Zalamegyei Ujság, 1941. július-szeptember (24. évfolyam, 147-222. szám)

1941-07-11 / 156. szám

2. ZALAMEGÄEI ÚJSÁG 1941. július 11. A szovjet kegyetlenségek áldozatai A magyar honvédség által felszabadított galíciai városokban és falvakban magyar ka­tonák hajmeresztő felfedezésekre bukkantak. A szovjet rendszer képviselői, de különösen a zsidó politikai megbízottak és terror-szer­vezetek visszavonulásuk előtt csaknem min­den helységben meggyilkolták a háború ele­jén összeszedett ukrán és lengyel túszokat. A galíciai városokban állati kegyetlenséggel le­mészárolt ukrán és lengyel férfiak, asszonyok és gyermekek holttestének százai kerülnek napvilágra. burka környékén, egy országút melletti kút- ban 11, teljesen összeroncsolt holttestet ta­láltak. Valamennyinek a fejét fejszével zúz­ták össze. Kiderült, hogy ezek azonosan a vidékről bekísért lengyel kőolajvállalati tiszt­viselőkkel és munkásokkal, akiket Cohen zsidó GPU ügynök hurcolt Tulkára. Skole vidékén egy felgyújtott szalmakazal hamvában négy összeégett holttestet találtak. A kalusi fűrésztelepen emberi végtagokra buk­kantak. Megállapítotok, hogy a sambori uk­rán tanítót körfűrésszel trancsírozták fel a GPU ügynökök. A sztaniszlaui GPU szervezet épületében középkori kínzóeszközöknek egész gyűjtemé­nyére bukkantak. A falak leírhatatlan ke­gyetlenkedések nyomait árulják el: tele van­nak vércsíkokkal, vér foltokkal és golyónyo­mokkal. — o — Muraközi kiránduiás Zala vármegye t,örvény hatósági bizottságá­nak ünnepi közgyűlése szinte extázisba hozta a lelkeket. Aki eddig ősi magyar közömbös­séggel várta, hogy a Muraköz visszakerüljön, felgyűlt benne a türelmetlen tűz, a vágy utána. Aki nemzetköziesen fölényes gesztus­sal intézte el a »kis darabka«, »jelentékte­len«-nek tudott földet, az rádöbbent nagy­sága, szépsége mellett óriási jelentőségére is azontúl, bogy a legkisebb magyar rög szerelé­sét szívta szívébe. Aki suba alatt susogta fon- toskodón — összeráncolt szemöldökkel, meg­cáfolhatatlan politikai és gazdasági tájéko­zottsággal: »elég a nemzetiség, a kisebbség a magyarnak!, nem bírja az anyaország gaz­dasági gépezete az újabb, szegényre szaTott terület táplálását!«, az tudatára ébredt na- ívul tudatlan tévedésének. A beati et surdi possidentes, a boldog és süket birtokosai a jólétnek, kénytelenek voltak meghallani az ősi és új magyarság életet hirdető, honvisz- szaszerző harsonázását, patópálos tespedtsé- gükben. Mint a pincésen petyhüdt növények­re, zuhogott az egész teremből az igazi ha­zaszeretet nevelő napsugara, hogy friss zöldet, virágzást bontson, mint a legragyogóbb ta­vasz. Ha az ország szíve itt vert volna, az egész nagy országtest érezhette volna áldá­sos áramát lüktetésének. Ilyen, ünnepélyesre magasztosult hangulatr ban szálltam autóra, hogy a magam szemé­vel nézzek. Bíztam benne,, hogy a nagy­szerű prelúdium után a látás, a közvetlen tapasztalás még belőlem is, aki nem érzi magát hivatottnak, színes riportot csal ki. Hogy mégis gyengén kevésnek és kicsinek találom ezt az írást, szabad legyen ment­ségemre megemlítenem, hogy tengeri-beteg- séget kaptam a szárazföldön. Autónk sietős sebességgel száguldott. Ha költő lettem vol­na, láthattam volna, hogyan hullámzik a ka­szát váró kalásztenger. Azonban egyszerű pró­zai lény lévén, azt éreztem, hogyan hullám­zóm himbálózva jómagam. Mintha egy kez­dődő viharra érzékeny vitorlás fedélzetéji ül­nék. A tenger sós levegője helyett a motalkó gyomrot edző párája keringett körülöttem. Gyanítom, a ringás és keringés okozhatta az érzésemet, mintha moziban ülnék és egy ki­mustrált gép vetítésében vonulna el szemem előtt a vidék panorámája. Hosszanti vona­lak, mint szüntelen esőcseppek, szűrték a nap­sütötte tájat. Sőt, nem is sokkal később érez­tem, mint folyik, patakzik a zápor homlo­komról, hátamról. Magvarán: kivert a ve­ríték. Szerencsémre az autónk megérezte a szerencsétlenségemet. Megállt Bánokszent- g)örgy közepén. Azt hiszem, nem csodálkozik senki azon, ha mentőangyalként láttam azt a kezet, amely egy kis konyakkal enyhítette nyomorúságomat. Jgy alkohol-élennyel és egypár, szilárd ta­lajon szippantott lélegzettel indultam tovább, öszii;íén mondom, hogy nem beteg állapotom miatt nem vettem észre a trianoni szégyen- hatart. Csupán azért, mert a határt úgy a levegőben vonták meg. Nem