Zalamegyei Ujság, 1939. július-szeptember (22. évfolyam, 149-226. szám)
1939-09-10 / 208. szám
2 ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1939 szeptember 10. cw KI Két balatoni kép. Pár héttel ezelőtt, rekkenő nyári hőségben vidám vendégsereg lubickolt Győröknél a Balatonban. Csak úgy virítottak a parton a tarka fürdőruhák ; a víz tele volt jókedvű, jgondtalan nyaralóval ; a homokban nagy sereg gyermek épített játékvárat s fúrták lenne az alagútakat. A forró júliusi nap lassan úszott lefelé az ég kék kárpitján, egyetlen levél sem rezdült a park fáin. — Kint ültem 'én is a parton s néztem a pompás tájat: Szentgyörgyhegy, Csobánc, Szigliget, Badacsony erdőkoszorúzta, várromok övezte bérceit. Egyszerre csak érdekes jelenséget vettem észre. A túlsó zalai part elveszett a szemeim elől, a látóhatár szélét övező hegykoszorú- jhak a kontúrjai is alig-alig látszottak. Az ég ragyogó volt, sehol egy felhő; eső, köd nem okozhatta a hirtelen változást. Eső, köd nem, hanem a pillanatok alatt feltámadt balatoni .vihar. Ez kavarta fel a túlsó parton a homokot, port toronymagasan, úgy, hogy az — mint a felhő, takarta be a hegyeket. Egy-két másodperc telt csak bele s már haragos zöld színt öltött a víz a szigligeti öbölben. Rohamosan közeledett ez a haragoszöld áramlat s aztán pillanatok alatt végigsepert felettünk az orkán. Támadt erre nagy riadalom ! A für- dőzők rohantak a kabinokba; recsegtek-ro- pogtak a vén platánok a ligetben s az előbb még oly csendes vízen bömbölve, zúgva vágtattak végig a Balaton tarajos hullámai. Ekkor vettük észre, hogy két györöki csónak rekedt kinn a keszthelyi öbölben, a vihar markában. Percek alatt az egész falú a parton termett és szorongó szívvel figyeltük az elemek dühével küszködő gyenge emberi erőt. Az egyik sajka nem evezett túl mélyre, ennek sikerült bevennie magát a keszthelyi öböl nádasaiba. A másik azonban nem boldogult. Izgalmas percek következtek ! A györöki villák előtti öblök egyikéből hatalmas motorcsónak indult útnak, de ez sem tudott megbirkózni a hullámokkal s már a part közeléből vissza kellett fordulnia. Végül is egy halászhajó indult a bajbajutottak megmentésére. Épen jókor érkezett. A csónakot már kénye-kedve szerint hányta-vetette a vihar ; utasai evezni sem tudtak, teljesen kimerültek. A halászhajó vontatta be őket Keszthelyre. Este lementem a partra. Egy lélek sem Volt ott. A vihar talán még erősebben tombolt, mint délután. A meleg szél süvített, a hullámok magasra csapva törtek meg a kőgáton. Valami nagyszerű érzés volt kiállni a partra, szemben a viharral, árral, üvöltő széllel, nézni a haragos hullámok rohanását, szívni a Magyar Tenger ózondús levegőjét.. ♦ Másnapra nyoma sem maradt az éjjeli viharnak. Ragyogott az ég s elsimult a tó tükre. Midőn délután csónakba szálltam, egészen gyenge szellő fujdogált s hihetetlenül parányi kis fodrocskákat vert a hatalmas vízen. Kieveztem én is a keszthelyi öbölbe s belefeküdtem a csónak aljába. A sajka oldalán csobogtak a habok s szelíden ringott a víz az aranytűdön. Csodálatos volt ez a csend és béke ! A hullámok játékát csak néha zavarta meg egy-egy vadászó sirály. A csuhi szigetek környékén százával keringtek a fecskék, odább néhány halász