Zalamegyei Ujság, 1940. július-szeptember (23. évfolyam, 147-223. szám)
1940-09-21 / 216. szám
1940 szeptember 21. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 5 Kopaszok Irta Komjáthy Aladár A kis városka portól fehérlő uLcáit elöntötte a koradéluláni, nyári napfény. Az irtózatos hőségben, árnyékot keresve, lassan bandukolt egy középkorú, kissé már pocakos, úriféle ember. Kopasz feje csak úgy villogott. Az egyik sarkon csaknem összeütközött egy. hirtelen kibukkanó másik kopasszal : — Szervusz... — Szervusz... — köszöntötték egymástMegálltak s beszélgetni kezdtek— Te nem jössz ? — kérdezte az első— Ugyan hová ? — csodálkozott a másikA pocakos érdeklődéssel hajolt feléje. — Mi az, te még nem hallottad ? — Nem én, — csodálkozott a másik. Ugyan mit ? — Hát a doktornak a hírét ? — Miféle doktornak ? • — A kopaszdoktornak. — Hászen, ismerni ismerek magam is egy pár kopasz doktort — Nem, — türelmeLlenkedett az első, —ez más. Ez a kopaszságot gyógyítani tudja. Csalhatatlan szere van. S bizalmasan magyarázni kezdte, hogy a városba nemrégen egy doktor érkezett, senki sem tudja kicsoda, azt sem, hogy honnan, de a kopaszság gyógyításához csodamódra ért. Itt bérelt egy kis házat a Jószív-utcában, ott rendel. Ő maga is oda megy. A másik hitetlenkedve hallgatta s kopasz fejét egyre csóválta. — Hazugság lesz ez, te, — mondta. — A kopaszságot gyógyítani nem lehet. Pláne az olyant, mint a mienk, —* s tréfálkozva rácsat- tantott a másik tar kobakjára. Kiégett tarló már a mi fejünk. Legjobb belenyugodni a dologba. Aztán, igazán, engem már nem is bánt. Törődöm is én vele. Ha kopasz, hát kopasz. Akinek nem tetszik, ne nézzen raja, — s öblös nevetés közt eltávozott. — Hitetlen egy fráter. Még elveszi az ember bizalmát — morogta az első, de már bent is volt a doktor házának csinos,, kis virágoskertjében. A várószobában már többen ültek- Különböző korú, rangú férfiak. Egyben azonban mindannyian hasonlítottak egymáshoz. Mindegyiknek beleesett a vész a hajába. Lopva, kíváncsian vizsgálták egymást. Ä romlás különböző fokait lehetett megállapítani. Voltak fejek, amelyeken még mikroszkóppal sem lehetett volna egy szál hajat felfedezni. Mint fehér, kerek dinnyék ültek izzadó tulajdonosaik nyakán. Egyenesen, nyíltan, becsületesen ábrázolták a reménytelen kopaszságot, amelyből nincs többé feltámadás- És mégis, a boldogtalan fejek gazdái reménykedtek. Maguk sem tudták, miben. Ebben ‘ a doktorban, aki majd csodát tesz s elővarázsolja a sörényt, amelynek dicsősége már régén a múlté volt. Másoknál a romlás miég nem haladt eny- nyire előre. Legfeljebb a fej búbján látszott holmi kis fehérség, vagy a homlok szaladt nagyon hátra. Ezek határozott fölényben érezték magukat az egész kopaszokkal szemben- Titokban megvető pillantásokat vetettek a fehéren izzó koponyákra s ilyeneket gondoltak : »Ez akar meggyógyulni, ilyen fejjel ? Hisz ez őrült. Nekem legalább még van reményem: «. Egreseknél látszólag egészen rendben volt a dolog. A fejet haj fedte. Tüzetesebb vizsgálatnál azonban kiderült a csalás, hogy haj csak a fej egyik oldalán van, »mit azután jó hosszúra növesztve, átfésültek a kopasz fejtetőre és a másik féltekére. Aki ezt a turpisságot a látszat kedvéért vállalja, az tulajdonképen igen nehéz dolgot vállal, főleg, ha temperamentumos ember. Az ilyen akarva! nem akarva, kénytelen bizonyos nyugodt, méltóságteljes viselkedést magára erőltetni.’ Mindig arra gondol, hogy, ihohó, haelragadj- tatom magamat, ez az egész, reggelente nagy kínnal elrendezett haj látszat, tönkremegy. Az ilyen ember nem kahpaló erőteljesebb mozgásra. Táncnál rendkívül óvatosan törölgeti a fejét és homlokát; szeles időben pedig a világért sem merészkedne az utcára kalap nélkül, pláne, ha hölgyek is vaníliák a láthatáron. Szerelmi vallomásait az a kínosfgondcw lat keseríti meg, hogy7 netántán az imádott nő elérzékenyedésében gyöngéden meg találja simogatni a fejét és mi lesz akkor ? Hátha egy pillanat alatt rombadől az épen kivívó LL siker ? A kopaszok tehát várakozás teljesen ültek a kis várószoba fülledtségében és csendesen beszélgettek. Mindegyik azt igyekezett elhitetni a másikkal, hogy ő maga tulajdonképen nagyon keveset törődik! a kopaszságával, külső okok sodorták ide, az orvos előszobájába. — Bánnám is én az egészet, — magyarázta egy vékonydongájú emberke, éneklő hangon, akiről mindenki tudta, hogy egy jómódú, de nem egészen fiatal, termetes özvegynek csapja a szelet — dehát mit csináljak, ha ő a fejébe vette, hog'y kopasz emberhez nem megy Az »ő« az özvegyre vonatkozott. — Mikor udvarolni kezdtem neki, nem volt énnékem semmi bajom- De hát úgy jön ez, hiint a veszedelem,. Felsóhajtott. — Egy reggel észrevettem, hogy feltűnő Két öreg magyar arc Irta Acsády Károly /. KEDVESEM ANYJA. Arcáról virágot, levelet Letépett az idő. Szép lehetett Fiatal, csókoló korában, Almafavirágyal dús lmjában, Sejlő gyermekkel szíve alatt. — Most avitt bútorok között matat S csupa béke barázdás arca, Meg alázat, mely nem hajlik a harcra. Hangja már nincs is, csak lehelet Az, ha szól: ahogy néha benevet Az ablakán az esti szellő. Kék gy\ermekszemében bárányfelhő Lubickol: oly stelid, oly könnyed, Ha hullámot vet, alig egy 'könnget. II. KEDVESEM ATYJA. Homloka ráncos, de arca szelíd. Görnyedten hordja súlyos terheit Hatvanöt évnek. Lenéz a földre : Békés barmokra, zsendülő zöldre. ő tudja már, mit oly kevés szegéiig, Hogy hinni kell, ha nincs is remény, Hogy tárni kell és imádkozni: 6 Atyaisten, te tudod mire jó Magyarnak lenni e bús mezőkön, Vetni tavasszal, temetni őszön. Nyugodt. Teste is, lelke is tiszta, A gondokat már fiára bízta. Jézust Gagyogja szemlében a fény S inda fagyott m\eg szája szögletén. I1IIIMIMHI ■ !!■! ......HIT T so k haj maradt a fésűben- Pár nap múlva már marokkal téphettem- Mire észbekaptam, már késő voltNyekergő hangja siralmasan megtöri— Uram, mit szenvedtem én ? ! Nem az. hogy hullott a hajam, de a menyasszonyomtól. Hogy így, meg úgy, ő világcsúfjára nem megy egy kopaszhoz. Magyaráztam neki, hogy én nem vagyok hibás, olyan ez, mint egy elemi csapás, egy tűzhányó kitörése, vagy egy földrengés, vagy mit tudom én ? Mondtam, hogy a közhit szerint a kopaszság az okosság- jele. Felfortyant, hogy neki nem okos ember kell, hanem olyan, akinek haj van a fején- Erre én is méregbe jöttem s ráordílottam, hogy gyönge lábon állhat az a szerelem, amelyik pár szál hajon múlik. — Pár szál ? — ismételte dühösen Hiszen már olyan a fejed, mint egy dinnye, egy síma görögdinnye. Érted ? A különbség csak az, hogy nem zöld, hanem fehér. Elkeseredve fűzte hozzá : — S az a legszomorúbb uram,, hogy igaza van- Valóban, ez a fej ma már olyan, mint egy dinnye. Ha pár hónap előtt látott volna, uram ! Micsoda sörény volt az, uram ! Micsoda sörény ! — s mélázva végigsimogatta az egykori sörény helyét. — Leütöttem volna, aki azt mondja, hogy pár hónap múlva ezt a ronda billiárdgot- lyót fogom hordani a nyakamon. Le én, Istenemre ! A másik, látva elszonlyolodását, vigasztalni próbálta : — No, majd a doktor segíteni fog — mondta. — Mindenki beszéli, hogy csudamód érti a mesterségét-— Bár úgy volna, — sóhajtott az emberke s látszott rajta, hogy néha azért még kételyek gyötrik a kúra sikerére vonalkozóan. Ebben a pillanatban kinyílt a rendelő ajtaja. A doktor udvarias mosollyal invitálta be az elsp pácienst. A mosoly felragyogtatta gyönyörű fogsorát, amelynek szépségével leg- jéljebl) íűrijeinek dús volta vetekedhetett. Va* lóban csodálatos, dús sörény volt ez s a doktor sohasem mulasztotta el pácienseinek tudtára adni, hogy ő is olyan kopasz volt, mint ők s csak az általa kitalált gyógymód alkalmazásának köszönheti mostani fürtjeitA rendelőjében, feltűnő helyre akasztva két arckép függött. Az egyik kopaszon ábrázolta őt s ez volt aláírva: »Gyógymódom alkalmazása előtt-« A másik már a dúsfürtű férfit mutatta. Ennek aláírása természetesen ez volt : »Gyógymódom alkalmazása után«Most is a két képre való hivatkozással csi- títgatta a szobában lévő pácienst, akit szem- mellálhatólag nagyon nyugtalanított a fejő búbján megjelenő, holdszerű képződmény. — Uram, — hadarta, — mindenképen megértem lelki állapotát. Magam sem voltam másként, amikor nálam a folyamat fellépett Én is azt éreztem, hogy nem kerülhetek az emberek, különösen a nők szeme elé s éjjeleket fetrengtem álmatlanul. — Ez az, kérem, a nők — kapott a szavába a másik, aki a városka Don Jüanja volt. A doktor rendíthetetlenül tovább hadart. — A közmondás tartja, hogy mindén rossznak1 megvan a jó oldala is. Ez a bölcsesség az én esetemben csodálatosan igaznak bizonyult, mert a mély lelki kétségbeesés váltotta ki azt a sugallatot, amely zseniális — kérem, ne tartson szerénytelennek, — igenis, zseniális gyógymódom felfedezéséhez vezetett. Megragadott egy tégelyt— Látja uram ezt a tégelyt ? Ebben van ia csodaszer : egy kenőcs, amely újból kinöveszti az ön kihullott haját s ezzel visszaadja lelki nyugalmát és elvesztett önbizalmát. Kérem, azonban egészen őszinte akarok lenni. Mindjárt megnngyarázom. A szer csak akkor fejtheti ki teljes hatását, ha előbb a koj^asz részen alapos vérbőséget idéztünk elő. Ezért a kopasz részt előbb verdesni kell. — Verdesni ? — hökkent meg a páciens. — Igén, verdesni — folytatta zavartalanul a doktor. Van önnek valakije, aki esténként, kezelés előtt, verdesheti az ön fejét ? — Én igazán... nem is tudom... Talán a gazdaasszonyom, bár félek, hogy bolondnak fog tartani— TNÍe törődjék vele — ömlött a szó tovább a doktorból. Gondolja meg, hogy önnél csak
