Zalamegyei Ujság, 1940. április-június (23. évfolyam, 73-146. szám)

1940-05-09 / 105. szám

XXIII. évfolyam. 105. szám. 1910 május 9. CSÜTÖRTÖK. Ara 8 fiilép Felelős szerkesztő : Ilcrboly Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Zalaegerszeg, Széchenyi-lér 4. Telefonszám : 128. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora déluláni órákban. Előfizetési árak : egy hónapra 1.50 P., negyed­évre 4 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint. mire képes, akár kis, akár nagy nemzetről is van szó. Indítványozta végül, hogy a tárgysorozat sorrendjének megváltoztatásával az alispáni jelentést megelőzően az üresedésben lévő köz- igazgatási bizottsági tagsági helynek betölté­séről, majd az üresedésben lévő sümegi fő­szolgabírói állás és ennek betöltésével eset­leg megüresedő egyéb állások, valamint á megüresedett varmegyei aljegyzői állás be­töltéséről gondoskodjék a törvényhatósági bi­zottsági közgyűlés. Választások. A főispán indítványának elfogadása után megalakította a szavazalszedő küldöttségeket és a kijelölő választmányt s megkezdődött a titkos szavazás a közigazgatási bizottságban megüre­sedett egy tagsági helyre. Leadtak ' 152 szavazatot s ebből Udvardíj Jenő dr. Í39 szavazatot kapott,. akit a főispán megválasztottnak jelentett ki. A sümegi főszolgabírói állásra hárman pá­lyáztak : Nagy Béla dr., Barcza Béla dr. •és Kelemen János dr., akiket a kijelölő vá­lasztmány ebben a sorrendben jelölt. Lead­tak összesen 271 szavazatot. Ebből Nagy Béla dr. 143, Kelemen János dr. 125, Barcza Béla dr. 3 szavazatot kapott. Éhez képest a főis­pán Nagy Béla dr.-t a sümegi járás megvá­lasztott főszolgabírójává jelentette ki. A Nagy Béla dr. megválasztásával meg­üresedett aljegyzői állásra az egyedüli pá­lyázót, Sebestyén József dr.-t, az üresedésben lévő aljegyzői állásra pedig a szintén egye­düli pályázó dr. Széchenyi György grófot választották meg egyhangúan. A megválasztottak letették a hivatali es­küt s azután a főispán üdvözlő és buzdító beszédet intézett hozzájuk, amiért, valamint az irányukban megnyilvánult bizalomért Nagy Béla dr. mondott köszönetét. Ezután áttértek 1 > az alispáni jelentésre, amelyhez elsőnek Maróthy-Meizler Károly dr. szólott. Az építőipar foglalkoztatását, a külső és belső idegenforgalom emelését, a balatoni vasúti forgalom megjavítását, a városrende­zési törvénynek a fürdőhelyekre való kiter­jesztését, a keszthelyi vízvezeték megépítését, Hévíz modernizálását sürgette. Felhívta a fi­gyelmet arra, hogy az egyenesadó törvényja­vaslatnak egyes rendelkezései törvénnyéválás esetén nagy hátrányt jelentenek a Balaton környékére. Fölemlíti^ hogy a zsidótörvény, végrehajtása közjogi vonatkozásban várme­gyénkben nem mutat megnyugtató ered­ményt. Majd a lelki egységről beszélt és ki­fogást emelt egy ügyből folyóan a csendőrség eljárása ellen. ( Bojtár Lajos (Lenti) lendületes beszédben mondott köszönetét azokért az intézkedések­ért, amiket Lenti érdekében tettek. Vöröskői Imre (Lesenceistvánd) kifejtig hogy a közigazgatási bíráskodás aggodalom­mal tölt el minden hazafias honpolgárt. A felebbezéseket minden komolyabb felülvizsgá­lat nélkül intézik el az alispáni hivatalban. Ilyen állapotok miatt megy tönkre az ország! és jut arra a sorsra, mint Lengyelország. Brand Sándor dr. alispán kimerítően vála­Megyegyülés. Egy főszolgabírót és két aljegyzőt választott a vármegye. — Indokolatlan támadás a közigazgatás ellen — A főispán a támadást visszautasította. Vármegyénk törvényhatósági bizottsága ma j délelőtt lü órai kezdettel tartotta évnegyedes rendes közgyűlését vitéz Teleki Béla gróf főispán elnöklete mellett. A gyűlésre a bi­zottsági tagok nagy számban jöttek össze. Az emelvényen és az előadói asztalnál helyet fog­laló vármegyei tisztviselők magyar ruhában jelentek meg a gyűlésen­Megnyitó. A főispán a Hiszekegy elmondása után üd­vözölte a megjelenteket, azután megemléke­zett az elhunyt bizottsági tagokról s a töb­bek között a következőket mondotta : . — A tragikus váratlansággal bekövetkezett haláleset előtt, amely Farkas Tibor dr. tör­vényhatósági bizottsági tagot az élők sorá­ból kiragadta, tanácstalanul álltunk mind­nyájan, mélységesen megindult lélekkel vet­tük körül koporsóját és osztoztunk a sors­csapástól mély fájdalommal sújtott bánatos család gyászában. — Farkas Tibor