe­zebb magyar kérdés helyes megoldását segí­tette elő. önként adódik a második Összehasonlítás is, amikor arra gondolunk, előnyösebb helyzet­be jutottak-e a visszacsatolással? Ha kérdezik tőlük, hol volt jobb, csak azt mondhatják, hogy Nagymagyarországon boldog világ volt; ha azt kérdezik tőlük, hol lesz jobb, csak azt felelhetik, itt, a biztató jövőjű hazában. Mi csoda hatalmas, eddig lekötött erők szabadul nak föl, ha a nemzetiségeket a magyarság szolgálatába állítjuk! Ismeretes a kőrösmezei hucul favágó pálfordulása, aki 1939-ben Nagy- ukrajnáról álmodozott és 1941-ben ukránban, oroszban csalódva, a világért sem sandítana a Tatár-hágó felé, csak arra tekint, amerre a Tisza folyik, mert onnan várja sorsának jobb- rafordulását. Jól esően vettük tudomásul az újvidéki öreg szerb gazda csudálkozását, ami­kor azt tapasztalta, hogy a magyarok nem bántották, nem vették el földjeit, hagyták bé­kén élni, nem látnak csetniket benne. És a vendvidéknek, a Muraköznek népe milyen bi­zalommal van új, de régi hazája iránt, amely minden téren iparkodik javát szolgálni. Azok a »fölszabadítok« mást sem tettek, mint szid­ták előttük a magyarokat, mint megbízha­tatlan elemeket kezelték őket, mert tudták, hogy legnagyobbrészt ragaszkodnak régi ha­zájukhoz, régi testvéreikhez, akikkel egy sors- közösségben éltek, akikkel együtt elérhettek a régi hazában minden pozíciót, amelyre egyé­niségük jogosította őket, tekintet nélkül nem­zetiségükre. Az új szemléletből eredő bánásmódnak következménye az, hogy most már kisebbsé­geink is összehasonlítást tesznek volt államuk lakóival s azok politikai és gazdasági hely­zetével. S a világot tisztán és egyszerűen látó népi gondolkozás megállapítja, hogy itt rend van, itt munka és jó kereset van. A magyar katona harcol két világ eposzi küzdelmében a fehér-orosz pusztákon, de itt bent a kis­emberekkel is törődnek, a szociális gondosko­dás is bővül s békés munka folyik.'A kisebbsé­gek is észrevették már a magyarság vonzó tu­lajdonságait s megfigyelték, hogy a magya­rok nemcsak prédikálják a szeretetet, hanem gyakorolják is s ez aggódó lelkűket megelége­Mint az Associated Press Pitsburghból je­lenti, Pennsylvania nyugati és középső vidékén. 18 szénbánya munkássága rokonszenvsztrájkba fogott. Ugyanez a hírszolgálati iroda közli meg, hogy 48 órán belül Nyugat-Virginia valameny- nyi szénbányájában rokonszenv-sztrájkra szá­mítanak. A szénbányákban támadt sztrájkok, valamint Roosevelt és Lewis fcüzdelme a saj­tóban minden más esemény előtt foglal helyet. A lapok részletes washingtoni jelentéseket kö­bölnek s közlik egyúttal Rooseveltnek Murray­Stockholmi jelentés zerint, a Szovjet­unióból érkező hírek azi. mondják, Szíaíin pa­rancsot adott a szovjet hadseregnek, hogy öl­jenek meg minden németet. A vörös hadse­regnek nem szabad többé foglyokat ejtenie. Herbert Hoover, az Északamerikai Egye­sült Államok volt elnöke rádióbeszédében ki­jelentette, hogy az Egyesült Államok népének többsége ellenzi amerikai expedíciós hadtest kiküldését akár Afrikába, akár Európába. — Ilyen vállalkozás nemcsak amerikai ember­élet céltalan pazarlását jelentené, hanem egy­úttal veszélyeztetné a gazdasági szabadságot az Egyesült Államokon belül. Arra a kérdésre, vajion Amerika az angol katonai erőkkel egyesülve, létrehozhatna-e ka­tonai fordulatot Európában, Hoover válasz­képpen utalt arra, hogy a Szovjetunió tízmil­lió katonájával, húszezer tankjával és ugyan­annyi repülőgépével saját földjén és erődíté­sek mögött nem tudta legyőzni a német had­sereget. Amerikai expedíciós hadtest küldése Euró­pába ezúttal nem mehetne végbe úgy, mint a világháború idején történt. Akkoriban a csa­patokat fokozatosan tudták átküldeni Európá­ba, most azonban egyszerre öt—nyolcmillió Réssel tölti el. Megértik, mert hiszen tapasz- ! talják, hogy ma, a szociális fölemelkedés ko­rában vezetni igyekszik őket az új haza nagy célok egyakaratű végrehajtására, boldogabb jö­vendő felé. hoz, a Cio-szakszervezetek elnökéhez intézett üzeneteiét. A New-York Herald Tribune washingtoni távirata szerint Roosevelt lassanként elveszti türelmét és kész »Lewisre ütni«. Roosevelt nem akar engedni. A New-York Herald Tribune jelenti Detroitból, hogy Murray, a Cio-szak­szervezetek elnöke helyeselte ugyan Roosevelt külpolitikáját és a totális fölfegyverkezést, det helyeselte a szénbányász-sztrájkot is. í Fölszólítják a megszállott területek lakosságát is, hogy mindenütt öljenek meg minden né­met katonát, ahol csak lehetőség kínálkozik erre. — O— I ségre volna szükség a brit erők hozzászámí- tásával. Az ilyen szállításokhoz szükséges hajó- teret is csak öt esztendő alatt lehetne megépí1-. teni. Egy katonai szakértő sem hiszi azonban, hogy ilyen hadsereg, ha az Atlanti Óceánon át is jutna, partra szallhatna-e Európában. mm******************************** Bartha Károly és Werth Henrik német kitüntetése A Kormányzó Ur megengedte, hogy vitéz nemes dálnokfalvi Bartha Károly szkv. vezér- ezredes, magyar királyi honvédelmi miniszter és Werth Henrik vezérezredes elfogadhassa és. viselhesse a német birodalom vezére és kanod-* lárja által adományozott német Sasrend nagy­keresztjét a kardokkal. Keleten szociális harcok folynak a keresz­tény hitért, családért, erkölcsért és vagyonért, itt a Belső arcvonalon jóleső megérkezettség- gel él a húsz évig idegenben élt testvér. Hoover az európai partraszállás céltalanságáról amerikai katonából álló, döntő erejű harci egy­* A német katonák legyilkolását parancsolja Sztálin

Next

/
Thumbnails
Contents