Zalamegyei Ujság, 1940. október-december (23. évfolyam, 224-298. szám)

1940-12-28 / 296. szám

1940. december 28. ZALA MEGYEI ÚJSÁG 3 a tengelyhatalmak iránt, többi állammal Rokonszenv béke és barátság Szófia, december 28. A képviselőhöz kül- . ügyi bizottságának ülésén, amely több mint három óra hosszat tartott, Popov külügy­miniszter — hivatalos forrásból származó közlés szerint — hosszabb jelentésben is­mertette az ország általános helyzetét, a bol­gár külpolitika legfontosabb időszerű kérdé­seit, valamint a külügyi tárca költségvetését. A bizottság ülésén résztvett Filov minisz­Kommunista kínai csapatok na eg támadtéfc a Csungking- kormány haderejét Sanghaj, december 28. Beavatott kínai kö­rökben az a híresztelés járja, hogy fegy­veres viszály tört ki a kínai kommunisták 8. vörös hadserege és a Csún láng-kormánynak Veilihuang tábornok parancsnoksága alatt álló hadereje között. A híresztelések szerint Veilihuang tábornok csapatai a Sárga-folvó- tél délre állanak Ilonán, Sanszi és Senszi 'tartományok határán. A Csunkingi-kormány terelnek is. Az ülésen Kalfov képviselő, volt külügyminiszter elnökölt. A képviselőház folyosóin a külügyminisz­ter nyilatkozataiból összefoglalóan azt a kö­vetkeztetést vonták le. hogy Bulgária kül­politikája változatlan marad : Békés és ba­rátságos kapcsolatok a többi állammal, kü­lönös rokonszenv a tengelyhatalmak iránt, továbbra is várakozó magatartás. (MTI). értekezletet hívott össze, amelyen azt be­szélték meg, hogy milyen azonnali katonai | óvóintézkedésekre van szükség a kínai kom- I mun ista csapatok ellen. Ezekkel a hírekkel hozzák kapcsolatba a Csunkingi-kormány ka­tonai nemzeti tanácsának azt a december 20-i parancsát is, amellyel feloszlatta minden ha­di-övezetben a kommunista párt valamennyi szervezetét. | — Hát hogy is volt ott Bukarestben, meg Sinajában ? Hogyan került kedves bátyám oda, a királyné udvarába ? — állok elő a nagy kérdéssel. Házigazdánk arcáról eltűnik a derűs mo­sok. Pár pillanatig magábamélyed, szinte ' küszködik a felszakadó emlékekkel. Aztán ! SZÓI : — Tetszik tudni, én barátnak* készültem. Minden vágyam az volt, hogy Szent Ferenc fia lehessek. Csak a kolostorban éreztem jól magam. Vágyam teljesedett is. Húsz esz­tendővel ezelőtt a Marostorda megyében levő mikházi kolostorban fel is vettem, a barna csuhát. Attól fogva Béla testvér lett a ne»- vem. Elöljáróm a konyhába osztott he. Imád­ságban, munkában teltek az évek. . . Vár­tam azt a napot, órát, amikor majd szent fogadalommal elkötelezve igazán szerzetes lehetek. Nem így történt. Egy szép napon oláh csendőrök döröm­böltek a kolostor portáján. Azt mondták, hogy katonaszökevény vagyok. Hiába mu­tatta nekik elöljáróm katonai felmentésemet, j nem volt mellette baksis, semmibe se vet- I ték. Szuronyok közt vittek Brassóba. On- I nan meg be a regátba. Úgy, mint a szé- | kely katonanóta mondja : Megy a vonat befelé, Be Románia felé. Most mennek a legények, A huszonegyévesek Bé Románia felé. Angis és m domíniumok viszonya A Popolo di Roma szerint Angliában érte kezieíei tartanak a domíniumok bevonásával. A doratiniumok angol álláspont szerint nem teljesiteííék a vállalt kötelezettségeket, nem küldtek elég repülőgépet és pilótát Angliába. Anglia korlátozni fogja kivitelét Írországba, Hir szerint a korlátozásokra hajóőr Irányában van szükség és további csökkentések várhatók. Csodálatos szép erdélyi tájon, a három­széki Gombásbérc vidékén járunk. Egyik ol­dalról az Égettető bércei integetnek, másik felől pedig a Borvizeshegy szál fenyői le­helik az ózondús illatot. És köztük, az er- dőkoszorúzta völgy ölén, mint a drágakő az aranykeretben, terül el a kis székely falu, Esztelnek. Alig lehet ezer lakosa. A falun keresztülfolyó, csacsogó, kristályvízű kis pa­tak gátján elérkezünk Nagy