Zalamegyei Ujság, 1941. július-szeptember (24. évfolyam, 147-222. szám)

1941-09-20 / 214. szám

1941. szeptember 20. ZALAIMEGYEI ÚJSÁG 5. Belügyminiszteri rendelet a vissza­foglalt délvidéki és az azzal szom­szédos területek közigazgatási szabályozásáról A hivatalos lap két fontos belügyminisz­teri rendeletet közöl, amely vármegyénket is érdekli. Az egyik a visszafoglalt délvidéki te­rületen új község alakításáról, továbbá egyes községek egyesítéséről és ezzel kapcsolatban egyes községnevek megállapításáról szól. Ez a rendelet egyesíti Csáktornyát és Fel­sőpusztát Csáktornya, továbbá Drávaóhidat és Édeskutat Drávaóhid névvel. A jugoszláv ura­lom alatt történt községegyesítésből 21-et ér­vényben hagy, köztük Alsólendvának és Lend- vahosszúfalunak egyesítését is Alsólendva né­ven. Az így megszűnt 63 község mint lakott­hely szerepel a nyilvántartásban. 93 község pedig, amelyeket a jugoszláv uralom szintén egyesített más községekkel, újból önmagukban alkotnak egy-egy községet. A másik rendelettel a miniszter a vissza­foglalt délvidéki részeken a járási beosztás újabb megállapítása, valamint a visszafoglalt területen lévő községek szervezetének és kör- területen lévő községek szervezete és körjegy­zői beosztása felől intézkedik. Az erre vonatko­zó miniszteri rendelet csak az alsólendvai, Csáktornyái, lenti, nagykanizsai, perlaki járáso­kat érinti. Ezen a területen van egy megyei város, Nagykanizsa, 13 nagyközség községi jegyzőséggel és 51 körjegyzőség. Í Minden este : JOengysl énekel a Központi kávéházban ríti a kísérlet megismétlésére és talán még életébe is kerül, ha nem tud nagy mennyiség­ben aranyat gyártani. Böttger jobbnak kittet Szászországba menekülni. Wittenberg városának szigorú vámőre a Berlini-kapuban csodálkozva csóválta fejét: »Hát sohasem ér már véget ezeknek a gyors- futároknak áradata, akik nap-nap után ér­keznek sürgős megbizatással a porosz rezi­denciából?« A kancellária azonban nem ily nyugodt szemlélődéssel vett tudomást a futár­járásról. Megérkezésük mindig nagy izgalmat váltott ki és hamarosan új futárok indultak útnak, titkos okmányokkal, most már a drez­dai udvarba. Ott is izzó arccal futottak össze a magas állású urak, hogy végtelen kézirato­kat fogalmazzanak, melyek a lengyel koroná­ért versengő király táborába, vagy ismét \\ it- tenbergbe indultak. Nem volt másképpen Berlinben sem, ahol I. Frigyes király bosszús arccal adta ki a pa­rancsot egy katonai expedíció megszervezé­sére, mert ezt a »rendkívül fontos személyi­séget« minden körülmények között ismét po­rosz földre kell hozni. Nos, ez a rendkívül fontos személyiség, aki oly bonyolult diplomáciai háborút szaba­dított útjára, egy 19 éves gyógyszertáros ta- nonc volt, aki akkoriban éppen a wittenbergi egyetemen tanult. Természetesen Böttger nem volt egészen közönséges gyógyszertaros tanonc. A hir az ásványtan és kémia, vagy amint akkor nevezték, az alkémia terén rendkívüli ké-í pességeket tulajdonított neki, sót azzal a ké­pességgel is fölruházta, hogy értéktelen fé­mekből aranyat tud csinálni. Berlinben, a híres Zorn-féle gyógyszer- tárban, ahol évek óta dolgozott, szavahihető es nagytudományú férfiak jelenlétében tudo­mányát állítólag teljes sikerrel be is mutatta. Arany!