Zalamegyei Ujság, 1939. október-december (22. évfolyam, 227-298. szám)
1939-12-30 / 298. szám
2 ZALAMEGYEI UJSA& úgy, hogy a polgári lakosság volt kénytelen megvédoni az ország határait a longobardok megismétlődj támadásaival szemben. Éhez járult még az a körülmény is, hogy a Kelet-Római Lirodniom császárai a képrombolás eretnekségébe esnek, ami miatt törésre kerül a sor. • Az egyházi állam kialakul : Respublioa Romanorum. Zakariás pápa idejében (741—752) a császári hivatalnokok már nem jelentkeznek többé Rómában. A Provincia Italiae vei Romanorum nevet viselő egyházi állam ekkor már saját tisztviselői karral rendelkezik, akik mind a pápa joghatósága alá tartoznak. A pápa, mint államfő, a maga birtokainak és államfői jogainak megvédelmezésére a hatalmas frank birodalom akkori királyát, Pipin! kéri fel, aki nemcsak a védelmezést fogadja el,inanem. a már lényegében úgyis önálló államot állandósította és a ravennai exarchátus, valamint a Pentapolis (az Etsch torkolatától délre Osimoig, nyugaton az Appeui- nek gerincéig) odaajándékozásával ki is bővítette. Nagy Károly az egyházi állam biztonságát Dezső longobard király leverésével végleg biztosította. Nagy Károly a pápának hitet tett, hogy úgy maga. mint a háza népe a Justitia Sancli Petri-I (Szent Péter Igazságát) mindenkor megvédelmezi minden külső és belső ellenségtől, erkölcsi magatartásával, szükség esetén {Kidig fegyverrel is. Ennek ellenértékéül csupán a saját maga erkölcsi tekintélyének növelését kérte a keresztény világ előtt, s a pápának imáját kívánta. A pápa hálakép nemcsak a kívántakat ígérte meg, hanem az uralkodót az Advocatia Ecclesiae kitüntető hivatalával is felruházta, s a töhbi keresztény fejedelmek között bizonyos elsőbbségi jogot biztosított számára (Imperium mundi), nemkülönben felvette Róma patríciusainak sorába. A pápa és császár a középkori Európa történelmében mint két sarkpont szerepelnek, nem mint uralkodó és alattvaló, hanem mint két suvérén hatalom, akik egymást kölcsönösen esküvel és hódolattal kötelezték el : A pápa a trónralépés alkalmával a császár követének jelenlétében tett hűségesküt, viszonL a frank császár nevére csak az tarthatott igényt, akit a pápa erre a méltóságra olajjal feL- kent. A hatalmi versengés megindul, A kereszténység e két kiemelkedői hatalmasságának Nagy Károly halála után különös sorsa lett. A király utódai a birodalmat örökös egyenetlenségükkel tönkreteszik, a római patríciusok pártharcokat vívnak és hatalmuk tetőpontjára jutnak, s a pápaságot igyekeznek hatalmuk játéklabdájává tenni. A szara- cénok hatalmas erővel támadnak Itáliára s a helyzet egyre aggasztóbbá lesz. Ekkor I. Ottó császár felújítja a német-római biro- dalmat, amelyben a pápa ésl a császár között létrejött szerződésben a császár magára vállalja az egyház és a pápa személyes védelmét, visszászerzi és biztosítja birtokait,\ s biztosítja a pápa uralmát az egyházi állam felett.; Ezzel szemben a császár újra bírja elődeinek íelsőbbségi jogait. Az Imperium mundi ismételt életrekelése a XI. században fényipontra jut III. Henrik alatt. A későbbi korok császárai azonban rendkívül jelentékeny befolyásukat arra igyekeztek felhasználni, hogy a pápaságot hatalmuk alá kerítsék, sőt a császári hatalom bizonyos függvényévé alacso- nyítsák. Ezzel egy hosszú, századokra terjedő versengés indult meg a császárság és pápaság között, amelyben hol az egyik, hol a másik hatalom mutatkozott hatalmasabbnak, de végül is a pápaság teljes erkölcsi fölénnyel emelkedett ki ! , Napoleon foglal! •ír * * Az időközben felburjánzott eretnekségek, a török invázió zavarai, az újvilág felfedezése lés a népek megtérése mind olyan tényezők voltak, amelyek elterelték az egyházi államról a figyelmet hosszú időre. Az