Zalamegyei Ujság, 1940. október-december (23. évfolyam, 224-298. szám)
1940-12-24 / 294. szám
5i^MHMaÍHÍMÍÍMÍÍÍÍÍHjíÍÍÍÍBHÍjÍÍIÍMÍÍfiÍÍ! • i 2 ZALAMEGYÉ* ÚJSÁG 1940. december 24. A magyarok nagy karácsonya A karácsony minden keresztény népé, de ; megkereshetjük annak az okát is, hogy mi- j ért mondhatjuk a karácsonyt különösen a magyarok örömünnepének. Alert a karácson) j a világ békeünnepe. »Dicsőség Istennek a ' magasságokban s békesség a földön a jóaka- j ratú embereknek !« Ezt énekelték az angyalok az első karácsonyi éjjelen. A magyarok pedig kezdettől fogva, hogy Európa közepére érkeztek, a világ legharciasabb népe volt, s elemésztődött volna hamar a keresztény népek közt, ha meg nem jelenik köztük a világbéke isteni fejedelme. Más hiába is jelent volna meg. vid király, - •>!>. sok vér» tott s az -'bő Len nag' temp i._, • 1 iák el a - g ' 'on • nak felép töriencu^ Gézának - '■■ { tér angyala kijelent' . azért a kérész- : g r er... építését hagy : >ra. akicK ic e Kos/oie. jelent a görög nyelvben, k< róná . < ‘.éke és diadal koronáját. S valóban umo e: éves lesz az ő szent műve, a magyai keresztény állam megszervezése és megszilárdítása úgy, hogy Szent István áílameszméje kedves és nagyrabecsült az idegen népek szemében is, mert vendégszerető, idegen népeket is megbecsülő, Európa közepén a Kárpátok nagy medencéjében, ahova a szom- ; szód szélekről sok századon át sokféle nép ; csurgóií s itt menedéket, bőséges ellá- "...,CJ megbeodi’.. -t talált. Szent Istv&f* országa igazi békeország, mely rn yk.r. csak belül akarja ; inél- megszerettetni a magyart • j ... '-Europa ! ' '“ára. j pen nag) ünnepe a -“.ryarnak i V^’ócso ; nvi angyalok éneke a magyai i állameszme j lszava. Dr. Erdélyi 1 zászló. Mostanában új nagy dolgokat kell megtanulnunk honfoglaló őseinkről. Ezek nem voltak sem mongol-fajta emberek, sem török- tatárhoz hasonló nép liai, sem tisztán íinn- rokon halászó s prémvadász nép, hanem vezéreiben, fo vitézeiben az indo-german népek legműveltebb és leggazdagabb rokonai közül valók, nagy hagyományok örökösei. Tudni kell, hogy a honfoglaló ugor vagy ungar fejedelem és főtisztjei, fővitézei az európai Kaukázus hegyvidék észak-nyugati területéről indultak ki, onnan, ahol egyrészt a királyi szkíták vagy szittyák ivadékai, a cserkeszek laknak, szomszédságukban pedig ma is ott vannak az avar és hunn néptörzsek s ezektől északkeletre a Krisztus előtt 3000 éven át művelt ékírású hetita népek rokonai. A görög és legrégibb római írók úgy tudták, bogy a szkíták hoztak át Európa délkeleti széleire a Kaukázuson keresztül a világművelődés leghíresebb találmányait. a bronz műveltséget és századokkal utóbb a vasműveltséget. A Kaspi és Arai nagy tavaktól keletre keletkezett a pusztai irán lovas nép, amely műveltségben és gazdagságban, de fegyveres hatalomban is messze felülmúlta az akkori népeket Krisztus után 500 körül és hatalmát kiterjesztette a Don torkolatától Kaukázus hegységig lakó khavarokra és ugo- rokra s a görögök diplomáciai nyelve ezeket is elnevezte a pusztai iránok turk neve után turkoknak. így nevezték a görög konstan- tinápolyban az ugorokat vagy ungrokat turk néven egészen Szent László koráig. Mások voltak a török nyelvű türkök az Altáj hegységtől keletre. Az előbbi ugor turkok aztán a középső Don folyam és mellékága, a Donee folyó vádékén alapítottak országot s hatalmukat a Krisztus utáni 7—9-ik században