Zalamegyei Ujság, 1941. április-június (24. évfolyam, 74-146. szám)
1941-04-26 / 94. szám
4. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1911. április 26. Amerikába szakadt magyarok angol-magyar halandzsa nyelve Egy Amerikából érkezett levél kifigurázza, milyen elegyes nyelven beszélnek az ottani magyarok, összekeverve az angolt és anyanyelvűket. — A következőkben elmondja egv amerikai csütörtök történetét: — Reggel tu szevenkor felébredtem és mikor megvaccsoltam az órát, már nem is feküdtem többé vissza. (Reggel hétkor felébredtem és mikor felhúztam az órát, már nem js feküdtem többé vissza) Kimentem a bhed rumba és megnéztem, hogy alráj l-c ott minden. X Kimen lem a hálószobába és megnéztem, hogy rendben van-e minden.) Azután kimentem a grácsba és miután minden oké volt, startoltam. (Kimentem a garázsba és miután minden rendben volt. elindultam.) Brekfeszlre megettem egy bem szendvicsei és megittam egy csaklatot. (Reggelire sonkás szendvicsei ettem és csokoládét ittam.) — Azután kerestem egy jó parking plészt a kávém nek, majd bementem nehány nagy szlór- ba. (Azután "kerestem egy jó várakozó helyet a kocsimnak és bementem néhány nagy áruházba. Igaz, vásárolni nem volt szándékom, csak megvizsgálham a prájszokai, mert azok inte rész toltak májszeltf. (Nem szándékoztam vásárolni, csak megvizsgáltam az árakat, mert azok érdekellek engem.) — Megjártam azonban, hogy túlsókat bámészkodtam, mert a poUszemen tikkelét lelt a kárémre, ami öt dollár bünhdést jelentett (A rendőr jegyet tett a gépkocsimra.; Hazamentem. Kimentem a kissen.be, hogy valami lanes után nézek. (Kimentem a konyhába, hogy ebéd után nézzek.) Déluhui elindultam a káréval Wads wort felé, mert este o.t kellett lennem. Akron felé mentem, mert a Loves testvérek is ki szoktak velem jönni oda. Most azonban csak később jöttek haza, hozlak magukkal ájszkrimet, fru'o’, hommed kekszit, (fagylaltkrémet, gyümölcsöt, hazai kekszet.) A csőrösnél sok örömünk volt. Én pricsollam, a Testvérnő szingoll. (Én beszéltem, a leslvérnő énekelt.) Miután még egy kissé társalogtunk a cseresben, fi nisei lünk, sékhenöezíünk, bájt mondottunk egymásnak, s az odhonvalóknak belét küldtünk. Azután végeztünk, kezet szorítottunk, Istenhozzádot mondottunk egymásnak és üdvözöltük az otthoniakat.) így számol be a levél, amelynek tréfáson a gúnyos hangját is megértjük. Mert nemcsak mid altató, hanem bizonyos mértékben elszomorító is ez a magyar-angol halandzsa nyelv. Sokkal jobb volna, ha nyelvi kincsünket épségben őriznék meg messzi tengerentúlra szakad 1 magyarok, ami azonban nem zárja ki. hogy új hazájuk nyelvét is tökéletesen megtanulják és alkalmazzák, amidőn arra szükségük van. éneklőmadárkákat akarták egy kis harapni- valóval ellátni, azonban, nem azért közmondásos a veréb szemtelensége, hogy hívatlanul is oda ne tolakodjék, ahol valami esumm vagy cseppen. Térhódítását az is megkönnyítette, hogy a kvártély kérdését, a nagyvárosi éleinek legnagyobb problémáját is könnyen meg tudta oldani. A délre költözött éneklőmadarak odúit egyszerűen lefoglalta. Mikor a jogszerű lakástulajdonos vándordíjáról megérkezett, már kénytelen voll belenyugodni a vállozbalallanba. Nem is csoda. A lffgi'am- mos vörösbeggyel vagy cinegével szemben a 3Ü grammos veréb valóságos nehézsúlyú birkózónak számít. Ha pedig a veréb valahol jól érzi magát, onnan nem engedi magái egykönnyen elüldözni. A bőrére, akarjuk mondani, a tollára nagyon jól tud vigyázni. A varjúval együtt a legóvatosabb madarak közé tartozik. Akár dobbal, akár dob nélkül, nagyon nehéz verebet fogni, meg a macskának is. A VERÉB IGAZI TERÜLETE A SZÁNTÓFÖLD Hogy mikor jelent meg a veréb Európában, szakértők arra is meg tudnak felelni. A veréb tulajdonképen, mint kevesen tudják, a szövő-madarak csoportjába tartozik. Alkalmilag még most is előfordul, hogy szabadon függő fészket épít. Mint a szövő-madarak általában, a veréb is elsősorban, magvakkal táplálkozik. Szükség esetén a rovarpecsenyét sem veti meg ugyan, azonban rendszeresen csak akkor adja fejét vadászatra, amikor kicsinyei vannak. A 'gyenge fiókák a kemény magvakat még nem tudják megemészteni. Mivel a veréb ilyenformán főként magvakkal él, elterjedése is a földművelés térhódításának köszönhető. Európában is akkor jelent meg, amikor a földművelés myg-^ honosodott. Valószínűen a Földközi-tenger régebbi kultúrájú vidékeiről költözött hozzánk. Hogy mennyire ragaszkodik a földműveléshez, arra az újkori gazdaságtörténelem is szolgál példával. Szibériában például kizáróan azokon a vidékeken otthonos, ahol már a földművelés is meghonosodott. A FÖLDMŰVELŐKET A 18. SZÁZADBAN SZIGORÚ TÖRVÉNYEK KÖTELEZTÉK A VERÉBIRTÁSRA Amennyire ragaszkodik a veréb a földműveléshez, ép oly ""kevésbé látja szívesen a földműves. Annyira hozzátartozik 'már a mező képéhez, hogy kiirtását talán nem kívánja, de vetéseit semmiesetre sem az éhes népség táplálására szánja. A veréb kártékonysága már régóta ismeretes, sőt évszázadokkal ezelőtt Németországban szigorú törvények intézkedtek pusztításáról. 