Zalamegyei Ujság, 1940. október-december (23. évfolyam, 224-298. szám)
1940-12-21 / 292. szám
1940. december 21. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 3 zedelmeskedet t mindéi) nehézségen. Ne feledkezzünk meg a turistákról sem. Az embert nemcsak a betegsége űzi el hazulról, hanem az újnak, a még nem látott szépségnek megismerésének a vágya is hajtja és miért keressük ezeket a szépségeket idegen földön, amikor a saját hazánkat sem ismerjük még teljesen. A dunántúli emberek nagyrésze még sohasem robogott végig a Sebes-Kőrös nagyszerű völgyében, a hatalmas sziklafalak szorosában, sohasem látta Kolozsvárt, Marosvásárhelyt, nem ismeri a hatalmas fenyvesekkel körülölelt Szent Anna tavát, nem kapaszkodott fel a hegyóriások hívogató csúcsaira. Mennyi új élmény vár ott a dunántúli túristára. De az erdélyi túristák sem fognak csalatkozni, ha a Dunántúlra jönnek. A magyar tenger várja őket, a hajók végigsiklanak velük a szelíd, hullámzó tavon és közben gyönyörködhetnek Tihanyban, a magyar kultúráiét egyik legősibb emlékében és erős várában, a szépséges Badacsonyban, a kedves Keszthelyben. És ha felsétálnak a környező hegyek tetejére. pompás panoráma tárul a szemünk elé, amelyből ódon történelmi hangulatot áraszt- ' va emelkednek ki az egykori lovagvárak romjainak csonka falai. A B a'atom id ék nem csalja meg azt. aki idejön szépséget keresni. De nemcsak a közvetlen Balaton part, hanem a közeli nagy- multú Veszprém, Herend és a távolabbra eső, hajdan koronázóváros Székesfehérvár, mind tudnak a keletről ide vándorlóknak érté- j kését mutatni és mondani, és ha közben elfogja őket a vágy rövid időre elhagyott szülő.öldjük után, a regényes Szulia völgyében ] szőkébb hazájuk tájának kisebb testvérére J fognak rátalálni. Induljon meg tehát minél előbb a két ellentétes irányú vonat és vigye magával a i pihenés, gyógyulás és új élményeket, új szépségeket keresőket. Egy hazának vagyunk a gyermekei. Eddig is összetartoztunk, mert összeköt bennünket a közös anyanyelv, a közös múlt és a jövő és a közös kultúra. De testvéri szeretetünkben akkor fogunk egészen összeforrni, ha egymás földjét és népét is jól megismerjük. fl»| evek műié du, i/j megbifh«l4*b ét ulpefc « JímghmU ÓRÁK A CSILLA GVÉDJEGOYEL s immár 80 éve vHágbiriieSi ■Biedert »rasiaktíilgtben k n h a I 6 k, ----------—r------------r t i mn tin ■■■ni i — Eg y rendelethez Amikor tudomást szereztünk a kultuszminiszternek arról a rendeletéről, amellyel a tanítók és tanárok iskolai megszólítását szabályozza, eszünkbe jutott Pál Gábor erdélyi képviselő parlamenti beszédének egyik szakasza. Kérte a miniszterelnököt, ne vigyék be Erdélybe a címkórságot, a rokonság és komaság rendszerét, ha meg akarja tartani Erdély magyarságának társadalmi egységét. Tény, mennyire fel tudja kavarni egy városban a társadalmi egységet az, ha címekkel forgácsolják szét. A címek ölnek és ellentéteket támasztanak, nincs tehát szükség Erdély földjén, ahol mindig közelebb éltek egymáshoz a magyarság különféle rétegei, hogy felbontsák a sajnos máris meglazított egységet. Aki a legutóbbi hetekben Erdélyben járt, érezhette, mintha egy cseppet meglazult volna a közmondásos erdélyi demokrácia. Nem az, amelyet egyesek nagyhangú beszédekben emlegetnek, hanem az. amely a legtisztább testvériséget jelenti. Teleki Pál gróf miniszterelnök a címkórságra vonatkozóan megjegyezte, elismeri, hogy az betegsége a magyar társadalomnak és, hogy ne legyen, arra rá kell nevelni a társadalmat. Mintha a kultuszminiszternek említett rendeleté ennek a ránevelésnek szolgálatában állana. Az iskolában tilos a nagyságos, mél- tóságos, kegyelmes címzés. Ha az ifjúságot az igazgatók ejre figyelmeztetik, a diák gondolkodóba esik : hát akkor másutt miért kell az iskolában eltiltott címeket használni ? A társadalomba tehát így maga a miniszter dobta bele a csóvát, amelynek