Zalamegyei Ujság, 1940. július-szeptember (23. évfolyam, 147-223. szám)
1940-09-21 / 216. szám
j Hihetetlen visszaélések történtek azokkal a tekintélyes összegekkel is, amelyeket a román hadfelszerelési alap céljaira kényszerítettek; ki az egyre szegényedő magyarságból. Le kell foglalni a csalárd ulon szerzett vagyonokat Az erdélyi magyar lapokban most egymást (érik a hirdetések, amelyek szedni az átmenekült román előkelőségek kolozsvári, nagyváradi, székelyudvarhelyi házukat, földjüket, szőlőiket elcserélik hasonló értékű brassói, aradi, vagy temesvári ingatlannal. Nyilvánvaló céljuk, hogy az új határon túlról átköltöző magyarokra sózzák itt lévő vagyonukat, illetőleg, hogy csere útján átmentsék a panamával szerzett értékeketÉpen ezért az egész erdélyi magyarság körében egyértelműen hangoztatják, hogy a magyar hatóságoknak huszonkét évre visszamenőleg meg kell vizsgálni minden román közhivatal, városi tanács ügykezelését. Ezzel egyidejűén pedig le kell foglalni mindazokat a vagyontárgyakat, amelyeket közLudomás szerint panamából, visszaélésből, magyarok adójából és erőszakkal, törvénytelen úton kisajtolt filléreiből szereztek tulajdonosaik. Ennek a sok-sok millió pengő értékű vagyonnak vissza kell szállani a magyar államra, vagy azokra a magyar közületekre, amelyek huszonkét éven át kénytelenek voltak tehetetlenül nézni, hogy mint forgatják ki őket mindenükből. Az erdélyi földtulajdon adatai Erdélyben a földbirtokmegoszlás a reform1 előtt is sokkal arányosabb volt, mint a régi Magyarország egyéb részein, a románok mégis 3.1 millió holdat sajátítottak ki, ez csak a radikális földreform törvény még radikálisabb végrehajtásával, tehát már a kiskirtokok csoportjába tartozó ingatlanok és gyakran magyar kézen lévő közbirtokossági erdők és legelők igénybevételével volt lehetséges. Azokban a vármegyékben, amelyek visz- szakerültek, a 100 katasztrális holdnál nagyobb birtokok területi részesedése az 1911. évi Gazdacímtár (Móricz Miklós által feldolgozott) adatai szerint a következő volt: Fizessen elő a Zalamegyei Újságra! Vármegye A 100 kát. holdnál nagyobb birtokokra esett az egész terület a szántóterület százaléka Beszterce Naszód Bihar Csik Háromszék Kolozs Maros Torda Máramaros Szatmár Szilágy Szolnok-Doboka Udvarhely 45*8 43 611 29 8 26-9 4-2 51 4 176 52.0 265 530 21*9 5P4 9-2 51 5 335 41 6 274 366 20-2 224 70 Az első számoszlop mindenesetre azt a benyomást kelti, hogy a visszacsatolt erdélyi vármegyékben a háborút megelőzően kedve- zőlle'n volt a birtokmegoszlás, amennyiben az összes területnek mintegy a fele a 100 holdnál nagyobb birtokok állományához tartozott. Két körülményt azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni- Az egyik az a tény, hogy a visszacsatolt területnek löbb mint egy- harmada (36.3 százaléka) erdő, amely néhol (Csík, Háromszék, Máramaros, Maros-Torda, vármegyékben) az egész területnek közel a felét foglalja el. Márpedig az erdő természetszerűen plyan művelési ág, amely túlnyomóan a 100 holdnál nagyobb üzemekben fordul elő Tényleg fezek területének itt sokkal nagyobb részét borította erdő, mint a háború előtti Magyarország egyéb vidékein, míg a szántó gyakran egészen elenyésző volt az erdőhöz képest. A 100 holdnál nagyobb Vármegye birtokok szántó ofo-ban területének erdő o|oBeszterce-Naszód P5 67-8 Bihar 18 9 567 Csik 22 636 Háromszék 76 85'8 Kolozs 168 50-1 Maros Torda 11*8 71 9 Máramaros 2'6 70 5 Szatmár 29 2 473 Szilágy 28 0 42-4 Szolnok Doboka 20 8 533 Udvarhely 79 650 A másik fontos szempont, amely az erdélyi birtokviszonyok megítélésénél nem hagyható figyelmen kívül, az, hogy a 100 holdnál nagyobb birtokok jelentékeny része itl köztulajdonban volt, főleg községek és közbirtokosságok tulajdonában s mint ilyen, nagyrészt kisemberek birtokállományához tartózó LL. A 100 holdon felüli birtokok területének Beszlerce-Naszódban 961, Biharban 65 3, Csíkban 77. 9, Háromszékben 56, Ko- lozsban 391, Maros-Tordában 14 2, Márama- rosban 59.2, Szatmárban 28.7, Szilágyban 13.1, Szolnok-Dpbokában 31.6, Udvarhelyben 71.7, százaléka voll közbirlok. A fenti táblázatokból kétségtelenül megállapítható, hogy a legtöbb magántulajdonban lévő és jelentékeny mezőgazdasági területekből álló közép- és nagybirtok Erdély sík és dombos törvény hatóságai, így különösen Szalmái* cs Bihar vármegyére esett, de számottevő volt a Szilágyságban, továbbá Kolozs- ban, Szolnok-Dotokábau és Maros-Tordában is. Ezzel szemben a három, székelyek állal lakott vármegyében, Máramarosban és Besz- terce-Naszódban már a háború előtt sem voltak a földreform szempontjától figyelembe jöhető mezőgazdasági ingatlanokA román földreform szinte te/jes mértékben igénybevette a közép- és nagybirtok szántóterületéi. Erre mulatnak egy 1934. évi román statisztika alábbi adatai : A szántóföld területéből 100 hektárnál nagyobb 100 hektárnál kisebb Beszterce Naszód birtokokra esik ojo 10 birtokokra esik 99 0 Bihar 34 966 Csik — 100 0 Háromszék 2-8 97-2 Kolozs 54 946 Maros Torda 27 973 Máramaros — 100-0 Szatmár 11*4 886 Szilágy — 100 0 Szolnok Doboka 29 97T Udvarhely — 1000 A román földreform’ tehát hírmondót is *alig hagyott a mezőgazdasági közép- és nagyüzemből. A visszacsatolt vármegyék közűidben egyetlen 200 holdas birtok sincs, amelynek szántóföldje volna. További öt vármegyében ehez és az ennél nagyobb birtokok csoportjához a szántóterületnek kevesebb, mint 3 százaléka tartozik. A nivellálódás tehát tökéletes. A románok elvégezték azt, amit ha nem is hasonló brutalitással, de lényegéten nekünk kellett volna elvégeznünk már a háború előtt- Akkor most nem állna előttünk a nagy probléma, hogy mi történjék azokkal a magyar földművelő tömegekkel, amelyeket a román földoszló politika egyetlen létalapjuktól foszlott meg. cflsszonyoR JEsányoR biblia szerint Ádám megteremtése után csakhamar rájölt arra, hogy »nem jó az embernek egyedül lenni«, miért is Isten álmot bocsátott rá s oldalbordájából teremte meg Évát, az »asszonyt«. Ádám és Éva teremtéséről sok regét ismerünk, ezek többé-kevésbé homályosak, zavarosak, de lényegében egyik sem ad többet, mint a Biblia. Van egy érdekes legenda, amelyet Plató, görög filozófus jegyzett fel. Eszerinl kezdetben három nemű emuerek laktak a földön- Minden embernek két feje, négy keze és négy lába voll. Ezek közül mindegyik két más ember erejét, képességét e<»ye- sítette magában. Egyszóval, kettős emberiek voltak. Voltak teljes egészükben nők, és voltak csak férfiak, de voltak olyanok is, akik felerészben nők, felerészben férfiak voltak Ezek elbizakodva erejükben lés hatalmukban, harcot kezdtek az istenek ellen. Az istenek legyőzték őket és gőgjüket, elbizakodottságukat azzal büntették meg, hogy minden embert ketté választottak. A nagy erő így felére változód