Zalamegyei Ujság, 1940. október-december (23. évfolyam, 224-298. szám)
1940-12-31 / 298. szám
ZALAMEGVBI ÚJSÁG 1940. december 31. Jegyzetek Erdélyből Az ősi határon csángó testvéreink között Kísértetiesen szép utunk volt. Kora hajnalban, már reggel 5 órakor előállt a szekér a csiksomlyói ferences kolostor portá jához, hogy a Kárpátok sziklabércei, égbenyuló havasai közt ellátogassunk az ősi történelmi határon élő, gyepüvédő csángó testvéreink kőié. Mokány kis hegyi lovaink frissen poroszkáb tak az utón. Egyik székely falucskát a másik titán hagyjuk el. Messze van még a hajnal derengése, már bent, a Kárpátok irdatlan ren f etegében járunk. Elképzelhetetlen rossz az ut. i a terület valamikor az 1916 os román betörés idején hadszíntér volt. A gránátok felsebezték a a sziklákat és az oláhoknak legkisebb gondja is nagyobb volt, hogy sem ezt az utat javíttassák Még az elhagyott ágyúállások is ott meredeznek a völgyben. Ahogy azok között kaptat székelünk, egyszerre csak a Pogány ha vas felől különös sikongó hang hasit bele a szekér monoton zörgésébe. Fél percnyi szünet, majd újra, meg újra ismétlődik a sajátságos, jajongó kürtszó. Az alig pislákoló pásztortüz pillanatok alatt kövérre hízik és magas lángnyelvek csapnak az ég felé. ’A kutyák pedig szükölnek, üvöltenek, ugatnak torkuk szakadtából. — Farkas! — szói székely fuvarosunk és alig bir a hámot tépő állatjaival. A társaságunkban levő katonatiszt szolgálati fegyveréhez kap és parancsol a kocsisnak: — Álljon meg! A mi emberünk, bár láthatólag katonaviselt, keménykötésü székely, oda se hederit. A szemével int csupán, hogy most ő tudja, mit kell •sinálni. Azzal felemelkedik az ülésből és ahogy csak tud, ostorával lovai közé csapkod, derék kis lovaink pedig szabadrahagyott gyep- lőszárral vadul száguldanak velünk a gránátöreg lámpák i CSERÉLJE KI ŐKET verte, sziklás hegyi ösvényen. Néhol mind a tíz körmünkkel kell kapaszkodnunk az ülés deszkájába, a lőcsbe, meg a szekér oldalába, hogy le ne essünk. Végre valami öt órai izgalmas, fárasztó sze kerezés után látjuk: ritkulnak a ránk boruló őserdő fái és a rengeteg szélén megpillantjuk az első csángó szállásokat. E vidék lakói ugyanis leginkább állattenyésztéssel foglalkoznak, azért nem faluszerü sűrűségben építkeznek, hanem széfszórt, tanyaszerü telepeik vannak. Lakóházaik legaiább 100—200 méterre vannak egymástól és sövénnyel bekerített, ma* gasan a hegyoldalba felnyúló legelő, kaszáló veszi őket körül. A festői fekvésű, fenyvesekkel koszoruzott ■ völgy ölén szétszórtan apró, barátságosan in- ; tegető faházikók tűnnek szemünkbe és hűséges utitársunk pedig, a szüntelen csacsogó, kris- tályvizü Sulca p.tak szeszélyesen kanyarog köztük. Jó két kilométert szekerezünk még, végre megérkezünk az iskolához. Egszerü, faházikó. Még az oláhok építették. Egyik oldalt van a tanterem, a másik oldalt pedig az egyszoba konyliás tanitóiakás. Sót az előtt még a papiak is ez volt, mert az oláh világban a pópa volt a tanító is. Körülnézek. Robinsoni egyszerűség mindenütt. A szoba egyik sarkában a rögtönzött fenyőfaágy, a másik sarokban a nemzeti zászló, amott a mosdótál, a kosárban pityóka, néhány fej hagyma, kukoricaliszt a puliszkához, semmi egyéb. . . Hősies, áldozatos lelkűiéire van szüksége annak, aki itt meg akarja állni a helyét. Pedig mióta magyar világ van, két tanerő is működik már a kosteleki csángó szállások között. A másik iskola a patak völgyében feljebb, jó három kilométernyi