Zalamegyei Ujság, 1941. január-március (24. évfolyam, 1-73. szám)
1941-01-25 / 20. szám
£ AD AMEGY El ÍJ J SAG 1941. január 25. ii. A következő században aztán nem is sokat hallani arról az egy-két családról, amelyik itt tengeti nyomorúságos életét. Nem épen barátságos környezet : a töröktől félni, neki mégis adózni; életért, vagyonért remegni, noha a török védelmét élvezték. Az 1690. év végre meghozta a könnyebbülést, mert letűnt Kanizsa tornyairól a fogyó hold, hogy helyet adjon a keresztnek. De a kétszáz cv előtti 2—300 lakóból alig 20—30 maradt... És elindultak az újjáépítő 18-ig századba... Ugyanekkor földesúr változás is voit. A rigyáci Gergochok ugyanis a török elől meaz- sze menekültek — egészen Erdélyig. Ott aztán a fejedelemnek (Rákóczi Györgynek) is kedvelt embereik voltak, de Gergoch Boldizsár elhaltáva! a családnak magva szakadt. (Emléküket ma a határban egy dűlőnév őrzi). Mire a nádor a rigváci birtokrészüket Inkey János, légrádi kapitánynak adományozta. Az új földesúr fia, Boldizsár, a határ többi, részét is megvette a Bécsújhelyen lefejezett Nádasdy Ferenc utódaitól. Ez az Inkey Boldizsár keménykezű, de amellett jószívű ember volt. Az újjáépítő emberek ama csoportjából, akik fáradtságot, pénzt nem kímélve építették újjá a rommá lett országot. Ő maga négy templomot építtetett saját költségén. Itt Rigyácon templomot és iskolát emelt. Ugyancsak ő erdőket irtatott és hasznosította szántóknak, réteknek, szőlőknek. Meghatóan szép levele maradt a Bődihegy alapításáról. »Hozzám jővén kértek... hogy mivel emberek igen szaporodónak, fiaik nevelkednének és azoknak további táplálására igyekezvén, kiadnám szőlőhegy építésére . . . ezen- jó és eleven makk- termő és fákkal bőséges erdőmet nekik. . . Kívántam a szegénységek instánciájókra hajolni szabadon . .. kiadtam .. . nekik«. Különben két földreformjával 430 katasztrális hold földet juttatott a jobbágyságnak. Méltóképen lépett örökébe fia és unokája, akik főleg a szőlőhegyek »építésére« adtak tetemes birtokot. Az unoka, Imre, adta ki a róla elnevezett Imre-hegyet, ahonnan a sok kőkori balta, fejsze, ékszer előkerült. A jó imrehegyi szőlőbirtokosok tartogatták is maguknál sokáig ezeket, míg aztán mi többen elszedtük tőlük, nehogy velük kárt tegyenek egymásban. A bor tudvalevőleg vi- dámítja ugyan az embert, de izgékonnyá is teszi. Jobb tehát, ha ilyenkor nincs a keze- ügyében holmi ütlegelő szerszám. Megbánhatja legalább is a — pörlekedő társ. — Baj mégis lett ! A jubileumon ! Tudniillik az Imrehegy százesztendős fennállásának az ünnepen. Szép tábori szentmise, megható prédikáció, szellemes beszédek hangzótok el egy gyönyörűséges májusi délelőttön. L tána pedig fecerunt magnum áldomás, azaz tartottak nagy áldomást. »Ifjú vér, öreg bor fickandott erőkben«, tehát hamar táncra, majd verekedésre perdültek. És aztán nemcsak a hordók, hanem a koponyák is meg- csapoltattak. Na, azért törvényes következménye nem lett ! Mert aki kapott,, az már csak szégyenkezésből is hallgatott: aki meg adott, az csak suttyomban,' mert ezzel dicsekedni ... rPg.Yanennek a Boldizsárnak voltak unokái Inkey Eduard és Kázmér. A két testvér 1848—49-ben két párton. Inkey Eduard a császári seregben, Kázmér pedig Görgey táborában. Híres gavallér a Kázmér, aki Buda falaira is az elsők között lépett 1849. május 21-én. Azután az ország nyugati határába került a 47-ik zászlóalj, amelynek ő volt a parancsnoka. Vele volt világszép felesége, Berchtold Eleonora is, aki néha még a csata túzeben is férje-ura mellett lovagolt. Hetekig Mocsonolcon, a nyitrai püspök itteni kastélyában időztek, ahol bál bált követett. A Sárközi bandája, amelyet Inkey Kázmér tartott fenn, húzta a talp alá valót, veszejtve a sók derék honvéd fejét, szívét a jó muzsikától, no meg a szép táncos párjától Nem is sikerült a peredi csata... De később lett annál több lakodalom ! Az önkényuralom idején, 1855-ben kolera is dühöngött errefelé. Na, innen tudtam meg, milyen jók a híveim ! Néhai jó gróf Batthyány Pálné még kis leány korában panaszkodott édesanyjának, hogy milyen rosz- szak a i%yáciak. De az édesanya mindjárt elhallgattatta a panaszkodó kislányt. Mit ?