Zalamegyei Ujság, 1941. április-június (24. évfolyam, 74-146. szám)
1941-05-31 / 123. szám
ZALAMEGYE1 ÚJSÁG 3. 1911 május 31. Vasárnap délelőtt Ilyenkor mindig sül a nap. (A lélek égboltján legalább is)- Az évekkel ezelőtt betegesen felkapott slágernak nincsen igaza: a száz fehér virágos, templomi imás vasárnap délelőtt nem szomorúA jázminok most feslő csillagvírágai s akácok lengő fürtjei súgták ezt és a szívem! dobogása helyeselt nekik egy verőfényes, szép vasárnap délelőtlön. * A nagytemplom ódon boltívei alatt az elemisták éneke harsog. Száz meg száz gyer- meklorok zengi az Isten dícséretét és én úgy látom, hogy a mennyezet pufók-arcú barokkangyalkái kíváncsian kandikálnak a felhők és virágíüzérek mögül földi testvérkéikre. .» jézust magasztaljuk, széni, szent, szent kiáltjuk ... A vasárnapi szentmisék újra gyermekké tesznek. Az ének száll és hangjaiból régen elmúlt vasárnapok aranyos verőlénye sugárzik felém •.. Akkor is így álltunk itt a templom hajójában, akkor is ilyen szent komolysággal nézett le ránk a »fényes Mária« szobra És akkor is így zengett az ének -.. Tudom, hogy több művészettel lehet dicsérni az Istent, de, hogy melegebb szívvel és őszintébb lélekkel — nem hiszem- • »Szív Újságot tessék venni!« — Kínál, kér, sürget az üde gyermekhang a templom ajtajában és, ha megszoktuk, hogy a lelkűnkkel is hallgalózzunk a körülöttünk áradó hangzavarban, olyan lesz fülünknek ez a folytonosan ismételgetett négy szó, mint egy hatalmas szívnek a dobbanása. A magyar katolikus sajtó szívének dobogása ... Ó, ha mindenki felfigyelne rá 1 •.. * A templom áhítata a vasárnapi utcán is elkísér. Talán ettől lálom mosolygósabbnak az emberek arcát, kékebbnek az eget és kény- nyebbnek, szebbnek az 'életet— A régi temetőnél kakukszó állít meg. Benn, újzöld lombok susognak a könnyű szélben és vadnefelejcsek szemében harmatköny- nyek ragyognak. A kakuk pedig szól. Süppedt sírok, mohleple keresztek felett harsány kiáltással hirdeti a tavaszt, az életet, az ébredéstValamikor gyermeki kíváncsisággal kérdeztem tőle én is: meddig élek? — Ma mosolyogva hallgatom és szápakozva gondolom: Szeretettel és felkészülve várja magyar testvéreit a KORONA szálloda és étterem ALSÓLJZNjyVÁ'N Minden időben frissen csapolt sör és f a j b o r o k. Teljes kényelemmel berendezett szobák Szegény madár, hogyan is jósolnád meg az igazságot ? -.. örökéletet... * A Vizslarél aranyló gólyahírtengere felelt lepkék járnak tavaszi táncot. A kiszélesített árokban agyaggátat emeltek fürge gyermek- kezek .és bodzagallyakból apró malmot fabrikállak a kiszökellő vízsugár elé. Serényen forog a kicsi kerék, a szétfreccsenő víz tün- döklik a napsugárban és egy mezítlábas ök- lömnyi emberke zsebredugotl kezekkel nézi, nézi... Pillangók kergetőznek körötte, a Hegyi-utcában autó tülköl és egy közeli fára cserrenő szarka szállott- Őt mindez nem érdekli. Neki csak az a fontos, hogy szépen, símán forogjon a malomkerék, fel-le, fel-le a szabályosan ömlő vízsugárban és ne legyen soha akadály, amelyik megbontaná ezt a gonddal megalkotott harmóniát. — Most vasárnapi, lélekkel szeretném, ha valóra válnék ez. Ha sohasem jönne zápor, hogy szennyes áradatával elsodorja a parányi malmot -.. Ha sohasem jönne vad vihar, amelynek tombo- lásában apró emberéletek sűlyednek el az élet gyilkos forgatagában. Valahol talán most is dörögnek az ágyúkDe a Vizsláról virágai felett a méhikék boldog, békés nótákat énekelnek. A kertekben pünkösdirózsák nyílnak, a kéményekből fehér füst száll fel és kitárt ablakok függönyét lebegteti a nyáreleji szél. Az élet üteme meglassúdik, zaja elhalkul, úrrá lesz felette a vasárnapi lélek -.. ILL a városvégén most glig jár ember- Néhány helybeli polgár ballag a nagymisére, aztán egy diák biciklizik erre és Szent Józsefnek kopott, csonka szobra előtt feszes mozdulattal tiszteleg. . És a város napfényben fürdő tetői, a kertek lombja és a rét virágai felett, a dobogó, meleg ember szí vek és a temetőben nyugvó halottak felett diadalmas vasárnapi hangon