csoda, ha a ta­vaszi szellő első fuvallata elfújta. Egyedül az aggasztott, hogy soffőrünk egy szűk mel- lékútra vezette a kocsiját. Miért nem hala­dunk a jó országúton tovább ?. . . — "fog­lalkoztatott a kérdés. Azután katonák ötlötték elém, amint az utat döngölik. Még néhány méter és mi ott állunk a Mura partján, összeszorult a szívem, amikor a beutazási engedélyt felmutattam. Nem mintha nem lett volna rendben a passzusom, de arra gon­doltam, hogy húsvét óta magyar katonák ke­zében van az ősi magvar föld és nekem mégis, még mindig, ilyen határjelző papí­rosra v an szükségem akkor, ha- szívni akarom Muraköz levegőjét. Autónk hamar rájárt a kompra. Kiszáll­tunk belőle. A Mura alattunk susogta időt­len dalát. Én meg-megigézve néztem talán egy száz méterrel feljebb. Most már tudom, miért kellett letérni az országúiról. “Igen, az a hídba torkollott, de a híd, mint szörnyű szerencsétlenséggel egyik szárnyára megcson­kított madár, felében fogta csupán át a vi­zet ív-szárnyával. A többit elvitte a víz. A folyóba robbantotta a civilizációt, a kultú­rát a balkáni nép, amelynek lelke mind­ezektől idegen. A Jailsó parton aztán szokatlan,.^de a szo­morún sötét ^gondolatokat elűző látvány fo­gad. Ameddig a szem eliájt, mindenütt ku­korica dúsan zöld levelei ágaskodnak. Évek­kel ezelőtt Szeged vidékén jártam. Akkor mindenütt a hatalmas paprikaföldek tűntek szemembe. Mikor azután' Szentgyörgyí pro­fesszor úr, a »C« vitamin felfedezője meg­kapta a Nobel-díjat, örvendezve gondoltam arra, hogy mennyi »C« vitamin terem ne­künk ott az Alföldön. Most önkéntelenül pár­huzamot vontam. A sok kukorica eszembe juttatta a hústalan napokat. Mennyi szép coca hízhat a csöveken, amelyek gazdag ígérete itt terjeszkedik a szem előtt. Minden nagy­rabecsülésem és tiszteletem a tudományé, de nem tehetek róla. ha a C« vitaminnál több­re becsülöm a sertéssült, meg a kövesztett szalonna ínycsiklandozó vitaminját. Ha már itt tartunk a húsféléknél, nem kel­lett messzire mennünk, hogy újabb élelmiszer utánpótlásnak színes lehetősége ne kecseg­tessen bennünket. A hatalmasra nőtt kuko­ricás után, kívánatosán dús legelőn pompás tehenek legelőztek, kérődztek. Te!e tőggyel, kövérre hívza feszült rajtuk a bőr, a drága jegynélküli cipőtalp. Megkérdeztem útitársa­mat, melyik nagybirtokosnak tulajdona a hi­hetetlenül hatalmas csorda? Kérem, erre nagy­birtok nincs. Azonban a legszegényebb csa­ládnak is van legalább egy tehene. Igzek- után kénytelen voltam levonni a követkéz_ tetést: nemcsak elbírja az anyaország gaz­dasági gépezete a Muraköz visszacsatolását, hanem olajat kap, amely ziháló csikorgását csendesén zajtalan ritmushoz segíti. Ahol tehén, megművelt földek vannak, ott emberi településnek is kell lennie. Meg is találtuk a helyet. Perlakra értünk. A falu ele­jén szénával megrakott szekér jött szembe velünk. ,A jobbrahajtás új töryényét nem ta­nulták meg még jól. Pedig 23 éven keresz­tül gyakorolták á szerb uralom alatt. "Mikor azonban katonáink bevonultak, bevonult ve­lük a baloldalon való közlekedés is. Ezt a bárom hónap alatt megtanulták úgy, hogy, nehezükre esett most a jobb oldalon haj­tani és á soffőrnek elő kellett szednie min­den tudományát, hogy elsurranjon megette. Pedig a magasra tetézett szekér tetejéről a kocsis ugyancsak húzta a gyeplőt. A szekérbe azonban tehenek voltak fogva, ezért nem a szájba húzták a zabolát, hanem a tehenek szarvára kötötték a gyeplő végét és azzal irányították az állatokat, amelyek a hatékony irányításra átvándliztak a jobbik, oldalra. A falu komoly épületeivel egész kis város képét mutatja. Itt új utitársakat szedtünk fel, akik az anyaországból rokonlátogatáson voltak. Én me^ közben szétnézegettem egy kicsit. A szokatlanul nagy templom igazolta az értesülésemet, amely szerint a muraközi vallásos nép mindenütt nagy és szent isten­házát épít, mert nem akar kiszorulni be­lőle. Szereti az Istent. A soffőrünk is, aki Csáktornyái, érdeklődésemre elmondja, hogy Értesítés NÉMETH JÓZSEF tüzelő • és építkezési anyaghereskedő 1941 április 1-től kezdődően épü­letfa és metszett áru e 1 a d á s á f bevezette. — Kéri a nagyérdemű közönség szives pártfogását Fürészpor megrendelhető.^^ Üzlet i Kossuth Lajos utca 62. Eredeti amerikai írógépek kaphatók a „ZRÍNYI“ R. T. könyvkereskedésében. =====

Next

/
Thumbnails
Contents