Zalamegyei Ujság, 1940. július-szeptember (23. évfolyam, 147-223. szám)
1940-09-14 / 210. szám
XXIII évfolyam. 210: szám Ára 8 fillér 1910. szeptember 14. SZOMBAT. ZAUAAE GYEI Megjelenik hétköznaponként délnlán. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4- Telefon 128. P OL ITI K AI NAPILAP Felelős szerkesztő : ACSÁDY KÁROLY Előfizetés : egy hóra 1.50, negyedévre 4 P. Hirdetések díjszabás szerint. Postatakarékpénztári csekkszámla : 444368. Zágon felé Holnap: ünnepélyes bevonulás Kolozsvárra! Az országzászlókat felvonják az árbóc csúcsáig Vasárnap délelőtt vonul be Magyarország Kormányzója a visszatért Kolozsvárra. Az ünnepélyen részt vesz az egész magyar kormány és a tengelyhatalmak képviselői is. A bevonulás órájában az egész országban hálaadó istentiszteleteket tartanak és mindenütt felvonják egy hétre az országzászlókat az árbóc csúcsáig. A rádió az ünnepélyt teljes terjedelmében közvetíti, hogy mindenki résztvehessen a nemzet öröméből. Ez a nap, az olasz és német sajtó szerint, örökké emlékezetes lesz a magyarság történelmében. M Oszeres üzemmé változik fokozatosan az egész világ Államjavakká lépett elő a rongy, csont, ócskavas. (A. K.) Mikes Kelement Rodostóban nem vonzolla erősebben a zágoni csillag,, mint ahogy a csonkaország magyarságát húzza a testvéri szeretet a Székelyföld felé- Van ebben valami a magányos népek oltliatatlan testvér keresésében- Igaz, alföldiek, dunántúliak, felvidékiek és erdélyiek, mind megany- nyian egyformán magyarok vagyunk, mégis van valami árnyalat különbség a magyar és a székely közölt- Csak annyi, hogy annál inkább egynek érezzük magunkat, csak épen az, hogy édestestvérek vagyunkA Királyhágón innen élő magyarok valahogyan más éghajlat alatt éltek ezer éven át, hol nyájasabb idő járta itt, hol zordabb, de mindig érezhető volt a föld termékenyebb volta. És épen ezért szinte azt mondhalnók, ha nem volna túlságosan paradox állítás, íliogy a Duna-Tisza köze keletibb, tunyább népet nevelt, mint a Hargita. A székely népet a hegyek formálták ezer esztendőn keresztül, nagyobb erőkifejtésre kényszer ítélték, több mozgékonyságöt parancsoltak .az izmokba és az agyba egyaránt. Innen ia székely furfang, a csavaros góbé észjárás. Minden, falat kenyérért mindenkor keményen meg kellett ott dolgozniuk, nem úgy, mint a Bácska csodálatos televényén, ahol mégis csak kényelmesebb és rövidebb az út a vetéstől az aratásig. Ez az éghajlati különbség érződik meg a két testvérnépen. Innen van az többek között, hogy külön erdélyi lélekről beszélhetünk. Be ez nem szétválasztó, inkább összetartó erő- Emerson »Kiegyenlítések« című essayjéhen leljük világos magyarázatát annak, hogy miért egyforma erős a magyarság a Királyhágón innen és túl. Amit Isten a földben többet ajándékozott Heves, Somogy, vagy Zala népének, azt kipótolta Csík, Udvarhely és Háromszék székelyeinél energiában, vitalitásban. Itt is, mint mindenütt, érvényes az örök tétel, hogy minden haszonnak kár is van az alján és viszont minden, kár okvetlenül valami haszonnal jár. Zágon felé mutat a mi csillagunk nemcsak’ Rodostóból, de innen, a Duna tájáról is. A magyarság hajója a Kárpátok bérceihez van horgonyozva a népek tengerén. S ha innen elszakadnánk, merőben céltalan bolyongás volna az életünk útja. Keletről régén kinőL- tiink, a -sűrűn lakott Nyugat nem fogad be, itt -valóban élnünk s halnunk kell. Nem véletlen az, hogy Szent István Zágon és Pozsony között alapi tolta meg a Magyar Birodalmat, végigszáguldhatlak Európán akármilyen vad orkánok, mi megkapaszkodtunk' Isten alkotta bérceinkben s bizony mindenkor különb »vonal«-nak bizonyullak mindenféle JMaginot- és Carol-erődítményeknél. Mert nem malterból és holmi vasrudakból vannak ,a Kárpátok összetákolva, hanem az Isten végtelen bölcsesége alkotta, mint ahogy a halnak kopoltyút adott és a madárnak ^szárnyal, ügy adta a magyarságnak azt az áldott) medencét, hogy legyen hol átvészelnie a harcos századokat, azokat, amik már dicsőségesen