-— mondotta, — rosszak ? — Az kizárt dolog ! Emlékezz csak meg, hogy a kolera idején minden faluban rakásra haltak az emberek. Rigyácon pedig egy sem ! Ha olyan rosszak lennének, vagy lettek volna — Isten dehogy is kímélte volna meg őket ! A kis leány erre aztán nem is tudott mondani semmit, viszont én meg megtudtam, hogy milyen jó híveim vannak. Hiszen egyetlen egy ember sem halt meg 1855-ben a kolerában. holott a környéken többszáz ember igen. A tagosítás 1866-ban elvitt tőlünk va- ! lami 250 katasztrális hold földet, aminek j következményeit sohasem h veri többé ki. A I szűk határ következtében 1880—1910 között. tehát 30 év alatt 403 ember vándorolt el, ki Amerikába, ki Slavoniába, akik nem lelték honjukat e hazában. És csodá- latos, hogy az új hazában mind valamennyi ol v szépen boldogult, önkéntelenül szalad a toll a‘á a kérdés : miért nem boldogulhattak itt ? Miért nem tudtunk valami alapot adni a boldogulásuknak ? A lakosság szá- ma azóta fogy, nem is lesz ezer lakosú falu talán soha ! A világháború 16 hősi halottat követelt. És utána kezd újjáéledni. Az új földreform, amit 16 évi huza-vonával tudtak csak végrehajtani. — mintegy 200 kai. holdat juttatott nekik, ami már az életnívó emelkedését hozta. És szorgalmasan dolgoznak. Télen is állandóan kattog a szövőgép, hirdetve szorgalmukat és életrevalóságukat. Azóta plébániája is van. 1784-ben akartak már szervezni, de, mint ők mondták : »az építendő fáraháznak felépítésére sem pénzt, sem matériát nem adhatunk nagy szegénységünk miatt« és »az íy onnan behozandó plébános úrnak élelmére vagy táplálására a nagy szegénység miatt semmit sem ígérhetünk«. Nem is lett belőle akkor semmi. De látszik, hogy nem is olyan köny- nyű plébániát felállítani. 1928-ban azonban mégis felállították. Az- óta meg is vagyunk szeretetben, békében és ...Na de hagyjuk az intim dolgokat! Nem ide való az újság nyilvánosságára... Viator. Szökött fegyencet fogott el a rendőrség csütörtökön izgalmas hajsza után Csütörtöki számunkban megírtuk, hogy a rendőrség izgalmas hajsza után előállított egy gyanúsan viselkedő idegen férfit, akit vallomásra kényszerít éni nem lehetett. Az elmebajost színlelte. Igazoló iratot nem találtak nála, de annál több betörőszerszámot, amelyek között volt egy, fogházi kanálból készült álkulcs is. A rendőrség széleskörű nyomozást indított kilétének megállapítása iránt és a kitartó munkát végre siker is koronázta. Megállapították, hogy az illető Mészáros István vépi lakos, szökevény fegyenc. aki folyó hó 9-én szökött meg dologházi büntetésének megkezdése után a szombathelyi ügyészség fogházából. A zárka ajtaját a kanálból készített álkulccsal nyitotta Jri. Ö azonban azt állította, hogy az ajtó nyitva volt és így szabadulhatott ki. Az a gyanú ellene, hogy a vidéken több helyen követett el bűncselekményeket s azért a rendőrség a zalaszentgróti csendőrőrsöt is megkereste, hogy kapcsolódjék bele a nyomozásba. Kihallgatása pénteken este végződött be s valószínűen még ma átadják a kir. ügyészségnek. Lapok erdélyi naplómból Küzdelem Edély leikéért Karácsony ünnepének' csodálatos varázsa van. Hullámzásba hozza az ember szívét-lel - két és valami ellenállhatatlan vonzódással űzi, hajtja azok közé, akiket legjobban szeret. Az ünnepek előtt az én üdülési szabadsagom is mólóban volt. És felcsillant lelkemben a remény : ej, ha én most visszamennék Pestre, P. Provinciális bizonyára megengedné, hogy hazamenjek édesanyámhoz, I estvéreimhez ... Tizenkét éve már, hogy nem töltöttem körükben a szentestét. Míg én így reménykedve terveztem, egyre jobban közeledett a csíki papság karácsonyi rekollekciós napja. Ősi szokás i^yanis azon a vidéken, hogy az alcsíki és felcsíki papok időnként székely szentélyben, a esíksomlyói ferences kolostorban találkoznak. És bár csikorgó hideg, nagy hó volt, úgyhogy a kiéhezett farkasok a falu közepéig merészked- tek, a jelzett időpontra mégis pontosan megjöttek a plébánosok. A konferencia és a megbeszélések végezteve! találkoztam a tiszteletreméltó ősz székely plébánossal, Eerencz Sándorral. Beszélgettünk. — Valamikor, még a békevilágban, — kezdte elbeszélését — volt Brassóban egy lakatosinas. A világháború alatt besorozták katonának. S mivel mindenre kapható ember volt és tudott magyarul, németül, meg olahul, azért kémnek használták. Ahogv aztán frontunk összeomlott, a lakatosinasból lett kém hathetes tanfolyamra ment és — görögkeleti pópa lett. Egy kis háromszék- megyei székely faluba, Bükszádra helyezték. Az oláh hatóságok Mikes Áron gróf birtokából nyomban kihasítottak neki 49 hold príma szántót. Azután házat építettek a pópának. Persze közmunkával. Ez az oláh fogalmak szerint annyit jelentett, hogy építési anyagot az uradalomból csak úgy hoztak, azután csendőrök állták el a faluból kivezető utakat és minden épkézláb embert az épülő házhoz tereltek. Bárkinek bármi dolga lett volna, nem számított: a falu ap- raja-nagyja csendőrszuronyos biztatásra követ tört, meszet oltott, földet hordott. Igv elkészült a pópa háza. Következett a görögkeleti templom. Persze az is az előbb .jellemzett közmunka módszere szerint. Ahogy azután felépült a templom, nem tetszett a T^égi zalai utazás
