Zalamegyei Ujság, 1940. július-szeptember (23. évfolyam, 147-223. szám)
1940-09-21 / 216. szám
ZALAMEGYEI ÚJSÁG 7 1940- szeptember 21. A csiksomlyói Szűz Mária újra csodát tett Ötvenezer székely jelent meg a Somlyói búcsún, hogy hálát adjon a felszabadulásért Csíksomlyó, szeptember hó. Csíkországban János Zsigmond kora óta nevezetes esemény volt a Somlyói búcsú- Mária napján minden évben összegyűlt a székely falvak népe, liogy imádkozzék Magyar- ország pátrónájához. Huszonkét éven át azonban csak némán, hang nélkül, a ^gyertyafény^ ben álló oltárok isteni némaságában lehetett elsóhajtani az imádságot. Tilos volt a piros- fehér-zöld zászló- Tilos még az az ősi egyházi ének is, amely a imagyar Szűz Anya dícséretét zengedezte évszázadokon át— Huszonkét éven át mindig tudtuk, — mesélt egy franciskánus páter, — hogy a Szűz Anya meghallgatja az imánkat s már akkor elhatároztuk, hogy a Somlyói búcsút a felszabadulás emlékére fogjuk megrendezni, olyan méretek között, amelyet még soha sem látott szegény Csíkország. S Patrona Hungáriáé valóban kegyelmes volt az ő székely népéhez. Mintha csak valami megfejthetetlen égi álom leljesedett volna be, mintha csak minden székely könny és vér váltságának elfogadását jelentette volna, 1940- őszén, pontosan Mária napján vonultak el az utolsó megszálló csapatok, hogy rá egy napra megérkezzenek a miagyar honvédek. Szűz Mária csodát tett itt a székely hegyek között. Gsoda-e hát, ha a som'yói búcsúra, amelyet csak két nappal kellett elhalasztani, eljött most egész Székelyország. CSIKORSZÁG HÁLAÜNNEPE Más nép, légióként az, amelyik elvonult innen, a felszabadulás első mámorábama huszonkét év óta várt szabadság első tébolyult, lázas pillanatában bizonyosan arra gondolt volna, hogy elégtételt vegyen minden rontásért. bosszút álljon minden megalázásért. A székelyek, — íme — imádkozni jöttek. Köny- nyes, elcsukló hálaimát rebegni az isteni anyának, aki meghallgatta a rabok sóhajtását és megértette a hangtalan, könyörgő pillantásokat. Jöttek lehajtott fejjel, néma alázattal, de olyan ősi faji épségben, tisztaságban, mint ahogy megteremtette őkel az Úristen- Ezektől a szegény emberektől a kivonuló csapatok elvitték az utolsó disznót, az utolsó köböl lisztet, »megpocsékolták« utoljára Székelyországot. De nem vehették el tőlük a lelket. Nem vihették magukkal ezeket az egyszerű szűr ruhákat, pompázó székely szőtteseket, a népművészet meseszerű csodavirágait. Délután három órakor már harmincnégy »keresztalja« nép, harmincnégy székely falu lakossága tolongott itt a két Somlyói hegy alatt- ötvenezer ember jött el gyalog, csengős szekereken imádkozni, Himnuszt énekelni. Mint valami óriási körkép, mint valami isten- áldott művésznek grandiózus festménye tárult elénk a Székelyföld bámulatos virágbokrétája ! EZERÉVES NEMZET. Az egyik külföldi újságíró, aki alaposan szétnézett a máramarosi, szilágysági román falvakban is, felgyúló szemmel magyarázta : — Micsoda más nép ez ! Nézzék meg ezeket az okos, tiszta arcokat. Ezeket a finom leányalakokat, nagyszerű férfiakat- Mi idegenek is érezzük, első pillantásra látjuk : ezeréves kultúrnemzet ez. Valóban, Székelyország népén semmit sem fogott az idegen rozsda. Pedig a fiaik már román iskolába jártak, a besszarábiai határon szolgáltak, idegen hatalom mundérjában, idegen érdekek védelmére rabszolgaként ásták a sáncot, építették a betonerődöt. Bukaresti gyárban keresték a kenyeret- Bukaresti par- főmös naccságák szolgálója volt a lányuk. A bennük lakozó lebírhatatlan faji erő mégis épen, szűzen őrizte meg őket a magyarság számára. INDUL A KÖRMENET. S fél négy órakor, amikor megszólalt a templomok harangja, egyszerre csak megindult a »nagy kikerülés«, a székely keresztaljak sokkilométer hosszú búcsújáró menete. Hozták a felvirágozott, fel pántlikázott templomi zászlókat, kereszteket. De mögöttük már ott jöttek a kibontott trikolórok, az eltiltott, huszonkét éve rejtegetett moly-élte zászlók, békevilágbeli címeres, angyalos magyar trikolórok. vS mögöttük áradt, hömipölygött a csodálatosan színes emberlölyam- Csengőrázó, daliás székely ifjak, harisnyás, szűrnadrágos öregek, pompázatos népviseletbe öltözött lányok, fekete csipkefőkötős asszonyok. És aztán magyarruhás lányok, gyerekek tízezrei ! Köztük pedig fedetlen, lehajtott fejjel, tábori zöldben a magyar katonákLeírni nem lehet, látni kellett volna ezt a képet. Látni ezeket a kemény, katonás papokat, nagyszerű, nyílt és büszke tekintetű, fiatal lelkipásztorokat, akik úgy álltak népük élén, mint