Zalamegyei Ujság, 1940. július-szeptember (23. évfolyam, 147-223. szám)

1940-09-14 / 210. szám

ZADAMEGYEI ÚJSÁG 1940- szeptember 14. A mai magyar honvédszellem Az utolsó évele mélyreható változásai, dü­börgő eseményei imiiidenkit meggyőzhettek arról, hogy népi, társadalmi elavult pillé­rekhez való ragaszkodás az egyen eleteben legalább is szánalmas rövidlátás, a nemzet (életében azonban könnyen jóvátehetetlen tra­gédia szülője lehet. Mert »új idők új kürtje Iharsán«, amint a komolyan legtöbbet ígérő országos agrárifjúsági mozgalom indulója is betüzesíti a szebb jövő munkás népe lelkét. Az anvag, ha egészen nem is bukott meg, de mint világnézet mozgatója, egészen elvesz­tette jelentőségét és hitelét- A jobb és szebb világ megteremtése csak szellemi, lelki sí­kon történhetik meg. A haditechnika szédületes csodái láttára, eredményeik lemérése után a legkomolyabb, leghivatottabb kritikusok állapították meg : minden hiába, ha nem egész emberek, jel­lemek, acélos lelkek tartják kezükben min­den téren a kormánykereket. A legszörnyű­ségesebb tank és félelmetesen buzgó zuhanó­bombázó is tehetetlen anyag, nevetséges óriási báb az ember esze, lelke, akarata nélkül. Még­pedig —r hangsúlyozom — a hozzáértők nyo­mán : acélosan kemény lelkek munkája hoz­hat csak eredményt­Az új idők legfontosabb követelménye'épen azért az emberi lélek megtisztítása minden salaktól, megerősítése, állandó táplálása, a ttheocentrikus világnézet feltétlen diadalra jut­tatása. Istenről, Krisztusról, kegyelmi élet­ről ma lebecsülően nyilatkozni, ajkbigy- gyesztve gúnyoskodni ma — bocsánat —egy­ügyű bárgyúság. Az erkölcsi értékeket pedig kisemmizni, elsikkasztani akarni, bűnös me­rénylet a nemzet élete ellen­A magyar nemzet érzi, sőt tudja, is, hogy az isteni igazságosság nekünk dolgozik. A gyászos, úgynevezett trianoni béke lépésről- lépésre felszámolódik- Ma már ismerjük az öröm könnyeit is. A magyar igazság foko­zatos beteljesülésén az Isten iránt érzett há­lánk, valamint a magyar jövő életerős mun- kálása kötelességünkké teszi a tökéletes lé­le kmegújulást, a magyar életnek teljes át­állítását lelki síkra. Hinnünk kell abban, hogy a magyar nép megérti az idők parancsolta kötelességei kemény szavát­És most boldog örömmel hirdetem ennek az új magyar léleknek biztató megnyilatkozár sait ott, ahonnan az ősi magyar föld és népe mindenkor védőjét látta és várta, a magyar honvédségben. Amikor az erdélyi kérdés hatalmas lépé­sekkel közeledett a megoldás felé, a szük­ségessé vált katonai intézkedések következ­tében Göcsejbe is kerültek katonák. Igaz, hogy szinte csak pajtáinkat tudtuk rnegnyi- tani honvédeinknek, mégis azok nem' pa­naszkodtak, mi pedig nagyon őrültünk a mii »helyőrségünk«-nek. Szeretettel vette körül né­pünk a nagy részben cseh megszállás alól felszabadult területekről való katonáinkat, akik iziben otthon érezték magukat. De hi­szen én az új honvéd szellemről akarok be­szélni ! Nos, alig érkeztek meg katonáink, a századparancsnok a plébániát kereste és érdeklődött, hogyan kaphatnának a katonák szentmisét ? Nem volt nehézség. És már az első vasárnap a magyar katonák áhítatán buzdulhatott a falu népe. A katonai gyakorlatok mellett találtak időt kedves honvédeink, hogy segítségére legye­nek a bevonulások miatt férfierő nélkül ma­radt asszonyainknak a magyar élet betakarí­tásánál. Munka után pedig — sohasem pa­rancs-szóra — ott térdeltek az Ur oltára előtt, mert sok mondanivalójuk volt az Is­tennek. Énekkart szerveztek iés a főhadnagy úr nem vallott velük szégyent, amikor