feladata : elégetni a címeket, amelyeket a miniszter az oktató munka zavaró körülményei közé sorol. Vájjon megáll-e itt a dolog, avagy továbbfolytatódik-e ? Nem tudjuk. lla jól meggondoljuk a dolgot, rá kell jönnünk arra is, hogy a címkórságot a tisztviselő osztály körében mesterségesen tenyésztették ki a kormányok akkor, amikor a teljesen egyforma munkát végző tisztviselőknek más és más címet adtak aszerint, melyik fizetési osztályban vannak. Ezek a elmek hamisak, mert viselőik nem azt a munkát teljesítik, amit a címnek megfelelően teljesíteni kellene. Ezek a címek legfölebb azt tudatják, hogy az illető hány éve szolgál, amire egyébként senki sem kíváncsi. Mire valók hát akkor ezek a címek ? Ha tanárnak, tanítónak egész életére elég a tanár úr, tanító úr cím, miért ne lehetne elegendő a tisztviselőnek a tisztviselő úr cím? Á tisztviselők maguk sem haragudnának érte. Ha azután valami más beosztást, más munkakört kap, ám kapja vele együtt a megfelelő címet is, mint ahogyan megkapják ma is a főnök úr, igazgató úr címet. Milyen furcsa például az is, hogy a rendőrség kapitányságokra tagolódik és a kapitányságokat csak ritkán vezetik kapitányok. A tanácsos cím teljesen indokolatlanul fölötte van a kapitány címnek. A legnagyobb . a. A púi rrneJk. crirrrvt : a. ! /-'clfvaá , 'K-uHuxíf?. Q*rnci,&'’ a. cr-ö-uifyr-o-?i A* &Cc4q ő*€ * a'-c C cfó a. iftőí, f.'ft irr-ihvi. : cím azután mégis a főkapitány. Ártatlan dolgok ezek. Nem ártanak, de nem is hasznainak senkinek sem. Csak épen azért tesszük szóvá, mert — furcsaságok. A. furcsaságok pedig nem valók a közéletbe, nem illenek oda. A komolyságot azonban valamiképen veszélyeztetik. Ugyanolyan képesítés és ugyanolyan munkakör, hatáskör mellett nem viselhet egyik ilyen, a másik meg amolyan címet. I ér jünk vissza az oktató személyzetre. Nem tapasztaltuk még eddig és ezután sem tapasztaljuk. hogy akármelyik tanár vagv tanító méltatlankodnék amiatt, hogy 60 éves korában is az a címe, amit kapott 25 éves. korában : divatba lehetne tehát ezt hozni az egész tisztviselői vonalon. Ha az oktató személyeket —- hivatali működésük közben nem. illetik meg a rangjelző címek, — ami nagyon helyes is —. szóljon ugyanilyen rendelkezés az egyenlő elbánás elve alapján más igazgatási igazatoknál alkalmazottakra is. Így ránevelődik a társadalom arra, amire a miniszterelnök szerint rá kell nevelődnie. A betlehemi Bakter Az idő múlása minden esztendőben elhozza nekünk a Karácsony ünnepét. És. különös, mégsem válik ez számunkra megszokottá vagy hétköznapivá. Ennek az ünnep-1 nek varázsa minden lelket eltölt és köze-! lebb visz Istenhez. Meggyónik. megáldozik. A szentgyónásban megbékül vele az Isten, a' szentáldozásban lelkét megvidámít ja. Ilyenkor könnyebb a baj, tőrhetőbb a szenvedés ' és nagyobb az öröm. Ez az oka. hog\ Karácsony táján még a testünk is szinte meg- : fiatalodik. Az öreg is gyermekké lesz. Figyeljük meg ilyenkor a templomi éneket. Egész esztendőn át sohasem énekelünk ilyen lelkesedéssel, mint karácsonykor. Ezt a ben- : ső lelki ajándékot az Ur Jézus azért, adja, hogy kedvessé tegye nekünk az ő születése napját. Ez a megkapó, vidám hangulat vonul végig a Betlehemi Bakter című pásztorjátékban. Látni a Szent Család nehéz helyzetét,,, a pásztorokkal együtt érezni s átélni a várakozás. öröm kicsordulását, amint az az énekekben is benne rezeg : ez. teszi népszerűvé, . közkedveltté, a darabot. Ez a hangulat tölti el a Legényegylet műkedvelőinek mindenegyes tagját is. Nem csoda, ha a közönség érdeklődése most a Legényegylet leié főidül. hiszen vidáman szórakozni, kellemes órákat szerezni, megkapó élményeket átélni mindenki szeret. Ezt nyújtja mindenkinek vasárnap a Katolikus Legénvegx esiilet kul- túrházi helyiségében. Az előadások kezdete délután fél 4 és 8 órakor. Műsormegváltás diákoknak 20. felnőtteknek 50 és 80 fillér.