1728-ban például az ansbachi őrgróf komolyhangú törvényeket bicsátott ki a verebek ellen. Ez a törvény a földműves lakosság gyermekeinek előírta, hogy szigorú büntetés terhe alatt fejenkint hat verébfejet szolgáltassanak be. 1741-ben és 1762-ben rendeletéit még szigorúbb formában ismételte meg. Aki a verebek irtásában hanyagnak mutatkozik, annak bün- tetésképen utcajavítási munkákat kellett teljesítenie. Az őrgróf példáját a f8. század! közepén a würzburgi kormány is követte, ö sem vonult ugyan ágyúkkal a verebek ellen, intézkedései azonban még szigorúbbak voltak. A törvény áthágóira kemény pénz- büntetések vártak. A falun a pénz már akkoriban is kevesebb volt, mint a munka, a rendelethez tehát a falusiak igyekeztek alkalmazkodni. Ebben annál inkább nagy buzgó- ságot mulatlak, mivel a kormány a pénzbírságokat a túlmunka jutalmazására fordította. A kötelező hat verébfejen "túl minden két verébfejért jó pénzben nem kevesebb, mint egy egész háromfillérest fizetett. Ezek az aranyidők azonban már Németországban is elmúltak. dr. Szabó László Miért nem csiripelnek a verebek? A veréb mé£ mindig a fíáker hive A veréb mint nehézsúlyú birkózó Hogyan került a szürke madár a törvénykönyvbe ? A pesti ember a téli Budapestet el sem tudná Lalán képzelni mondjuk a -Károly- körút verébbörzéje nélkül. Még oda sem ér a színhelyre, már messziről hallja az éktelen zsibvásárt. Ezért az intő szózatért tulajdonképen még hálás is 'lehet a lármás hadnak. Ha az idillikus természet szürke képviselői szürkeségüknek megfelelő szerénységgel üldögélnének a platánok megsárgult levelei alatt, a színhely könnyen a tett színhelyévé változhatnék. Feltéve természetesen, ha a gyanútlan odavetődő véletlenül nem feszit esernyőt jobb sorsra érdemes ruházata fölé. Ezen az áldatlan helyzeten a város ösz- szes városszépészeti hatóságai sem tudlak segíteni. Avatott szakembeorek és hívatlan prókátorok hiába agyai Iák ki a többé-kevésbéi elmés tervek százait, az újságok hiába nyitottak rovatot a közönség ötleteinek, kiderült, hogy reménytelen minden kísérlet. Sok veréb az összes városrendészeti szerveket legyőzi, módosíthatnánk a sdk' lúd disznót győz, mostanában kevésbé aktuális közmondását. Annál inkább meglepő, hogy Berlin utcáinak képéhez nem tartozik hozzá a fák lombozatát helyettesítő sűrű veréhsereg, az utca bangszinfóniájához sem a verebesiripe- lés. Hogy ’Berlinben pem lenne veréb, azt nem lehet állítani. Talán nem psíripelnek a berlini verebek ? Avagy rejtélyes okokból lemondtak a társasélet örömeiről ? Vagy esetleg a berlini hatóságok már megtalálták a nagy titok nyitját, hogyan lehet a verébcsapás ellen védekezni ? A kérdés bordere je mindenesetre érdemesnek mutatta, hogy utána járjunk a dolognak. MIT MOND A VERÉB SZAKÉRT ö ? Mint minden nagyvárosban, egykor Berlinben is sok gondot okozott a verébprobléma. Hiába volt minden fejtörés, a kérdésre itt sem sikerült megiryuglaló megoldást találni. Annak, hogy Berlin megszabadult a reménytelennek lálszó problémától, csak egy oka van: a vérebek maguk oldották meg a kérdést. A modern civilizáció egyes jelenségei fölött érzett mélységes elégedetlenségüknek azzal adtak kifejezést, hogy kiadták a jelszól: vissza a természethez! Visszaköltöztek a vidékre, ahol még nem jár annyi autó, A veréb rájött arra, hogy, ahol nincs, ott ne keress. Azóta inkább a városkörnyéki kerteket és a vidéket szerencsélteti, az utcai életről azonban többé-kevésbé leszokottÁm nem azért verébszakértő a verébszakértő, hogy csak a városi verebek kérdésével foglalkozzék. ’Szívesen elmesél egyet-mást a verébnemzetség történetéről és természetrajzáról is. í HOGYAN SZOKOTT A VERÉB A VÁROSBA? Hogy a veréb a városban nem szívesen látott vendég lelt, azért a jószívű állatbarátok is felelősek. Talán nem is annyira a verebeket, mint a cinkéket és más kedves