a ka- tonalelkekből búgva, imádkozva szállt fel négyszólamban a könyörgés : Boldogasszony Anyánk... ne feledkezzél meg szegény ma­gyarokról. A felkínált alkalmat nem utasítot­ok el és lealázkodtak a gyóntatószék lép­csőjére, áhítattal vették az Élet Kenyerét a szentáldozásban- Nem fogjuk elfelejteni Szent István király ünnepét, amikor katonáink, élü­kön a százados úrral, tisztjeikkel megható buzgósággal térdeltek az áldoztató rácsnál. Augusztus végén parancs jött: menni kell, mert lehet, hogy a legértékesebbet, a magyar férfiéletet, vért kíván a Haza jövőjének biz­tosítása. A falu felvirágozta a kerékpáros századot, a mi »helyőrségünk «-et. Kora reg­gel menetkészen vonultak ki a falu főterére és mégegyszer bevonultak a templomba — szentmisére. »Áldás nélkül csak nem mennek el«! Szentmise után felhangzott a kürtjei: imára! Azután elindultak katonáink. Sok könny, meleg szeretet kísérte őket a nagy útra, amelyen, hála Istennek, ez alkalommal nem vér folyt, hanem virág hullott, a felsza­badító és felszabadult magyarok örömkönnye­Ez a mai honvédszellem : Isten és Haza, vallásos és hazafias érzés szükségszerűen és öntudatosan ölelkeznek össze és a tisztek, mint katonáink atyjuk, elöljárnak a legszebb példaadásban is. Akiknek a szentistváni Ma­gyarország feltámasztásában a kard jutott! elsődleges hivatásként, azok meggyőződéssel, példájukkal hirdetik, hogy a gyakorlati val­lásos élet és lélek képes egyedül a mai ma­gyar feladatok megoldására. óh drága mag­vetői a magyar életnek ! De hadd folytassam, milyen vonást láttam még a mai honvédlélek-arcon ? Tábori la­pot kapott a plébános. A század tisztikara mondott köszönetét a lelki juttatásokért. És a tisztek aláírásai után a legények aláírásai. Látszott ezeken, hogy a derék honvédek küz­döttek a tollal. Kezük inkább az ekéhez, no meg, igen, a puskához szokott- Mégis ked­ves emlékként őrzi a plébános a kusza voná­sokat. Érthető. Mosolygó katonaarcokat idéz­nek fel. De valami mást is. A mai honvédlel- ket, szellemet. A tisztikar és legénység ösz- szeforrását lélekben- Micsoda kincs. Felbe­csülhetetlen érték- Erő. Legyőzhetetlen. Min­den harcban csak győzedelmeskedhetik Ne félj szegény Hazám most már ! Egy szíve, egy lelke van már a magyar honvédnek ! A tiszt és a honvéd egy, testvér­Kiegészítésül még valamit a mai honvéd- szettemről ! P- Kerkai a magyar agrárifjú­ság országos mozgalmának zalai származású elindítója beszélte el, hogy a szegedi hadtest katonáit a szegedi munkásszervezetek érté­kes zászlóval ajándékozták meg. Szép ün­nepséget tartottak a zászlószenteléssel és át­adással kapcsolatban, amelynek végén jó ma­gyar szokás szerint nem maradhatott el a közös ebéd. Azt a zászlót keményen dolgozó egyszerű munkáskezek szerezték, természetes tehát, hogy képviselőik is ott voltak a köz­ebéden. Egyszerű munkások, munkásasszo­nyok. Valahogy feszélyezte őket a fényes ebéd, a katonatiszti aranyos, fényes-csillogói pompa. Nem vették volna rossz néven a kü- lönasztalt. De a mai honvédszellem más, mint egykor régen- Nem volt semmi váílveregető leereszkedés a honvédtisztek közvetlenségé^ ben. .akik egyszerűen maguk közé ültették a pironkodó anunkásasszonyokat, derék mun­kás férfiakat és a legteljesebb lelki egység, amely nem ismer magyart magyartól elvá­lasztó, korhadt, ostoba társadalmi korláto­kat, — a fehér asztal kellemességei mellett izmosította meg a magyar erőt A derék katonatisztek megmutatták, hogy a szappanbuborékos Olimpuson ma már csak ködös agyak trónolnak és szőnek tartalmat­lan álmokat. Ma