Zalamegyei Ujság, 1941. április-június (24. évfolyam, 74-146. szám)
1941-05-03 / 100. szám
ZALAMEGYEI ÚJSÁG 5. 1941 május 3. Kísérletek a cigánykérdés intézményes megoldására Irta: Kéthely Sándor dr. in. A cigányságot Európában barátságosan f ogadták. Némely tartományban rendkívüli büntetőjogi oltalomban részesült. Aki egy cigányt megütött, a szentszék nyomban egy aranyforint birságra ítélte. A török időkben azonban azzal gyanusíl- gatlák őket, hogy török kémek! x\ cigányság nyomban üldözött fajjá vált! Egvre- másra jelenlek meg a szigorú rend eletek! Nálunk sohasem zaklatták a cigányokat. Szabadalmakat kaptak és fővajdákat. A török kilakarodása után Mária Terézia 1761. november 13-án kelt rendeleté alapján a leghumánusabb módon telepi tgették le őket A kísérlet nem sikerült. 1707. november 27-én elrendelte a királynő, hogy gyermekeik elvetessenek és fizetés mellett, nevelés végett más nemzetbélieknek adassanak át; cigányok egymásközt házasságot ne köthessenek! A rajkók sorra mind megszöktek, a házasság dolgában pedig igazán nem sokat törődtek a rendelettel. Elkerülték a papot, meg a jegyzőt. Éltek egymással, cigánylegény, cigányleány, legjobb tudásuk és lelkiismeretük szerint »bagó-hiten !« József császár 1783 október 9-én kell rendelete sem vezetett a kívánt célhoz. Magánosok, Hám János szatmári püspök 1783-ban, Érsekúj váróit pedig Farkas Ferdinand cigányiskolát létesítettek. Egy-kettőre tanulók nélkül maradlak. Már a törvényhozást is foglalkoztatta a mindinkább türelmetlenné váló cigányügy. Telepítésük tekintetében ismételten készültek különféle tervezetek, összeírták a cigányokat ismételten, így 1893-ban is. 1907-ben kormánybiztost kapnak Joannovich Sándor személyében. Nagy pártfogójuk, úri magyar lélek, József kir. herceg (József kir. herceg édesatyja) is kísérletezik ie telep késükkel. Meleg szivére hallgatva egész vagyont ölt bele a cigánykérdéssel kapcsolatosan folytatott telepítési kísérleteibe. — Hagyjál! iá drága pénz, de a drága idői Negyven éven át bíbelődik a cigányokkal a kisjenői, bánkuti, hatvani és göböljárási puszták cigánytelepein Az általa példásan elindított akció országossá nem fejlődhetett. Wlisloczky Szerint a megyék nem támogatták és saját jó szíve is gyakran tett engedményeket e »nevelhetet- len fajnak«, s így bizony a kísérletek csak »kísérletek« maradtak. E tárgyban különböző közlemények jelentek meg a »Vasárnapi Újság« 1891. évfolyamában, a »Rajzok« című műben, valamint az Ethnologische Mitteilungen aus Ungarn III. kötet 1. füzetében. A kir. herceg maga is megírta tapasztalatait az »'Élet« 1893. évi 7-ik füzetében »A mi nomádjaink« című cikkében. Cikkében kísérletei relatív eredménytelenségének okakénL az idő rövidségét, cigányai elvadul L erkölcseit jelöli meg s hogy párt- fogolljai a művelődés legalacsonyabb fokán állanak. A' közigazgatási hatóságok sem i^konszen- veztek a főherceg elgondolásával, hogy centralizálja nagyobb táborokba a cigányságot, mert mint a vármegyék kifejtették, az ellenőrzés könnyebb, ha az közsógenkiut történik. Ebben nem volL igaza a vármegyének. A főhercegnek volt igaza, de nagyon is! Szerinte a kísérletek meddőségét a inagyar nép ellenszenve is elősegítette. Ezen meg nem csodálkozunk. A cigány magyar házasságok a legritkábbak. A magyar legény a cigánylányhoz a legritkább esetben, s legtöbbször berúgott 'állapotban közeledik. 'Az az esel, hogy mctgi/ar nő közeledjék cigány legényhez, a legritkább és egészen regényes esetekben fordult csak elő! (Bunkó Pista!; A fajkeveredés itt egészen szórványos. Nem is kívánatos. Oka volt a kísérletek meddőségének c népnek csökönyös irtózása a munkától! E tekintetben Gárdonyi Géza nyújtott soha el nem múló értékű jellemrajzot a cigányról, midőn mulatságos .alakját, Göre Gábor bíró úr elválhaliallan kísérőjét, Kutsa cigányt megteremtette. 