kiterjesztették egészen az Ural hegylánc kelet-észak felé s akkor csatolták magukhoz a finn-rokon magyarokat, ezt a szapora, szívós természetű, okos népet, amely Szent István korában épúgy magába olvasztotta nyelvével az uralkodó ugor vagy ungar népet, mint ahogy az aldunai szlávok magukba olvasztották az ugorral legrokonabb bolgár iráni uralkodó népet. Szent István s az Árpádházi elődök és utódok világhírű helita és szkíta nagy műveltségnek és szasszanida-perzsa, iráni, turk műveltségnek és művészetkedvelő, harcias, hódító vezéreknek, hősöknek az örökösei, akik ősi hitük szerint az istenségtől származtatták hatalmukat s istenséggel tartottak rokonságot. Innen eredt nagy harciasságunk, büszkeségünk és bátorságunk. Ezek nem tartották magukat alabbvalóknak a germán-német és a román-nyugati népeknél. De harciasságuk előbb-utóbb vesztüket okozta volna, mint a rokon hunnoknak és avaroknak. Szent István legendája s a magyar krónikák hagyománya a Szentírásból, Dávid király történetéből meríti a nagyon jellemző hasonlatot. Dávid király tervbe vette, hogy Istennek fényes templomot épít Jeruzsálem hegyén. De álmában hallania kellett az Ür szavát, hogy hízza ezt a szent művet fiára, Salamonra, a béke fejedelmére, akinek már a neve is békét jelentett, mert atyja DáMegöregedve hetvenedik évem küszöbén, úgy érzem, hogy félszázados kutató munkám eredményeként a közelmúltban fejeztem be egyik számottevő alkotásomat »Ötvenkét dunántúli vár és várkastély» hiteles történeteivel megírásával. Dacára, hogy e tanulságos munkám sokezer olvasóra akadna, sőt iskolai segédkönyvnek is megfelelne, mégsem látott ezideig nyomdafestéket, mert kiadását megdrágítja a 30o klisének a költsége. Ezek a klisék az összes várak XVI— XVII. századbeli ép és a mai romkoronás képeit mutatják be. A középkori vársorozat rézmetszet-képeimet gyűjteménye Ercole Scaia olasz tudós »Lorigini deU X)anubio» című művében Velencében 1685-ben látott először napvilágot. Nagy anyagi áldozatok árán, félszázados gyüj- j lő-munkával a múzeumom gazdagítására sikerült megszereznem a várképek rézmetszet sorozatát, amelyet ma is nagy érdeklődéssel szemléinek a Kisfaludy Múzeum sokszáz idegen látogatói. A ma még kéziratban levő »Dunántúli vár- történetek» művemben Zala vármegye 15 középkori erősséggel szerepel. Ezek között első helyen van Sümegh-vára, amelynek a múzeumban kiállított rézmetszet-képe Bethlen Gábornak a török seregekkel egyesíted ostromlását örökíti meg 1620-ból. Itt láthatjuk a Balatonmenti Tátika, Rezi, Csobánc, Scamton (Zalaszántó), Hegyesé, Szigliget, Tihany-óvár, Keszthely, Nagy- Kanizsa, O-Serin és Zrínyi várának, a Csáktornyái várkastélynak, Szent Gróth és Zala vár régi képeit is. E hiteles vártörténetekkel éveken át lehetne szórakoztatni a Zalamegyei Újság ünnepi számainak olvasóit. Rövid mutatványként most egy legendás történetet közlök le — Nagykanizsával és Zalaegerszeggel kapcsolatosat. Ezt megelőzően meg kell még emlékeznem vármegyénk nagy szülötte, Deák Ferine, a haza nőiesének fiatal barátjáról, Csutor Imréről Zala vármegye későbbi alispánjáról, aki ifjabb korában szenvedéllyel gyűjtötte össze »Göcsej kúriáinak» padlásain, a felkutatott leveles ládákból a vártörtén ti okiratokat. Főképen a törökkorabeli XVII századból eredő okmányok érdekelték, amikor Sümegb-várán kívül • vármegyénk összes erősségeit III. Szolimán szultán hódító serege uralta. Ez alkalommal meg kell