Zalamegyei Ujság, 1939. július-szeptember (22. évfolyam, 149-226. szám)
1939-07-30 / 174. szám
— ___—_____*__,______________ Je gyző, bíró meg a többiek v. Irta : Gyutay István. A haragosok. Kathi Gáspár és Jójárth Péter régi haragosok voltak. Amikor lehetett, bosszantották egymást. Emiatt többször a bíróság elé is kerültek. A kölcsönös sértésekért mindkettőt meg is büntették. Egy-két darab földjük is ráment a pörlekedésre. Hiába ! Engesztelhetetlenek maradtak. Sok boszuságol okoztak a jegyzőnek, s más hatóságnak is. Az nem lett volna baj, ha másnak, de a jegyzői hivatalt kimélték volna meg a gyakori látogatásuktól. Akkor a munka túlterheltsége nem fokozódott volna. Vagy legalább ne épen én ültem volna abban a hivatalban. Azt gondolták, hogy a mindent el- igazitó körjegyzői hivatalt az ő kedvükért tartja fenn a község. A minap is beállit hozzám Jójárth Péter. Még jól el sem hadarta a köszöntést, nyomába viharzott be Kathi uram is. Sejtettem, hogy megint baj van. Félretoltam Írásaimat. Mind két ugrásra kész kakas álltak szemben egymással. Rájuk szólok : — Csendesebben, atyámfiái ! Hát megint mi baj ? Mikor unják meg kendtek a folytonos veszekedést ? Erre azután mindkettőnek nyelve pörgésnek indult. Egyszerre beszéltek. Mindig jobban hangoskodtak. Utóbb kiabáltak. Hiába volt minden rendreutasítás, nem használt. A zűrzavarból annyit hámoztam ki, hogy a köztük keletkezett újabb jogvitát Kathi egy terjedelmes »nyaklevessel« zárta le. Jójárth persze visszaadresszálla. Kathi megint ésigy tovább. Azt azonban sehogysem tudtam beszédjükből kihámozni, hogy az ilyetén igazságszolgáltatás elguritására mi adott okot, hogy mi felett is különböztek össze. Megkíséreltem őket jobb belátásra bírni. — Hej, nó. lassabban, atyafiak 1 Az elején kezdjék.. Először egyik, a másik azután. Valami nagyon sürgős elintéznivaló volt. Közben elintézem, gondoltam. Egy percre félreteldntek. Turkálok a papiraim közöit. Meg is feledkeztem pár pillanatra a haragosokról. De ők nem egymásról. Egyszerre csak egy csattanásra leszek figyelmes. Felütöm a fejemet. Akkor már Jójárth adta vissza. Most már én is megharagudtam. Mint katonáéknál szokás, parancsoltam : — Állj I j Katonák voltak, engedelmeskedtek. Csend lett. Dühösen tekintettek egymásra. Erre nem vonatkozott az »állj«. Egymástól távolabb helyezkedtek. Megcsóválom fejemet. — Ejnye, ejnye, még itt is ... Kathi válaszol : — De, hiszen a tekintetes úr rendelte. — Én ? — Igen ! Jójárth az arcát simogatja, közbekottyant: — Bizony, a tekintetes úr... Akkurátosan parancsolta ! — Én? — Igen ! Álmélkodtam. — Bolondok kendtek ! Én mondtam, hogy Üssék egymást ? Jójárth megelőzte szóval a másikat: — Azt nem, de azt igen, hogy adjuk elő a történteket. Hát ez a becsületes Kathi elkezdte... én meg folytattam. — Kathi is védte az igazságát. — Pontosan igy volt... Azt mondotta a tekintetes úr, először az egyik, azután a másik. Hát igy történt... Az elején kezdtük. Elhallgattatom a beszélőt. ■— De azt nem mondottam, hogy püföljék egymást! Én szóbeli előadásra gondoltam ... A teltlegesség oka érdekelt volna... 6 ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1939- július 30. Nem fejezhettem be. Kathi beszédembe viharzott : — Azt pedig majd megtudja a nagy törvényen ! — Hol ? — A bíróságon ! Jójárth is bizonyítja : — Bizony ott, nagy uram, a bíróságon ! — De mi közöm nekem a kendtek'ügyéhez? — Tanú lesz a tekintetes úr ! — Tanú ? Én ? — Igen! Csodálkoztam. Mint aki nem érti a dolgot. Egyikről a másikra pislogok. Zavaromból Kathi segít ki. — Úgy van ! Tanúm lesz a tekintetes úr... A múltkori veszekedésnek nem voll tanúja... most van... Bemutattuk ... El ne felejtse, hogyan történt... G A Z DA S A G. Két