elmúltak és azokat is, amik még előttünk vannakígy mutat Zágon felé az a csillag, ezt mutatja nekünk, mai magyaroknak. S ha azt akarjuk, hogy soha be ne boruljon, hogy az a csillag most már örökké a mi egünkön raA régtebbi boldog idők embere, áld még látta a zalai falvakban is a »rongyos zsidót«, sőt hordta is neki a fütyölésre a »csontot, rongyot, ócskavasat«, bizonyára nem gondolta, hogy a nyersanyaghulladékról cikket is lehessen írni, nem képzelhette el, hogy ott foglaljon helyet az újság homlokterében ez az emelkedett szellemi megnyilvánulások kifejtésére alkalmatlan téma. A legutóbbi történések azonban felette időszerűvé tették1, hogy foglalkozzunk a hulladékgyűjtés mesterségével. Annál is inkább, mert ma már a legtöbb ország legfőbb kötelességének tekinti, hogy a legszélesebb alapokon szervezze meg ezt ,a tevékenységet, amely mindeddig jámbor handlék kiváltsága és szabad vadászterülete volt. Most sorra egymásután az államok vették kezökbe a dolgot s a legutóbbi jelentés szerint a félhold birodalma is tel jes erővel szorgalmazza ezentúl a nyersanyaghulladék gyűj lését- Igen különös jelenség ez a közönséges dolgokkal való meimtörődömség a bölcs fatalizmus hazájában, ahol nagyobb értékekért fáradoznak, hajladoznak Allah merengő hívei, inkább isszák a forró, mélytüzű feketéi. és politizálnak, vagy kereskednek őske- leti, meggondolt, kényelmes módon- De íme, az idők kényszerű parancsszava még őket sem kíméli. Csodálatos ódon szőnyegeik ara- beszkjeitől elfordulva megvetett hulladékok- lért kell hajlonganiok nekik is, akik mindig) csak előkelő, szép dolgokra szegezték tekintetüket, ahogyan büszkén, fölemelt fővel jártuk. Nem, nem ! Ócskavasat,. csontot, rongyot, üveget gyűjteni igazán nem törököknek való foglalkozás. De hát hiába, most mé'gis vállalniok kell, mert nagy szüksége van ezekre. az anyagokra az országnak- Más országok számára is életkérdés ezeknek az anyagyogjon, akkor úgy dolgozzunk ezentúl, a Királyhágón innen és túl, hogy a székelyek csillaga a Duna fölött, az alföldi és dunántúli magyaroké pedig nemcsak most, a visz- szalérés örömnapjaihan, de később is, min!azért változik most át ószeres üzemmé fokozatosan az egész vitáig A termelés és az ipari civilizáció tetőpontján nem számoltunk sohasem azzal, hogy a fejlődés csúcspontján idejussunk. Mert sok- ‘ kai kevésbé előhaladottabb időkben is a szemétdomb és a városi lerakódólelepek olyan helyek voltak, ahol csak a társadalom páriái keresgélnek holmi megvetett koncot- Ma1 azonban odajutottunk, hogy minden hulladék drága érték, áhított álltam javakká lépett elő a ronrjip , , j csőrit, ócskavas, a törmelék üveg, i \ isőt még a hitvány bádog is, amiéig s összelapítotian hever valahol az utca . porában, mint hajdani szárdímás doboz. Ez most a hívószó : nyershulladék, nyers- hulladék ! De miért e mohó tevékenység ? Kell a háborús felkészülődések izzó katlanába most minden anyag, ami csak a föld mélységes gyomrában és a föld felszínén található- Hiába dolgoznak a Bányák, hiába termelődik a nyersanyag nagyobb mennyiségben és nagyobb méretekben, mint valaha. Hiába szemléljük a statisztikai kimutatásokat, amelyek! beszédes számokkal igazolják, hogy ennyi meg ennyi idő óla a termelés megtízszerese- delt, megszázszorosodott- Mindez nem elég. Mert, ha ezerszer annyi volna is, az is kevés lenne ahoz a felkészüléshez, ami most folyamatban van. Kell minden, ami még fellelhető, még a szemétdombok martaléka is. Gyűjtik tehát a nyersanyaghulladékot mindenütt, magas Északtól messze Délig, Amerikától keletázsiai Japánig. És nemsokára olyan tiszta lesz az egész föld felszíne, mint egy abrosz, mert mindent beolvaszt a nagy katlanba ez a nagy versengés az eddig any- nyira megvetett nyersanyaghulladékért hf. dig Zágon fölött csillogjon, a bércek hókoronáinak testvéri közelségében. OH, ahol a magyar katona most már örök vártán áll tegnap óta és fog állani a magyar történelemi végső fejezetéig. goknak összegyűjtése és átdolgozása,
