Zalamegyei Ujság, 1941. július-szeptember (24. évfolyam, 147-222. szám)

1941-09-13 / 208. szám

1941, szeptember 13. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 3. TUNGSRAM Az alibánffai megálló megnyitásához. A pihenés asszonyoknak A mai élet lázas hajszájában, lüktető üte­mében mint egy varázsszó hat ez a fogalom: pihenés. Ha pihenésről beszélünk, nagyon so­fern csak a nagy pihenőre, a nyaralásra gon­dolnak. Tagadhatatlan, hogy azt nyújt a leg­több üdülést, ha kiszakadva a megszokott kör­nyezetből, elmegyünk valahová, ahol nem kell dolgozni, ahol csak a csendet, a természet szépségeit élvezhetjük. Ebből a pihenésből azonban aránylag kevés asszonynak jut a mos­tani időkben. Arra kell tehát törekednünk, hogy a szabadság napjait otthonunkban is úgy osszuk be, hogy az ne újabb kimerülést, ha­noin felüdülést nyújthasson. Ha a szabadságról szólok, a hivatalba járó nőkre gondolok, de természetesen a pihenésre vonatkozó megjegy­zéseim nemcsak nekik, hanem a háziasszonyok­nak is éppúgy szólnak, akiknek erre éppen annyi, sőt talán még nagyobb szükségük is van. Ha ez a pihenő pár óra hosszúságúra terjedhet, igyekezzünk azt helyesen kihasz­nálni. Ha ülő életmódot folytatunk, menjünk iki a szabadba sétálni. De nem mindegy, hogy hová megyünk. Pihenésre semmi esetre ne válasszuk a forgalmas utcákat, a korzót, ahol bár esetleg elszórakozhatunk az ismerősök­kel, de velük való foglalkozás után megálla­pítjuk: Jaj, de kifáradtam! Az igazi pihenést a csend adja. Ha kisétálunk az erdőbe, vagy a város valamelyik kertes részébe, ha kikap­csolódunk az emberforgatagból és egyedül vagy egy velünk egyforma gondolkozásé, szin­tén pihenni vágyó ismerősünk társaságában járjuk a természet üde, friss útjait, meg fog­juk érezni, hogy testünk-lelkünk szinte újjá­születik a tarka virágok, zöldlombé fák, a selymes fű, a ragyogó napsütés hatására. E jó hatást azonban sokszor saját magunk elront­juk. Ahelyett, hogy szemünkkel és lelkűnkkel csak e szépségeket látnánk, gyakran beszél­getünk össze-vissza, mindennapi kicsinyes dol­gokat, amelyeket talán még máskor sem érde­mes elmondani, de a pihenni vágyás percei­ben egyenesen tilos. S a gondolatnak éppen olyan jelentősége van, mint a kimondott sza­vaknak. Ha bármilyen pompás vidéken sétá­lunk, de közben a pénzgondon, az aznap tör­tént kellemetlenségen jár az eszünk, már nem értük el célunkat. Ne higyjuk, hogy a gondo­lái ot nem lehet irányítani. Igaz, hogy sokszor nagyon szilaj paripa ez, mely egyszer erre, máskor arra ránt bennünket, de az erősaka- ratú ember megfékezheti őket. Szoktassuk rá magunkat, hogy a pihenés ideje alatt semmit ne engedjünk közel lelkűnkhöz, csak azt, ami szép, fölemelő és üdítő hatású. Gyakori eset azonban, hogy a pihenésre nem órák, hanem csak percek állanak ren­delkezésünkre. Ne higyjük, hogy ezeknek sem­mi hasznát nem vehetjük. Sokszor pár perces pihenővel is célt értünk, ha azt helyesen alkal­mazzuk. A legjobb módszerek egyike az, Rogy kissé besötétített szobába feküdjünk le díványra, vagy üljünk Je egy kényelmes ka­rosszékbe. Ez utóbbi esetben a fejünket hajt­suk hátra. Csukjuk be a szemünket, lazítsuk meg izmainkat és kapcsoljuk ki minden gon­dolatunkat. Minél többször gyakoroljuk, annál jobban fog sikerülni. Ha csak négy-öt percig így maradunk, érezzük ennek megnyugtató, kellemes hatását. Utána azonnal folytathatjuk munkánkat s ha a hajszában újra kimerül­nénk, ismételjük meg ezt az eljárást naponta kétszer-háromszor. Pihenni tudni kell, a pihenés művészet, amit nem szabad összetévesztenünk a szóra­kozással. Ha ezt a művészetet megtanuljuk, kényel­mesebb, nyugodtabb és harmonikusabb lesz az életünk. Nem kell személyesen hozzám fáradnia, rendeléseit eszközölje 228-as telefonon Pete Károly pékmester Alibánfa községnek régóta húzódó ügye oldódott meg, vasúti megállójának létesítésé­vel, amelyet ünnepélyes keretek között nyitot­tak meg és adtak át a forgalomnak. Az ün­nepélyes megnyitáson megjelent a környék in­telligenciája és a község apraja-nagyja. Már a kora reggeli órákban gyülekeztek a meg­állónál kosarakkal és boros üvegekkel. Amikor vasárnap reggel egynegyed kilenc órakor az első vonat megállt és a kalauz elkiáltotta: Ali­bánfa! — a cigánybanda rázendített a lfákó- czi-indulóra. A szerelvény személyzetét elhal­mozták ajándékokkal és virágokkal. Petheő Endre körjegyző köszöntötte Tóth Ferenc dr. Máv. intézőt, majd köszönetét mondott az összetartó ali bán faiaknak, akilcnek ötvenéves kívánságuk tel jesült e napon. Méltatta a meg­állóhely fontosságát. Utalt arra, hogy a köz­ségnek északi részén húzódik a celldömölk— Csáktornyái, déli részén pedig a szombathely— nagykanizsai vasútvonal, mégis a község la­kóinak, valamint Zalaegerszegre járó közép- iskolásoknak esőben, hóviharban több kilo­métert kellett gyalogolniok, hogy vonatra ül­jenek. Ezeknek az áldatlan állapotoknak a le­küzdésére szervezkedett a község. A mozga­lom élén a község fiatal, lelkes tanítója, Kő­ris Sándor állt. Sokat küzdött és fáradott, sokat kilincselt, de végre saját faluja anyagi támogatása révén sikerült a megállót kihar­colnia. Ezerhatszáz pengőt a község lakói ön- adakozás révén három nap alatt összeadtak. A tanító és a község bíró ja, vitéz Parragi Gyula szedték össze a pénzt. Az adományozók közül néhány név: özv. Csertán Elekné földbirtokos Dúsnak 300, Ta- káts Jenő malomtulajdonos 140, Németh Ist­ván nyug. Máv. váltókezelő 100, Simon József gazdálkodó, Pallér Gáspár, Hajdú János, Hor­váth Kálmán, Böröndyr Péter és családja 50— 50 pengő és sokan mások. Az a község, amelynek ilyen áldozatkész polgárai vannak s ilyren kitartással harcolnak érdekeik mellett, valóban megérdemli, hogy példaképül állítsák a nagyközönség elé. A Philips 550 B telepes szupervevö nagy teljesítményű, szelektiv készülék. K*s éramfoqyavztás. Fűtése 1 vagy 2 Voltra átkapcsolható. Áras 307 P. Részletre is kapható az Rádió és Vili. Vállalatnál Zalaegerszeg, Kossuth-u. 8 Telefonszám: 206. ti i

Next

/
Thumbnails
Contents