Gáborék por­tájára. Csinos, takaros hajlék, szép fafara­gásig szellős, napsütéses ambitussal, mint ír körökben nem tekintenek aggodalommal a korlátozások felé, mert Írország agrár ál­lam s így a megélhetése biztosítva van. Az »Evening Standard« című amerikai na­pilap hírt ad arról, hogy repülőgépen nagy­mennyiségű szérumot küldenek Angliába, hogy 7000 gyermeket megmenthessenek a torokgyík veszélyétől. ahogy a székely házikókhoz már hozzátar­tozik. Szíves vendéglátó készséggel fogad a gazda. Derűsarcű, szép szá! legény. A negyvenes évek felé járhat. Barátságos parolázás, is­merkedés után beljebb kerülünk, a takaros kis székely szobába. Az asztalra hamarosan friss, kristályos, gyöngyöző borvíz kerül. Az udvaron a forrása. És az egész házat meg­tölti a készülő finom székelygulyás illata. Kellő kerülőkkel, köntörfalazással a lé­nyegre térek : Istenem, Istenem, Mit es kellett megérnem ! Boeskor van a lábamon, Sarkantyú a bocskoron, Sírhatsz galambom ! I Sinajába kerültem. Tessék elképzelni, —- folytatja — milyen sors várt a regáti ka­szárnyákba szétszórt székelyekre. Elhagyatot- ! tan, társtalanul számolgatta az ember a na- j pokat. i Nekem mégis szerencsém volt. > \ Egész véletlenül, még 1924-ben Sinajában ' megismerkedtem egy erdélyi származású, idő­sebb székely asszonnyal, Strassmannéval. Az ő fia a sinajai királyi palotában főszakács volt. Amikor a kaszárnyából kimenőt kap­tunk, eljárogattam Sírassmannékhoz magyar szóra. Megismerkedtünk, összebarátkoztunk. Mikor a fiatal Strassmann látta, hogy főzni is tudok, mégpedig nem akárhogyan, egyet hamiskártyásán hunyorít szemével — egy szép napon szólt : — Azután Béla testvér, hátha az oláh ka­szárnyából kiszabadítanánk, eljönnél-e mel­lém a királyi konyhára szakácsnak ? — Hogy el-e? De még mennyire ! Inkább ma, mint holnap. Csak a kaszárnyából sza­baduljak ... A szót tett követte. Nemsokára a király konyháján dolgoztam. Emlékszem, német konyhát vezettünk, de azért sok jó kol­bászt is megfőztünk az öreg Ferdinand ki­rálynak. Az a darabos, vastag ételt szerette. 1 Telt-műit az idő. Ferdinand király ha­lála után Miklós herceg lett a régens. Ne­héz dolgunk volt alatta. Szüntelen úton vol­tunk. Egyik nap Kolozsvárra, a másik nap; \ árnába, a harmadik nap Bukarestbe ro­bogott az udvari vonat, hozzákapcsolva per­sze a konyhakocsi. Mielőtt mi valahova meg­érkeztünk, előretelefonáltunk a praefectus- nak, hogy mennyi jegelt tejet, húst, szár­nyast, gyümölcsöt szerezzen be. És a vár­megye vezetője ellátott bennünket. Fize­tésre, számlákra nekünk nem volt gondunk'. 1928-ban történt, hogy Károly, a mai ro­mán exkirály, elvált feleségétől, a görög ki­rály leányától. Erre II. György görög ki­rály is elbocsátotta feleségét, Elisabethát, aki különben Károly exkirály testvére. Elisa- betha királyné ekkor Bukarest mellett levő pompás birtokán telepedett meg és meg­vette a Karácsonyi grófok bán doki birtokát sége. Engem ajánlottak. — Na és milyen világ volt ott ? — fűz­Külföldről Is nagy hideget jelentenek Jugoszláviában még mindig dühöng a Jagv- .bullám. Helyzetképeket közölnek az egyes vidékekről. Délszerb iában a közlekedés még mindig áll. Macedóniában több város már négy napja el van zárva a külvilágtól. Csak telefonon érintkezhetnek. Megkísérlik, hogy a veszé­lyeztetett városokat repülőgépen lássák el a feltétlen szükséges cikkekkel. Spanyolországban olyan nagy a hideg, hogy a farkasok a városok közelébe merészked­nek. Több helyen vadászatot kellett tartani, mert a lakosság nincs biztonságban tőlük. Marokkóban hatalmas orkán pusztított. Mon Achmed városban több ház összedőlt és 10 benszülött életét veszítette. Az anyagi kár jelentékeny. Jegyzetek Erdélyből A mikháül barátkukta különös pályafutása

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents