Zalamegyei Ujság, 1941. április-június (24. évfolyam, 74-146. szám)
1941-05-14 / 109. szám
1941. május 11. SZERDA. Megjelenik hétköznaponként délután. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. Telefon 128. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő : HERBOLY FERENC Előfizetés : egy hóra 1.50, negyedévre ä Bl Hirdetések díjszabás szerint. Postatakarékpénztári csekkszámla ; 49.368. A jövő ígérete Nemcsak a családi, hanem a legszélesebb nemzetközi vonatkozásban is legdrágább' kincs a gyermek. Ma már jól tudjuk, bogy sem a gazdagság, sem a pontosan befolyó bőséges adójövedelmek nem tudják biztosítani az élet jövőjét, ha nincsen ugyanakkor a szaporodási folytonosság biztosítva. Voltak idők, amidőn elítélték volna azt, aki mint álfamgazdasági szükségességet fejtegette volna ezt a kérdést. Cinikus ‘és tiszteletlen felfogás volt ez az elmúlt kor nézete szerint, amikor a gyermek kizárólag a családi élet fogalmi körébe tartozott. Ma azonban a szaporodás már az állam legmagasabb célkitűzései közé tartozik, maga az állam igyekszik azt úgy erkölcsi, mint anyagi ösztökéléssel előmozdítani. Ez így is van helyesen. Mindenütt belátják, hogy ez az új idők legparpnesolóbbf törvénye. A család teljesítheti gyermeknevelési kötelességét, teljesítheti annál inkább, mert az állam cselekvőén vállalja a segítséget ott, ahol sok a gyermek, vagy a család anyagi erői ellankadnak. ,Ez az állami segítési gondolat lesz most uralkodóvá világszerte és egészen biztos, hogy az eljövő idők folyamán minden hasonló törekvés még erős- bödni fog, egész szociális terjedelemben. Erre épen a mostani idők fejleményei adták meg a választ. Szolgálhatunk erre von at kozó an( példával is, amely egyben a legbeszédesebb tanulsága minden állami közület számára. Franciaországot idézhetjük, az egyke-rendszer nemrég még klasszikus országát. Volt idő, amikor az egyéni szabadság meg támadójának tartották azt, aki a szaporodás kérdését vitatta és ilyíormán bátran beavatkozott a csaLád legmeghitlebb dolgaiba. Előfordultak ugyan olykor folyóiratokban körkérdések, hogy vájjon helyes-e vagy nem helyes a népesszámú család, de ezek a kérdésiek mindig az akadémikus vitatkozások eszmei körén belül maradtak. Franciaország nagyszerűen élt, gazdagodott, nemcsak a nyomor, de még a szűkösség is úgyszólván ismeretlen volt a földi édenkertben, meri ez a sok kincs egyre kevesebb emberre osztódott föl. A tizenkilencedik század elején Francia- országnak még közel harminc iníN-ió lakosa volt, míg Németországnak csak huszonkét! millió. Később Németország hatalmasan szaporodott lakosságában, Franciaország viszont új területekkel is gyarapodva, a stagnálás állapotába jutott, A legutóbbi évtizedekben azonban egyre vészesebbé váll a népszám csökkenése. Mikor 1936-ban a népszámlálás negyven millió franciáról számolt be, Leclaire tanár megállapítása szerint ebből már ötmillió idegen volt, akik a legutóbbi évek folyamán vándoroltak be Franciaországba, E katasztrofális statisztikai beszámoló után ébredt Franciaország a szomorú valóságra.- huszonöt százalékkal kevesebb gyermek születeti, mint amennyi az ország állandó lélek- számának biztosítására szükséges lelt volna. Most megpróbálkoztak tehát az asszimilációval is. Szívesen láttak minden bevándorlót, hogy ezek majd a családi életbe való beolvadással felfrissítsék a fajt- Viszont, ha ez a folyamat tovább tartott volna, úgy néhány évtized múlva Franciaország elveszti nemzeti jellegéi. Közben kitört a háború, jött a;z üsz- szeomlás. A gyors összeomlás egyik főoka kétségtelenül az volt, hogy a szakadatlan népesség-csökkenés következtében Franciaország elvesztette minden ellenálló képességét. Most már olt is látják, hogy níire vezetett ez a nagy eugenetikái mulasztás, összetört állapotában Franciaországnak most is az főgondja, hogy pótolni igyekezzék, amit lehet. Ma már a szociális gondolat, a családi élet megerősítése áll minden politikai törekvés előterében, hogy így szerényebb keretekben ugyan, de Franciaország ismét önmagára la-* láljon és meglelje egészséges életformáját A jövő ígérete tehát a gyermek, nemcsak! ott, hanem mindenütt. Egészséges és erős nemzedék élteti a népeket. Ez az idők nagyj tanulsága. A gyermekért, a nemzeti szapo* rodás folytonossága