—Ez volt az akkori idők, a XVII. ás XVIII. század fordulójának varázsszava. Valósággal nyüzsgött akkoriban Európa a ko­moly tudományos lázban dolgozó aranykereso tudósoktól, sarlatánoktól es kalandoroktól. Az arany varázsszava ejtette a fiatal Johann Friedrich Böttgert is hatalmába. Éveken át foglalkozott éjt nappallá téve az akkori idők minden »tudományos« fölkészültségével az aranycsinálás problémájával. A berlini Zom-féle gyógyszertárban Mostohaatyjánák közvetítésével Böttger Berlinbe került, a Zorn-féle gyógyszertárba, Eáy élet az arany átka alatt ahol a család barátjával, a híres Kunkel pro­fesszorral szoros barátságot kötött. Mint oly sokan mások, Kunkel is az arany előállításán dolgozott. Arany! Akárhová került is a fiatal Böttger, sehol sem hallott másról. I itokban, amikor a gyógyszerészcsalád már mély álomban szendergett, a laborató­riumban lázas munka kezdődött. Böttger és hasonló láztól kergetett barátja egész éjjele­ken át főzött és kotyvasztott. Hónapok, évek munkája után végre megtörtént a csoda: meg­jelent az első aranyszemecske. De vájjon tényleg előállította-e az aranyat, vagy csak) a kísérleti fémekből váltott ki? Éjjel-nappal kínozta Böttgert a nehéz probléma. A közönség azonban, mely a kísérletről tudomást szerzett, ezzel a kérdéssel nem fog­lalkozott. A fiatal tudós csodálatos sikere Ber­lint valósággal forradalmasította. Százak to­longtak a Zorn-féle gyógyszertár körül, hogy vásárlás ürügyével szemügyre vehessék a rend­kívüli ifjút. Egy csapásra ráeszmélt Böttger mindazok borzalmas sorsára, akik aranycsiná- lók hírébe kerültek. Esetleg a király kénysze­A szász udvar is érdeklődik Ha azt remélte, hogy Wittenbergben mint egyetemi hallgató elmerülhet az ismeretlen­ségben és megmenekülhet a nagy urak önké­nyétől, éppen csöbörből Vödörbe került. Aj|. porosz király hónapokon keresztül tartó fe­nyegetőzése a szász udvar figyelmét is föl­keltette és a szász király elhatározta, hogy az értékes madarat most már saját kalitkájába zárja. Böttger fogságba került. Éjnek idején, titokban hozták a drezdai kastélyba, ahol a rendelkezésére bocsájtott la­boratóriumban királyi parancsra az arany elő­állításán kellett dolgoznia. Szabadságának vé­ge volt. Kezdetben még az ablakot sem volt szabad kinyitnia és jóakarójának, Tschirnhaus fizikusnak csak nagy sokára sikerült szívós közbenjárással elérnie, hogy időnkint legalább egy kicsiny, magas falakkal körülzárt udvar­ban sétálhasson. Hiányt semmiben sem szen­vedett, egy asztalnál evett az udvar magas, uraival, saját kiszolgálószemélyzete fölött ren­delkezett. szabadsága azonban szobája ajtajá­nál végződött, mely előtt éjjel-nappat fegy­veres őrök léptei kopogtak. A királynak minden áron pénzre van szüksége Erős Ágostnak, a szász királynak pénzre, sok pénzre van szüksége. Szerencsétlen len­gyel hadjárata a kincstárt kiürítette, udvar­tartása és építkezései mértéktelen összegeket nyeltek el. Böttenbergnek kellett volna a kincstárat megmentenie. Már éveket töltött ebben a kínos helyzetben. Fáradhatatlanul dolgozott, újra és újra megismételte kísérle­teit. Az udvar már több tízezer tallért költött rá. Rettenetes nyomással nehezedett rá azoW i n d e n árkás rádiót eghallgathat Galvani Kft azelőtt Polgár Endre Kft. villamossági vállalatnál Városháza-épület Részlet Csere Csinálj aranyat — mondotta a király — és Böttger feltalálta a porcellánt

Next

/
Thumbnails
Contents