egyházi államot lérték ugyan ezután is támadások, s szakítottak is belőle területeket de igazi veszedelem a forradalmi idők után fenyegette azt. Napoleon, a szLiencsefi, hatalmának tetőpontján az Egyházat is engedelmes szolgájává akarta tenni, de itt szembe találta magát a pápasággal, amely nem volt hajlandó terv, írek uszály- hordozója lenni, amiért a császár hadsereggel támad az egyházi államra s 1809-ben elfoglalja azt, a pápát pedig fogságba veti. A császár bukása után a bécsi kongresszus a pápai államot egy-két tartomány kivételével visszaállította. ■»Venti settembre 1870.« A Napoleon bukását is továbbélő forradalmi szellem Franciaországot kivéve, sehol- sem lángolt fel annyira, mint Olaszországban. Az olaszok, akik előbb büszkék voltak arra, hogy pápájuk a népek szellemi vezére, most hiint politikai nemzet akartak szerepelni. Az egységes, szabad Itália jelszavát magukévá levő titkos társaságok (carbonárik) mozgalma mind hatalmasabb méreteket öltött. Olasz származású fejedelmet akartak állítani az »Unita Italia« élére. A pápa nem vállalta a mozgalom vezetését, azért Sardinia királyát választották, Viktor Emmanuelt tették vezérükké, aki Lombardia, Velence és Nápoly elfoglalása után az egyházi államot is elfoglalta s székhelyül Rómát tette meg, ahol szabadkőműves kormányával a pápát nemcsak üldözte, hanem! minden politikai hatalom gyakorlásától is megfosztotta. A pápa Olaszország foglya lelt, 1870 szeptember 20 óta, a Kvirinálban pedig az Unila Italia királya székelt. A pápa birtokában mindössze a Vatikán, Laterán és a castclgandolfói nyaraló maradt meg. XIII. Leo jrápa »a Vatikán foglya« huszonötéves uralkodása alatt többször je’enlelte be tiltakozását az egyházi állam elrablása és az elnyomás ellen, azonban eredmény sehol- sem mutatkozott. X. Pius is, az »inslaurare omnia in Christo« jelmondatban nem kevésbé gondolt az erkölcsök és a hit Krisztusban való megújítása mellett az egyházi állam felújítására is, de ennek eredménytelensége csakhamar kitűnt. A pápák tiltakozásuk jeléül ezután nem hagyták el a Vatikánt. 1929. február 11 : Conciliacio. A világháború szörnyű viharaiban annál kevesebb remény kecsegtetett a pápa és király közötti megegyezésre, mivel 1915. pünkösdje óta Itália is háborút viselt. A háború utáni fasiszta forradalom új helyzetet teremtelt Olaszország éleiében is. Az ország elére egy olyan éleslátásé egyén került, mint Mussolini, aki belátta, hogy mindaddig Itália nem lehet egységes és nyugodt, míg az egyházi állam kérdését végleg nem rendezi. XI. Pius pápa, századunk nagy szellemi vezére, átérezve a helyzet adottságait s a kor szociális követeléseit ismerve tárgyalásba bocsátkozott az új helyzetre vonatkozóan, amelynek eredménye, lett 1929 február 11-én a »conciliacio« — kiegyezés, amelynek értelmében a pápa lemond világi hatalmáról az egyházi állam területén is, csupán a Citta del Valicano-t tartja meg, mint szuverén uralkodó, az olasz kormány pedig elismeri a pápának teljes függetlenségit és erkölcsi hatalmát. Ezzel egy, csaknem száz éve húzódó súlyos problémára gördült le a függöny. A pápák azóta sem voltak királylátogatóban, amióta szuverén uralkodók lettek ismé»- telten. Annál nagyobb jelentőségű a pápaság történetében az az esemény, amelynek épen napjainkban voltunk tanúi, amikor Itália és Albánia ura és XII. Pius pápa kölcsönös látogatást teltek egymásnál. S véletlen-e, hogy az a pápa, akinek fivére foglalta jegyzőkönyvbe annak idején a megegyezés jogi szövegét. »Péter és Cézár« találkoztak... Boldog uj esztendőt kiván E R D Ö 5 hirdető iroda _____Budapest, VI., Teréz-kórút 35._____ A XX. század új íróeszköze a TINTÁKUL!. Kapható a »ZRÍNYI« könyvkereskedésben. 