Zalamegyei Ujság, 1940. július-szeptember (23. évfolyam, 147-223. szám)
1940-09-14 / 210. szám
1940- szeptember 14. ZALAMECxYEI ÚJSÁG 5 A Buckingham palota romokban hever Londonban áruházakat fosztogat az éhező törnek A döntő támadást a jövő hétre várják A németek által Londonban okozott károkról és a fejlesztett pánikról borzalmas képit fest a hivatalos angol hírügynökség. Mint a jelentésből kiderül, az egyik fontos vasútállomás teljesen romokb .n hever. A főváros közlekedése már majdnem teljesen megbénult. Az általános zürza var helyenként oly nagy méreteket öltött, hogy a rendőr ségnek különös rendszabályokat kellett életbeléptetnie a fosztogatások megakadályozására. A b »Hibáktól megsérült üzleteket és áruházakat ugyanis a tömeg többizben meg rohanta és fosztogatni kezdte. Pénteken a Buckingham-palotát több német repülő bomba eltalálta A királyi pár a bombázás alatt a palota óvóhelyén tartózkodott. A jelentések szerint a királj i palota romokban heve«. A német hadsereg főparancsnoka Észak-Franciaor- szágba utazott, majd fölkereste a partvidékén állomásozó német nehéz tüzérséget. Brauchitsch tábornagy útja ősz- szeköttetésben áll az Anglia elleni hadjárat hadmozdulataival és azt hiszik, hogy a németek partraszállása Angliában immár csak napok kérdése. Újabb jelentések szerint német harci repülőgépek is mét úton vannak Déi-Anglia felé, hadiszerapomból fontos célpontok megtámadása céljából. Német felderitők megái lapították, hogy az elmúlt éjjel eltalált fegyverraktár még mindig lángokban áll. (MTI.) — De korán sötétedik I . . . — Bizony, ideje beszerezni az uj ^ Tungsram Krypton lámpákat! Olvassa mindennap a Zalamegyei Újságot. — A legfinomabb anyagot kérem, — rendelkezett az öregasszony. Talán egy tucat szemfödő került elő, de egyik sem felelt meg. Egyik vékony volt, a másik durva, a harmadik fakónak tűnt — Francia selyemből legyen, vert brüsz- szeli csipkével díszítve, — pötyögtette a szavakat foghíjasán. A temetkezési vállalkozó már izzadt a nagy, igyekvésben. — Talán ezt tessék, vagy talán azt •.. Minden rábeszélő képessége csődöt mondott- Az öregasszony a legdrágább árút is csökönyösen silánynak minősítette- Hiába mutogatta meg az árjegyzéket, ebből Antalné csak néhány francia szót olvasott ki : Entreprise des pompes funebres. Ezt ötször is elolvasta, tagolva, egyre hangosabban. Valaha a zárdában apácák tanították a francia nyelvre, ezt még most is szívesen fitogtatta. — Szóval finomabb szemíödője nincs, — szólt később határozott hangon— De kérem, biztosítom, ez a legprímább árú, — erőskődött a vállalkozó, — s ha én mondom, el is lehet hinni. Az öreg asszony hirtelen megsértődött — Hogy mi príma, azt én jobban tudom, — pattogott, — az én apám nem volt akárki, tudja meg, két patikája volt Zomborban S már nem is tárgyalt tovább. Haragosan kicsoszogott az utcára. Egy darabig hangosan gondolkodott. — Be akart csapni a gazember, vacakot akar rámsózni, rám, aki aztán igazán értem, hogy mi a finom holmi. Mit szól, milyen szemtelen Egészen a sarkig dohogott, ia legközelebbi mészárszékig. A kirakat előtt megállt, megbámulta a véres, gőzölgő húsokat, aztán be- tottyant a boltba. — Isten áldja, — szólt az ajtóból vissza. — veszek egy. szelet puha borjúhústAz elcserélt levél •■*>•' •; !.;u : • üdíti .. . Uj esztendő volt. Éva egy csókkal kedveskedett az urának. De ez épen elég volt, hogy Bercinek eszébe juttassa kiadásait és más kötelezettségeit. Évának bunda, másnak, ahogy az erszény bírja. Fáradt mozdulattal zsebére ütött. — No, jó, meglesz ! — A bunda ? —- Az ! Éva duruzsolt. Tekintetével végigsimított urán. Kint erősen pelyhedzett a hó. Berci közelebb húzódott a kályhához. Hallgatott. Mintha az elmúlt év örömét és bánatát szedné számba. Volt elég az egyikből is, másikból is. Nem igen figyelt az asszony csacsogására. Csak arra ütötte fel fejét, amikor Éva valami ígéretekre terelte a szót— Én ígértem ? — Nem emlékszel ? Hát a kántornak malacot, a jegyzőnek meg' kutyát... Bercinek valami motoszkált a fejében- Mindkettő vendégségben volt nála. Megmutogatta nekik gazdaságát, szántóját, erdejét. Volt vagy 500 hold- Amikor a .kántor dícsér- jgette ezt is, azt is, megígérte az új esztendei malacot. Amikor a jegyző nézegette kutyáját, annak ígérte a kicsinyét. Hát most eszébe jutott. De az is, hogy a jegyző ki nem állhatja a malacot, a kántor meg a kutyát- Egyikkel ezt, a másikkal amazt a világ végére lehet kergetni- A figyelmeztetésért hálásan tekintett Éva arcára. Megsimogatta kezét. — Megadom nekik, ne tartozzak ! — Jó, így van rendjén, Berci ! A férfi közelebb lódult az asztalhoz Irt. Egyiknek azt, hogy fogyassza el jó étvágy- gyal, a másiknak, hogy sokáig vigyázzon álmaira. Azonban egy kis baj történt. Éva szüntelen kérdezett, felelt- Következménye az lett, hogy Berci felcserélte a leveleket. Kopogtak. A gyalogbéres kívánt újesztendőt. Szépen, illedelmesen. A kezét is nyújtotta. Várta, hogy kijárjon a köszöntés ára. Tévedett, mert ura a pengő helyett a leveleket nyomta a kezébe. — Jóska, ezt a kántor úrnak, azt a jegyző úrnak ! Azután kiválasztod a legszebb malacot, meg kutyát... — Értem, kérem alássan ! Jóska kihátrált. Berci meg tovább szőtte újévi gondolatait. A levélírás nem volt mestersége s most, hogy túlesett rajta, egészen kedvbejött. Dudolgatott. Pattintgatott ujjaival. Tekintete az ablakon keresztül kísérte Jóskát. Az ott kacsázott a térdig érő hóban. Madzagra összefűzött két kosár lógott nyakában- Egyikben a kutya, másikban a mialac. A malac fázósan didergett, a kutya meg felé- felévakkantott. Jóska hol egyikre, hol másikra ütögetett- Csendre, rendre intette azokkal. Közben meg mosolygott. Bizonyára a kijáró pengőkre gondolt. Útjában ezzel is, azzal is találkozott. Először újévet kívánt mindenkinek, azután elmondotta, hogy merre tart, kinek mit visz. Egyiknek a mialac tetszett, a másik a kutyát dicsérte- A kántor lakott közelebb. Jóskának kicsit várnia kellett A kántor templomban volt. Orgonájával köszöntött új esztendőt. Bá-ráfújt körmére, azután ujjai siklottak a billentyűkön- Még egy ének következett, majd fázósan összegűmből ta kabátját, lecsukta hangszerének íeTICHLER JANOS papíráru, papírzacskó és gyógyszerészeti papíráruk gyára BUDAPEST, VI., Ó-UTCA 3 7. SZÁM. TELEFON: 1589—748.
