Zalamegyei Ujság, 1940. január-március (23. évfolyam, 1-72. szám)
1940-03-23 / 67. szám
4 bhbrsbe ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1910. március 28a kedA'es célú zarándok nem Iúrista, mert mindegyiknek a célja inás. A túristáskodás célja a természet szépségének feltárása, hogy minél több ember részesüljön a természet csodás szépségeiben (ezért nem tépi le a virágokat, ágakul, nem tördel fákat) és ezzel az idegenforgalom emelése. 'Túristáskodás nélkül nincsen idegenforgalom, meri nincs, aki s<yál szemével győződjék meg a vidék szépségéről és ajánlja másoknak. A nyaralt at ások más célt szolgálnak, legtöbbjük üzleti vállalkozás. Túristáskodás közben mennyi mindent lát lés hall, mennyi új és új dologra bukkan rá, mennyi embert, Aidékel ismer meg és tanulja meg múltjukat, jelenüket, szokásukat. A túristáskodás jel lem nevelés is. Edzi az akaratot, a kitartást, hogy a 'kitűzött célját elérje. Fejleszti a test egészségéi, időállóvá teszi, minél többet van a szabadban, szívja a tiszta levegőt, annál egészségesebb és an- hál közelebb van a természethez, a természetességhez. Túristáskodás közben ismeri meg alaposan az ember a hazáját, amikor bejárja annak vidékeit, városait, falvait, virágos mezőit, regényes hegyeit. Az országismerésnek legideálisabb módja. £s ahol egyszer megfordul, oda vágyik vissza. Túristának fáj legjobban a kincses Erdély elvesztése, a gyönyörű Tátra idegen kézre jutása. Túristák járták be legelőször a felszabadítóit Kárpátalját a vitéz katonák nyomai még frissek voltak előttük. Túristák vitték szét a hegyekbe, falvakba, völgyekbe, erdőkbe a magyar szól és hirdették az új élet feltámadását. Túristának fáj legjobban, hogy nem leng a nemzetiszínű zászló u Tátrán és a Fátrán és Brassó lelett i Cenk hegyen és nyugaton a Rozálián. Nem tud belenyugodni, hogy az Irottkőn a túrista kiláló kőépületet kettészelte a trianoni határ és a határkő. Ael a földszinti helyiség kellős közepébe ásták le és a bejárati ajtó nem hazai földre nyílik. ► Túristák érzik meg legjobban. mit jelent a csonkaország határait alkotó töviskoszorú, ltok szúr a léptükbe az új határ, hol ütköznek bele a szu~ ronyba, amely őrzi az elrablóit területet. Kimondhatatlan érzés fogott el a nyáron Tatárhágónál, Uzsoki szorosnál, .Vereczkei hágónál. Szinte megelevenedlek előttem a honfoglaló magyarok hadra kelt seregei, hallo fiam dübörögni a táltos paripák dobogását és láttam a honfoglaló ősök arcát, hogy most új hazát szereznek. A határokon át lehetett menni a lengyelekhez, velük barátságosan/kezet szorítani és nem lehetett attól tartani, hogy eltévedés esetén lepuskázzák az embert, mint \alami dúvadat. És most nem lehel újra kiállani a hegytetőkre, felkapaszkodni a 2058 méter magas Hover Iára, szét- tekinteni a Pruth partjain legelésző birkanyájak felett és az ősi fenyveserdők közölt kanyargó Tisza forrásai felett, mert megjelent ott Ázsia. És mégis töretlenül él a lift, az akarat : lesz még kikelet Kolozsvár felett. I)r. Nagy Károly. Fáy András A legelső magyar takarékpénztár megalapításának százados évfordulóján a magyar köz- gazdasági élei A^ezetoi hálás kegyelettel fordultak a nagy alapítónak, Fáy Andrásnak, emléke felé. De Fáy András munkás és önzetlen életének a takarékpénztár megalapítása csak egyik eredménye volt. Egész életét a nemzeti haladás szolgálatába állította. Szér chenyi István azt mondotta róla, hogy leginkább az ő meséi ébresztették fel benne a nemzeti kötelességtudás érzetét. De Fáv András tudod tanítvány is lenni s épen olyan buzgalommal vett részt Széchenyi gondolatainak népszerűsítésében, mint saját terveinek megvalósításában és egyéni elveinek hirdetésében. Az alkotás vágya vezette, nem az alkotás hiúsága. Szívesen ajánlóba fel munkáját minden olyan célnak, amelyet a nemzet érdekében szükségesnek és üdvösnek tartott, így támogatta Földváry Gábort is a Nemzeti Színház megalapításában. * Buzgalmának, .