Zalamegyei Ujság, 1940. október-december (23. évfolyam, 224-298. szám)
1940-10-19 / 240. szám
1940. oV tobet 19. ZADAMEGYEl ÚJSÁG 3 Vármegyénknek' nyugati része egészen a leg- j utóbbi időkig! az elhagy atottságnak, az elmaradottságnak képét mutatta, a' keleti ellenben kivételig gondozásban részesült, azért fejlődött is. A keleti rész, a Balatoni idék, volt az édesgyeiraek, a nyugati, a Göcsejvi- dék, a mostoha. Ä Göcsej vidéket maga a megye sem ismerte, mert hiszen utjai sem voltak. Csak a múlt évtizedben történt gondoskodás arról, hogy Göcsejnek is legyenek útjai. Hogy Göcsej nem érdemelte meg a mostoha bánásmódot, azt most már belátja mindenki. Nagyon értékes terület az szomszédos vidékeivel együtt. Természeti szépségei és kincsei, józan, szorgalmas lakossága, hagyományai, népművészete mind olyan érték, ami legalább is egyenrangúvá teszi a Balatonvidék- kel. Termelése minden téren fokozódik, mert útjai már biztosítják azoknak piacravitelét. Hatalmas erdőségekkel Is dicsekedhetik, amelyeknek kimeríthetetlen anyaga magában is felbecsülhetetlen kincs. Az erdőségből mintegy 16 ezer hold a herceg Esterházy hitbizomáoyhoz tartozik. Ebben a fa kitermelése és feldolgozása 25—30 község lakosságának biztosít állandó munkaalkalmakat és így megélhetést. A kitermelés eredményei Csömödér—Pálca állomáson tekinthetők át a legkönnyebben, mert ott tárolják az óriási mennyiségű készleteket. Úgy gondoljuk, nem végzünk hiábavaló munkát, ha ennek az erdő vidéknek életét röviden megismertetjük olvasóinkkal. A 16 ezer holdas erdőterület három, a tor- nyiszentmiklósi, szent péter fő Idei és bánok- szentgyörgyi erdőgondnokság felügyelete alatt áll. A munka az erdőben állandóan folyamatban van aszerint, amint azt az időjárás I megengedi. Addig dolgoznak az erdőben, amíg a hó le nem esik. A nép nem szeret hóban az erdőben dolgozni. A vágást a szállítás követi. Az egyes erdőrészekből, amelyek külön nevet viselnek (például Budnya) a tüzelőfát és rönköket iparvasúton szállítják Cső - mödérre. Az iparvasút három irányban ágazik szét s vonalainak összes hosszúsága 60 kilométer. Egy 10—14 kilométeres vonal most van építés alatt. Úgy az építési, mint a pályatisztítási munkálatok is állandóan foglalkoztatják a munkások egy részét. Vasútépítésre, pályatisztításra évenként 150—200 ezer pengőt fordít a hitbizomány, 15—19 éves munkások naponként 3—5 pengőt, a többiek, akik akkord munkát végeznek, 6—8—10 pen- I gőt keresnek és, ami a fő, kivétel nélkül helybeliek. Egy-két községben kitűnő kubikusok \annak. A kitermelt famennyiség évente 3000 vagon tűzifa és közel 10 ezer köbméter rönk. A rönkből mintegy 6000 köbmétert a csömödér i fűrészüzem dolgoz föl ; a többit, a finomabbat Budapestre szállítják, ahol lemezzé (furnirrá) dolgozzák föl. A legtöbb munkást természetesen Csömödér szolgáltatja, hiszen a csömödéri állomásra ke- . rüi minden fa s berakás és a fűrészmunka legnagyobbrészt csak csömödériekkel végeztethető. Csömödér községen meg is látszik, hogy lakosságának nagy többsége állandóan dolgozik. Ezeknek házai mind téglából épülnek kőalapon, szigeteléssel, s nagyobbára villanyvilágítássá!, mert a fűrésztelep villanyt is termel : ez az üzemanyaga. Az erdőbirtok 1921-ig bérben volt. Akkor vette saját kezelésbe dr. Esterházy Pál herceg, a hitbizomány ura. Ez időtől lendűlt föl az üzem. Az akkor még csak 16 kilométeres