Zalamegyei Ujság, 1941. április-június (24. évfolyam, 74-146. szám)
1941-05-24 / 117. szám
1941. május 24. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 5 elöli egész városok tűntek el, lettek a ‘lángok martalékaivá! »Egyél /'ű/, igyál iát!« De a fa melamoríozisa akkor kezd igazán érdekessé válni, amikor már elveszti igazi alakját s mondjuk — mint szívvidámíló itókát teszik elibéd! »Egyél fát, igyál iát!« ez a finn fülnek nem hallatszik oly idegenül, mint nekünk. Valaha, nem is olyan régen, egy emberöltővel ezelőtt a szegény finn parasztok niegszá- rílotlák, megdarálták a fakérget s Nizzai szaporították szűkös kenyérlisztjükét: az éhínségek idején bizony csak ilyen fikéregliszL- ből készült a »pettuleipä«-nek nevezett kenyér. A titkos erdei »kisüslösök« főz tjét pedig a »fenyőfa könnyéinek becézte a népnyelv. Ma azonban fából többek között fa- cukrot, élesztőt is készítenek, s ha az asztalra kerülő édes süteménynek nem is minden alkatrésze van fából, a péknek, cukrásznak ez a két fontos nyersanyaga azelőtt bizony délceg fenyőfa volt! A facukrot élesztővel alkohollá lehet változtatni s ez esetben a »fenyőfa könnye.« a szó szoros 'értelmében veendő: a tüzes »pöytáviina«, a finn pálinka valóban fából készül. Iíárum lakosra jut egy tehén. Ha a finn paraszt ma már, hál’ Istennek, csak a múzeumból ismeri a pillule ipát, a Ta- kéregkenyeret, állatait ez az újabb, válságos idő szoktatja rá a fából készített takarmány- oelluloze fogyasztására. A finn parasztok fő jövedelmi forrása nem annyira a főid, mint inkább az állat: minden három finn lakkosra jut egy telién s a finn mezőgazdaság bevételeinek kétharmadrésze az állattártásból ered- Finnország azelőtt sok takarmányt importált, most azonban erre nincsen módja s a helyzet annál súlyosabb, mivel az elmúlt esztendő takarmány termés-e meglehetősen rossz volt. A válságból megint csak a fa mentette- meg a finneket: a »Vaüo« tejszövetkezeli központ laboratóriumában eredményes kísérletek folytak a cellulózénak, mint takarmányának felhasználását illetően, s ma egyre szélesebb méretekben vezetik be az állatok táplálásánál az új takarmánycellulózét. Hajókötél, törülköző, abrosz fából. A középkor alchimistái ólmot, higanyt akartak arannyá változtatni: modern korunk varázslói, a vegyészek, a »zöld aranyat«, a fát változtatják át a legkülönbözőbb anyar gokká. Fából szappant, benzint, kőolajat, gépolajat is gyártanak; a cellulóze-gyapotról, fából készült műselyemről beszélünk már. Hogy fából papírt is csinálnak, az közismert — de, hogy a finn gyárak hányféle s milyen különbözőféle papírokat gyártanak, azt csak kevesen tudják! Van papír, Amiből például hajó-kötelet készítenek, ez a kötél mindennél érosebb, szí- vósabb s ami a legérdekesebb; a vízben csak fokozódik a szívóssága, elszakíthatatf lansága! Finn szállodákban ma már gyakra találsz igen kellemes, puha törülközőt a mosdótál mellett — papírból. Olcsó, jó, higiénikus — és ami ma szintén igen fontos, szappanmegtakarítást is jelent, hiszen nem kell kimosni! A kis papír asztalkendők már otthon is divatba jöttek; itt azonban papír- abroszokat is használnak. A fa megment a válságtól. Ahol fa van, ott a modern tudomány leleményessége minden nehézségen felülkerekedik. Értesítés NÉMETH JÓZSEF tUzelő « és építkezési anya gkereskedő H 1941 április 1-től kezdődően épü» letfa és metszett áru eladását ■dl Q bevezette. — Kéri a nagyérdemű 3 m közönség szives pártfogását N BFQrészpor megrendelhető.^^ | Üzleti Kossuth Lajos utca 62. 10 01 1» ■ Hogyan segíthetünk a hushiányon? Az elmúlt évek kedvezőtlen áralakulása, a rossz takarmánytermés és állatjárványok következtében állattenyésztőink és hizlalóink munkakedve, valamint teljesítménye alábbhagyott, ugyanakkor a hadieseményekkel kapcsolatban hús- és zsírfogyasztásunk emelkedése a hústalan napok és zsír jegyek rendszeresítéséhez vezetett. Nemcsak a vendéglátóiparban lett mindennapi probléma az étlap összeállítása, hanem a magánháztartások háziasszonyainak is naponként gondot okoz az ebéd és vacsora kérdése. A várva-.várt tavaszi meleg a főváros piacaira csalta már a különféle kerti veteme- ny-eket, s ezekben a hússzűke napokban ezek lesznek hivatva' étkezéseinket változatossá és ízletessé Lenni. Nagy feladat vÁr tehát kertészeinkre, mert a vitamindús magyar gyümölccsel és kerti véleményekkel kelt pótolnunk szűkreszabotf húsadagjainkai. Már tudunk olyan rendelkezésről