zúgnak, egyre zúgnak a harangok. Háry Enrnmí **^**W*********>V»**i<l<******^H***A**********************WW*»Vl*******<: A balatoni fürdőkben reklámozni kellene a visszatért zalai részeket Vármegyénk legnyugatibb részének és a Muraköznek visszatérésével nemcsak kitűnően termő, hanem festőién szép vidékek is kerültek vissza hozzánk. A vármegyének ke- keli része és az azt látogató idegenek a nyugati részeket nem ismerték. A megyének két vidéke valóban ismeretlen volt egymással. Ennek most meg kell, szűnniep amit meg- könnyíl az a körülmény is, hogy a vármegye nyugati részeinek útviszonyai az utolsó két évtizedben lényegesen megjavultak- Vasúton, autóbusszal, autón most már kényelmesen megközelíthető Alsólendva és Csáktornya is. Nem szabad feledni azt sem, hogy a visszatért részek iránt óriási az érdeklődés nemcsak a vármegye keleti részében, hanem országszerte is, tehát a zalai Balatonpart fürdővendégei közül is akadnának sokan, akik nem kímélnének sem pénzt, sem fáradtságot, hogy megtekintsék a mindig jó ■magyarnak maradt vendek szép »országát«. Szükséges volna azonban a szép vidékről fényképfelvételeket készíttetni s azokkal elárasztani az egész BalatonpartoL. Nagyobb fürdőhelyeken előadásokat is kellene tárttá, ni, hogy még inkább 'felcsigázzuk az idegenek érdeklődését a visszatért részek iránt- Itt sem maradhat el a reklám- Ennyit áldozni kellene arra, hogy a Kelel-Zala lakossága és a balatoni, hévízi fürdővendégek kedvet kapjanak Alsólendva és Csáktornya vi- I dékének megtekintésére. Amikor Erdély újra m'agyar föld lett, amikor a Délvidék házaira újra felkerültek a piros, fehér, zöld színű ldbogók és az új indulók tüzes hangjaira masíroztak hős katonáink s az erdélyi és bácskai indulók mellett oly sokszor hangzott fel a Rákóczi induló örökszép zenéje, azt hiszem, kevesen gondoltak arra, hogy ez a gyönyörű szép induló hogyan is született meg. 1846 ot írtak akkor. A trónon Ferdinánd uralkodott. Pesten a Nemzeti Színházban sok idegen művész aratta a magyar nép tetszésétől kísérten a sikereket. 1’846-ban nagy volt a tél- A süvítő hóviharban a téli alkonyon egy szán iparkodik Pest felé. A szán kocsisa piár régen a lovak ösztönére bízta a száguldást, mert utak sehol sem látszanak, csak a gémeskutak hófedte csúcsai sejtetik, hogy merre is lehelt az országút. A lovak már 'szügyig gázolnak a puha hóban és sötét testük felett párát vet a levegő. A bakon ülő kocsis mélyebben húzza szemébe a báránybőr kucsmát és hálraszol a szán utasainak, akik azon tanakodnak, hogy ebben az ítéletidőben vájjon éjszaka előtt megérkeznek-e Pest városába. — Nemzdtes kapitány úr! — szól a kocsis — takarja mán be ezt az ángliust, mert megveszi az Isten hidege. — Nem ánglius ez., te! Francia! — Francia ? — csodálkozik a kocsis — Aztán mifajta ember lehet a kapitány úr vendége ? — Muzsikus.- Francia cigány '? — képed el a bakon ülő. — Az ángyod térde! — nevel a kapilány. Világhíres ember ez, akit te viszel most ebben az Istenkísértő időben. A kocsis értette is, nem is a nagy hófúvásban. Egyszerre egy hatalmas zökkenés után újra a kocsis szólt hátra. — Kapitány úr kérem, tud ez a francia magyarul ? — Egy szót sem- De miért kérded ? — Hát akkor, aszondom, baj van. — Baj ? — Igen! — Miért ? — Mert a nagy hóban eltévedtünk és nyoma sincs az országúinak. — Keresd az utat, — ordította túl a Szélvihart a kapitány. — Nincs az Istennek olyan cselédje, aki a helyes utat megtalálná most — dörmögte a kocsis befelé. — De azért megpróbálom. A szél vad táncba kezdett, a szán csengője el-elakadó lélegzettel csilingelt, az utasok mélyebben húzódtak bundájukba. Ebben a pillanatban hatalmas zökkenést éreztek s utána a kocsis veszett szitkozó*- dása harsogta túl csak a szélvihart. — Na most aztán se előre, se hátra. Benne vagyunk egy patakban. A francia utas ijedten ugrott fel— Kapilány! Mi vízben vagyunk! A kapitány nyugodtan bólogatott és bízott a ’ kocsist ügyességében. ********************************************************************** A Rákóczi-induló születése
