Zalamegyei Ujság, 1941. július-szeptember (24. évfolyam, 147-222. szám)
1941-09-13 / 208. szám
2. í ZALAMEGYEI ÚJSÁG — - — ---- ---A Mávaut megszüntette a menettérti jegyek kiadását Nemrégiben szóvátettük a Mávaut. menettérti rendszerét, amelynek kétségtelenül jó hatása volt az utazóközönségre, valamint magára a forgalomra is. Volt azonban, amint akkor kimutattuk, kellemetlen oldala is, mert a menettérti jegyes utas rá is fizethetett erre a kedvezményre. Ez akkor állhatott elő, amikor — mint most a nyáron is — a sok utas mellett kevés volt a kocsi. A menettérti jeggyel rendelkező utast ugyanis nem biztosította a Mávaut arról, hogy visszautazása esetén lesz-e hely számára a kocsiban, amire maga a jegy ís figyelmeztette az utast. így azután megtörtént az, hogy helyhiány miatt többször lemaradt s a menettérti jegy érvénytelenné vált. Megírtuk, hogy ha már egyszer menettérti jegyet adnak ki, biztosítsanak helyet visszautazásra is, vagy szüntessék be a menettérti jegyek kiadását. Mivel pedig — amit úgyis tudtunk — helyet biztosítani nem képes, hát azt a megoldást választotta, hogy folyó hó 9-től megszüntette a menettérti-jegy rendszert, egyben nem is enged több utast a kocsira, mint amennyit táblán is jelez a kocsikban. Ezt a rendelkezést a közönségnek is meg kell értenie és megnyugvással kell fogadnia, mert a közönség érdekében történt ez. Az autóbusz i nem vasút, az autóbuszhoz nem lehet szükség | esetén új kocsikat kapcsolni, mint a vasúton. A Szent Korona életregényének legizgalmasabb fejezete. Hogyan akarták áruba bocsátani a bolsevista forradalom idején? Régi, kedves s nyilván örök érvényben | maradó szentistváni program: a Szent Ko- 1 róna meglátogatása. Ezeken az ünnepi na- i |>okon a Zsigmond-kápolnában közszemlére teszik a magyar nemzet legszentebb ereklyéjét s napokon át tart kicsinyek, nagyok^ löregek, fiatalok vonulása és tisztelgése. Mindenki emlékszik — gyermekkorának legmeg- hatottabb percei voltak! —, amikor szülője, nevelője kézenfogta s tündöklő nyári napsütésben fölvezette a Várba: Ambrózy Gyula gróf koronaőr maga jegyezte föl a szomorú napok történetét: 1918. november 3-án fölkerestem a lakásán Károlyi Mihályt, aki éppen szerencsétlen belgrádi útjára készülődött. A megváltozott viszonyokra és a netalán bekövetkezendő francia megszállásra való tekintettel javasoltam neki a Szent Koronának a rendes helyéről való eltávolítását, elrejtését és kértem, e célból bocsássa rendelkezésemre a Korona páncélkamrájának miniszterelnökségi kulcsát. — Megnézzük a Szent Koronát! Egész életre szóló személyes élmény ez... De tán kevesen gondolnak arra, hogy nemzetmegtartó ereklyénk mennyi viszontagságon esett át egy évezred során. Arról pedig, hogy az őszirózsás forradalom alatt és utána, a bolsev izmus idején is milyen veszedelemben forgott a Sacra Corona, még kevesebben tudnak. A szent ereklye megőrzése körül a forradalmas időkben nagy szerepe volt néhai Ambrózy Gyula gróf koronaőrnek. A magas közjogi méltóságot viselő másik koronaőr: Széchenyi Béla gróf közben ugyanis meghalt, így Ambrózynak egyedül kellett gondoskodnia arról, hogy a Szent Koronát ne érje baj a magyar nemzet történelmének leggyászosabb korszakában. — Egyelőre nincs szükség erre — válaszolta Károlyi —, végleges választ majd akkor adok, ha Belgrádból v isszatérek ... Ambrózy koronaőrt nem nyugtatta meg a Károlyitól kapott válasz és amikor Károlyi visszatért az ország területi integritásának sirt ásó, gyászos kudarccal végződött belgrádi útjáról, Ambrózy azonnal fölkereste. — Most nem lehet bemenni Károlyihoz, mert ebédel! — mondotta a koronaőrnek a miniszterelnök előszobájában Lovászy Márton kultuszminiszter, mire Amrózy, aki órákon át várakozott, keserű gúnnyal megjegyezte: — Károlyinak, úgy látszik, a Szent Koronánál is fontosabb, hogy a levese ki ne hűljön !.. . Ilyen előzmények után, napok múlva te- lefonüzenetet kapott Károlyitól a koronaőr: — A miniszterelnök úr semmiféle intézkedést nem tart szükségesnek! Ambrózy Gyula grófot ez az értesítés nem elégítette ki. Nem