Zalamegyei Ujság, 1940. január-március (23. évfolyam, 1-72. szám)
1940-03-23 / 67. szám
1940. március 9 ZALAMEGYEÍ ÚJSÁG 15 mégis mi tiltakozunk a szőlőterületek csök- ikentése miatt. Sok helyen még akkor is, ha a íiohának a kiirtásáról van szó. A kukoricát április vége előtt nem lehet elvetni, pedig erre az időre minden hideg talaj felmelegszik annyira, hogy a mag ki tud csiráznk Fejlődés közben melegben nincs hiány, Legfeljebb vízben van, de vízhiány a kukoricát termő Alföldön még jobban érezhető. A kukorica érési. ideje nyár vége, szeptemberi. Még nincs olyan hideg idő ilyenkor, hogy be ne tudjon érni. Vidékünk tehát alkalmas a kukoricatermelésre. A természet nem adott okot ennek a kétségbe vonására, legfeljebb a gazda megrögzött véleménye az akadály. Meg se kísérli legtöbb esetben az akadályok elhárítását. Milyen akadályokat gördít a gazda a kielégítő kukoricatermés elé : nem a vidéknek megfelelő fajtát termeli, kukoricáját éhezteti, szomját nem oltja. A kukoricatermelésnek három feltétele van: megfelelő fajta, tápanyagokkal bőven ellátott talaj és helyes vízgazdálkodás. A zalai gazdák jórésze a megszokott, el- korcsosult régi helyi fajtajelleg nélküli kukoricát termeli. Beérik rendesen, de a termés kicsi, apró csövű, a csőnek sokszori nagyobb része csutka és igen sokszor a szemsúly kevesebb, mint a magsúly. Ez a fajta ■nem ad soha olyan termést, hogy az jövedelmező lenne. A holdanként lü mázsás csövestermés csak olyan esetben indokolt, hogy az egy-két sertés meghízzék rajta, nehogy a család hús-, zs'írszükében álljon. A huszas évek után divatba jött amerikai kukoricák bőtermok, de nem érnek be vidékünkön. A magyar nemesítést! fajták közül a nem későn érők mind alkalmasak nálunk kükoricaiermelésre. Jobb viszonyok melleit, melegebb fekvésben a lófogúak, másutt laj simaszemüek. A sima szeműek a helyi jelleg nélküli kukoricatermésnek kétszeresét, a lófogúak háromszorosát adják. , A kukorica nagyon éhes növény. Sok tápanyag kell neki, emellett igényes is, n«jm| szereti az olyan tápanyagot, ami nincs kekszen a talajban. Csak a .kész tápanyagod tudja hasznosítani. Trágyában kapja ezeket. Mivel a trágyakihordáskor kevés kész tápanyaggal rendelkezik, azoknak a talaj bán baktériumok segítségével felvehetőkké kell átalakulni, tavaszi trágyázásban soha nem érünk el olyan termést, mint ősziben. A tavasszal alászántott trágyának nincs ideje az átalakuláshoz.- A kukorica már májusjúnius hónapban mohón kap utána, de nyers nem veheti fel, éhséget szenved, nem fejlődik, soha nem ad Yendes termést. Kukorica alá adjunk sok es jó trágyát már eiozol nyáron, de legkésőbb az őszi szántás alkalmával. Az őszi szántással összefügg a kukorica- termelés harmadik feltétele, a vízgazdái kottás. I enföhh vjypt kívánó nővén vünk. Tó szeresét kell a kukorica részére megtartatnunk. Első feltétele ennek a tarlószántás, hogy a nyári csapadékot a talaj bevegye és a gyommagvak kicsirázzanak. Nyáron nem k kell többször a főidet megszántani, dd a szántást tartsuk állandóan lazán boronával, vagy mélyebben porhanyító eszközökkel, amire legalkalmasabb a fogatos kapa. A bo- ronálás a gyomokat már csírájában elpusztítja. a laza talajban a talejheérés, ami nőni más, mint a talaj nyers tápanyagainak a feltárása, megszelídítése, fontos követelmény. A trágyát legjobb nyáron, de legkésőbb az őszi szántással a talajba vinni. Az őszi szárítással vetjük meg az ágyát a téli csapadéknak. Legfontosabb kukorica talajelőkészítő munka. ‘ Ha az őszi szántási tavasszá! újra szántjuk, úgy járunk, mint a szénaforgatássaí. Megszárítjuk a szénát^ ami nélkül nem Lehet eltartani, kiszárítjuk a földet^ amit pedig minden eszközzel meg kell akadályoznunk. Szántás nélkül borona lásokkal, lókap.