önzetlenségének' és szerénységének példájával mélyen hatolt mindazoknak a lelkére, akik tevékeny életére felfigyeltek, de közvetlenebb nemzetnevelői munkát is végzett. Ennek a munkának az őszi- köze az irodalom. Ez a nemzetnevelő munkája sokkal tágabb körű, nincsenek is időbeli határai, meri állandó értékű igazságokat hirdet. Tanításainak csak térbeli halárai vannak, meri csak a inagyarsághoz akar szólani. Állatmeséi is épen abban különböztek az ókor óta minden országban divatozó tanító meséktől, hogy ő nem általános erkölcsi tanulságokat terjeszt, hanem a magyar hibákat irtör gatja inkább szelíd humorral, mint gúnnyal. Eredeti aoII eredelieskedés nélkül, nem az újszerűség erőszakolása, hanem tehetsége vezette új utakra. Vígjátékaiban és elbeszéléseiben egészen új képet rajzolt korának mind inkább megélénkülő, fejlődő társadalmi éle-, térő!, de különösen akkor járt. töretlen, új úton, amikor megalkotta a legelső magyar társadalmi regényt, a »Bélteky-ház«-at. Aki a regénymese kalauzolásával akarja bejárni ezt a több, mint száz éves házat, köny- nyen eltéved benne. Zeg-zugos épület ez, a kalauzoló mese fonala össze-vissza kuszáfó- dik s majdnem lehetetlen követnünk. De azért érdemes belépni ebbe az épületbe, mert érdekes emberekkel ismerkedünk meg benne. Sokan vannak. Sokan veszik körül a kéjt Bélteky-t, a korhely és maradi apát s müveit, nemes, tettekre mindig kész fiát és gondolkodásukkal mind a fiú felé hajlanak. Ezek az emberek mind égnek a cselekvés vágyától, sokat foglalkoznak a néppel, javítják gazdasági helyzetét, mŰAeltségre és hasznos ismeretekre tanítják, közraktárakat, kórházakat, iskolákat, kisdedóvókai építenek. Ezek az alkotások természetesen csak Fáy képzeletében élnek, nem azérl ír róluk, mert vannak, hanem azért, hogy legyenek. De regényalakjai nem csak az ő képzeletér vei cselekszenek, hanem az ő szavaival is beszélnek. < Gondolatainak közbeszövésével minduntalan megállítja a regénymese menetét, de szavainak meghallgatására érdemes megái tanunk, mert egy kiváló nemzetnevelő szól hozzánk. Mindenekfölött a komoly, munkás hazafiságot hirdeti. Az elfogult, szűk látókörű magyarkodást azonban kifigurázza. »Magyar- földön kívül nincs élet ! akit láthatni a külföldön, mivel jó hazánk bővebben ne bírna« mondatja ironikusan a maga szűk köréből soha ki nem mozduló, semmi újat tanulni nem akaró Bélteky Mátyással. S mindjárt meg is adja rá a feleletet: »Honszeretet és idegen érdem lisztelése atyaljságösan megállhatnak egymás mellett«. De azokat is elítéli, akik a külföld kritikában bámulatának rabságában minden hazai intézményt és szokást ócsárolnak. Kifogásolja az elvi harcok túlzott élességét is, mert »a nekem van igazam több rosszal lett már, mint járvány és háború együtt«. Követeli a lelki függetlenséget s panaszkodik azon, hogy »inkább akarunk nagy szolgák, mint kis urak lenni.« A függetlenség s önérzet megőrzését minden irányban kívánja s egyenlően ítéli el azt, aki »a nagyi csengést bámuló pór Sághoz szegődik hízelegve, vagy a rangosokhoz haszonlesve.