érdekében tehát mindent meg kell tenni, időleges nélkülözések és áldozatok árán is, mert vele áll vagy büki kJ egy nép ereje, jövője, mindene. Hess Rudolf Skóciában kiugrott a repülőgépből Csapdába csalták az angolok? Berlin. május 11 Hess Rudolf tragikus esetével kapcsolatosan német jól informált helyen rámutatnak arra, hogy Hess május 10-én tett útja alkalmával nem zuhant le, ahogyan azl eredetileg vélték, hanem Anglia felett leugrott a gépből és ejtőernyővel ereszkedett alá. Sebesülten — bokalöréssel — került angol kézre. Angol jelentések szerint ez Glasgow közelében történtEnnek a repülésnek közelebbi körülményei még mindig nem teljesen tisztázottak. Any- nyi azonban már valószínűnek látszik, hogy Hess Rudolf kényszerképzelek hatása alatt cselekedett, amelyeknél az a gondolat játszott főszerepei, hogy személyes áldozatával talán helyreállíthatja a békét. Német meg- á lé lés szerint ez a szomorú tragédia arra vezethető vissza hogy már hosszú ideje súlyos betegségben szenvedett és ez a betegségi ..annyira felőrölte lassanként az idegzetéig hogy végül is elvesztette a realitások megítélésére vonatkozó, képességét és egyáltalában nem voll már ur.a tetteinek. Az köztudomású volt, hogy Hess már hosz- szú esztendők óta nagyon súlyos gyomorbetegségben szenvedett, amelynek erős idegzavarok voltak a következményei. Mindig magában járó és magának élő ember volt, aki épen a betegsége következtében lehetőleg kerülte a nyilvánosságot- Ezt a tényt német vezető körökben állandóan figyelembe vették és már esztendők óta igyekeztek őt tehermentesíteni. Ez volt az oka. annak is, hogy amikor 18 hónappal ezelőtt a Führer abban az emlékezetes reichstagi beszédében végrendelkezett és megállapította az utódlási sorrendet, akkor nem állandó helyettesét jelölte meg elsősorban .közvetlen utódjaként, hanem Göring birodalmi marsallt. Ez már akkor is általános feltűnést keltett, az ok azonban abban rejlett, hogy itt is figyelembe vették egészségi állapotát. Német megítélés szerint az egész tragikus esetet a német nyilvánosság mély sajnálattal veszi tudomásul, azonban semmiféle politikai konzekvenciái nincsenek és nem is lehetnek ennek az ügynek. Különösen nem lehel semmiféle hatása az esetnek az Anglia ellen folyó háborút illetően, amelyet Hess tragikus egyéni sorsától függetlenül a végső döntésig és a végső győzelemig minden körülmények között tovább folytatnak. Berlin, május lb A nemzeti-szocialistaPár ff* értesítő közli: Mint a Hess Rudolf hátrahagyott papírjainak eddigi átvizsgálása után kitűnik, Hess abban á téveszmében élt, hogy a vele korábbi ismeretségben álló angoloknál teendő személyes lépéssel mégis, megegyezést hozhat létre Németország és Anglia között. Hess valóban — mint ezt közben egy londoni közlés is megerősíti, — Skóciában leugrott a repülőgépről, annak a helységnek a közelében, amelyet fel akart keresni. Hesst ezen a helyen valószínűen sebesülten meg is találták. Hess Rudolf — mint a pártban ismeretes volL — évek óta súlyos testi szenvedéseken ment keresztül és az utóbbi időben fokozottabb mértékben keresett menedéket, igény hévé ve a legkülönbözőbb segítségeket, így a megnetizmussal gyógyítókat, csillagjósokat stb. Megkísérlik kideríteni, hogy ezek a személyek milyen mértékben bűnösök annak a szellemi megzavarodottságnak az előidézésében, amely; Hess Rudolfot erre a lépésre bírta. Az is elképzelhető azonban, hogy Hess Rudolfot végül is angol részről tudatosan csapdába csalták. Berlini beavatott körökben tévesnek minősítik az angol hírszolgálatnak azt a megállapítását, amely szerint Hess Rudolf megbetegedése ellen szól az a tény, hogy 1939. szeptemberében Göring után a Führer esetleges utódjává jelölték. Ezekben a körökben megjegyzik, hogy az annakidején megállapított utódlási sorrendnek, amely Rudolf Hesst — noha őt már röviddel a hatalomátvétel után a Führer helyettesévé nevezték ki — nem a Führer első utódjává tette meg, már akkor megvolt a maga — habár csak a legszűkebb körök előtt ismeretes — oka. Hess megbetegedésének első jelei a valóságban már hosszú idő óta mutatkoztak. Nemcsak súlyos gyomorbaja volt, ami — mint ismeretes — hosszabb szanatóriumi tartózkodásra kényszerítelte, hanem már a háború kezdete előtt jelentkeztek az idegbaj tünetei. Ezek1