iparvasutat hamarosan kiépítették. Csömödé- ren megépült a telep intézősége részére szükséges épület s létesült a fűrészüzem. Az ipar- v asutnak három mozdonya van, de a pálya meghosszabbítása szükségessé teszi a mozdonyok számának szaporítását. A munka mindig rendben, békésen folyik. A munkásság és v ezetőség között a legpéídá- sabb egyetértés uralkodik. Volt alkalmunk beszélgetni több községbeli munkással, akiknek mindegyike a legteljesebb megelégedéssel szólott a munkavezetőkről, akiket maga a munkásság termelt ki magából s keresetével is mindenki megelégedett. A jövőben még nagyobb lendülettel folytatódik a munka, mert egy év alatt két évi famennyiséget szabad kitermelni. A csömödéri állomáson a készletek egyébként most fogytán vannak'. A kifogástalanul teljesített munka azt bizonyítja, hogy az erdészetnek és a csömödéri telepnek vezetői valóban hivatásuk magaslatán állanak, tehát tudják, mit kell dolgoz- niok és hogyan kell munkájukat elvégezniük. Végül megemlítjük még, hogy a Budnya erdőrészt, mint elrőrendű vadászterületet, József kir. herceg hosszú időn át bérelte s nagy vadászatokat is rendezett ott. Oda- és vissza- utaztában mindig Eszéki Kálmán kitűnő vasúti éttermében rendelte meg ebédjét, illetően vacsoráját. Három év óta azonban a herceg már nem adja bérbe a vadászterületet sem, hanem csak egyeseknek ad engedélyt szarvas- gim-vadászatra. hf. Acsády Károly: Két vers GYÖNGYSOR KEDVESEMNEK. Mi illenék a te nyakadra, mond. Mit adhatok én, éneklő bolond ? kólái munkájában gátlásra találunk. Szerkesztő Uram ! A csapraütöít hordóból egyrre folyik, míg el nem zárják. Nem tehetek róla, a panaszok hordójából szüntelen csorog. Segítsenek csak rajtunk. Ezzel elzárják a csapot. De ma még csorog a panasz. Hallotta hírét kedves Uram, Szilvágynak ? Nem annak a vasinak, hanem annak, amelyik itt v an Zalában ? ! Mit kertelek ? ! Itt van Göcsejben. A jó Isten háta mögött. Ugv hatszázas lélekszámúnál. Nemrégiben csupa jóakaratból Szerkesztő Uram igen leszólta a göcseji sarat. Hát hiszen ragad. De úgy ragadni, mint Szilvágyon ! . . . No meg keli próbálni. Sohase felejti el az ember, aki egyszer beledagasztott. Igaz, egyszer valaki, aki merő romantikából végigjárta Göcsejt, azt írta, hogy hetek múlva kezébe került Göcsejt járó cipője. Elérzékenyedve fedezte fel a jó ragadós göcseji agyagot. Aztán eltette. Nem a cipőt, hanem a cipőről gondosan összegyűjtött sarat — emlékbe. Ilyen bogaras emberek is akadnak. De mondom, hogy ki ne essem az egyenesből, — olyan sarat, mint amilyen Szilvágyon kora ősztől késő tavaszig hirdeti az egyeduralmat, nem mindenhol pipál a szeszélyes természet. Hát Szilvágyon is baj van a kultúrával. Ez még a sárnál is nagyobb baj. Mert lám, a sarat lehet könnyezve csomagolni is, de a szellemi sötétség felett csak elfakadni ríva. Uram ! A kultúra fellegvára Szilvágyon szörnyűséges. Hogy is mondjam, egyenesen pocsék. Olyan, olyan, . . . mit keressek más, jobb, megfelelőbb fogalmat ? Kimondom az igazságot. Olyan, mint az istáló. Úgy 60 mindennapi jár az istálóba. Puff. Elhibáztam. Úgy csúfolják : iskolába. Egészségtelen levegőben elsatnyul a palánta. Az ember-palánta is. A nemzet virága. A gyermek is. A tanítói lakásról pedig csak pirulva lehet írni. Nem embernek való. A magyar lélek munkását ilyen vacokba kényszeríteni hftnszámba megy* Minden bűz, víz, gomba, rothadás ott. Felfalja