0 adta a cigány szájába azt a végtelenül jellemző, zamatos szólásmon- dásl, hogy »bolond az, aki többet dolgozik, mint amennyit muszáj! Nem szeret dolgozni “Kutsa se, de Sárközi az Egri csillagok kacagtató hőse sem. Népszínműíróink szerelik felhasználni a cigány figuráját. Még operett íróink sem riadnak vissza attól, hogy egy-egy kacagtató szerepet cigányra bízzanak. Ott van a Gül Baba vagy a Cigánybáró, mini örök értékű alkotások, de bizony egyikben sem úgy látjuk a cigányt, mint vasszorgalmú, hasznos ál- lampolgárlársal, hanem olyant, ki kevéssel is beéri ugyan, de szereli a dolgok könnyebb végit fogni. Ezt a jellemet pedig a cigányból semmiféle vasszigor ki nem irtja, meri ez a jellem faji jellem. A kir. herceg ajánlja a 'kedvezményeket a munkához szoktatás terén, élelmezési, ruházkodási kedvezmények, apró jótétemények látszanak itt szerinte célravezetőnek s mindenekelőtt az iskoláztatás. Az alcsuli iskola szerinte szép eredményeket mulatott fel. 6—15 évesek tanullak együtt s az adományozott apróbb kitüntetések bizonyos vetélkedést is eredményeztek a purdék között. Ilyen nevírlés nélkül, ha még oly erőszakosan is bánnának velük, s ha még oly kemény felügyelet alatt lennének is a községekben, nem volna elérhető a főcél, hogy az országnak hasznos polgárokat neveljünk ebből a kóbor elemből, amely ma csaknem teljesen elvész a hazára nézve, sőt munkáltán életével és régi vad erkölcseivel a társadalom biztonságát is, főleg Aidákén, állandóan fenyegeti. Társadalmi mozgalmak is keletkeztek, különösen Angliában. Meg kell említenünk Cop Mara írónő kísérleteit, valamint a hazni muzsikusok egyesülési kísérleteit. Említsük meg az angol Gypsy Lore Societyt E társaság magyar tagjai előkelő urak voltak, József főherceg őfensége, Hermann Antal, Koós Ferenc, P. Thewrewk Emil és Wlisloczky Henrik. Magyarországon a csavargás és koldulás ügye jó ideig teljesen szabályozatlan volt, dologháznak sr koldusmerihelynek 1911-ben még híre sem voll. Valóban szégyenteljes mulasztása volt ez — írja Finkey — a magyar államnak és a társadalomnak is, annál inkább, mert a hivatásos csavargóknak nálunk egész néposz- tálya van, a kóbor cigányok, akik valóságos rémei egyes vidékeknek, a falvaknak s városoknak. Különösen a cigánykérdés s a dologházak szervezése foglalkoztatta régóta a kormány- hatóságokat és társadalmunkat. A dologhá- ^ak szervezését, mint büntetési rendszerünk betetőzését, Balogh már 1888-ban sürgette. 1907-ben a dánosi eset hatása alatt az igazságügyi kormányzat komolyan tervbe- vette a csavargási ügy rendezését. 1911-ben Balogh Jenő a közveszélyes bűntettesek ellen alkalmazható biztonsági rendszabályokról készített törvénytervezetet. Ugyanő azután mint miniszter, rövidesen él is készítette 1913 májusában a végleges tervet Finkey, Angyal, Bernolák tervezetei "alapján. A törvényt, amely a közveszélyes- munkakerülőkről szól, 1913 július 12-én szentesítette a király. Ez az 1913. évi XXL törvénycikk. Nem felejtünk! Május tf, 1915. A Gorüce-i csata harmadik napján Biecz körül vívott harcokban a vitézségéiről és kiváló vállalkozó szelleméről híres s így a korábban véghezvitt vitézi tettei elismeréseként a nagy ezüst vitézség! éremmel kitüntetett Borosjenői Jeney István, a olt munkácsi 11. honvéd gyalogezredbeli őrmester tüntette ki magát. Ekkor is vitézül és elszántan vezette szakaszát, amellyel az oroszok hálába férkőzve, igen fontos felderítő- szolgálatot végzett. Megállapításainak és jelentéseinek nagy harcászati jelentősége \-oll, úgyhogy Jeney őrmestert az ezen a napon teljesített kiváló szolgálatai elismeréseként az arany vitézségi éremmel tüntették ki. 1915. Kiválóan elszánt és nagy jelentőségű vállalkozást hajtott Aégre a világháború alatt ezen a napon Gondos György, volt temesvári 2Ü. ágyusezredbeli kar paszom ányos főtüzér, Egyiptomban, a Vörös-tenger pariján. Gondos szakaszvezelő ugyanis már a világháború előtt a Vörös-tenger afrikai partján lévő Gemsah környéki plajíorrások egyik fúrómestere volt és mint ilyen, igen jól ismerte az ottani helyi viszonyokat. Ezért a török főparancsnokság felszólítására arra vállalkozott, hogy felrobbantja ezeket azolaj- kulakai és megfosztja ezáltal az angol haditengerészetet az olajfűléses hadihajók szempontjából olyannyira fontos o aj forrásoktól. "Vállalkozását sikeresen hajtotta végre, mert 60 lőnyi osztaga elén merészen és ,példás elszántsággal megtámadta és elűzte az olajkunkat biztosító angolokat,, majd sorjában felrobbantotta az üzemben lévő olajkuta- bal- Ennek pedig az angolok kárára, rendkívül nagy jelentősége volt. Sok millió kárt okozott nekik. Ettől eltekintve a hadihajóknak olajjal való ellátását is hosszú időre megbénította. Ezt az érdemét jutalmazták akkor elöljárói, amikor a nagy horderejű vál- 1 alkozás elismeréseképen az arany vitézség! éremmel tüntették ki.
