Zalamegyei Ujság, 1941. január-március (24. évfolyam, 1-73. szám)

1941-01-25 / 20. szám

ZALAMEGY&Í UJoAG 1941. január 25. Levél Göcsejből Kedves Szerkeszt» Uram ! Hát tehetek róla, hogy ilyen a természe­tem ? ! Egyre sarkantviiz, hogy ír jak, hogy levéllel kedveskedjem jó Uramnak. Úgy lát­szik, hogy a lepényiesőm a gyerekkori sok odatapintó figyelmeztetés ellenére se tudott beletörődni a pihenési állapotba. Mindun­talan hápog. Csak beleüljön meg, kedves, ez­zel a fura természetemmel. Ha nem beleül­ne, az se segít. Lám, csak el-elkialtom ma­gamat. De, hogy az igazságon csorba ne es­sék, meg kell mondanom, Szerkesztő Ur is ludas a dologban. No, csak nyugodtan ! Nem szabad mindjárt füstölögni. Korosabb em­ber meg épen fogja szorosan az indulatok gyeplőszárát. Az a csúnya guta mindig ott szaglászik alattomosan az ember körül. Meg aztán én azzal a »ludas«-sággal inkább meg­hatottságomnak akartam kifejezést adni. Csitt! Hess ti áruló könnyek ! A férfi em­ber igen szégyenlős természetű. Szóval meg voltam hatódva. (Suszter igazgató úr, most tudom, a fülem után nyúlna. De mór el­hibáztam.) így kellett volna mondani: Na­gyon meghatódtam. Attól, amit Szerkesztő Ur újságjában olvastam. Nagy gyönyörűség­gel. Fclcsukló léleksírással-örvendezéssel, va­lami kétszer is, ha nem háromszor. Rövid hírek voltak csupán. De Göcsejről szóltak. Szerkesztőm, ugye nem haragszik, ha egy kicsit elkanyarodom a tárgytól ? De már mondtam, a nyelvemben van a hiba. Meg aztán Göcsejről van szó. Göcsej ! Micsoda varázsa van ennek a névnek ! Emlékszem rá, hogy fújtuk annak idején napsugaras gye­rek-korunkban : Ha a föld Isten kalapja, úgy Hazánk bokréta rajta. Nos, a bokrétában a legszebb virág Göcsej. A göcsejiek leg­alább is így látják. Hát szép ! Igen Í3 az ! Készen is voltunk a parázs vitára, ha va­laki gúnyosan oda merte döfni : jó, jó, el­hiszem, szép. de sötét. És fejünkre kezdték olvasni, hogy így, meg amúgy, milyen el­maradottak vagytok. Deresedő fejjel, akkor is inkább csak ma­gunknak, akkor is félve elismergettük, hogy hát, bármennyire nemes és dicséretes ez a mi ragaszkodásunk a göcseji földhöz, azért csakugyan sok itt a tennivaló, sok minden­nek meg kellene változni. Anyagi, szel­lemi elesettségünkön valóban segíteni kell. És mivel nagy igazság van a közmondás­ban : néma gyereknek az anyja se érti a szavát, látva, hogy hangos, dacos patriotiz­musoktól még nem lesz jobb Göcsej sorsa, mindig szemérmesen, de kezdtük meg-meg- mutogatni fájó sebeinket és már nem szé- gyeltük hangosan rimánkodni a sorsunk dok­torainak. Nagyon figyeltünk a jótanácsokra, használtuk a szegény receptre kiadott orvos­ságokat és úgy tudunk örülni a legkisebb javulásnak is. Elvetettük az álszégyent. Nyíl­tan mondjuk meg minden bajunkat. Aka­runk meggyógyulni. De még messze va­gyunk attól. A lábadozás igen sokáig tart. Hm. Értem már. Köszönöm a barátságos hátbavérést. Hát nem tehetek róla, ha Így elábrándozom Göcsejről, mint Maris az ide­áljáról. De tisztességesen. Nem olyan égbe­kiáltó hiba. De, hát persze, így soha se tudja, miért pergetem megint nyelvemet és mért dicsé­rem