és az emberek olyanokká lettek, mint amilyenek ma. Tökéletlen félemberek, akik állandóan vágynak elveszett felük után. Ez a vágy, amely nem engedi megnyugodtni az embereketö a szerelem' És ez a szerelem legnagyobb diadala, amikor két ember, egyik a másikban megtalálja másik énjél, önmagát. Az asszonyok szertelenségre hajló természetéi már régen felismerték. Ha valami nagyon jót, vagy nagyon rosszat, nagyon szépet akart a néphit emberi alakban megszemélyesíteni, mindig az asszonyhoz folyamodott. Asszonyok a tündérek, asszonyok a boszorkányok, asszonyok az angyalok, asszonyok a fúriák, asz- szony a jósnő, akiben isteni szikra ég. Asz- szony csábította bűnre az első embert és ezzel megrontotta az egész emberiséget, de asz- szony Tette ezt jóvá, mert Ő hozta világra a világ Megváltóját. Nincs semmi a világon, ami annyira magában tudja egyesíteni a Jól és a rosszat. Az asszony szerepe régen nagyon lealázó volt. A régi görögöknél nem étkezhetett együtt az urával. Férjét sem szólíthatta nevén. A köztársaság alatt Rómában a férj valóságos zsarnoki hatalommal rendelkezett családtagjai felett. Az asszony, ahogy férjhezment, mint gyermek foglalt helyet a családban. Úgy tekintették, mintha férjének gyermeke lett volna. Később, Róma gazdagodásával s a keleti szokások meghonosodásával az asszony alárendelt szerepe megváltozott- Szabadon járhatott ünnepélyekre, színházba s kjvehette részéi az irodalom és művészet élvezetéből is Évszázadokon keresztül tartott, míg az asz- szonyról alkotott lealacsonyító felfogás megnyal lo zol t és a nő elfoglalhatta az őt megt- állető helyét az életben. A hajdani megvetett »asszonyi állat« és »fehér cseléd« ma ott dolgozik a férfi mellett s megmutatta, hogy ha megnyitják előtte a munka, az érvénye- sülés kapuit, megállja a helyét minden téren Újhelyi Anna, l-'Y.ek a sorok Rólad szólnak kedves magyar asszonytársam, aki egy borongás szeptemberi délután eljöttél hozzám, szerényen a hónod alatt hozva egy papírtasakba csomagolt féligkész »Bocskai ruhát«- Azért fé- ligkészen, mert mini Te mondtad, így majd olcsóbb lesz a varralása, mert félig magad is el tudlad készíteni! s a tmegtakarított pénzed! arra kell, amit a csomag mellett selyem papírba göngyölve féltő gonddal őrzök Kíváncsian néztem, mi az, amit egy asszony az új ruhájánál is többre becsül. A selyem- papírból a nemzeti zászlónk háromszínű gyönyörű brokát selyme került elő- Meghatottságomban alig tudtam szóhoz jutni- Elcsukló hangon csak annyit kérdeztem : hol szüle- lett ? Nagyváradon s 16 évvel ezelőtt voltam otthon, azóta csonka Magyarországot járom az urammal együtt- Színészek vagyunk, most az országot járjuk a stagioneval. önkéntelenül az ízléses egyszerű ruháját néztem. Thália papnője. Filléreket rakosgat, hogy a "Hazamenetelkor gyönyörű zászlót és apró kis magyar jelvényeket vigyen a szülővárosába.« Pedig a színésznőnek nagyon sok ruhára van szüksége. A rettenetes lidércnyomás elszállt a lel- Ma örömmámorban úszik az egész ország. Hangos ujjongás mindenfelé. Most szeretném látni az arcodat, hallani a hangod. Te igazlel kíí magyar asszonytársam s megszorítani ía kezed s ebből a kézszorításból erőt meríteni annak a fájdfalomnak az elviseléséhez, ami a mi szívünkben él, akiknek a szülőföldje még mindig idegen rabság alatt áll s akiknek a Te beteljesült boldogságod még nem) adatott meg ! H. Kopasz Mária,
