Zalamegyei Ujság, 1941. április-június (24. évfolyam, 74-146. szám)
1941-05-03 / 100. szám
4. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1941. május 3. Levél Göcsejből Megbocsásson Szerkesztő Uram, hogy még arra sem érek rá, hogy megkérdezzem: hogy is tisztelhetem '/ Eddig minden valamirevaló göcseji elsősorban is így érdeklődik, ha jó ismerősével összetalálkozik. Törődöm is én harapós mérgemben az illemmel! A lölkibékességemen , megint csavar rintotlak egyet, hát hogyne lennék mérges! Juh, ha úgy kedvemre kidühönghetném magamat! Szerkesztő Uram! A hegyes kiskésit ennek a lura módszernek! Nekünk még a ritka örömünket is megkeserítik. A Gondviselés a guzsbakötött magyar igazság vergődését már soká néz te- Ki is mondta: elég volt. Es most egymás után vagdalja el a húsba mélyen belevágott köteleket és a magyar Szentkor- róná Lagjai egy önkin! szabadulnak meg a szörnyű béklyótól. Felvidék! Kárpátalja! Erdély! oh, hogy dőbogoLL lei a szívünk lel- szabadulásuk indulójára. Az idei Húsvélba is bele csillog lak a bob- dog magyar könnyek, hogy a sokai siraloll Délvidék visszatérheted. Visszaszerezd a hős magyar honvédség nagy időkre emlékez le lő lendülete, a megszenteli magyar lóidért mindent áldozni ludó acélos magyar lelke. És zatosság. Azt más síkon kell gyakorolni. A megyeszékhely igenis legyen hivatása tudar tában és hozza magához közel a visszatért Délvidékünk népéi. Hagyjuk már ocia az egyhelyben tipornokok szánalmas szerepét. Lendületes élelet! Mindjárt megmozdul ates- pedő kisipar, lélekzik, izmosodik a i<eres(- kédelem. Lehetőség nyílik az iskolai fejlői- désre. Nem kell mindjárt elsorvadni a szép eredményeket felmutató Notre Dame intézetnek sem, hogy hamarjában csak ezte.ml- lílsein. Első, de halaszthatatlan lépés legyen az autóbusz beállítása Alsólendva—Lenti—Nova —Zalaegerszeg útvonalon- A gyors és gyakori összeköttetés a megyeszékhellyel mindjárt megélénkíti az életütemet Ne feledjük, hogy a huszonkét éves megpróbáltatások után felszabadult testvéreink nem érik be, nem érhetik be az első órák mámoros ölelkezél- seivel. Zokogva magukba fojtott vágyaik bef leljesítéséf várják. Az élelük eddig rettegés, leszegényedés voll a rongyosságig. Most var lami jobbat, egészen mást várnak. Biztonsár gos életet, édesebb magyar kenyerei. Szerkeszlő Uram! Láttam, hogyan meghatódott a felszabadult zalaiak boldogságán. No FERENC JÓZSEF KESERŰVIZ is Tagadja. De letörölte már a kicsorduló boldog könnyekéi. Arra kérem, most fogja a tollal és szántson végig a'- közönyösségen,, de jó mélyen, újra és újra. Legyen magvetője az élniakarást hirdető göcseji magyar gondoláinak és e 1 nyű h etette n, szxvós akaratnak. Megáldja érle az Isten. Nem csa'ódhalik kérése teljesítésében tisztelő híve, a Nova. 1941. április 30. Göcseji Magyrrr. A mindig kedves hangú, sok igazságot tartalmazó levélre most válaszolnunk kell, még pedig a következőket: örömmel tudatjuk, hogy a zalaegerszeg—aLsólendvai autóbuszjárat ügyében polgármesterünk már egy hétlel ezelőtt meg’kezü'ie a tárgyalásokat, amelyeknek sikerében bízunk is. Természetesen az utak megjavításáról is gondoskodni kell. — Szerkesztő. A perlaki vásár avagy a lopott holmik sorsa mi megtanultuk a baranyai háromszög lalvaif- nak neveit. Simogatta lelkünk a Duna-Tisza közéi. Szinte megtanultuk az újságok ludór sításail. üti, nagyon örültünk, boldogok vagyunk testvéreink szabadulásáért. De azt nem erlern, hogy a helyi sajtón kívül a felszaj- badull vasi és zalai részről nem beszélnek. Hírt nem hoztak. Mintha készakarva agyonhallgatnák, hogy az ország délnyugati részén is engedtek a rabkötelékek és sokezer nicgf- nyomorítolt magyar énekelt itt is könnyes szemmel, boldogan kapáló szívvel ie Dc(- tum-ot. Szerkesztő Uram! Nem különös1/! Levelek jönnek hozzánk és kérdik: mi van nálatok? Mi van az elszakított zalai végekkel? Úgy látszik, Göcsej megyéjének öröme nem fontos, nem okvetlenül szükséges tudomásul venni az országgyarapodási a göcseji végeken! Lám, csak jogosult a göcseji dörmögés! .Vagy, Uram bocs ág talán azért hallgatnak annyira, mert göcsejiek, zalaiak vagyunk ? Vagy csak valamilyen lexikonban létezünk, amiL igen kevés, inkább olyan bogaras, kép resztrejtvényfejtők forgatnak?! Nyilván nem igen tudnak rólunk, mert nemrégiben is valaki, aki egy hivatalos iratot akart megszu- rezni, Göcsejbe címzett levelét azzal kapta vissza, hogy olt postahivatal nincsen A 10 ujjammal aligha tudnám megszámlálni. Azt vélném, hogy a cipőmet is bátran levelhelf- ném a nagy számműveletre. Erre utána nézett, — mondom, valamelyik lexikonban — ami