Zalamegyei Ujság, 1941. április-június (24. évfolyam, 74-146. szám)
1941-04-05 / 78. szám
ZALAMEGYEI ÚJSÁG 3. 1941. április 5. Göcsej népe és ielke T. Az a 1'öidteiüleL. umeiy Zala vármegyének a no\ tu jurámnál! íeKszhc, s amelyet jellegzetes mei\ sajátságai miatt Göcsejnek neveznek. méltán foglal helyet a dunántúli dombos- vidékek között. A nagy nemzeti megrázkódtatások ezt a területet viszonylagosan eléggé megkímélték a török-tatár pusztításoktól. Hisz eléggé kiesett azoknak fölvonulásaiból. A sok dombtető, a még mindig rengeteg sok erdő és pázsitos völgy kanyargó patakocskáival — valóban szép panorámát nyújtanak az átutazónak. Göcsej lakóinak öregebbjei folyton arról tudósítanak bennünket, bogy az ő gyermekkorukban a mostani községek határainak jórésze erdőség volt, amely majdnem a helység házaiig elnyúlt. Nem csoda, ha őseink eme erdős-dombos vidéket az ország nyugati védelmére mint természetes erődöt használták, míg a völgyek között ott állták őrt talán mint a székelyek idetelepített része, vagy mint egy újabb tanulmány állítja : a kabarok törzse. (Dr. Makoviezky Gyula, Göcseji helynevek, Történetírás, II. évf. 3. sz. 1938. júl. 268—310.) A vidék szépsége a sok erdőségben, a folytonosan egymást váltogató dombhátak sorozatában és az ezek tagoltságából származó kies völgyekben áll. Tarkítja a vidéket a dombokon elterülő falvak vagy pincék látása is. Például Zalaegerszegtől egészen Söjtörig—Tófejig megy egy ilyen hosz- szúkás völgy, majd ismét elhajlik Tófejtől Gutorfölde mellett Pákáig. Egv-egy pataktól szelve még változatosabbá lesz az elterülő rétség; amelynek két oldalán a »partok« (dombok) kezdődnek, de úgy, hogy az egyik részen csupa erdőség díszeleg, valamely főúrnak vagy monostornak tulajdona, a másik félen pétiig egv-egy falu tornya látszik, vagy a szőlőhegyek »hajlékai« tarkáinak. Ezek körül pedig a kisközség termőföldjei, dűlői csíkozzák a domboldalakat. A szőlőhegyeknek külön szépségét alkotják az azok legmagasabb pontján emelkedő kápolnák (tófejhegyi, szom- pácsi, lenti, egerszeghegyi stb.) Göcsej, a kis Svájc. A sok erdőtől övezett utak vadregényessé és festőivé varázsolják az általános benyomást. Újabban mindtöbb kiépített műútja mutatkozik Göcsejnek, amelyeken már sok helyen autóbuszjáratok bonyolítják le a forgalmat. A lankás, völgyes, emelkedő-dombos, vagy patakoktól átszelt tájakon az utak szinte tiindériesen mutogatják az oldalt elterülő szépségeket. Cikk-cakkos, néhol szerpen tines, ismét merész kanyarokkal bővelkedő és kaptátokra felhagó, vagy meredeken lefelé törtető utak pitoreszk benyomást keltenek az utazóban, fölüdítik a kedélyt, pihentetik a szellemet és az ózondús erdei levegő eltölti az egész szervezetet. Bár ez a nép a vidék szegénysége miatt mindig több és több föli del tesz műve Illetővé, mégis az intenzí\ földművelés ellenére is sokat -megőrző ct use red éti cián tétlenségéből es szépségéből. Ez a göcseji rész a törökjárást nem sínylette meg any- nyira, mint az ország más vidéke. Már Kanizsa környékén meglátszik az alföldié^, erdő és fák nélküli sík vidék kietlensége. A lápos mezőség benyomását keltő legelőket csak a hahóti hegvek emelkedése teszi változatosabbá Göcsej felé. A török egykori pusztítása a regi kanizsai ^pasalik területén még mindig ott kísért e magyar tájak fölött. Itt Göcsejben ennek semmi, vagy nagyon kevés nyoma ! Mintha maga az őseredeti természet revelá- i lódnék felém ! Külön elvezet es a termeszét szépségének egy új árnyalatú fölkínálása, amidőn egyik községből a másikba nem a ko- csiúton, hanem gyalogjárón közeledünk. Igazán ekkor döbben rá az utas ennék a bájos vidéknek eladdig nem ismert szép részleteire. Kis fel földeken, a faluk határában szántókon keresztül vezet ilyenkor ösvényünk. Átszeljük a dombok között elterülő és ezek összekötő zöld pázsitokat ; a közepén rendszerint patak csörgedezik, itt-ott „ forrásvíz ajánlgatja a dombok rejtett, üdítő nedvességét. A két oldalt elénk táruló erdőség, az erdők koszorújával alkotott mély csend és nyugalom, hallásunkat csiklandozó szebbnél- szebb madárdal csalogató hangja csábítólag és egyúttal marasztalólag tartóztatja az embert, hogy Szent Ferenc módjára beszédbe ereszkedjék a növényi, állati, illetve madárvilággal. Itt-ott