1939. delembe - 30. A magyar feladat Európa viharsarkán, a Kárpátok medencéjégben, szláv,, germán, latin nagyhatalmi törekvések metszőpontjában megőrizni a nyugalmat és mégis éber készenlétijén lenni. Mimikába mélyülten járni és mégis ugrásra készen állni. Nemcsak honvédelmi szempontból kell így tenni és nem csupán a máris folyó gazdát- sági háború esélyei között a gazdasági cselekvések terén. Éber nyugalmat kell hamisítanunk ennél is nagyobb, — mélyebb és szélesebb — arcvonalon érvényesülő ráhatások között: új történelmi életrendszerek delejes áramlásában. Olasz fasizmus; német nemzeti szocializmus ; orosz bo sevizmus. Három, egyformán világtörténelmet alakító szerepre vállalkozó új történelmi életrendszer. S hármójuk közvetlen eredőjében : a fnsiz- mus'ól megihletett, a nemzeti szocializmustól ir.egiehbentétt, a bo'.sövizmustól egykor már majdnem meggebbesztett, mindhármójuk teremtő leikétől fajiságában egyaránt idegen nép : a magyar. E bárom történelmi életrendszer mindegyike orvosságnak készült Mindegyik nép önmaga s a világ nyavalyáit bitle gyógyíthatni véle. A tolsevizmusba mi is belekóstoltunk. Nem orvosság volt, — számunkra semmiesetre sem az. Méreg. A méregről pedig azt olvassuk, hogy »a gyorsanölő mérget a legostobább is kerüli, a lassan ölöt csak a bölcs«. A bolseL vizmus pedig a lassan ölő mérgek csoportjába tartozik. Micsoda félrevezetésnek, a csodálatos magyar politikai ösztön miféle rontásának és mekkora megromlásnak kellett bekövetkez- nie, hogy 1918 őszén a magyar a botseviz- must orvosságként kanalazta. De óvakodnunk kell a fasizmusnak vagy ^nemzeti szociá.ismusnak — átvételétől is. Tárgyilagos nyíltsággal megállapíthatjuk, hogy a szolgai átvétel nemcsak hiba, de bűn lenne ; bűn, amely bünhődésre vezetne. Szerény nézetünk ugyanis az, hogy — számbelileg, katonailag és anyagiakban nagy — népek tőiténelmi élet.endszeret közvetlen szomszéd népnek egyszerűen átvenni : kis nép száj- mára azon az egyetlen és utolsó tcrü'eten való teljes függőségbe, ha nem behódolásba való kerülését jelenti, amelyen bármily nagy néppel is mindörökké versenyképes maradhat : ya szellemiség teién. Az tagadhatatlan, hogy a nemzet testén belül kiegyenlítésre törő belső feszültségek jelentkeznek, Szel emi harc folyik az országban. Állandó és szünetnélküli. S csak] a látni nem akarók nem veszik észre, hogy ennek a szellemi harcnak a mikénti kialakulása és eredményeinek végleges formái mind kevésbé függnek azoklói, akik e történelmi életrend- szerek patentírozött apostolainak tolják fel magukat. i Uj hitek új apostolai dörgedezhetnek azok felé, akik velük ellentétes hiten vannak, sőt azokat is ócsárolják és megrugdoshatják, akik nem hajlandók ugyan az üvöltő dervisek szektájába sorakozni, de még kevésbé hajlandók mozdulatlanná szikkadt vagy meg'ódult agyvelők hite és világnézete szerint berendezni a magyar jövendőt. ; Hárem nagy nép érdekvonalában, sőt pgy- ahogy ütközőpontjában állva, a tizenkilencedik század liberalizmusát leváltani akaró háromféle új történelmi élelrendszernek igen jerős ráhatásai között, az államalkotó és ezer esztendőn át á.lamfeuntartó magyar lélek keresi a jelenben a jobb, különb, nagyobb magyar jövendőt s az annak kialakítására leghelyesebb és ^»célravezetőbb utakat és mór dókat. Egyedül helyesen csak akkor, ha éber nyu- jga'omm; 1 ügye i és mérlege i a kői ütötte méj*- fköző katonai, anyagi — és nem utolsó sorban — a szellemerköicsi erőket és ha — a mindegyikben jó és hasznos tanulságot leszűrve — alakítja ki a maga számára a közösségvállar lás: ak sajállagosan magyar és szentistváni szellemiségű új történelmi életrendszerét. Ennek megteremtéséhez és a hon és népe jár vára való legtökéletesebb hasznosításához a magyar közösscgvá'lalás új lelkiségének megteremtése szükséges. . t