is, amely kötelezővé feszi a beépítetlen budapesti és környékbeli kerteknek -konyhákértékké való- alakítását. A konyhakertészethez azonban! nemcsak szaktudás kell, hanem elsősorban arról kell gondoskodnunk, hogy olyan jól művelt földbe kerüljenek a magvak és palánták, amelyek tápanyagokban gazdagok és így a növény teljes, gyors kifejlődése biztosítva van. A kertgazdaságokat évenként kell istálótrágyázni, azonban hogyan juthatna elvez hozzá a városi, vagy kisebb kertlulajdonos ? Más trágyaféleségről kell gondoskodni! Az egyik legnagyobb hazai műtrágyagyár — a Hungária Műtrágya-, Kénsav és Vegyi Ipar R. T. (Budapest, V., Árpád-utca 8.) a virág-, gyümölcs- és konyhakerLészetek részére külön műtrágyát állított össze, amelyet »Fónika« néven hozott forgalomba. A Fónika« könnyen oldódó tömény sóban mind a három nélkülözhetetlen növényi tápanyagot: FOszfort, Nitrogént és KAlit tartalmazza. Mivel a három tápanyagra az egyes növényeknek különböző arányban van szükségük, a »Fónika« is háromféle összetételben kerül forgalomba. A »Fónika«-virágláp úgy cserép mint szabadföldi virágok, dísznövények műtrágyázásra alkalmas. E virág-lápsó oldala rózsaszínű. A gyümölcslé bokrok műtrágyája a »Fónika -gyümölcstápsó, amelynek oldata sárga. A zöldszínű »Fónika tápsóol- dalot konyhakerti növények, gyepek, pázsitok műtrágyázására használjuk. ü n l ö z z ü k vir ágain kai, gyümölcsfáin k a t, kerti véleményeinket »Fónika« tápsőoldattal! FERENC JÓZSEF KESERŰVIZ A náthaláz rejtélye A sarkvidéki „hajó-betegség — A majmok hétfői náthája Az orr öt perc alatt több millió kórokozó gyilkosa Kissé furcsának látszik talán rejtélyről beszélni olyan betegséggel kapcsolatban, amely mindenkinek jó ismerőse és amelyről általában azt hiszik, hogy a meghűlésre hivatkozva keletkezésének okára is rá tudnák mutatni, vámjában azonban még nagyon sok felderítetlen kérdés, rejlik e mindennapi betegség mögött. Az orvos még a náthaláz felismerését sem találja mindig a legkönnyebb feladatnak. Egyszer az orr nyálkahártyáját támadja meg, máskor a légzőszervek hurutjában keletkezik, nem egyszer azonban gyomor- és bélpanaszokkal kezdődik. Ehhez járul még, hogy a meghűlés sem mindig náf- haláz, nem is szólva arról, hogy az emésztőszervek megbetegedéseinek ezerféle más oka is lehet. Amíg a nathaláz kórokozóiját nem leplezi le minden kétséget kizáróan a tudomány, addig" csak a megoldás megközelítéséről lehet szó, a rejtély azonban alapjában véve rejtély maradMindenesetre bizonyos, hogy a náthaláz fertőző és legtöbbször a hideg évszakokra szorítkozik. Ennek alapján arra lehetne következtetni, hogy a sarkvidéken van legtöbb szükség zsebkendőre. Heiser Viktor azonban, egy ismert német orvos, aki a világ legkülönbözőbb részein, nem Jcevesebb, mint negyvenhárom országban gyűjtötte tapasztalatait, megállapítja, hogy ez a gyanú alaptalan. A Spitzbergák eszkimói a leghidegebb télben sem ismerik a náthát. Amint • azonban beköszönt az olvadás, meg jelenik a nátha is. Talán a nedvesség kedvez a náthaláz kórokozóinak ? Nos, nem a nedvesség a bűnös, hanem a hajók, amelyek a tél elmúltával szoktak megérkezni. Már a 18. század közepén megfigyelte §gy odavető dőlt orvos, hogy mindig az első hajó befutása után indult hódító útjára a nátha, amely elől senki sem tudott megmenekülni. El is nevezte az érdekes betegséget »hajó-meghűlés«nek. Mint annyi más helyes megfigyelőnek, neki is lekicsinylő mosoly jutott osztályrészül. Ám, mégis nJki lett igaza. Azzal, hogy a nathaláz fertőző jellege minden kétséget kizáróan kiderüli, a rejtély még korántsem oldódott meg. A betegség kórokozóit a tudomány még nem ismeri. 1914-ben a német Kruse professzor annak a véleményének adott kifejezést, hogy a meghűlést vírusok okozzák. Ali ni ismeretes, a vírusok a baktériumoknál is sokkal kisebb kórokozók, amelyeknek természetrajza épen rendkívül'i kicsinységük miatt még ma is homályban van. Anélkül, hogy a részletekben tisztán látna, a tudomány ma azon az állásponton van, hogy a vírusok a légzőszervek nyálkahártyáit támadják meg és azoko.ii apró sérüléseket, bejáratokat nyitnak meg. amelyek másfajta kórokozóknak is útját egyengetik. A hideg a legtöbb tudós nézete szerint azzal segíti elő a fertőzést, hogy a nyálkahártyákat merevebbekké és ezzel a serümikádók, prémezett j kabátok, boák moiykár elleni megóvása legbiztosabban ifj. LAKI SÁNDOR szűcs m~e s t e r n é 1 Zalaegerszeg, Bethlen Gábor u. 5.