vetette ki csendben a hálóját, az öböl mélyén vitorlások fehér pillangószárnyán játszottak a sugarak. A nap lassan úszott a horizont felé s lebukva a látóhatár szélén, szétfoszlott a ragyogó arany- híd. Eddig a bíbor párák egészen elvakílot- ták a szemlélőt, de most, hogy a tüzes gömb eltűnt a Szent Mihály-domb alatt, a vérvörös háttérből szénfeketén rajzolódott ki Keszthely városának árnyképe : a két templom, a liget, a hercegi kastély tornya.. • Aztán a vörös fény lassan rózsaszínre változott, majd ez is átment lilába, végül őlómszürkébe. Este ismét lenn ültem kedvenc padomon a tó partján. A látóhatár keleti széle, ahol a víz egybeolvadt a mennybolttal, — ami a Balatonnak tenger jelleget kölcsönöz — lassan világosodott. A tépett felhőfoszlányok között kibukkant a tóból a teli hold hatalmas korongja. Sokáig néztem, hogyan szórja szét ezüst sugarait a tó tükrén, sokáig hallgattam a hullámok egyenletes csobogását, sokáig élveztem a nyugalmat, a csendet! S közben arra gondoltam, minő roppant különbség volt a két nap között. Az egyiken orkán, életveszély, az elemek dühöngése ; a másikon a hullámok szelid játéka, aranyhíd, végtelen béke ! S azért mind a két nap szép volt, mind a kettő hozzátartozik a Balaton nyári hangulatához, talán azért, mert olyan ez a két véglet, mint az emberi természet, talán azért, mert olyan, mint maga az lilét.. • Vida Sándor. Hollandia tiltakozott az angol replilőmozdulatok ellen. Római Mussolini fogadta Badogliot. — Párisi Bonnet tanácskozik. London, szeptember 9. Hollandia kormánya jegyzéket intézett az angol kormányhoz és tiltakozott angol repülőknek Németalföld felett végrehajtott repülőmozdulatához. Az angol válasz megjegyzi, hogy angol gépek nem szálltak el Hollandia felelt, csak egy gép repült el parancs ellenére holland felségjog alá es5 terület felett. Anglia a jövőben meg fogja akadályozni, hogy- hasonló eset előforduljon Lengyel küldöttség érkezett az angol fö- városba. A pályaudvaron fogadták a küldöttséget. A Skócia sűrűbb lakosú városaiból kilakot- taiolt lakosság száma másfél milliót tesz ki Grősz püspök felszentelte a szent- adorjáni új templomot Szenladorján, szeptember 9. Kisasszony ünnepén virágdíszbe öltözőit a zalai olajmezők messzeföldön ismert faluja, Szenladorján. Ezen a napon szentelte fel Grősz József megyéspüspök a község románstílű új templomát. Már jóval a szertartás megkezdése előtt ezren és ezren gyülekeztek a templomtéren. Grősz József mcgyéspüspőköt kerékpáros díszszázad és lovasbandérium fogadta a község halárában. Pontban kilenc órakor gördült a főpásztori gépkocsi az első, lila színekkel ékesíted díszkapú elé, ahol Vida Ferenc dr. főszolgabíró a Idényéi járás, Sótonyi Imre körjegyző a község, Rácz József igazgatótanító a katolikus iskola nevében üdvözölte a főpásztort, a kis Bujdosó Annuska pedig virágcsokrot nyújtott át a megyéspüspöknek. A templom bejárata előtt Pehm József pápai prelálus tolmácsolta Grősz püspöknek a megjelent papság hódolatát. Utána nyomban megkezdődött a szentelési szertartás, majd a megyéspüspök szentmisét és szentbeszédei mondott. Prédikációjában a templom jelentőségét méltatta. — Öröm tölti el a szívemet — mondotta —, hogy ismét egy új templommal