Zalamegyei Ujság, 1940. július-szeptember (23. évfolyam, 147-223. szám)

1940-09-21 / 216. szám

ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1940 szeptember 21. arányla« kis területet kell verdesni, de hogy kell ütni-verni azoknak a fejét, akik teljesen kopaszok és eredményt akarnak elérni- Higy- je el, kérem, ez sokszor nem csekélység, de hát a siker, a siker. — Igenis, — hebegte szédülten a szeren­csétlen páciens. Mindenesetre majd próbá­lom megmagyarázni a gazdasszonyomnak, hogy itt nem valami őrültségről van szó­— Most pedig fizet harminc pengőt — sza­kította félbe a doktor. — Tizet a látogatásért, húszat a kenőcsért — Harmincat ? -7 rebegte megsemmisül- ten a páciens az óriási összeg hallatára és az ajtó felé támolygott — No, nem kell megijedni, — szólt utána a doktor, — később, ha eljön megmutatni magát, az csak öt pengőbe kerül. így virult a doktor üzlete s tudja Isten, meddig virult volna, ha egy napon váratlan esemény nem történik. Az a bizonyos kis ember, aki az özvegynek udvarolt, mikor a doktor bűbályos mosollyal betessékelte a rendelőjébe, egyszerűen neki­esett ,a gyönyörűséges hajnak, két marokra fogta s lerántotta, mint az indiánok szokták a skalpot s bősz ordítások közepette még két hatalmas pofont is lemért a parókájától megfosztott, halálra rémült doktornak. — Gazember csaló, — üvöltött a kicsi em­ber — majd adok én neked, becsapni a vi­lágot, kilopni az emberek zsebéből a pénzt — s dühösen tipródott a földhöz csapott parókán­— Az Istenért, — könyörjgött a külsejében pillanatok alatt rendkívül megváltozott dok­tor — ne tegyen tönkre. Minden áldozatra hajlandó vagyok s összekulcsolta a kezét­— Tönkretesziek, becsukatlak, — ordítozott tovább a másik. A doktor végső kétségbeesésében nekiug- rott s tenyerével befogta a szkját aztán a szoba legtávolabbi sarkába vonszolta. — Nézze, jó, hát leleplezett, de az Istenre kérem, ne tegyen tönkre, feleséglem, gyerme­kem van, minden áldozatra kész vagyok. Divathölgyek és elegáns urak csak T O T H A kicsi ember nagynehezen lecsillapodott. Ekkor a doktor megmagyarázta neki, hogy nincs értelme a botránycsinálásnak. Mit érne vele ? Azzal, hogy kopasz létére a kopaszságot próbálta gyógyítani, nem követett el bűncse­lekményt s paróka viselése sem törvénybe ütköző dolog. A páciensei a maguk jószántá­ból jöttek hozzá s Istenem, hogy olyan szert adott nekik, ami nem használt ? Hát talán más doktornál nem fordult elő, hogy valami­lyen általa rendelt szer nem használ ? Ha botrányt csinál, legfeljebb arra kény­szeríti, hogy gyorsan meglépjen innen s az ország más részén üsse fel a sátorfáját, hi­szen élnie kell. Ehelyett fogadjon el tőle hallgatási díj fejében ötszáz pengőt s egy gyönyörű parókát. Ennek fejében csak azt kéri, hogy két hét múlva jöjjön el a rende­lőjébe parókával, lehetőleg akkor, amikor a legtöbben vannak. A paróka bizonyára le fogja szerelni a módos özvegy vonakodását, s ha már a házasságot megkötötték, a paróka akár nyugalomba is vonulhat, mert megtette a kötelességet- Az özvegy dühöngjön, ha jól­esik neki. Mikor a doktor feltűnő hosszú idő múlva kikísérte a kicsi embert, a várószoba közön­sége előtt így szólt: — Szóval méltózlatott megérteni ? Két hé­tig nem mozdul ki hazulról, szigorúan kö­veti a most kapott utasításokat. Két Írét múlva rendes hajjal kell hozzám beállítania. Isten vele Penyik úr. A várószoba kopaszai áhítattal hallgatták a szavakat. — Most már értem, — szólt az egyik- — Az ordítozás, amit az előbb hallottunk, nyil­ván összefügg a kezelésnek ezzel a döntő stádiumával. Ennek a doktornak titokzatos módszerei vannak. Két hét múlva, amikor Penyiknek jönnie kellett, persze mind ott szorongtak a váró­szobában. A megdöbbenés felszisszenése hal­latszott, amikor fején hajjal állított be­— Csak egy percre megyek be — szólt oda könnyedén. — Épen csakhogy megmutassam magam- Ugye, megengedik ? Bent így szólt hozzá a doktor : — Csak azt mondd meg nekem, hogyan jöttél rá a kopaszságomra ? Penyik a nyitott ablakhoz ment s egy nemi messze levő emeletes házra mutatott­— Látod azt a házat ? Annak egyik szo­bájából épen belátni a rendelődbe. Vélet­lenül megláttam, hogy egyszer a nagy meleg­ben levetted a parókádat és megtörölted a fejedet. Ajánlom, máskor jobban vigyázz ! — Ma is irtózatos 'hőség van, — mondotta a doktor, de azért becsukta az ablakot­Egymásra vigyorogtak s egyszerre vették le a parókájukat. — Marhák ! — röhögött a doictor s a váró­szoba felé mutatott. — Azt akarják, hogy ebben az őrült hőségben kinövesszem a ha­jukat. Nemhogy örülnének... — s megtö­rölte izzadó homlokát. Kint ezalatt a páciensek áhítattal vártak. Önnek is, leányának is kell A legdivatosabb kabátokból választhat nálunk. Schütz Áruház

Next

/
Thumbnails
Contents