nem kell különbséget tenni katona és polgár között. Ma minden becsü­letes dolgozó : honvéd, a Haza őre és jövőnk- nek érdemes munkálója. A szavak demokrá­ciája csak alattomos megfúró ja a magyar bol­dogulásnak- Az élet, a lélek tiszta demokrá­ciája, a testvérkezek egybefonódása a leg­nemesebb magyar honvédszellem a magyar igazság teljes győzelmének beharangozása. F. S. Nagykapornak vidékének bekapcsolódása a forgalomba A zalaegerszeg—nagykapornak—keszthelyi út megépítésére belátható időn belül számí­tani nem lehet- Ezt illetékes helyen már is­mételten kijelentették. Az a nagy felbuzdu­lás tehát, amit annak idején a tervezés kö­rül tapasztaltunk, teljesen eredménytelen ma­radt. Nagykapornak hatalmas vidéke így a nagyforgalmon kívül és a Balatonvidéktől eizártan maradt. Igaz, Nagykapornak vasúti megállóhely létesült, a múlt évben Nagyka­pornak autóbuszösszeköttetést is kapott Za­laegerszeggel, de ez magára a nagy vidékre épencsak valamivel jelent többet a semminél. Ha azonban a tervezett útvonal kiépülhetne, megrövidülne az út Zalaegerszeg és Keszt­hely között s olyan községek közelíthetnék meg kényelmesen a megyeszékhelyt, Hévíz­fürdőt és a Balatont, amelyek ma csak nagy kerülővel tehetik ezt meg- A zaiavölgyi vasút, amelyet az út átvágna, nagy segítségére van ugyan a Zalavölgynek és a vele közvetlen közelségben levő vidéknek a nagyforgalom szempontjából, de nem igen iszolgálja azt a célt, aminek elérésére nagyon is törekednünk kell, hogy : közelebb hozza egymáshoz a vár­megye keleti és nyugati részeit. Tekintetbe kell venni itt azt is, hogy a vármegye keleti része a Balatonvidék, amelynek megközelí­tését minden irányból könnyűvé, kényelmessé kell tenni; a nyugati rész pedig a Göcsej- vidék, amely a teljes elbagyatottság állapo­tából csak pár évvel ezelőtt lépett ki s ame­lyet meg kell menteni a régi állapotba való visszasűlyedéstől. Rendes körülmények közt autóbuszjáratok révén nyári időszakban elég­gé kedvező Göcsejnek összeköttetése a Ba- 1 atonvidékkel, de Nagykapornak vidéké, bár jóval közelebb esik a Balatonvidékhez, ösz- sze köt tetőssel mégsem dicsekedhetik. A Máv­aut Nagykapornakot megajándékozta autó­buszjárattal, de a Balatonvidék megközelítése olyan körülményes és így olyan drága, hogy eredményszámba alig mehet. Ennek az át­fogó útvonalnak megépítése tehát egy nagy vidéknek érdekében elengedhetetlenül szük­séges. És ez alatt a nagy vidék alatt nemcsak Nagykapornak vidékét kell értenünk, hanem sokkal nagyobbat, mert az új útvonal tulaj­donképen Szentgotthárdtól vezetne Keszt­helyig — Hévíz érintésével. Ha tehát a transz­verzális vasútvonalnak kiépítésére Keszthely­től Bakon, Zalaegerszegen, ZalalÖvőn át, szá­mítani nem lehet, ezt a zalaegerszeg—nagy­kapornak—keszthelyi autó utat bármily áldo­zatok árán is ki kell építeni- Bízunk is ab­ban, hogy vármegyénk fáradhatatlanul tevé­keny alispánja, Brand Sándor dr napiren­den tartja a fontos kérdést s amikor csak arra alkalom kínálkozik, a szép tervet a meg­valósítás útjára tereli. Ebben a törekvésében is maga mellett találja az egész vármegye kö­zönségét. A kérdést napirenden tartjuk mi is. Gallé Tibor festőiskolája Budapest, VI., Bulyovszky-u. 21. Telefon: 126—541. Alakraiz éa festés a Gallé Tibor festőművész, Szobrászat i B. Farkas Sándor szobrászművész, Plakát és reklámrsjz i Jeges Ernő festőm., Divat és jelmeztervezéei D .Nagyajtay Teréz a Nemzeti Sziház tervezője, Műtörténet! Dr. Aggházy Mária, a Szépm. Muzeum titkára, Krokii Kedd, csütörtök 6-8. 20-ig.

Next

/
Thumbnails
Contents