gazdagodott Zala, dicsérjük és magasztaljuk érte az Urat. Szentmise után AC gyűlés volt a templomtéren. Felvonult a szentadorjáni KÁLÓT ifjúság és a Kalász-lányok csoportja is. A két ifjúsági alakulat nevében Szita Károly és Tóth Magdolna üdvözölték a főpásztort. A gyűlést Takáts Lajos, Szentadorján templomépítő plébánosa nyitotta meg. Ezután Finta Sándor igazgató emelkedett szólásra : — Minden lélek templom — mondotta. Ke- resztségkor kis kápolna, elsőáldozáskor nagyobb templom, annak a lelke pedig, aki a szentség fokára emelkedik, hatalmas bazilika. Ne gyalázzuk meg magunkban ezt a hajlékotUtána Toronyi-Németh István, az AC titkára beszélt. — Mikor a fővárosból hazajövök, mindig szomorúság fogja el a szívemet. Látok ott sok szobrot, csak egyetlenegyet nem, a falusi magyar ember komoly bronzba öntött szobrát, amint munka után imára kulcsolja kérges kezét és hálát ad az egek Urának. Az imádkozó faluért dolgozunk. A gyűlésen Grősz József megyéspüspökön kívül megjelentek még Pehm József pápai prelátus, Vida Ferenc dr. főszolgabíró, Szendy, László dr. esperes plébános, az AC szombat- helyi igazgatója, Major Gyula c. kanonok, kerületi esperes Pákáról, Galambos Mikló* dr. püspöki titkár, Sághy Elek dr. egyház- megyei segédtanfelügyelő, Farkas József gu- lorföldei, Brunner Ferenc szécsiszigeti plébános, a község és a környék sok jegyzője és tanítója. A szentelési szertartás és az AC gyűlés alkalmával Brand Sándor dr. alispán meleghangú táviratban üdvözölte Grősz József megyéspüspököt, majd a főpásztor a templom építése körül érdemeket szerzett dr. Esterházy Pál hercegnek, Brand Sándor dr. alispánnak, Bődy Zoltán, Zala vármegye volt alispánjának és Papp Simon főgeológusnak küldött üdvözlő táviratot. Kisasszony napja egyben búcsú is volt Szentadorjánon. A vendégek és látogatók színes serege élénkítette a fejlődő és épülő falú életétA„szegény nép- minszter“ elutazik. Az Action Francaise közölte elsőnek a hírt, amelyet azután több lap is átvett, hogy a bukott spanyol köztársasági kormány külügyminisztere Franciaország felé vette útját. A1 határon az ő poggyászát is megvizsgálták és a következő felfedezést tették : A »derék népminiszter« 16 ládával és 6 bőrönddel utazott. A ládákban gondosan elcsomagolva a következő dolgok voltak: 1 nagy drágakövekkel díszített arany korona, amely szemmelláthatóan valamelyik Madonna-képről való volt, 1 kisebb aranykorona, minden valószínűség szerint egy Jézus-szobor fejéről, azután értékes régi ezüstök, arany és ezüst skapulárék, olvasók, amelyek feltört és kirabolt koporsókból valók. Továbbá arany- és ezüstkelyhek, gyertyatartók, keresztek, nem különben egész gyűjtemény arany- és ezüst óra, ezüst evőeszköz, spanyol nemesi címerekkel, régi csipkék, ékszerdobozok, 12 bőrtárca tele valutával, 435 kiló arany, 12 kiló ezüst* régi hegedűk, festmények és egészen új írógépek. Ezt a híradást később hivatalosan is megerősítették. íme, a »szegény népminiszter« ilyen szerény útipoggyásszal költözött el a vérrel áztatott spanyol földről. Mialatt a hős spanyol férfiak, ártatlan asszonyok és leányok vére vére folyt, azalatt a vörös színekbe öltözött »szegénység* így herdálta a nemzet vagyonát. Ez a kommunizmns igazi arca ! ^