tekintette érdemleges elintézésnek s minthogy Károlyi többször le- tagadtatta magát, amikor a koronaőr bebocsátást kért hozzá, — közjegyzővel, hivatalos tanúsítvány ellenében szólította föl, hogy a Szent Korona biztonsága ügyében tegye meg a szükséges intézkedéseket. Károlyiék később elmozdították a koronn- őrlegénység parancsnokát és egy új tisztet, Mi lesz István századost nevezték ki parancsnokká. Az új parancsnok másnap fölkereste Ambrózy koronaőrt és biztosította, bogy a Szent Korona őrzését a leglelkiismeretesebben fogja végezni. Milesz százados derekasan eleget is tett ígéretének. Amikor a kommunista csőcselék a A árba való fölvonulással lemondásra kényszerítette 1941. szeptember 13. Werbőczy jogi szeminárium mindenféle jogi vizsgákra, állam - számviteltanra is előkészít. Legújabb jegyzeteit bérbe is adja méltányos feltételek mellett.B pest,IX Üllöi-ut3 Bartha Albert hadügyminisztert, Ambrózy gróf koronaőr attól tartva, hogy Kun Bélának eszébejut a Szent Korona megkaparintása, elhatározta, hogy újra tárgyal Károlyival. 1919. január 15-én Apponyi Albert gróf társaságában fölkereste őt és kérte: adjon engedélyt arra, hogy a Szent Koronát a saját felelősségére elrejthesse. — Nem adok engedélyt — válaszolta Károlyi —, mert ha ez kiszivárogna, ellenforradalmi tettnek fogják minősíteni!... Ellenben megígérte, hogy megbízható csapatot küld a koronaőrlegénység megerősítésére. Telefonált a hadügyminiszternek, majd a beszélgetés után a következő kijelentést, tette: — Van egy megbízható vadászezredünk. Szívesen fogok intézkedni.. . De érmék az ezrednek elsősorban a kormány védelméről kell gondoskodnia! Károlyinak és kormányának a maguk bőre védelme előbbrevaló volt a magyar Szent Ko-: rónánál is. Egy müncheni régészeti kereskedő okmánya Amikor Kun Béláék átvették Károlyitól a hatalmat, Ambrózy Gyula grófnak azt tanácsolta egy ismerőse, hogy ne kíséreljen meg semmit a Szent Koronának akár csellel, akár erőszakkal, vagy megvesztegetéssel való biztonságba helyezésére. — Ezzel csak ráterelné a figyelmet Kun Béláék előtt a Szent Koronára! — mondotta a vörös vezérkarral kapcsolatot tartó, de magyar érzelmű ember, akinek fiatalkorában Ambrózy megmentette az életét s ezért mert bizalommal hozzáfordulni. A vörös diktatúra összeomlása előtti napokban nagyon meglepődött a koronaőr, amikor a kezébe került egy berlini napilap 1919 július 21.-i száma. Ebben »Die Stefans Krone unter der Hammer« — Szent István koronája kalapács alatt — címmel megdöbbentő közleményt látott. A berlini lap cikke szerint egy müncheni régészeti kereskedő hiteles okmánnyal bizonyította, hogy a magyar Szent Korona értékesítéséről, esetleg árverésre bocsátásáról Kun Bélával tárgyalt és megbízást is kapott arra, hogy a Koronát százezer frakkért eladhassa. Az újsághír után Ambrózy gróf koronaőr elhatározta, hogy a magyar nemzet barátjához, a sok ellenforradalmár kivégzését meghiúsító Romanelli alezredeshez, az olasz katonai misszió vezetőjéhez fordul és megkéri: lépjen közbe a Szent Korona megmentése érdekében. Romanelli távollétében conte Saiem- mel, a helyettesével tudott beszélni, aki megígérte, hogy közli a dolgot főnökével, akinek! közbenjárásáról biztosította Ambrózyt. Két nap múlva bekövetkezett a vörös összeomlás. Elmúlt a veszély a Szent Koronái felől is. Kiderült, hogy a kommunizmus rémnapjaiban a régi, derék koronaőrlegénység titokban állandóan őrködött, vigyázott a Szent Koronára. Később, amikor a Csernoch János hercegprímás, Dessewffy Aurél gróf országbíró, Rakovszky Iván, a nemzetgyűlés elnöke, Simonyi-Semadam Sándor miniszterelnök és ,a nemzetgyűlés két tagjából, valamint Ambrózy Gyula gróf koronaőrből álló országos bizottság előtt Horthy Miklós kormányzó engedélyt adott a Szent Koronát és a többi ereklyéket őrző vasláda pecsétjének feltörésére, illetve a Iá la ki íyi á-ára, örömmel állapította meg a bizottság, hogy a magyar nemzet legféltetebb kincsei a gyászos forradalmakban sértetlenek maradtak. Kodba Albert vendéglője Stridóvár Meleg ételek. — Kitűnő borok.