Szerkesztő Urat újságjával együtt ? ! Annyit fentebb kiböktem már: a göcseji hírekért hálálkodom. Azt olvastam ugyanis, hogy a népművelési munka központi elő­adókkal megindult a göcseji járásban (már mint a novaiban is és a sötétséget lebíró világosság kezd l'ellobogni a jófajta göcseji koponyákban. Az érdemes, tudással felsze­relt es Göcsej népét szerető előadók előre meghirdetett előadásaira a legtöbb faluban becsületes kíváncsisággal és tanulnivágyással siet a falusi nép. bizonyság arra, hogy Gö­csej népe haladni akar és nem nyugszik abba bele, hogy mások mögött lemaradjon. Nem akar maradisága miatt olcsó clcek torz alak­ja lenni. Az előadásokat altal tban vasárnapok dél­titánjaira hirdették. Az előadókat ebben az a gondolat vezette, hogy vasárnapokon van legtöbb ráérő ideje a falusi embernek. Meg aztán az Ur napja miatt úgyis ünneplőbe öltözik, nem kell hát külön az ünnepi ru­hát elővenni, ha tisztességes ruhában akar az előadáson megjelenni. A haszontalan idő­töltést is megakadályozhatja az ilyen vasár­napra tervezett előadás. Mondom, igen al­kalmasnak tetszik a vasárnapi népművelés. Szerkesztő Uram, említettem, hogy sze­retnénk minden bajunkból kigyógyulni. Most már nem szégyeljük felfedni a hibákat sem. Mert bizony, akad itt is, ott is egy cso­korra való. Hogy is mondjam ! Inkább csak úgy súgom, mert ez a Vasmegyéből eresz­tett tisztelendő úr egyszerre kész, hogy meg­sértse a göcseji önérzetemet, ügy van biz az, hogy a felséges Úristen megáldotta ezt a mi Göcsejünket erre is, arra is egy kis nohával. Ezt meg épen nagyon tudják mi­felénk becsülni. Úgyhogy az egyik jegyző úr sebtiben értesítette a központi előadót: jaj, — aszongya. — nem jó lesz vasár­nap, mert olyankor a férfinépség inkább kint tájész a hegyen és nincsen érzéke az előadáshoz. így van-e tényleg ? Én nem tu­dom. A jegyző úr tudja. Meg igaz is le­het, ha mondja. Tény, hogy a szombatra helyezett előadásokon ott szorong iák a de­rék göcsejiek és a pincekulcsot nem lehe­tett náluk felfedezni. Csak az egyik falu­ban történt, hogy egy-két hivatalos hall­gató jelent meg, de a nép tisztára hiány­zott. Úgy, hogy az előadást nem lehetett megtartani. Talán az a magyarázat, hogy nemcsak vasárnap, de ott szombaton is in­kább a hegyre járnak? Hm. Talán vilcken- deznek ? ! Ezt kedves uram, keserű szájíz­ízel mondom. A fészkesíülemülét van a gö­cseji embernek jó dolga. Megdöbbentő kö­zönyösség ez egyik-másik helyen. Ezt nem lehet szó nélkül tűrni. De mennyire szük­séges a népművelés. Ilyen helyeken külö­nösen. A derék faluvezetőket Göcsej szerel­mére kérem, dugják össze fejüket és ta­lálják meg a módját, hogy a lélekgazdagí- tásra rendelt vasárnapokon ne csak a he­gyi természet szépségeit keressék a jó gö­csejiek, hanem örömmel ízleljék a szellemi táplálékokat is. Értsék meg végre, hogy bol­dogulásuk előfeltétele, hogy szakítsanak ma- radiságukkal, szíves-örömest ragadjanak meg minden alkalmat a tanulásra, önképzésre és így pótolják a régi mulasztásokat, amelyek anyagi és szellemi téren egyaránt meggá­tolják haladásukat, jobb sorsuk kiverekedését. Ked vés Szerkesztő Uram, nagy