szálfa a vihartól tépett erdő elején- Látni az úrilányokat, akik kézenfogva lépkedtek az egyszerű parasztlányokkal. Egyforma volt a ruhájuk, egy az áhítatuk, egy a vérük. FELCSENDÜL A KÖNYÖRGÉSAz Ur 1940-ik évének szeptemberében Csík- somlyón, ötvenezer székely ajkán újra felcsendült a letiltott könyörgés : — Magyar ország pút rónája Tiszta Szűz... A valószínűtlenül kék derűs őszi égből bizton lenézett most az isteni anya s látta a könnyharmatos szemeket, az áhitatos arcokat. Látta a megvalósult csodát. Mert a roppant méretű hegyi-rét, az erdők alja színpompás embervirággal, piros pruszlikok, fehér szűrnadrágok, zászlók és templomi lobogók színpompájával volt beszórva. A hegyi kápolnától a templomig egy kilométer hosz- szúságban kígyózott a nagyszerű menet. S az ősi ereklye, a harangalakú, mázsás súlyú laborum nem ment már árván, védtelenül a fehér karinges papok csoportja között. Rohamsisakos magyar honvédek dísz-szakasza, villogó fényes szuronyok erdeje oltalmazta büszkénAmerre haladtak, szinte imádkozva suttogták az emberek : — Beh szépek vagytok, édes, jó fiaink ! IMA A RAB MAGYAROKÉRT. Bizony, ilyen nagy búcsú soha se volt még Csíksomlyón. A hatalmas templomból kiszorult az emberek nagy része. Kint, a szabad ég alatt, tábori oltároknál térdelt a népsokaság. Rögtönzött emelvényeken beszéltek a papok a csiksomlyói Szűz Máriáról, aki — íme. — újra csodát tett. S közben még mindig jöttek, jöttek a falvak népei. Közben még mindig zengett az ének : A fénybe borult oltárok előtt térdepelve imádkozott Székelyország népe. Alázatos szívvel fogadta meg, hogy a Mária-napi búcsút ezentúl minden évben a felszabadulás napját követő vasárnap tartja meg, örök emlékezetére annak, hogy megérkeztek a szabadító honvédek- Utoljára pedig térdre borult a tengernyi sokaság és azokért küldte fohászát, akik odaát maradtak. A meg nem szabadult magyarokért könyörgött a székelysé.g. A testvérekért hullt a könny, hiszen azok nem lehettek itt. Nem simogathatták meg a honvédfiúk kezét. Nem érezhették a szabadság mámorát. Nem hallhatták ezt a bálada- tos Himnuszt, amely végre szabadon, végre boldogan szárnyalt fel itt a kék hegyek alján. — Pedig, — mondta az öreg székely, — ezt vártuk, ezért imádkoztunk huszonkét éven át. Szegényebbek lettünk, de megkeménykedtünk. Bűnösök voltunk és megigazuítunk. Pusztulunk, de itt vagyunk Uram ! És ez a Somlyói Szűz Mária legnagyobb csodája ! Marse Imiké Lajos_ <$ilm~SzinfÍáz Moziműsor: HAT HÉT BOLDOGSÁG. ' Bemutatja az Edison mozi vasárnap 3, 5, 7 és 9, hétfőn fél 7 és fél 9 órakor. (3 órakor a helyár 20—70 fillér ) A francia filmek ismert, de sohasem unalmas motívumára épült az új magyar film : a bűnöző becsületes polgári élet utáni vágyára. Nem tagadjuk meg a filmtől az érdekes jelzőt, a közönség jól mulat. A film erejét a mese adja. Legegészségesebb és 1 égdícséehetőbb részei az epizódoknak szánt és jóleső újdonságot jelentő, életerős színfoltok. A habverővé átalakított falfúró, a nyárspolgári asztaltársaság egész szereplése, villamoskalaua elnöke, műkedvelő előadása, a fürdőköpenyes herceg stb., mind remek karikatúra, és ezek az epizódok azt mutatják, hogy pedzi már a magyar filmrendezés a lényeget. Készül szakítani az olcsó külsőségekkel és a lélektan magyarkodásokkal. Ez a film már az ember- ábrázolás majdnem sikerült kísérlete. Tudunk örülni már ennek is, amit ez a 'film adott és a régebbihez képest a haladás — jelentős. Nagyon jók az epizódisták, köztük Pethes Sándor. Tolnay Klári bájos, finom, törékeny, Kiss Ferenc a nehéz és ismét kettős szerepet könnyedén megoldotta. IGHÁNDI KESERŰ VIZ minősége egyedüli Sport Vasárnap a bajnoki küzdelmek során első ízben találkozik a Move ZSE és a Zalaegerszegi Levente Egyesület futballcsapata. Ez a két csapat vesz részt a bajnoki küzdelmekben, tehát »derby «-nek is mondható a vasárnapi összecsapás. Reméljük, hogy az a nemes, kizárólag sportbeli versengés, amelyet kemény, lovagias és sportszerű mérkőzések keretén belül már sokszor élvezett a közönség, újra feléled és a zalaegerszegi futballsport javát fogja szolgálni. A MLSz miniszteri biztosának rendeleté értelmében minden állóhely után 10, ülőhely után pedig 20 fillért kell felülfizetni az erdélyi egyesületek javára. A mérkőzés vasárnap a ZLE Jákum-utcai sporttelepén délután fél 4 órakor kezdődik. Egészen szép vagg Mária. Eredeti bűnnek szeműje nincs Tebenned. TICHLER JANOS papíráru, papírzacskó és gyógyszerészeti papíráruk gyára BUDAPEST, VI., Ó-UTCA 3 7. SZÁM. TELEFON: 129—748. tsz*