emlékeznem a Sümegen levő Kisfaludy Múzeum okmány-gyűjteményének egyik fali tárlójáról is, amely II. és 111. Szolimán szultánok kéziratos okmányait egyesíti. Ezek között láthatjuk a török uralmat jellemző, a vitéz Bagody Miklós 1652-ben keltezett török nyelvű »hitlevelét», a szultán névaláírásával ellátva. Bethlen Gábor dunántúli hadjáratának korában 1620 őszén Paradieser György osztrák császári tábornok kezéből Hasszán török basa ki- csavai ta a Kanizsa várfalán lobogó arany skó- fiumhímes kétfejüsasos zászlót. Porlyázó agái örökös rémületben tartották Zala megye lakóit. Később, 1630-ban, egyik kanizsai zászlós-aga vezetésével nagyobb török horda rajtaütött Zalaegerszegen. A város védelméül szolgáló vízárkok és sáncok őrségét készületben találva azok közül huszonkilencet legyilkoltak, hetvenkét harcost rabul ejteltek és hatvankilenc marhát elhajtottak. Az őrség belső várát, amely a mai törvényszéki palota helyén állott, nem foglalták el, de adófizetésre kényszerítelték a várost a kanizsai basának. 1631. tavaszán újabb zsákmányra áhítoztak Sziráb Mohamed kanizsai basa portyázó agái. De nem bíztak erejükben. Tudták, hogy Zalaegerszeg kapitánya, Sántha Ferenc bosszút forral ellenük, mert nemcsak a »sánc- regementet» fegyverezte fel újra, hanem hat darab »szakállas várpuskát» is beszerzett székes városa védelmére. így a nyílt támadás kudarccal végződhetnék. Azért tehát cselhez folyamodtak. A virágvasárnapi sokadalomra álruhába öltöztetett kémet küldtek Zalaegerszegre. A magyar ember sohasem hajlott a kereskedői pályához, így abban az időben az egész kereskedelem a nagy számban bevándorolt örmények kezében volt, akik faji és üzleti érdekeiknél fogva az uralmon levő törökökhöz húztak. A török kém sorra is járta az örmény árusok bódéit, sátrait, puhatolózva, mikor üthetnének sikerrel a város lakóira. A boltosok ötöl- tek-hatoltak s végre is azt tanácsolták a kémnek, keresse föl a rőtszakáilú Mikovicsot. a szép leányairól híres örmény boltost, az közöltük a legagyafurtabb ember. Mikovics kékernyős sátra alatt épen nagy a sürgés-forgás. Két éjszemű leánya segédkezett atyjának a kiszolgálásban. Éhez irányította a török-csausz csavaros eszét s a leányok útján akart hozzáférkőzni az öreg boltoshoz. A »máselákja» (köpenye) alól előkerült, arannyal átszőtt »dámoszkusi» selyem ajándék meg is tette hatását. Nyomban hangra is perdült Mil- kovics uram nyelve. Törökül beszélgetve a csausznak értésére adta, hogy nagyszombat alkonyatán a sáncokon kívül feltámadási körme- netben levő sokaságot megtámadva hatalmukba keríthetik a várost. A csausz arca nekipirult, képzeletében megcsörrent máselakja zsebében Kanizsa agájától jutalmul nyerendő, arannyal leit erszény a sikernek vélt bíradöstól. Talán számításuk szerbit is történt volna minden, ha abban az időben Égerszög lakói közül is többen nem tudlak volna törökül. Ezek közül akadt is egy, aki kihalgattu Miklovics és a csausz beszélgetését és arról hamarabb értesítette Sántha kapitányt, mint a csausz a kanizsai agát. így a feltámadási körmenetben résztvevők jól felkészülve várták a török támadást. Történelmi följegyzések szerint még a körmenetet vezető papnak is brokátselymes plu- vialéja alatt elrejtve lógott az élesre fent szab- lya. El is bántak alaposan Sántha kapitány sáncregimentjének elrejtett vitézei a kanizsai aga portyázó csapatával. A harcosokká álvedlett ájZALAI VARREGEK DARNAYKÁLMÁN
