Zalamegyei Ujság, 1941. július-szeptember (24. évfolyam, 147-222. szám)

1941-09-06 / 203. szám

r4. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1941. szeptember 6. FERENCJÓZSEF KESERŰVIZ Haldokolnak a szagos sarjúrendek, legények vágják, lányok gereblyézik s vidám zaj veri föl a réti csendet. De az alkonyat néha mintha sírna, mert a tar réten álmosan világít az első kikericsnek sápadt szirma. * * Szent István ünnepének fényben fürdő reggele. A falunak várva-várt napja: ma van a »búcsú«. A gyermeknép már hajnalban éb­red és álmos szemmel siet a térre, ahol most lállítgatják föl sátraikat az árusok. Aztán a gzöszke Nusi lelkendezve fut haza: — Megjöttek a lövői bábosok! Már kezd búcsúformája lenni a falunak . .. * # A kicsi templom virágdíszt öltött. Piros meg sárga szirmok simulnak az oltárszekrény ajtajához, amely fölött az első magyar ki­rály palástos alakja magasodik kezdetleges vo­násokkal, de annál több áhítattal festve. — Aztán fölcsendül az ének és századok könyör­gése sír a karkamelléki magyarok ajkán: »Hol vagy István király ...« A napfény árad és árad az Isten kegyel­me, amely a mai napon bőséges aranyzuhata- jgával készségesen mossa tisztára a jóakaratét lelkeket, akik ezen az ünnepen valóban dús­kálhatnak az isteni kegyelem kincsesházában. Mert a hivő lelkeknek: ez a búcsúi. Aztán a délelőtt áhítata bőséges, zsíros ebédekbe fullad és litánia után a tömeg ott zsibong a sátrak körül. Fejünk fölött színes! toliakkal megtűzdelt babákat libegtet a szél, cukrok tarka serege kínálja magát és bol­dogságtól fényes arcú gyermekek bábszívet, lovacskát szorongatnak. Apró játékkürtök ri- leoltoznak, fagyialtos csenget, a piros cukor- pipokra napsugár tűz és darazsak zúgnak a márcos poharak fölött. A gyermekeknek: ez a búcsú. •* é * A kocsma udvara fölé cserlombokból ké­szítettek boltozatot, alatta, a deszkából ösz- Bzerótt asztaloknál együtt van a falu. Zene cincog s néhány borízű hang egy kis kiváncsi kacsa históriáját próbálja tudatni a közönség­gel, de eme vállalkozás teljes kudarcba fullad. A közönség most egy csöppet sem kíváncsi arra, hogyan jár az, aki másnap megy haza, mert maga is legjobb úton van ahhoz, hogy gyakorlati életté váltsa a zeneszóval beléje- plántált elméletet. A sörös- és borospoharak gyorsan ürülnek, muzsika szól és az omló- vakulatú istállófal mellett csontos német fa­lusi legények táncoltatják az izzadó haj adó­itokat. Csípős legyek kellemetlenkednek az asz­talok mellett ülőknek s az istállóban türel­metlenül dobognak a lovak. Fonnyadt cser­lombok borulnak az udvar fölé és csendőrszu­ronyok villannak meg a lassan leszálló alko- nyatban. És vannak, akiknek: ez a búcsú. Az élő falu mulatságába belefáradva, sze­lídfényű, békés délutánon látogattam meg az akác-sövénnyel kerített »halott falut«. A te­metőkapukon mindig megilletődéssel lépek be, — olyanféle mélyről feltörő, meleg érzéssel, amellyel hosszú út végén (hazaér az ember, — de ez a látogatás minden eddiginél más volt. Mert ebben a temetőben nekem nem nyugszik ismerősöm, nem hullottak könnyeim, ez a temető az én számomra eddig nem voft gy ásznak, szenvedésnek helye, de a nagy Szen­vedőnek a keresztről felémsugárzó tekintete alatt ebben a temetőben is meg kellett ha­jolnom .,. Virágos kakukfüvek szőnyegére térdelek most és úgy írom le azt, hogy minden vádló keserű panaszt zárjunk mélyen szívünkbe emberek. Mert jönnek percek, mikor múlandóság szele csap felénk! s érezzük: a jóság egyetlen erőnk, míg éltünk pereg. — Ezek a percek nekem megadattak: falusi temetőben térdelek. í -£■' Itt lehetne összegyűjteni a szállongó szó­beszédeket, amelyek apáról-fiúra maradnak az eldugott falucska lakóinak ajkán. Az érdeklődőnek készséggel megmutatnák -— ahogyan nekem megmutatták — a »hom- pot«, amely alatt az aranykecske van elásva. Érdeklődésemre a kutasi legényke elmondta, hogy törökfutáskor rejtették el ide, tele arany­pénzzel és azóta sem ásták ki újra... Meg­mutatnák neki a »Paptemetés-útját«, ahol va­lamikor a sötét rengetegben beteghez siető papot öltek meg a betyárok, pedig mindössze csak két krajcárt találtak nála... Itt temet­ték el az erdőben és azóta minden arrajáró egy galyacskát dob a régesrégen besüppedt sírra. (Többfelől is érdeklődtem a történet hi­telessége iránt: évszámra, névre senki nem emlékszik, de a két krajcárt mindenki válto­zatlan pontossággal állítja.'