Zalamegyei Ujság, 1939. október-december (22. évfolyam, 227-298. szám)
1939-12-30 / 298. szám
1939; december 30. ZALAMEGYBí ÚJSÁG 3 A szovjet repülőgépek saját csapataikat bombázták London-, december 30. Angol tudósító jelentése szerint újból fellángoltak a harcok a Sállá vidéken. A finnek mindenül t sikeresen indulnak előre. Az úgynevezett »öngyilkos« zászlóalj Kemijervinél az oroszokat hát- batámadta és megakadályozta előrenyomulási útjukat. Petsamó környékén nagyobb harcok folytak, A szovjet 9 hadosztályt összpontosított erre a vidékre, főleg kozák és szibériai csapatoktól. i > A Reuter kopenhágai jelentése szerint a szovjet csapatok pénteken repülőt ' gépről saját csapataikat bombázták. Sállá környékén nagyon sok orosz pusztult el, messze elhallatszott jajveszékelésük és kiabálásuk. A nurmanszki vasútvonal megerősítésére 800 főnyi női csapat érkezett. A csapat nagy része leningrádi munkásnőkből áll. 1 Angol jelentés szerint a szovjetnek fogytán van az a benzinkészlete, amelyet Amerikától szerzett be. Mivel üzemanyagot nem tud Amerikától kapni, komoly zavarok előtt áll. A belföldi benzint nem tudják használni, mert nem elég finom a repülőgépek alkalmazásánál. A Nemzeti Hitelintézet Rt. közóhajra zálogházat nyitott Sátoraljaújhelyen. A megújult keresztény gazdasági élet mindennapos eseményeiből kiemelkedik a Nemzeti Hitelintézet közérdekű munkássága és ennek eredményeként magának az intézetnek is erőteljes megizmosodása. A Nemzeti Hitelintézet az egész; ország területére kiterjedő fiókhálózata révén juttatja el azokat az értékeket a gazdasági élet vérkeringésébe, amelyek hivatva vannak nemzeti gazdásági életünk felfrissítésére és megerősítésére. Az intézet vidéki fiókjai előretolL bástyái azoknak a nemzeti gondolatoknak, amelyekre ma a hivatalos kormányzat az ország új gazdasági rendjét .építi. A Nemzeti Hitelintézetnek azonban nemcsak pénzügyi, hanem szociálpolitikai deli- adatai is vannak, amelyek Jaeleilieszthetők az intézet munkaprogrammjába. Az intézet nagynevű Vezetőjének, Molnár András m. kir. kormányfőtanácsos, vezérigazgatónak szociális érzéke és közérdekű munkássága nyomáu az ország több helyén felügyeltek az intézet szociális irányú akcióira. Ennek a szociális programmnak egyik állomásához érkezett a Nemzeti Hitelintézet aktkor, amikor — amint a közgazdasági lapok beszámolnak — Sátoraljaújhelyen zálogházat létesített abból a célból, hogy azokat a kisembereket, akik ingatlannal nem rendelkeznek és így kölcsönhöz eddig nem juthattak, megfelelő hitel- nyújtással terveik megvalósításához ; segítse és pillanatnyi szükségükben anyagilag támogatásukra siessen., A nagyközönség érdekében egy ilyen terv várna megvalósításra piacunkon is, amellyel régi és nagy hiány pótlásáról történnék ilyenformán gondoskodás. Országjárás. Ismerd meg hazádat! Irta: Kőszeghy Ferenc, liekővadamosi igazgatótanitó. Tolláraik Jenő győri gyakorló iskolai tanár úr kezdeményezésére a tanítók között, a fenti cím alatt mozgalom indult, illetve kellett volna megindulnia. Mint ország járó, a mozgalomnak lelkes híve, rászántam magamat az útra. Mint a Zalamegyei Újság híve, meg azért is, mert lapunknak sok tanító előfizetője van. utamről rövid kis beszámolót óhajtok adni, kérem az olvasótábort, fogadja szívesen. Hosszas kutatás, rábeszélés után végre sikerült még két társat magam mellé verbuválnom, hogy próbálkozást tegyünk eme, bár fárasztó, de felejthetetlen utazásra, tanulmányútra. Az. utitársaknak, Léránt Árpád nagylengyel! és Kalamár József baki tanítónak természetesen a központba, Lickóvadamosra kellett be- futniok, hogy onnan együtt indulhassunk. Elérkezett a várva-várt június 26-i kora reggel, de bizony a két utitárs közül csak az egyik, Léránt barátom érkezeti megT'Kalamár eltűnt a horizontról, valószínűen a »sezlon kultuszt« várja. Egy találmány van ugyanis kialakulóban, amely a sezlont, rökamit odamódosította, hogy egy gonmbnyomás segítségével - nem kell azonban felülnie sein pihenő kartársnak — mozgásba hozza és veszett száguldással oda viszi, ahova pont menni akarna. Mivel azonban tanító a feltaláló, egyelőre csak országjáró tanítók részére engedélyezi. Megíogyva tehát, de annál több kedvvel megindultunk Árpád barátommal az ismeretlen felé. Az illegális úton szerzett kenyér tarisznya barátom nyakában, hátizsák az én sokat kibíró hátamon. Ulilársul mindketten egy-egy göcseji fütyköst vivénk, az esetleges inzultusokra válaszul. Időnk, ülünk gyönyörű. A legmagasabb pontnál, ameddig életünk párjai és a nebulók elkísértek