aztán Novára irányította a tudakozó levelet. Szóval nem tudnak rólunk! De hál ez nincsen rendjén. Csak úgy — üsse pari — nem nyugodhatunk bele. Ha eddig élhetetlenek voltunk, nem futhatunk tovább a régi síneken. Nem handa-bandáz^íst propagálunk. Szappanbuborékokat csak fújjanak a gyerekek. Az álmodozást is meghagyjuk másolónak — a romantikus regényeken élödő tisztes korú kisasszonyoknak. Nem mondom, egy kicsit örültünk. Jloldogati ráztuk egymás kezét. De, kezdődjék inosL már a komoly inunkká! Csak a munka, az alkotó magyar munka érlelhet egészséges gyümölcsöt. Csak az fogja megszerezni a zalai végek megismeréséi is, értékelését is! Mozduljon meg Göcsej megyéjének székhelye, hivatalos hatóságai! Ne maradjanak meg csupán az örvendezésnél! A visszatért végekkel a legszorosabb kapcsolatokat keli sürgősen felvenni Dehogy haragszom Kanizsára. Hiszen az is Zala. De, lám, azok ottan milyen fürgék! Nem sokai okoskodtak. Tellek. Már megvan az autóbuszjárat Nagykanizsa — Muraf szombal és Alsólendva közölt. A megyeszékhely ne szerénykedjék. Kérem, ez nem alá1911. június 6-án történt... Tüzesen süt a júniusi nap. A kotori révben a Mura álmosam hintáztatja kompot. Közelben és távolban egyetlen élő se mozdul .:. A fűzfák alatt mégis mozog valami, vagy valaki! Igen, —- az öreg András fehér haja tűnik elő az árnyékból. Ott hever nem mesz- sze Márton is, a »kotori révkapitány«. Épen panaszra nyílik a szája: Mindig serénykedtem, hogy másnak is csak jól tegyek, mégis, annyira "büntet az Isten! — A feleségem ugyanis már hónapok óta ágybanfekvő beteg. Szemefénye, a legkisebb fia, a Márton, meg épen csak egy bele röppeni az égbe. András bácsi vigasztalja: Ne káromold az Istent! Hiszen mindnyájan rászolgáltunk a verésre — sok rendetlenségünkért. Te is! Igaz, sok jót tettél a szegény emberekkel s már talán milliót ingyérl is vittél át a kompon. De gondold csak meg-, hány orgazdát, topót, tolvajt és lopott holmit vili a kompod át a túlsó partra. András bácsi! — én sohasem tudtam, hogy lopod holmit vittem volna át! — adta visz- sza Márton. Ez az! — bökte ki András bácsi. Az ember tudatlanul is be-beszalad a rendellenségbe. Mint ahogy ina is beleszaladsz! Jönnek a perlaki vásárosok. Kompod tele lesz lopod holmival, amit te 4 hitvány krajcáréri szépen átszállítasz a molnári parira. Sőt csak a személyekért kérsz négy krajcárt- A lopod holmiért semmit. Nem zúgolódhatsz csak, ha ver érte az Isten! .De miről tudhatnám meg, melyik a lopod holmi, amit a vásárról hoznak ? — gyámol- talankodolt Márton. / x Bízd csak rám! — hunyorogta vissza András bácsi. Aztán odaballagolt a komphoz s valamit igazgatod rajta... A nap már áthaladt a delelőn s megkezdte a lefelé vezető útját, amikor a perlaki vásárosok eleje megérkezett. Hamarosan összegyülekezed valami száz ember, megrakodva vásárfiával. Rászálltak a kompra. Holmi kiabálás, lárma, duzzogás, pörlekedés nélkül persze ez sem ment. Végül is rend lett s' András bácsi meghúzta a kötelet A komp elindult. A Mura közepéig semmi baj nem volt Simán ment minden, mint a 'karikacsapás. Hanem a Mura közepén meg vés zeke ded a komp. Megállóit, rángatózott, aztán ingott, hol az eleje merült le, hol a hátulja. Szóval közel volt a felboruláshoz. András bácsi izgelt-mozgolt. Hol ide szaladt, hol oda. Mintha rendet akart volna csinálni, holott csak nagyobb!tolta a zűr-zavart. Yizsgálgalla a kötelet, aztán az evezőket, aztán a kompnak minden részét. De nem találta meg a baj okozóját. Csak a fejét csóválta s huncutul mosolygott nagy harcsa-bajusza alatt. Mikor már egészen közel volt a komp a felboruláshoz, és mindenki halálra volt rémülve, elbömbölte magát: Minden lopod holmit bele a Murába! ... Na láttam már méh-ereszlést, láttam darázs inváziót, láttam olyan jégesőt, ami után még föld is alig maradi. De olyan hullást, mini amilyen András bácsi szavára történt, még soha! Kanalak, villák, csészék, tányerak, tálak, cukroszacskók, bábok, sziták, rosták, különféle ruhaneműek: egyszóval — ami csak vásáron kapható, — minden féle holmi repüli a Mura telhetetlen gyomrába. Nem .maradi a kompon talán még topáiban holmi sem! Érdekes! — a komp abban a szempillantásban megindult. És minden ingadozás nélkül megérkezett a molnári oldalra.. . — 9U — Most fedezze szénszükségletét! Állandóan raktáron tartok tárolható I. rendű magas kalóriáju tatai és dorogi szenet Tűzifa, metszett áru, épületfa minden mennyiségben kapható kereskedésemben. Építkezést, alakakitást és tatarozási munkát vállalok. A közönség szives pártfogását kéri Láng Nándor Arany János-utca 28. Telefon 169 szám.
