Zalamegyei Ujság, 1939. július-szeptember (22. évfolyam, 149-226. szám)

1939-08-27 / 197. szám

6 ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1939. augusztus 27. Jegyző, bíró meg a többiek Irta : Gyutay István. IX. ^ A darazsak. A jegyzői hivatalok dohos, poros levegője után jólesik a naponkinti egyórás séta. Egész nap robotol a jegyző. Agya kifárad s vágyó­dik egy kevés változat után. De haj, még a sétái közben is a dologra gondol. Ilyenkor gondolja át a másnapi teendőit, tervezi az egyes községi problémákat. És amikor sétái közben legjobban tervez, gondolkodik, akkor zavarják meg, vágják szét gondolatának fo­nalát. Találkozik ezzel is, azzal is. Megszólít­ják. Ha mást nem, de legalább »aggyon Is­ten«-! mondani kell, mert máskülönben azt mondják : rátarti... Péternek, Pálnak is illő pár szót mondani. Elvárják, hogy megkérdez­ze a szembejövőtől, hogy hogy van... Sőt, vannak, akik azt is várják, hogy családjukról is érdeklődjék a jegyző. Mindezek azután elégségesek arra, hogy más, nem célirányos mederbe tereljék a gondolatot. Akadnak olya­nok is, akik épen a találkozáskor akarják dol­gaikat elintéztetni a jegyzővel. Sokszor si­kerül is. Ha nem, azt zokon veszik. A minap is ez történt. Bánáti Jóska bátyánk sétája közben megállítja a jegyzőt. Panasszal kezdi. Ez egyszer nem embert vádol, ami ritkaságszámba megy. A szőlőjében a dara­zsak által okozott kártételre fordítja a szót. Hogyisne, amikor azok a huncut kis bogarak majdnem minden szem szőlőjét megfúrják! Okos ember a jegyző, rendel erre is gyógy­szert — gondolja. \ — Aztán, mit csináljak velük ? — kérdezi­— Kikkel, mikkel ? — A dorázsokkal !. A jegyző felböki kalapját. Kérdez egyet- mást. Közben megtörli homlokát. Igyekszik a kérdést elintézni, hogy a tekintélyén csorba ne essék. Nem megy. Bánáti minduntalan visszatér a kényes kérdésre. Hiába minden, a feltett kérdésre felelni kell. Felel is : — Nem tudom,... nem tudom •.. Szüre­teljen ! — Tetszik tudni, éretlen- Nem szeretem, ha karcol. Nem tehetem... A jegyző tovább gondolkodik'. Töpreng. Hosszasan néz maga elé. Egyszerre csak fel­üti a fejét. — Megvan! f , — Hála Istennek ! Mindig tudtam, hogy okos ember... Azután... — Holnap menjen be a városba ! — Azután ? — Vegyen pár darab bogárfogót... De üvegből legyen ! — Hm, de ezt már mégsem értem egészen, kérem alássan... — ... A bogárfogó alá pedig egy kevés cukor is kell, mert az a huncut darázs a cuk­rot a szőlőnél is jobban szereti... — Azután ?... — A bogárfogót tegye a szőlőtőke alá... a többi a bogárfogó dolga ! Bánáti nagyot néz. Botjával a levegőbe na­gyokat sújt, mintha azokat a huncut »do- rázsokat« akarná lebunkózni. Mostmár ő gon­dolkodik. Látszik rajta, hogy a tanács nem elégítette ki. Mást várt. Sodorint egyet-kettőt harcsa-bajuszán. Köhint, vakarózik. Egyik lá­báról a másikra ereszkedik. Kérdez : — Hát aztán,,.. nincsen tovább ? — De, igen ! — És... és pedig ? — Aztán,.. aztán,. •. szőlőtőkétől szőlő­tőkéig jár és pálcájával a bogárfogóba terel­geti azokat a huncut »dorázsokat« Bánáti bátyánkat elönti erre a nem várt tanácsra a harag. Hápog, kapkod a levegő utáu. Menni készül. Tesz pár lépést, visszafor­dul. Csakúgy félvállról böki oda : — Különb tanácsot vártam... A jegyző mosolyog, búcsúzóra nyújtja a kezét. — Amilyen tanácsot kért, Bánáti bátyám, olyant is kapott! Végrendelet és dija. Péter bátyánk valahogy az oldalbordáit törte. Veszélyes eset volt, végrendelkezni kí­vánt. A jegyző annak rendje-módja szerint meg is irta a végrendeletet. A végrendelkező, bár nagy fájdalmai voltak, nem mulasztotta el megkérdezni : — Mi legyen a fizetés ? — Majd,... majd... Máskor, ha meggyó­gyul ... A beteg legyintett kezével, mint aki biztosra veszi, hogy a végrendelet hamarosan hatályos lesz. De nem. Meggyógyult. A fizetéskörüli bajnak ez lett a kutforrása. A végrendeletirási dijat hiába kérte a jegyző, az adós füle- bolját sem billentette. Végre hivatalába idézte, ahol rádörgött: — Miért nem fizet ? — Mert az Írásnak nem vettem hasznát. Meggyógyultam. — Hát, akkor fizessenek az örökösök­— Tessék ? Miért ? Azok sem vették hasz­nát ! — Nem ? — Persze, hogy nem. Hiszen nem haltam meg... —- Jó, jó, örüljön... De fizetni azt kell.,. — Abból megint nem lesz semmi! De nem ám ! Régi igazság, hogy az ember csak akkor fizet és azért, ha valaminek hasznát látja... Ennek a végrendeletnek pedig sem én, sem más nem látta hasznát... nem fi­zetek ... Lejebbezés. Rátóti uramnak az adójával esett baja. A jegyző sokat irt az adóivébe. Amikor az adói- ivet a kisbiró kézbesítette, irgett-morgott Majd ad ő annak a jegyzőnek! Mit gondol, bányássza ő a pénzt!... És igy tovább... Egyik nap meg is jelent a jegyzői hivatal­ban. Előadta sérelmét: sok az adó! ő bi­zony azt meg nem ‘fizeti. Lesz, ami lesz! A jegyző csittitgatta, magyarázott neki. De Rátóti nem hitt, felelgetett: — Könnyű magának ! A jegyző úr csak ir, én meg csak fizetek... Szépen ! A jegyző magyaráz tovább : — Felebbezze meg ! — Tessék ? — Felebbezze meg r r Rátóti rándít a vállán­— Azt már nem ! Nem bizony, nem fe- lebbezek. Miért, hogy több legyen ? Inkább egy lejebbezést nyújtok be... »»»»o«««« Tanügy. — Az új iskolaév kezdete a gimná­ziumokban. A fővárosi és ennek nyo­mán a vidéki lapokban olyan közlemény je­lent meg, hogy a gimnáziumokban a tanítás a f. tanévben szeptember hó 4-én kezdődik és 1940. június 7-én fejeződik be. A lapoknak ez a közleménye valószínűen egy rendelet téves magyarázatán alapul. Ezzel szemben mind a fiú-, mind a leánygimnáziumokban a legújabb Rendtartás 1. §-ában megjelölt idő­pontban kezdődik és végződik. Eszerint a helybeli állami gimnáziumban a javító és pótló vizsgálatok szeptember hó 2-án délelőtt 9 órától, a magán- és különbözeti vizsgálatok Írásbeli része szeptember hó 2-án és 4-én, a szóbeli része szeptember 5-én lesz. A folyta­tólagos beírások szeptember hó 6-án és 7-én lesznek. A Veni Sancte szeptember hó 8-án, a rendes tanítás kezdete szeptember hó 9-én lesz. —■ Az Igazgatóság. — Beiratások, javító-, és tantervkülönbözeti vizsgálatok. A zalaegerszegi állami polgári leányiskolában az 1939.—40. tanévi pólbeira- tások szeptember 1-én és 2-án délelőtt 8—12 óráig tartanak. 1-én az I. és II. oszt. tanulók, 2-án a III. és IV. oszt. tanulók iratkozhatnak. A beiratási dij 5 P 40 fillér, akinek kedvez­ménye volt, annak valamivél kevesebb. A »Tanulmányi Értesítő« ára 70 fillér, az ellen­őrző könyvecskéé 40 fillér. Augusztus 31-én délelőtt 8 órakor kezdődnek a tantervkülön­bözeti vizsgák, 9 órakor pedig a javító vizs­gák. A tanév ünnepélyes megnyitása szeptem­ber 3-án reggel 8 órakor történik, a rendes tanítás szeptember 4-én reggel 8 órakor kez­dődik. r i — A Notre Dame ZáMa minden iskolájában : az elemiben, polgáriban, tanitónőképzőben és a vele kapcsolatos gyakorlóiskolában, vala­mint a líceumban a beiratások szeptember hó 1. és 2. napjain lesznek délelőtt 8—12-ig. A beiratások sorrendjében a tanulók segély­könyvekhez juthatnak. Lehetőleg minden tan­könyvhöz hozzájuttatják az idejében érkező tanulókat. »»»»o«««« Néhány hét múlva kezdődik a tanítás <=► Intézeti kelengyét vegyen ! SchOtznél-iTira^^^—— I Ilii III III II

Next

/
Thumbnails
Contents