Zalamegyei Ujság, 1941. január-március (24. évfolyam, 1-73. szám)

1941-01-11 / 8. szám

rx\f\. évfolyam. 8. szám ÁRA 8 PILLÉR 1941. január 11. SZOMBAT, ii MBi—um ■i m ni——Mumm u, Megjelenik hétköznajjonként délután. Szerkesztőség és kiadóhivatal: ^jaegerszeg, Széchenyi-tér 4. Telefon 128. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő : NE»BOLY FERENC Előfizetés : egy hóra 150, negyedévre 4 R Hirdetések díjszabás szerint _ Postatakarékpénztári csekkszámla : 4936£. Az átszivárgók Amikor az oláhoknak azokról a vérlázílú kegyetlenségeiről liallunk, amiket az új fia­tárokon túl maradt magyar testvéreinkkel szemben elkövetnek, fájdalmunkban is bizo­nyos elégtétellel nézzük azt, hogy egyesek, akik huszonkét éven át gyilkolták, szipolyoz- ták az erdélyi magyarságot, födelet könyö­rögnek tőlünk, hogy életüket megmenthes- ség, kikerülhessék a vihari. Nem kisebb em­ber volt ezek között, mint Tata.ru, egykori erdélyi királyi helytartó, aki többedmagával menekült át Kolozsvárra. A román eszme harcosai, akik két évtizednél hosszabb időn át sok magyar embernek ártottak, sok ma­gyart kiforgattak állásukból, vagyonukból, szépen, csendesen sompolyognak vissza, mert az oláh kézen maradt területeken veszély­ben forog az életük. Ma tehát már nemcsak a magyarokat üldözik, hanem azokat is, aki­ket bűnbaknak igyekeznek kijátszani, mert hát a kellemetlenségnek, bajnak mindig van­nak bűnösei, akiken ki kell tölteni a bosz- szűt. Áz egykori oláh Erdély vezetői kullog­nak vissza s szerényen , cs szégyenkezve kér­nek menedéket, mert otthoni tartózkodásuk igen könnyen életükbe kerülhet. Hát ezeket a jelenségeket némi elégtétellel könyveljük el. Az egykori román urak be­látták végre azt, amiről huszonkét eszten­dőn át beszélni sem lehetett : Magyarország a nyugodtság, a rend országa, míg Oláhor­szág örökös tűzfészek, rendetlenség, ahol könnyen születnek a halálos ítéletek minden bírói végzés és törvényes alap nélkül. Elég­tétel ez nekünk, magyaroknak, amikor éve­ken át hangoztattuk a világ előtt, milyen nagy tévedést követtek el a trianoni hatal­mak azzal, hogv Erdélyt a Balkán kezébe adták s a tüzet engedték behozni Európába. A francia szellemet, a nyugati kultúrát pré­dikáló OJáhország vérfürdőbe fulladt s nem­csak a kisebbségek élete, hanem egykori ve­zető embereik élete sem biztos ott. Ezek a jelenségek a napnál is fényesebb bizonyságát szolgáltatják annak, hogy a tör­ténelem megismétlődik. így szűrődtek be an­nak idején az oláhok a havasokon át a tör­ténelmi Magyarország földjére, így sompo- lyogtak he, hogy a Kárpátok vonalán be­lül életlehetőséget kapjanak. A határokon túl akkor sem volt biztosabb az élet. Még a múlt század vége felé is óriási harcok vol­tak a bejárok és a jobbágyok között. Csak' nagynehezen tudta az akkori oláh uralkodó hatalmi szóval megszüntetni, legalább rész­ben a jobbágyságot. Tataruhoz hasonlóan kö­nyörögtek életért a szabadság földjén és kaptak is. Nem sokkal később pedig ezek az alattomosan beszivárgó népek magukénak vallották a mi Erdélyünket, arculcsapva a vendégjogot, ami pedig szerénységet paran­csol. Ősi földjüknek vallották azt a földet, ahol mindig csak vendégek voltak. A magyar nemzet mindig lovagias volt s azért ezekkel a vissza szivárgó oláhokkal szem­ben igen nehéz állást foglalni. Nehéz do­log a közmondásos magyar lovagiasságot meghazudtolni és visszatenni őket oda, ahova tartoznak, a jelenlegi Oláhországba. Azonban azt is elmondhatjuk, hogy minden lovagi­asságnak van határa. Épen akkor mondhat­juk ezt, amikor ismét tízezerszámra teszik | át a határon a magyarokat, amikor a ma­gyarok üldözése a határokon túl ismét fel­lángolt s amikor minden hivatalos és nem­hivatalos megnyilatkozások sértőek reánk nézve. Egy erős, fegyelmezett, kultúrált nagv- hatalom nem engedhetne meg magának any- nyit a vele kikötő törpe népséggel szemben, mint amennyit ez a boeskoros náció meg­enged magának velünk szemben. Pedig jól tudja, hogy már senki sem tekinti tényező­nek, csak g\ űlevész hadnak, amellyel nem háborúskodni, hanem amelyet csak elnáspán­golni kell. Mi azonban udvariasan