bennünket, érzékeny búcsút veszünk és kész utirendünk szerint Baktüttősnek indultunk, ahova 9 km, után negyed 10 óra tájban megérkeztünk. Őrt Rezső kartácsunkhoz mentünk be, akitől bő ismereteket szereztünk községe nevezetességei felől, de magyaros, kartársi vendégszeretete sem hiányzott. Pihenőnk után Rezső barátunk csatlakozott s Lórántházáig mentünk, ahol Major Lajos barátunknál tisztelegtünk. A templom megtekintése ulánutunkat Tófejnek vettük. Itt Simon József bérlőék voltak szívesek a község nevezetességeit ismertetni. Innen Szompácsig mentünk, ahol a mi jó Török Laci barátunknál érdeklőd- jtünk a vidékről, Rezső barátunk rendületlenül utazott velünk, bár a jó öreg nap nem sztrájkolt abban az időben. Szompács után azonban Rezsőnk »megrágta a szijjat« és azzal a megjegyzéssel : »Eléggé messze elkísértelek! benneteket, hogy ne találjatok vissza«... elhagyott bennünket. Utunkat folytattuk Guwm Az Öreg Cserkész Klub a Moveban tartja vidám szilveszterét torfölde felé. Útközben a gutorföídei plébános úrral, Farkas Józseffel találkoztunk, akinél rögvest be is jelentettük magunkat. Mivel a plébános úr kerékpárral rótta az országutat, hamar elhagyott bennünket. Mi pedig rendületlenül folytattuk álunkat tovább. Négy óra tájban érkeztünk Gutorfőldére, ahol már Simonfy János körjegyző barátunk várt bennünket, még pedig vészhírrel. Mondja ő: Franci, menjetek a nyilvános telefonállomáshoz, mert Tófejről keresnek benneteket. Kérdem Árpád komámtól, nem hoztál el valakitől valamit ? ő tagad, én drukkolok. Nem bánták-e meg az asszonyok, hogy elengedtek és most telefonon rendelnek haza bennünket ? Tépelődésünkberis a postáig érünk, ahol eléggé várakozhattunk és gondolkodhattunk, mert az Olajosok beszéltek. Olt hagytam el, hogy az olajosok beszéltek. Itt tehát már érezni Lispe, illetve Iverettye, egyben szép hazánk gazdag petróleum-lelőhelyeinek ízét. Itt és ezen a vidéken csak így beszélnek az Amerikai Magyar Rt.-ról, hogy Olajosok !« Szóval sikerült a telefonhoz jutni, ahonnan egy ismeretlen hang szóla. Unokaöcsém volt Dióskálről, aki egy kocsi tanító és tanítónő kollégával érkezett meg látogatásunkra. Én persze mindenhová kívántam őket, csak Lickóba nem, öcsém közben keréken utánunk jött és minden érvét latba vetve sikerült rávenni, hogy hazamenjünk. Közben Farkas plébános úrhoz értünk, aki vígaszlal- gatott bennünket aranyszabadságunk elvesztése felett érzett nagy bánatunkban és éltette, az emancipációt. Belenyugodtunk a változ- hatatlanba és az öcsém által fogadott kocsin elindultunk vissza. Fél 12 órakor érkeztünk haza, a társaság nagy ovációja közepeitek Rövid beszélgetéssel megállapítottuk másnapra a napirendet és csalódással telten nyugvóra tértünk : otthon ! Persze, ütünk további folytatásáról lemondtunk. Roszantott még az is bennünket, hogy a vendégek egy része őrmester úr Pungorné nagyságos asszony vezetésével a reggeli autóbusszal el akart utazni. Sok rábeszélésünkre és a közlegény Pungor Aladár »erélyes fellépésére a tervet keresztül húztuk. Reggel azonban feleségein monda, hogy Pungorék 5 órakor elmentek. Úgy látszik, mégis az őrmester úr győzött ! ! ! Elvégre a közlegény köteles a parancsot teljesíteni. Felébredésünk után reménysugár villant megkeserített szívünkben : hátha, hátha újra mehetünk ! De még maradt két férfi vendégünk, ezekkel mit csináljak ? Árpáddal összesúgtunk és elhatároztuk, hogy bármi lesz is, de újra indulunk. Álar tincse vies Laci dióskáli tanítót sikerült meggyőzni, hogy velünk tart, öcsémet pedig visszahagytuk a nők vigasztalására azzal, hogy ők autóbusszal Dióskálra jönnek öcsém búcsúestéjére. Végre ebben; megegyeztünk és újra indultunk. Most már hárman. Laci persze nem ilyen útra volt öltözve. Félcipője eléggé szorította a lábát., Hiába, nagy lovat partistálóba elhelyezni nehéz : »Pantalója«, felöltője nagyon kirítt a mi cserkészt utánzó öltözékünk közül! De ez volt szerencséje ! Erre majd később visszatérek. Utunk ugy anaz volt, amelyiken előtte való nap mentünk. Tehát Baktütlősön is keresztül, Már előre élveztük, hogy milyen képet fog vágni Őrt Rezső, ha újra meglát bennünket. Megérkezünk, kopogtatunk. Rezső barátunk épen ozsonázott. Szinte látszott rajta a megrökönyödés, amikor meglátott bennünket. Talán a falat is megakadt a torkán. Nézeti, csak. nézett, hogy, hogy kerülünk megint ide ? Mondom neki, hogy amikor elváltunk az országúton, azt mondtad, hogy azért kísértél el bennünket, hogy vissza ne találjunk. Hát azért kivittem, hogy újra itt vagyunk'1 Nagy derültség közben aztán elmeséltük