fontos­ságú a népművelés Göcsejben, de való igaz, tok nehézséggel kell megküzdeni azoknak, ikik előtt a népművelés nem papírosmunka, íanem az éietre való komoly munkálkodás. Egyik helyen megérkezik a központi elo­ldó. A falu nagyon mostoha posta viszonyai niatt a helyi vezetőség nem nyert kellő idő­ién értesülést a központi előadásról. Nem ehetett mást tenni, mint sebtiben kidobol- atni. Előbb azonban a derék' községbíró an- íak rendje és módja szerint szabályosan íe- gazolíatta az előadót. Nagyszerű. Igen böl­csen cselekedett a bíró úr. Bárcsak lehe- etlenné válnék a bódult xaluboldogííók ká­ros, a nemzet jövője tekintetében szörnyen veszedelmes álaposioikodása ! Akkor a jó nag vetést nem fenyegetné az elhatalmasodó gaz felburjánzása. Az igazoltatás símán ment és megnyílott az iskola az előadónak. A dob­ozéra megjött a falu népe. Tehát szórvá­nyos — hála Istennek — a közönyösség. És megkezdődött a váltó, bankügylet,. hitel­élet meg\i’ágíiása a sötétségbe burkolt is- koiateremben. Mert a petróleum hiányát na­gyon érzik a göcseji falvakban. A tanító úrnak saját személyére is szűkén mérik a petróleumot. A népművelés céljaira meg úgy látszik, épen semmi se kerül. Mégis mikor a vastag sötétségben csak sejteni lehetett az alakokat, meg egy-egy köhintés árulta el, meg szuszogás, hogy itt emberek vannak, a tanító a kultúra oltárára áldozatul hozta ma­radék petróleumát és így világosságban fe­jezhette lie tanítóelőadását az előadó. Ked'. es Szerkesztő Uram ! A nehéz viszo­nyokról, rendkívüli időkről nem keli be­szélni nekem. Sok mindenben megnehezült az élet, de tény, hogy a falusi népművelés világítószer híján egyszerűen nem megy. Előbb, mint az esti órákban, nem lehet tar­tani az előadásokat, mert örül a falusi em­ber, hogy valahogy sietve elvégezheti mun­káját allatai körül. Este szívesen tanulna, olvasna, de hát sötétben nem lehet. A nép­művelés, egyesületi élet kútba esik. Szóval nem tudunk mozdulni. Nem lehet előre me­netelni. Baj. Baj. Hogy a népművelési tevékenység meg­hozza a ráfordított munka és anyagi áldo­zatokkal arányos eredményt, valahogyan ne felejtsék ki, hogy világítószer nélkül az esti szellemi munka lehetetlen és az eredmény valóban papíroson lesz, ha ugyan meg tud alkudni a helyi vezető a lelldismeretével és csak épen bejelent valamit. Köszönöm Uram, hogyr Göcsej ügyeit szívén viseli. Érdemes szeretni megyénknek ezt az elhagyatott, több figyelmet érdemlő vidé­két. Igenis, reméljük, Szerkesztő úrral együtt, hogyr a sok nehézség ellenére is segítség tör­ténik egyben-másban és a népművelési te­vékenység áldásos eredményeket ér el Gö­csej kicsi faluiban. Búcsúzik szeretettel a Göcseji Magy ar. Zarab Leander a német filmeken világ hírnévhez jutóit svéd világsztár csucsfilmje ez a kiállításban gazdag, cselek ményekben izzóan forró és tájfel • vételeiben szinte utolérhetetlen film Nem mindenuapi film, amely tele van exotikummal, boditó muzsi­kával és csodás tájszépségekkel. Regftsuftatja az Edison 27 és 28-án, hétfőn és kedden V2Ö, V27 és V29 órakor. (7*5 órai előadásokon a helyár 20-70 fillér.)

Next

/
Thumbnails
Contents