a testi egészséget. Ott éljen egy tanító - család ? Ott ringassanak bölcsőt ? Neveljenek gyermekeket ? Csak csodálkozni lehet, hogy eddig meg nem futott a fiatal tanító ! De ez lesa a vége. Aztán nfm kapnak a szilvágyiak j egy fiatanítót sem. Sok jóravaló Bécs, meg Lukács van a faluban, de manapság mesterek ők mégsem lehetnek. így persze ködbe, szellemi sötétségbe borul a derék Szilvágy. Pedig sehogyse szeretnék. Elkövetnek mindent az iskolájukért. Jól ismerik a tanfelügyelő úr hivatali szobáját. Instanciáztak eleget. Mindennek vége érthetetlen furcsaság. Elérték, hogy mintegy 2 esztendeje nagy pecsétes levelet hozott nekik a posta, iskolájuknak 12 ezer pengő államsegély - szép ígéretét. A községnek v állalni kellett a többit, 6400 pengőt. A szilvágyiak meg is szavazták annak rendje- módja szerint. Felvették költségvetésükbe. (Megjegyzem, a szilvágyiak valóban megér- demlenék a segítséget, mert ők becsülettel adóznak. Náluk semmiféle adóhátralék nincsen, nem is szokott lenni.) Aztán nyugodtan vártak. És mi történt ? Csak annyi, hogy a miniszterközi bizottság szépen törölte a helyi hozzájárulást a költségvetésből. Erre az állam így : nem biztosítottátok a helyi hozzájárulást, nincs államsegély. Szerkesztő Uram, így esett kútba Szilvágyon az iskola. Az istáló . .. megint eljárt a szám..., az iskola még áll, nem dőlt össze, de hát ezért semmi sincsen rendben. Mit csináljanak a szegény szilvágyiak, hogy iskolához jussanak ? Nem tudom. Hiába töröm a fejemet. De Szerkesztő Uram igen okos ember,... azért szerkesztő, hát szerkesszen valami okosat. Mert az iskolát akárhogyan, de meg kell építeni ! A szilvágyiak megteszik a magukét, az államnak is meg kell találnia a komoly segítés módját. Ugye, Szerkesztő Uram, jó, hogy nem vagyok ott személyesen ennyi panasszal ! Bizonyosan parola helyett a fülem után nyúlna. De tehetek én róla, hogy nem szeretjük a sötétséget ? ! Inkább dicsérjen meg bennünket és mondja meg mindnek, akit csak illet, hogy prüszkölünk minden elsötétítési terv ellen. (A légoltalmi gyakorlatnál no nem szólunk érte.) A’bizon, a XX. században Göcsejben iö világosság a jelszó. Kedves Ur?ui4 most tényleg odébb állok. Istenem áldja. Október hó. ^ Göcseji Magyar. Mi az, mi úgy ragyogni tudna még : Nyuszi szeme, könny, tenger ? Vagy az ég? Mint az a gyöngy, mit az Isten adott, A lelkedre két fényes ablakot, Honnan a jóság tekint ki ream, Oly szelíden, mint szépséges anyáin. Mi illenék a te nyakadra hát, Tán brilliáns, korall, rubin, agát? Egy régi csatt, fekete, szomorú, Vagv gyöngyvirágból fonott koszorú ? Aranykalitban kanári madár, Erdők, mezők s az egész határ ? Ali illenék a te nyakadra, mond, Mit adhatok én, éneklő bolond ? Próbáld talán c csukló szavakat, Próbálj meg engem, büszke magamat. CICA. Micurka roppant szereti a sonkát s a szalámit héjastul is megeszi. Örül a sajtnak-vajnak s a tojást nyers tejben elhabarva kiváltképen kedveli. Nem ellensége épen a sűrű tejfelnek sem : ha érzi-látja, csöpp piros nyelvét izgatottan kapkodja s ékes bajsza idegesen megremeg. De talán mégis a véres máj a titkos álma : ilyenkor Afrika forrósodik macskaszívében és homályosan az elveszett paradicsomot érzi, mint te vagv én olykor a kedves ölében. ...No nézd csak puha rongyai közt mint nyalja csöppnyi vak kölykét. Tán va’aki megsimogatta az imént förtelmes ember-kezévek A Budnya vidékéről
