Zalamegyei Ujság, 1941. április-június (24. évfolyam, 74-146. szám)
1941-05-03 / 100. szám
1941. május 3. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 3. az üdvözlés metamorfózisa Évezredes szokás, hogy ismerős emberek, ha találkoznak, bizonyos barátságos kéz-, ■vagy fejmozdulalokkul és üdvözlési tartalmazó szavakkal tisztelik meg egymást Ezl az ősrégi szokást köszöntésnek nevezik és annak külső megnyilatkozása az idők folyamán az egyes korokban és az egyes népeknél sűrűn változott Valamikor a nagy tisztelet jeléül az emberek egymás előtt hasra vágódlak és a tőidre borullak, ha társaságban vagy az utcán találkoztak. A hódoló és köszöntő üdvözlésnek ez a mély megnyilatkor- zása azóta lényegesen leegyszerűsödött és a századok során mindig kevesebb lett a külső szertartásosság a köszöntésben. Amint a történelem évszázadai során az egyes társadalmi osztályok elnyomatása megszűnt és az embcrmilliók felszabadullak, úgy tűnlek el a külső tiszteiéImegadásban is a megalázkodás, az alárendeltség, a rabszolgai, jobbágyi függőséghez hasonló »legalázatosabb szolgája« szólásmódhoz illő gerinchajiási és lérd- remegési köszöntés. Az üdvözlés társadalmi hagyománya any- nyira veszített már külső oeremonális szépségéből, hogy manap már igen sűrűn csak egyszerű kézlegyintéssel, a mutatóujjnak a kalap széléhez való hanyag billentéséyel intézik el sokan a 'köszöntést, közben pedig morognak valamit, ami inkább semmi, mint jókívánság, de igen gyakran az ellenkezője annak, amit tiszteletnek szoktak nevezni. Ahogy a mai anyagias világban a legtöbb dolog és szokás profanizálódott, úgy a 'köszöntés is kezdi elveszíteni eredeti szép jelentőségét, a tiszteletnek a megadását és ez által önmagunknak is. Ma igen gyakran előfordul, hogy két ember, kél, úgynevezett ismerős, úgy megy ei egymás mellett és olyan leplezetlen közönnyel, — hogy ne mondjuk, ellenszenvvel — köszönti egymást, hogy az felér egy enyhébb beszámítás alá eső becsületsértéssel. És mégis úgy tesznek, mintha igaz szívből üdvözölnék egymást és valahogy annak a látszatát próbálják kelteni, mintha valóban szerencsének tartanák a találkozást. Nem volna egyszerűbb és becsületesebb is, ha az ilyen emberek, akik ennyire nem szívlelik egymást és a közvetlen találkozási nem kerülhetik el, egyszerűen nem vennének egymásról tudomást- Nem volna emberibb és méltóbb is, ha minden harag és álkedveskedés nélkül mennének él egymás mellett közömbösen, mint két idegen és nem kellene hirtelen minden őszinte érzés ellenére torz mosolyra bájolni arcukat és kényszerkedvességbe rakni ráncaikat, miközben egészen biztosan effélét morognak orreint- p'áik alatt: Hogy az ördög vigyél el, épen veled kellelt találkoznom ... Hát nem elítélendő az a farizeuskodó szokás, amikor a véletlen találkozás során két ember barátságosnak mutalakozó kézszorítás kíséretében ilyeneket mond egymásnak: — Igazán örülök, hogy találkoztunk. Régen nem láttam magát. Hogy van a kedves családja ? Közben pedig édeskés szavaival párhuzamosan körülbelül ezeket gondolja: — Akkor lássalak legközelebb, amikor a hálám közepét, te beképzelt, ronda fráter.,. A hölgyek üdvözlési szótárában már szinte divat lett a barátnő ilyképen való köszöntése : Szervusz drágám, na de milyen pompásan nézel ki és hogy lefogytál... A valóságban pedig ugyanakkor kisagyuk ezt a gondolatot íolografálta : — Pukkadj meg, ha tudnád, hogy milyen öreget mulatsz... A régi szép köszöntési szobásnak ilyen elfajulása sokkal szomorúbb, semhogy tréfálkozva lehetne felette napirendre térni- Szomorú azért is, mert az embereket érzelmük meghamisításával hazug képmuialásra készteti és legtöbbször ellenszenvet vált ki a ro- konszenv külső álarca alatt. Kétségtelenül csúnya dolog az, amikor két ember elhalad egymás mellett, aki tisztán és világosan tudja egymásról, hogy ki nem állhatja egymást és mégis a régi, becsületes hagyomány kicsúfolásaként ilyeneket mondanak egymásnak: Van szerencsém! Alászolgája! Cg.) a Nemzetközi Vásárt és ott is ízleljük meg, milyen pompás minden kávéitól? hoz a sFranck- cikóriakávé. Mindig előnyös ugyanis, ha a frissen inegőrölt kávé . mellett a kávéfőzéshez megbíz? ható és odavaló cikóriakávét is hasz? nálunk. Amegbizhatűság ismertetöjele! 1828 óta viseli dobozán a ^Ftauck- cikóriakávé a megbízhatóság jelét: a kávédarálót. Azóta is mindig, mint szem? nek és szájnak kedves, igazi érték sze? repel ez a gyártmány a fogyasztók előtt. És méltán! Sötétebb színt, kiváló ízt és tökéletes finom zamatot ad mindennapi kedves kávéitalunknak a