« A tömeg előtt önérdekből hajlongókat megvetette, de a népet szerette, megbecsülte, érte dolgo/ött s amikor azt mondta, hogy »aki az emberist get mindenkiben tiszteli, van abban önmagában is tisztelni való«, ezzel önmagát is jellemzi. Egész életét a reformmozgalom szolgálatába állította, de kifakad a türelmetlen, erőszakos újítók ellen, akik inkább ártanak, mint használnak a haladás ügyének, mert »nyitás helyett inkább szívet csuknak maguk előtt.« Műveit leginkább politikai nézeteivel szőri tele, de az egész életet figyelemmel kísérte s minden szépért és jóért lelkesedett. Művészet, tudomány és iskolaügy egyenlően érdekelte. A művészettörténetben olyan jártasságról tesz bizonyságot, amely páratlan volt az ő korában s azzal a megállapításéval, hogy a hangok, színek és szavak világában rokonság van«, mégelőzte az újabbkori esztétikai gondolkodást. Amikor pedig tréfásan azt állítja, hogy a vers annál szebb, minél érthetetlenebb, sok mai költeményről mond eLaze tes elítélő bírálatot. A történi t írás tol a nemzeti és emberi haladás rajzát követeli. Panaszkodik azon, hogy a történetírók többnyire csak a háborúkat és pusztításokat jegyzik fel s az alkotó munka mellett érzéketlenül haladnak tovább. Olyan panasz ez, amelyet még a legújabb történetírás sem tett egészen időszerűtlenné. Az oktatásüggyel különös szeretettel foglalkozik, nem hiába nevezi regényét »tanregény«-nek. Kivált két gondolatával hat újszerűén. Áz egyik a tanítás mellett a tanulók magánéletére is -kiterjedő aprólékos, gondos nevelő munka fontosságának j a hangoztatása, a másik az emlékezet folytonos gyakorlása és megerőltetése helyett a; gondolkodásra vezetés felsőbbrendűségének a hirdetése. Fáyt, a regény, elbeszélések és vígjátékok költőjét már régen túlhaladta az idő. Az utána következő évszázad írói, bár sokat tanultak tőle, szebben tudnak mesélni, nagyobb mesterei a vígjátéki bonyodalmaknak, színesebben írnak s el feledtették a szépirodalom kiváló úttörőjét. De a nemzetnevelőről néni' szabad megfeledkeznünk, mert a mai idők számára is, van, s a jövő kor számára is lesz mondanivalója. Találóan mondja Fáy, hogy »elveink énünk kivonatják« Ezt a megállapítását elsősorban őrá vonatkoztathatjuk, mert elveiből megismerhetjük egész egyéniségét. Szépirodalmi munkáiban gazdag bőséggel elszórt gondolataiból egy Aidám kedélyű, okos, művelt, minden jó és szép iránt érdeklődő, a mull emlékein szeretettel csüngő, a jövőért buzgón dolgozó, kiegyensúlyozott llelkű, szerény, igaz magyar ember nemes alakja lép elénk. Suszter Oszkár* M. kir. zalaegerszegi járási és Zalaegerszeg, m. városi katonai parancsnokság. IV. körzet parancsnok. B S Si fi 81 H Az 1939. II. t. c. 55. §. értelmében felhívom az összes lövészköteleseket, hogy folyó hó 31-én (vasárnap) 14 órakor a Jókai utcai elemi iskola földszinti (déli oldali) tantermében a lövész körzet parancsnokánál je^ lentkezzenek. Katonai vonatkozású okmányaikat (igazolványi lapjukat) hozzák magukkal. Lövészkötelesek : az 1912, 1913, 1914, 1915, 1916, 1917. évi születésű és esetleg ennél fiatalabb egyének, akik tényleges katonai kötelezettségüknek (póttartalékosok is) eleget tettek s jelenleg tartósan szabadságolva vannak, vagy tartalékba (póttarialékba) helyezettek, tisztek és legénység egyaránt. Aki e felhívásnak eleget nemvtesz, az 1939» II. t c. 220 §. 2. bekezdése értelmében bűn,- telendő. jj Zalaegerszeg, 1910. március hó 12. vitéz Székely alezredes s.. k. _ * J