úlásokkal tartsuk porhanyón talajunkat kukorica vetésig. Mivel a kukorica növénynek sok víz kell, csak azokat a növényeket tűrjük meg, amelyek termést adnak. Minden gyom, még a termés nélküli kukorica is, vizet pazarló. Minden tő nem hoz termést. Négyzetméterenként csak 4—5 tő hozhat, tehát ritkán vessük és úgy egyezzük ki, hogy ötnél több tő ne maradjon meg. Négyzetméterenkénti 4 tő legalább négy csövet hozhat elméletben. Egy cső súlya negyed kiló, tehát egy négyzetméter egy kiló csőtermést, egy ka- tasztrális hold kereken 5000 kiló csőtermést adhatna. Ezt a termésmennyiséget még a gyakorlatban is sikerül néha megközelíteni. A kukorica között a talajt állandóan porhanyón tartsuk, hogy a csapadékot bevegye, ami bent van, ki ne párologtassa. Ezt csak gyakori kapálással érjük el. Amint talajunk porhanyósága szűnik, járjuk meg fogatos kapával, a gyomok se fognak szaporodni, hisz kelésükben elfojtjuk már őket. Két kapálással, még inkább egy kapálással és egy töKőgetéssel nem tudunk kukoricából rendes termést elérni. A töltögetés talajszárítói művelés, tehát el kell hagyni. Töltögetésr sel a kukorica kapaszkodó gyökereit elvágójuk, könnyebben kidől. Nehéz munka is, helyette inkább kapáljunk kétszer. Hogy ösz- szesen hányszor kapáljunk, azt nem lehet Bundák, mikádók, városi bún- f dák, prémemezetí kabátok r r molykár elleni meg« ówátát vállalom ifj.LakiSándor szücsmester Zalaegerszeg, Bethlen G. u. 5. megmondani, ahányszor a talaj kezdi por- hanyóságát elveszíteni. Lesz idő, amikor elé# három-négy kapálás, máskor ötször is kell 1 Helytelen művelési mód az, amikor a gazda júniusban megtölti kukoricáját és töltésig feléje se néz. A talaj kőkeményre szarad. A' 400 liter vízszükségletből felét se találja meg a növényünk, azon is szárt és levelet nővel, de nem termést ad. Minden talajunkat a. nyári nagy melegben porhanyó réteggel árnyékban kell tartanunk. Ezért szántunk tarlót, azt ezért kell porhanyón tartani. A kukoricának is meg kell adni a nyári augusztusi kapálást. Legyen a talaja törésig porhanyó, gyommentes és beérett, ekkor nagyi terméssel fizet és utána, ha búzát vatünkg, mert a talaj úgy be van érve, mint a nyári talaj műveléssel kezelt föld, az is jól sikerül. Ha a kukoricának mind a három termelési feltételét megadjuk, akkor az eddigi termést megkétszerezhetjük, sőt megháromszorozhat- juk. Ezekkel a feltételekkel vidékünkön is eredményes és gazdaságos lesz a kukoricá- termelés., » A kukorica alapja lesz a gazda boldogulásának. Ma az állattenyésztés a magas takarmányárak mellett nem jövedelmező, de amikor olcsón tudunk majd termelni, mert egy: holdon nagy lesz a termésünk, amikor emiatt talán a kukoricaár is leesik, akkor állatainkon keresztül a ma is keresett első osztályú hízott állat jelenti majd