egy gémeskút a legelők hajlatain, egy gulya vagy konda és juhnyáj tarkítja e virányos látványt. Majd a gyalogösvényen haladva betérsz a bükk-, vagy tölgyerdőbe, ahol meg annak hűsítő árnyéka, gombát termelő alja, harkályhangot rejtegető fölhívása szórakoztatja el a városi zajhoz szokott és a szellemileg kifáradt szervezetet. Kiérve az erdőből, új vidék, új dombok, egy hegyi kápolna, más helységek tárulnak legel- tetőleg a kíváncsi szemek elé. Valóban többször lehetett hallani hangokat, hogy Göcsejben kis Svájcot lel az utas. Ez a vélemény viszonylagosan eléggé helytálló. Istenáldotta ) hely ez a Göcsej. Nedvességtartó, agyagos termőföld, szénatermő rétek "és szőlőhegyek teszik boldoggá a sokaktól lenézett eme vidék lakóit. No és megélvezni egy göcsejfalusi piíy- malattyot ? ! Valami kibeszélhetetlen sejtések, titkos beszédek és lélekemelő gondolatok ideje az. Egy augusztusi szép napnak a kezdete. Három óra. Nagy csend az egész határon. A község homályban és ködbe burkolva alszik. Lassankint a következőkre lesz figyelmes a koránkelő : kakaskukorékolás, a falu másik végén egy cséplőgép pöfögése, távol a második vagy harmadik hegyháton túl fekvő kisközség kicsiny harangjának csilingelése válHusvétra _ na gy választékban Pál és Indra cégnél Zalaegerszeg. lelefonszám: 17 0. egn Óriási szövet-, kabát- és divatáru választék. T m o T H G Y U L A újonnan átalakított üzlete, takoznak egymással. A határ különben csendes, szép derült nap ígérkezik ; a hajnalcsillag szelídfényű rezgése még mindig szépen kivehető. A növények, fűszálak csillogóan tükröznek az éjjeli tiszta harmattól. Itt-ott fölröppen egy-egy ijedt fogolymadár és hangos-rekedt kiabálást hallat. Kedvesen szállingóznak az úton és a hangok fölött egymást szólítgatva a pityrek. Az útról meggyorsítva ugrál nappali búvóhelye felé az éj leple alatt vígan vadászó béka, míg a korai reggelben még mindig alvó veréb zörren egyet a domboldalban fekvő cserje ágai között s az ember közeledtére kellemetlen nyugtalansággal hirtelen hagyja ott éjjeli szállását. Valóban mesés látvány az alvó természet és a határ ébredése. Zavartalanság, béke, majd a megszokott határ mozdulatlansága ilyenkor kissé megelevenedik a fogoly szavára, a pacsirta röptére, a nyulak ugrándozására. Közben a nap áttöri az augusztusi éjjeli ködöt, s mire visszatérünk a faluba — már ballagnak a szekerek, cihelődnek az emberek a munka felé, a cséplőgépek javában búgnak és megélénkül a ház tájéka és udvara a sok baromfitól és jószágtól. Göcsej népe. A nép. Göcsej lakossága jobbára a novai járásban foglal helyet. Csupa kisközségek ezek. Sűrű egymásutánban sorakoznak föl. Jellegzetes neveik azt bizonyítják, hogy egyes törzslakosoktól vették elnevezésüket. így : Mikefa, Karácsonyfa, Náprádfa, Ortaháza, Lorántha- za, Gellénháza, Rádiháza, Dömefölde, Pörcle- földe, Szentpéteríölde, Gutorfölde stb. Híresek az úgynevezett szegek. Ezek : Győrfiszeg, Barabásszeg, Paizsszeg, Kustánszeg, Gombosszeg, Rózsásszeg, PáIfiszeg, Kereseszeg, Tu- bolyszeg, Vörösszeg, Vargaszeg, Gerátszeg. Ezeknek legtöbbje az úgynevezett Becsvölgyében fekszik. Említésre méltó, hogy amilyj nevezetű »szegek« léteznek, ugyanolyan nevű családok találhatók a többi göcseji helységekben is. Talán ezek között is kiválik Zala- tárnok, ahol a mai napig élnek Becsek, Gombosok, Vargák, Pálfiak, Vörösök, lubolyok, a régebbi anyakönyvekben előfordulnak Ro- sások, Kustanok, Paisok, stb. Göcsej népe általában szegény földekben, Mindjobban ránehezedik erre a jobb sorsot érdemlő ősi magyar fajra a megélhetés nehézsége. A földek az emberek szaporasága miatt következetesen kisebbre zsúgorodtak össze. Pedig, de szereti a földjét, a tájékát ez a nép ! Hisz ő maga is meg van győződve szűkebb hazájának szépségéről és termékenységéről. Annak ellenére, hogy sok liehen a föld megművelése, trágyázása, a termény betakarítása, a rossz dűlő utak, a sok »park« és meredek lejtő miatt hihetetlenül sorvasztó, küzdelmes ember és állatra „ egyaránt, mégis talán ép ennélfogva a göcseji ember nagyon meg tudja becsülni a magáét, görcsösen megőrzi holmiját, jószágát. Meg is lelhető náluk az igazi igénytelenség, innét érthető egyszerű, szívós, kímélő), nehézségeket keményen és szótlanul tűrő jellemük.