dr. az ősi vármegyei ip-> tézménynek rajongója volt és önzetlen védel­mezője az autonómiának. Bár életfelfogása és eszmevilága, a Monarchia idejéből átho­zott alkotmányos felfogása többször ellentétbe került a mai kor haladó alkotmányos életé­nek működésével és bár konzervatív felfo­gású volt, általában mégis tudott újszerű és haladó is lenni, ha látta, hogy ezt vármegyéjé­nek érdeke is megkívánja. — Megbecsülésre tarthat számot mindeb­kor az az erénye, hogy meggyőződésének útjáról semmiféle érdek el nem térítette és harcolt akkor is, ha egyedül maradt. Kár, hogy nem adatott meg neki a sorstól az, hogy, nagy műveltségét és tudását alkotó mun­kában gyümölcsöztethesse, de el kell ismer­nünk, hogy felszólalásai — főleg szakkérdé­sekben — varmegyénk közéletének értékes rugói voltak és távozásával értékes rugói vol­tak és távozásával értékes, puritán, önzetlen közéleti férfiút veszítettünk. — Tartozom a kegyeletes megemlékezés alkalmából annak megállapításával is, hogy. a közöttünk fennálló eseLleges politikai el­lentét soha sem képezte akadályát annak, hogy azokon felülemelkedve a vármegye és a köz érdekében megértőén és egymást meg­becsülve együtt ne működhettünk volna- Far­kas Tibor dr.-ban nemcsak a közéleti férfiú elvesztését vállaljuk, hanem a vármegye egyik ősi családjának kiváló sarját is, akinek em­léke őrökké élni fog közöttünk. Id. Takács Jenő dr., a törvényhatósági bi­zottságnak volt nesztora 6 évtizedet megha­ladó vármegyei törvényhatósági bizottsági munkásság után eltávozott az élők sorából. Fiatal kora óta résztvett a vármegye köz­gyűléseiben, a vármegye legsúlyosabb órái­ban is. A nagy történelmi időket átélt kedves és nemesszívű öregúr egyike volt Zala vár­megye utolsó emberöltőjében élt kiváló fiai egyikének. Mélységesen szerette és becsülte vármegyéjét, ezért fokozott kötelességünk, hogy róla a tiszteletteljes megbecsüléssel em­lékezzünk meg, amivel őt éleiében mindenki körülvette. Stádel János zalatárnoki lakos kisgyűlé- sünknek megszervezése óta tagja. Iíisgyűlé- sünkben-buzgó munkásságával és? szeretetre­méltó egyéniségével mindnyájunknak meg­becsülését vívta ki. « ■ Utolsó közgyűlésünk óta elhaltak még bi­zottsági tagjaink sorából Lehr Oszkár nagy- kanizsai és Gecsovics István zalaegerszegi la­kosok. Mindnyájan értékes munkálkodást fej­tettek ki törvényhatósági bizottságunkban- — Indítványozom, hogy elhalt bizottsági tagjaink emlékét örökítsük meg közgyűlésünk jegyzőkönyvében és hozzátartozóikhoz intéz­zünk részvétiratot. A gyűlés tagjai állva hall­gatták végig a megemlékezést és az indítványt elfogadták. Jelentések. Bejelentette a főispán, hogy a kormányzó az országlásának huszadik évfordulója alkal­mából Zala vármegye közönsége nevében a vármegye törvényhatósági díszközgyűléséről általa előterjesztett hódolatért és a kifejezésre juttatott ragaszkodásért szíves köszönetét nyilvánítani méltóztatott­Jelentést tett ezután a tb. kinevezésekről, majd jelentette, hogy a vármegye igazoló választmánya Lázár József zalaszegvári, Wol- lák János dr. zalaegerszegi és Balázs Zsig- mond dr. nagykanizsai lakosokat az 1939. évi IV- te. 4. §-a alapján a törvényhatósági bi­zottsági tagok sorából törölte. Nevezettek a törlés ellen panasszal éltek a m. kir. Köz- igazgatási Bírósághoz. A Közigazgatási Bíró­ság most ez ügyben ítéletet hozott és mind­három panaszt elutasította. Az elhúnyt és törölt tagok helyére a sorrendben következő póttagok behívása megtörtént­Szólott ezután az arvízokozta károkról s a megindult és folyamatban lévő segélyakció­ról. Reméli — mondotta —, hogy a y ár me­gye gyűjtése meg fogja haladni a kormány­biztosság által eddig kiutalt összeget és be fogja bizonyítani, hogy méltán részt kíván venni a borzalmas elemi csapás által súlyo­san károsult más vármegyebeli magyar test­véreink íélsegítésében is- < Megelégedéssel állapította meg a főispán, hogy mindazokat a korlátozó intézkedéseket, amelyeket a kormánynak a háború közgazda- sági kihatásai következtében kellett életbe­léptetnie, a vármegye lakossága, elsősorban a józan magyar falusi lakosság az időkhöz méltó komolysággal és megértéssel fogadta. Kötelessége a társadalomnak ilyen komoly időkben a lelki egység és fegyelmezettség megóvása : előttünk a példa, hogy az egy­ségben milyen hatalmas erő rejlik és az

Next

/
Thumbnails
Contents