! Milyen kár lenne, ha egyszer megszűn­nének ezek az izgalommal telített suttogások és helyüket egészen elfoglalnák az egy kis ka­csához hasonlóan üres és népieden divatos szólamok. •7: :i: * Kerkaparti nyár: nyugalom, napfényes béke. Benne van ebben a nyárban a lcerka- menti rétek illata, fenyvesek zúgása, patakok csobogása, gémeskútak nyikorgása és a cseszt- regi templom szelíd harangszava. Ablakommal átellenben a kutasi torony ágaskodik. Ablakszeme kíváncsian tekint reám. Talán azt nézi részvevőén, hogy az én szemem könnybelábad: hogyan is kell itthagynom holnap, e kedves, szép zalai tájat?... Háry Emma. A Philips 550 B telepes szupervevő nagy teljesítményű, szelektív készülék. Kis éramffogyavztés. Fűtése 1 vagy 2 Voltra átkapcsolható. Ára b 307 P. Részletre is kapható az Rádió és Vili. Vállalatnál Zalaegerszeg, Kossuth-u. 8 Telefonszám: 206. i HU H W N - ° (L * * 5 ■ UI J < 09 < H O ARANY J.-U.28. ÉPÍTÉST VÁLLALOK ÉPÜLETFA METSZETT ASZTALOS ÁRU TŰZIFA ÉS SZÉN ► > TELEFON 1-69 SZ. ÉPÍTKEZÉSI vállalkozó Faanyag, szén- és tUzifanagykereskedé. Kérem a nagyközönség szives pártfogását. Zala vármegye közigazgatási bizottságának ki- ___________sajátítási albizottsága. 43 96/1941. kb. szám. Tárgy: A m. kir. kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter 119.754 1941. számú rendelete Szentimre- falva község közönsége általacsab- rendek—szentimrefalvai bekötő út céljaira szükséges ingatlan terüle­tek megszerzése érdekében kért kisajátítási eljárás elrendelése tár­gyában. HATÁROZAT. A m. kir. kereskedelem- és közlekedés- ügyi miniszter úr a vármegye közigazgatási bizottságához intézett 119.754/1941. XI. szá­mú rendeletével a csabrendek—szentimrefal- vai bekötő út céljaira szükséges ingatlanok megszerzésére az 1881. évi XLI. t. c. 33. §-a alapján ^ kisajátítási eljárást elrendelte. A vármegye közigazgatási bizottságának kisajátítási albizottsága erre való tekintettel a kisajátítási eljárás lefolytatására a kisajá­títási küldöttséget fölhívja. A küldöttség el­nöki teendőinek ellátásával a vármegye al­ispánjának akadályoztatása esetén a várme­gye főjegyzőjét bízza meg, a küldöttség tag­jaiul pedig a vármegye t. főügyészét és /az államépítészeti hivatal főnökét rendeli ki. Az albizottság a tárgyalás idejéül 1941. évi szeptember hó 26. napjának délelőtt 10 óráját tűzi ki és az összejövetel helyéül szent- imrefalva község bíróházát jelöli meg. Erről a közigazgatási bizottság kisajátítási albizottsága a zalagalsai körjegyzőt — a ki­sajátítási terv és összeírás egy-egy példányá­nak, valamint a határozat két példányának kiadása mellett oly meghagyással értesíti, hogy a tervrajzot és összeírást azonnal és legalább1 15 napon át közszemlére tegye ki. Erről, va­lamint a tárgyalás idejéről a kisajátítási ösz- szeírásban fölsorolt érdekelt feleket, vagy azok törvényes képviselőit tértivevény mellett azon­nal értesítse azzal, hogy a küldöttség a ki- . sajátítási terv megállapítása fölött akkor is érdemben határoz, ha a tárgyaláson nem je­lennének meg. A közigazgatási bizottság kisajátítási albi­zottsága ezt a határozatot a kisajátítást kérel­mező község terhére a »Zalamegyei Újság« c. napilapban három ízben, a »Budapesti Köz­löny«-ben pedig egy ízben közzététeti. A kisajátítási albizottság e határozatáróf a vármegye alispánját, a vármegye főjegyző­jét, a vm. t. főügyészt, az államépítészeti hi­vatal főnökét és megfelelő további eljárás cél­jából a zalagalsai körjegyzőt értesíti. Az utób­bit azzal, hogy a közszemlére tett tervet, ösz- szeírást és kézbesítést igazoló bizonylatot a tárgyalásra hozza magával. Zalaegerszeg, 1941. szeptember hó 5-ón- Dr. Brand Sándor alispán, mint a közig, biz« kisajátítási albizottság h. elnöke. A kiadmány hiteléül: Grubics s. fc., vm« irodaigazgató.

Next

/
Thumbnails
Contents