hónap múlva itt a szüret. Ha a termés nagyságáról teljesen pontos képet ma még alkotni nem is lehet, a kilátások kétségtelenül kedvezőinek mondhatók. A szüretig még igen sok napot és éjszakát kell átélnie a szőlősgazdának, amig termése a prés alá kerül. Az idei termés megfelelő áron való értékesítéséhez igen nagy érdekek fűződnek. A földművelésügyi miniszler a kecskeméti kongresszuson kijelentette, hogy a kormány a szőlő és bor árát tartani fogja. Ez a kijelentése a legnagyobb mértékben keli, hogy megnyugtassa az érdekelteket. A földművelés- ügyi miniszter a helyzet teljes ismeretében az elmúlt napokban megjelent nyilatkozatában emelte ki a közel egymillió embert foglalkoztató termelési ágnak igen nagy gazdasági fontosságát, amely elsősorban a kisembereket érinti igen közelről és ennek a termelési ágnak jobb megélhetését hangsúlyozta. Azoknak a kósza és különböző célzatossággal elterjesztett híreknek, hogy a so'kmilliós termés felvételére n ni történnek meg a szükséges intézkedések és ezért a bor ára igen nagy mértékben vissza fog esni, legjobb meggyőződésünk szerint semmi alapjuk nincs. Indokolatlannak tartjuk a borpiac mai hely zetét is. Egyértelműen mindenki megállapítja, hogy készlet alig van és mégis, ha eladásra kínál a gazda ebből az igen lecsökkent készletből bort, azt csak a még néhány hét előtti árnál lényegesen olcsóbban tudja értékesíteni. A készletek úgy a kereskedőknél, mini a kimérő iparnál a legminimálisabbak, ezért egyáltalában nem indokoltak a mostani alacsony árak. Ez a mai helyzet bizonyítja legjobban azL a mindenütt érvényes közgazdasági szabályt, hogy, ha az eladó kénytelen árujáL kínálni, akkor azt a vevő mindig olcsóbban akarja megvásárolni. A most lefolyt nemzetközi mezőgazdasági ipari kongresszus borászati szakosztályában a Nemzetközi Borhivatal elnöke, E. Barthe, aki a francia szőlősgazdáknak vezére, kifejtette, hogy a legtöbb európai államban a kormányok kénytelenek voltak a bortermelők érdekében olyan intézkedéseket tenni amelyek a bortermelő ál. amok borfeleslegeinek átmeneti és végleges ^Tüntetésével szabá.yoz- ták a {kerestet és a kínálat viszonyát és a kormányok ilyen módon igyekeztek a termelőnek megfelelő árat biztosítani. I Franciaországban ez teljes mértékben sikerült. Mi azonban részben egészen más viszonyok élünk, részben pedig távolról sem rendelkezünk azokkal az óriási anyagi erőkkel, amelyek a francia bortermelés alátámasztását és ennek a kérdésnek megoldását lehetővé teszik. • A termésértékesitésnek az 1936. évben ná- ! lünk elindított intézményes megszervezése, a kínálat és kereslet körében az eladóra hátrányos körülmények kiküszöbölésévil igyekezett a kérdést megoldani. Biztosak vagyunk abban, hogy a mustsürí- téssel, a borpárlatfőzés megtelelő mérvű keresztülvitelével, az exportnak az eddigi mértéket meghaladó biztosításával és szükségeseién a felesleges készletek te vételével megfelelő árat lehet a termelőnek biztosítani. Hosszú éveken keresztül folytatott a szőlősgazda-érdekeltség igen nehéz küzdelmet helyzetének javítása érdekében, de megfer lelő anyagilag alátámasztott rendelkezések nélkül kidobott pénz minden áldozat, mert nem érhet el eredményt. Ennek a tételnek helyességét ismerte fel Fabinyi Tihamér volt pénzügyminiszter és ez a felismerés döntötte cl annak az intézményes elrendezésnek lehetőségéi, amelynek eredményei lelagadhatatlanok. Ma talán még nehezebb helyzet előtt állanak az illetékes kormánytényezők, de a térJúlius hó 24-től augusztus hé 3-ig szezonvégi árusitás Szandálok 3, 4, 5, 6 P-ős árban Fehércipők 7, 8, 9 P-ős árban Férfi nyári ingek, fürdőruhák és strand cikkek leszállított olcsó áron Dr. TOLDY IMRE cipő és divatház lalaetiepsicg.