a ^azda boldogulását, országunk arany valutáját. Pömeczi Józsefe BAiimintol/ T7Í7orícMQtíl UUl ill l 11 l ll ä Y iZogululu Irta: Dr. Terray Lajos, m. hír. orsz. szől. és bor. felügyelő termés eléréséhez négyzetméterenként 100 liter vízre van szüksége. Első hallásra lemond az olvasó a kukoricatermelésről, pedig nem is olyan nagy mennyiség. A vidéken 600 mmt- *es csapadék hull évenként, ami egyenlő négyzetméterenként 600 liter vízzel. A Teremtő tehát megaoja a szükséglet más félszeresét; nekünk, gazdáknak legalább az egyZáLAEGEHSzEGl KOLGSONKONYVTÁR LORD ROTHERMERE-UTCA 5. Újdonságok. Gáspár: Szonáta. Temple—Thucston : A csúnya férfi. Szituajai: A kegyelmes úr rokona v. Somogyváry: Ne sárgulj fűzfa Mowery: Kanadai őrjárat. Howard: Az „Elátkozott part.“ Havi előfizetési dij 1*20 P A mintavételről, illetően mintavizsgálatról ezúttal kizáróan borászati szempontból lesz szó. A magánjogi gyakorlat szükségessé teszi azt, hogy mintavétel esetében a megmintál- zott árúcikk forgalom habozó ja is minden körülmények között részesüljön a megmintázott anyagból. Ha visszagondolunk a régebbi időkre, ennek szükségessége kifejezetten nem volt ki- oivasliaió a régebbi bortörvényekből s azok végrehajtási utasításából, így például az 1921: IX. t.-c. s az ennék végrehajtása tárgyában kiadott 62.000/1924. F. M. rendelet sem tartalmazol! ilynemű rendelkezéseket. IVIa már ez túlhaladott álláspont, amennyiben az 1936: V. t.-c. végrehajtása tárgyában kiadott 70.000/ 1936. F. M. rendelet más részletes rendelkezést tartalmaz arranézve, hogy a mintavételt szenvedő fél a megmintázott borból félliteres mintapalack vételéhez jogosult. A mintavétel, borászati szempontból tekintve, sok esetben lehet indokolt, amely esetekben az 1936 :V. t.-c., valamint ennek végrehajt tási utasítása részletesen ismerteti, ezért ezzel e helyen bővebben nem foglalkozunk, csupán megjegyezzük azt, hogy főleg hamisítóit, vagy nem azonos borok esetében, vagy pedig ezeknek gyanúja fennforgásakor szükséges különösen a mintavétel. Természetes, hogy magának a mintavételnek is hozzálérhetetlennek s amennyire lehetséges, annyira tökéletesnek kell lennie, hogy ahoz a mintavétel után semmiféle anyag, amely állagát megváltoztathatná, ne kerülhessen, állagát külső körülmény meg ne változtathassa, a mintát szabályszerű, lehetőleg hatósági pecsét óvja meg az avatatlan kezektől, végül pedig bizonyos garancia szükséges arranézve, hogy a vett minták meg ne sérülhessenek, el ne vesszenek, vagy meg ne semmisülhessenek. Nem célszerű tehát a vett bormintákat valamely érdekelt fél birtokában hagyni, hanem legjobb azl valamely érdekelt hivatal, vagy hatóság pincéjében, vág}' raktárában elhelyezni. Ami pedig a fentiek szerint vett minta megvizsgálását illeti, arranézve már a mintavételkor szükséges bizonyos intézkedéseket tenni. Nevezetesen a minták megjelölése az általános gyakorlatban kétféleképen szokotttörténni. Az egyik mód szerint á^mintát vevő hatóság a mintához erősített címkére pontosan feljegyzi a mintavételt szedő összes személyi adatait, — a másik mód szerint pedig a mintához erősített címkén csupán a mintavételt eszkozlő hivatal, vagy hatóság iktató-, vagy folyószáma foglalhat helyei, E kétféle megjelölési mód két, egészen kü-