viselkedünk s vár­juk, hogy észretérjeuek. De a magyar köz­vélemény sokalja már az udvariasságot, .ami aligha ér célt. Az udvarias ember eset­leg addig űzi udvariasságát, amíg tönkre­megy. Kérdés az is, hogy ezek az átszi­várgó oláhok lesznck-c valamikor magyar érzésűek V Lalán még hálát sem kapunk tő­lük ! Azt jól tudjuk, hogy a politikában nincs udvariasság. Azok az oláh ügyvédek, orvosok, tisztviselők, akik a magyar állam pénzén ta­nultak, nagyon könnyen, sőt lelkesen bele tudtak illeszkedni a román állam keretébe s lettek magyargyűlölők. Nyugodtan elmond­hatjuk, hogy Magyarország szétdarabolájsá- nak oka nagyrészben az udvariasság volt, hogy idegeneket, akik pedig soha nem al­kalmazkodtak hozzánk, dédelgettünk. Nem szabad tehát engedni, hogy egy új oláh népvándorlás legyen a visszacsatolt Er­délybe, ahol úgyis elég nehéz elhelyezni a sok tízezer, vérünkből való, mindenéből ki­fosztott menekülteket. Gátat kell vetni a ván­dorlásnak, meri ebből nem szárma zhatik előny. A bűnösök, ha voltak, álljanak ki saját hazájukban s vállalják a felelősséget. Roosevelt a hadianyag átengedésében korlátlan felhatalmazást kór New Yorkból jelentik : Csütörtökön benyúj­tották a kongresszus előtt ilooseveltiiek Ang­lia megsegítésére irányuló törvényét, amely a következőket tartalmazza: A törvény felhatalmazza az elnököt, hogy műiden hadianyagot rendelkezésre bocsásson azoknak a kormányoknak és azoknak az or­szágoknak, amelyeknek támogatását az elnök az Egyesült Államok védelme szempontjából fontosnak tartja. Jogában áll az elnöknek ilyen kor­mánynak bármilyen hadianyagot el­adni, kicserélni, kölcsönözni, berbe- adni vagy bármily módon átengedni. Joga van ilyen kormány számára bármilyen hadianyagot kipróbálni, megjavítani, vagy használható állapotba tenni. Minden ilyen kormánynak megadja az átadott hadianya­gokra vonatkozó felvilágosításokat és meg­engedheti részükre a hadianyag kivitelét. A törvényjavaslat a többi között minden J idegen kormánynak megtiltja, hogy az elnök i beleegyezése nélkül bármely más államnak továbbadja az Egyesült Államoktól kapott ha­dianyagot. A törvényjavaslat a képviselőház a szenátussal egyidejűén tárgyalja. A tegnapi sajtóértekezleten Roosev élt ki­jelentette, hogy egyáltalában nem áll szándékában a javaslatban kért teljhatalom teljes kihasználása. Szüksége van azonban erre a felhatalmazásra, hogy szükség esetén azonnal tudjon intéz­kedni. Természetesen nem teljesíthetnek azon­nal minden megbízatást és a részletszállítások a legjobb esetben csak júliusban indulhatnak meg. A megsegítési terv 99 százalékban a jövő­ben adandó megbízásokra vonatkozik, azaz olyan hadianyagokra, amelyeket előbb meg kell rendelni és el kell készíteni. Az elnök újból tagadta, hogy rombolók átadását is tervezné. (MTI) A választói névjegyzék kiigazítása Vigyázzon mindenki a jogára Az országgyűlési képviselő választók név­jegyzékének kiigazítását a belügyminiszter el­rendelte. A polgármester ezzel kapcsolatban közhírré teszi, hogy mindazok a férfiak, akik a folyó évben érik el a választói jogosultság­hoz megkívánt 26, illetően azok a nők, akik a folyó évben érik el a 30 éves életkort, és az 1938. évi július havában történt ösz- szeíráskor Zalaegerszegen laktak, tartoznak a részükre kikézbesített számláló lapot folyó hó 15-ig kitölteni s azt a náluk megjelenő hatósági közegnek folyó hó végéig átadni. Mindazok, akik 1938. évi július hó után köl­töztek a városba, vagy az 1940. évi ország- gyűlési képviselőválasztók névjegyzékéből ki­maradtak, végül azok, akik a választójogo­sultsághoz a férfiaknál megkívánt 26, illető­leg a nőknél 30 éves életkort a folyó évben érik el, de 1938. évi július hóban máshol laktak, tartoznak a névjegyzékbe való felvé­telüket a polgármesternél (Városháza I. em. 1. ajtó) folyó hó 31-ig élőszóval, vagy írás­ban kérelmezni. Figyelmezteti a polgármester a város kö­zönségét, hogy a névjegyzék kiigazítása hi­vatalból történik, azonban a választójogo­sultságnak igazolása végett folyó évi feb­ruár hó 15-ig nála bárki személyesen meg- jelenhetik.

Next

/
Thumbnails
Contents