távolságban fekszik. A magyar állam bérelte a kis faházikót és anKedves vevőinek, jóbarátainak és ismerőseinek boldog újévet kiván Dr.Toldy divatház Zalaegerszeg nak egy öt és fél méter hosszú, négy és fél méter széles szobácskájábán folyik a tanítás. Oly szorosan vannak, hogy a tanitónéni asztala már semmikép sem fért be és ha például szépírás van, akkor három kis csángó körül- térdeii palatáblájával a tanitónéni s/ékjét, sót még olydn is van, aki a küszöbön rója az i, u, meg az r betűt . . A gyerekek tiszták, rendesek, helyesek valamennyien. Most már pénteken is megmosa kndnak, megfésülködnek. Elég fáradtságába került a derék tanerőknek, amig idáig jutottak. Ugyanis a nép körében az a babona volt elterjedve, hogy ha pénteken tisztálkodnak, ak kor a farkas széttépi a nyájat. Nem csoda, ha ez az áldott jó, derék magyar nép babonás lett. A legközelebbi, a szép vizi katolikus plébánia 24 kilométer távolságra van tőlők a sziklás, hegyi utón. Ha a katolikus pap kiment hiveihez mondjuk házszente lésre, ami erre nagyon szokás, az oláhok had bíróságaié állítottak engedély nélküli fungá- lásért. És bár a szétszórtan fekvő 144 száliás 765 lakósa közül csak kettő vallotta magát protestánsnak, 21 görőgkatolikusnak és 742 római katolikus, az oláh világban mégis csak pópájuk volt, aki egyetlen szót sem tudott magyarul. Az ikonokkal ékesített, elfüggönyözött oltáru, kicsiny templomban román nyelven végezte a szertartást. P. KISS ELEMÉR Szövetkezeteink kooperációja, termelésünk és kereskedelmünk állami irányítása Mikolics Ferenc dr. nv. jószágfelügyelő fenti címmel javaslatot dolgozott ki, amit eljuttatott illetékes tényezőkhöz. Egy példányát megküldötte nekünk is s abból az alábbi részleteket közöljük : A társadalmi rendben előállott változás következtében állami beavatkozással új alapokra kell felépíteni egész kereskedelmi hálózatunkat és" meg kell változtatnunk a termelés rendjét, hogy mielőbb nagyobb zökkenő nélkül beilleszkedhessünk az új Európa szociális rendjébe. Ila a termelést és értékesítést sikerül célirányos alapokra helyezni és, ha ez az új szervezettség nemcsak új hivatalokat fog produkálni és a tevékenysége nem aktagyárfásban fog kimerülni, hanem sikerülni fog az emberi munkaerőben rejlő hatalmas nemzeti vagyonúnkat kellőképen kihasználni és értékesíteni, akkor mindenki érezni fogja, hogy gazdaságpolitikánk alkalmazkodott az éj európai rendhez és, hogy nemzetgazdaságunk eléri csúcsteljesítményét, ami végeredményben elősegíti az általános jólétet és hatalmassá fejleszti nemzetünk testének erejét. Az irányított termelés és értékesítés gyökereiben fogja megtámadni a termelésre oly káros spekulációt, mert kiesik a termelői hasznot zsebrevágó nagykereskedő és a kertelok tömege, megszünteti a termelési bizonytalanságot előidéző rendkivüli árelongációt, de a feledés homályát fogja borítani a liberális kereskedelem törvényszerű tantételére is, a kereslet-kínálat elméletére. Az e célból felállítandó Szerv összeállítását a következőképen vélem megvalósíthatónak : Az egész szervet bárom lépcsőzetbe osztom. 1.) A Szerv központját Magyar Országos Kereskedelmi, vagy Gazdasági Központnak nevezném. A hivatal elnevezést szándékosan kerülöm, mert a magyar nép a »hivatal« elnevezéssel szemben komoly ellenszenvvel viseltetik, mivel eddig legtöbbször úgy tapasztalta, hogy az érdekében egy újabb Boldog újévet kiván vevőinek, rendelőinek, üzletfeleinek, jóbarátainak Tóth Gyula szabó —
