Zalamegyei Ujság, 1941. július-szeptember (24. évfolyam, 147-222. szám)
1941-09-20 / 214. szám
1941. szeptember 20. ZALAMEGYEI ÚJSÁG «9 3, FIGYELEM! Hl A N G 'UJ h *4 M 1 « O “ * ÖC y A a * as N P" Lü “* < m D ARANY J. u U.28. m ÉPÍTÉST VÁLLALOK ÉPÜLETFA k METSZETT m ASZTALOS ÁRU f TŰZIFA ÉS SZÉN TELEFON 1—69SZ. ÉPÍTKEZÉS! VÁLLALKOZÓ Faanyag, szén- és tüzifanagy&ereskedő. Kérem a nagyközönség szives pártfogását. — o--Me leg síharisnyát, lábszárvédőt, kamásnit, tér- digérő kubikos csizmát hordhat a hölgy, anélkül, hogy észrevennék. De nem is lenne többé piros az orra a januári korzón. Nem tudom, a divatművészek mit gondolnak, de Egerszegen a muff és a zseb maradjon divatban. A muff tetejéről elmaradhat az ibolyacsokor, de nem hiányozhatok belőle két nagy náthazsebkendő. Különösen olyan napokon, amikor Vas megye felől erőteljesebb a fuvallat. A zseb ki legyen bélelve. Nemcsak húsz- pengősökkel, hanem szőrmével is. Ráncai közé villanymelegítő legyen beépítve. Jobb híjján egy csomag forró sültgesztenye is megteszi a magáét. És mi legyen a kalapokkal? Pár évvel ezelőtt homlokon csücsülő, nevetséges kis madárfészkeket készítettek télire a kalaposnők. De olyan apró madárfészket, amely a legszerényebb igényű, tizenharmadik fizetési osztályba tartozó fecskecsaládnak sem lett volna elegendő. Az úrihölgyek mégis vették. De ez semmi. Még az egerszegi hölgyek is ellátták vele magukat, bár jól tudták, hogy Egerszegen vannak téli napok, amikor a kozák kucsma, meg a grönlandi szőrmefőkötő sem elegendő. És tényleg, azon a télen volt a legnagyobb hóvihar. Még a sóhajtás is jéggé fagyott. Azon a télen nem volt elég a cipő. A piaci kofák még külön szivarskatulyákat is fölhúztak a lábukra. Az üzletek előtt fülvédőért álltak sorba az emberek. De ez sem volt elegendő, a kérlelhetetlen fagy ellen főkötőt kellett ölteni. Komoly hivatalfőnökök mentek az utcán, hónuk alatt aktatáskával, de a fejükön bébi- főkötő volt. Ettől kezdve bealkonyodott a íecskefészek kalapnak. Mindenki áttért a főkötőre. Ajánlatos lenni idén újra divatba hozni. Pamutból, régi pongyolából, elhasznált gyerekruhából, nyaksálból kitünően lehet elkészíteni. Jellegzetessége, hogy mindenkinek egyformán rosszul áll, de a közérzetre fölbecsülhetetlen a hatása. Nagyjában ezek az ötleteink az egerszegi női divat számára. Fogadják a hölgyek jó szív vei: rokonszenv és észszerűség sugalta. Nemo. LÁTOGASSA A BÖDEY VENDÉGLŐT, SÖRKERTET. Előzékeny kiszolgálás, árai wo- lid*k. Szives pártfogást kér Bődey Gytúa rmt déglős, Kossuth Lajos utca 29. Telefon 978, Levél Göcsejből Kedves Szerkesztő Uram! Hát hogy a szakállam is kinőtt, olyan régen Írtam ?! Igaza van. Nos megvallom, magam se szeretem a szőrös ábrázatot. Meg akarok! szabadulni tőle. Itt vagyok la, Szerkesztő' Uram pedig fogadja szívesen göcseji barátja sorait. Várjon csak egy kicsit! Már tudom. Visz- szakotortam az emlékezetembe. Olyan szépen énekelte valamikor a nagy Petőfi a »Szeptember végén« című költeményében: »Még nyílnak a völgyben a kerti virágok. Még zöldéi a nyárfa az ablak előtt.« Szakasztott ilyen időt jelez most a kalendárium Göcsejben is. Petőfi az említett költeményében — tudjuk jó uram — a rövid lélekzetű emberi boldogság elsu- hanásán elmélkedett. Borongóssá tette lelkét az a tudat, hogy Inában is akarjuk szivünk kalitkájába zárni csipetnyi örömeinket. Bizony igaz, alig bírjuk megtartani. Olyan könnyen elillannak. De nekem »Szeptember végén« más valami jut eszembe, mivelhogy Petőfivel csak távolabbi rokonságot tarthatok. A keresztnevünk révén. Abban ugyanis megegyezünk. Aztán meg abban is, hogy »Szeptember végén« az) én szivem is érző és igen be tud felhősödni. Csakhogy az én szivem más okból nehezedik el. Miért? Mert én is látom amott a téli világot, meg a hótakarót és ezeken túl sok mindent. Mit? A téli nyomorúságot. A szegény göcseji szülők homlokán az életeke szántotta mély barázdákat. A lefagyott mosolyokat. A kékülő-zöldülő gyerek-mezítlábakat. A kis Jóskák és Marisok üres helyeit az iskolapadokban. Egybefoglalva, a ruha-cipő-gondokat. Szerkesztő uram! Jól tudjuk, hogy a mai világégésben nem babra megy a játék. Tisztában vagyunk azzal is, hogy sok áldozatot kelj hoznunk a jobb idők reményében. Be is rendezkedünk sok nélkülözésre. Mégis bizonyod életföitételek, jobban, szükségletek előteremtéséről minden körülmények között gondoskodni kell! A mostoha viszonyok miatt nem zárhatjuk be az iskolákat. A kis magyar koponyák megszakítás nélküli műveléséről, egészségük megőrzéséről nem mondhatunk le, éppen a magyarság jövője miatt. Nem, még a legmostohább viszonyok között sem. Szeptember vége felé, akarva, nemakarva, rá kell gondolnunk a közeledő télre. És a sok! nélkülözésre, amit a tél a szegény népnek] mindig, most meg a különféle, szükségszerűi i megszorítások miatt fokozottabb mértékben hozhat meg. Megvallom, szeptember vége felé rettegve gondolunk arra, hogy a néhány évj óta olyan áldásosán dolgozó Vármegyei Ka- ritász a mai, rendkívüli viszonyok mellett esetleg nem felejheti ki magyarmentő tevékenységét. Törjük a fejünket. Mit csináljunk, ha; a jótékony forrás befagy? Helyi öntevékenységünk agyanis a legszorgosabb utánjárás mellett is képtelen kihozni elégséges eredményt. IJiában, a szív, a részvét, magyaros nekibúsu- lás, anyagiak híjján szinte csak tágítja a se- geket. Szerkesztő Uram, ezért olvastuk nagy; örömmel a Zaíamegyei Újság moltheti sorait. Nagyon megkönnyebült a szivünk. De ne szaporítsuk a szót! Cszak ennyit! Áldja meg az Isten a Vármegyei Karitász gondos és min- denekfölött áldozatkész vezetőségét, hogy a most ránk következő télben sem hagyja sorsukra a magyar jövő virágait és segítségére! siet a vármegye kis iskolás mezítlábasainak* Drága göcseji Ids emberpalánták, ne féljetek! Az áldozat tovább építi a magyar jövőt, a ti jövötöket.
